A társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény módosítási javaslata járulékfizetésre kötelezné azokat is, akik semmilyen jövedelemmel sem rendelkeznek. Csakhogy még a Fidesznek oly kedves alaptörvény is két ponton is rendelkezik arról, hogy akiknek nincs jövedelmük, azok közterhek megfizetésére nem kötelezhetők.
O) cikk: "Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni." Ami azt jelenti, hogy akinek nincs jövedelme, annak képessége sincs arra, hogy az állami és közösségi feladatokhoz hozzájáruljon. XXX. cikk: "(1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez." Amiből az is következik, hogy akinek nincs jövedelme, annak egy járulékfizetés is meghaladja a teherbíró képességét. És vajon mennyire vesz részt a gazdaságban az, aki semmilyen jövedelemmel sem rendelkezik?
Arról nem is beszélve, hogy a járulékfizetés jövedelemhez kötött. Tehát akinek nincs semmilyen jövedelme saját jogán, az járulékfizetésre nem kötelezhető. A nincsből egyébként sem tud fizetni. Ugyanakkor az állami kötelezettséget nem váltja ki az, hogy a jövedelemnélkülieket is járulékfizetésre akarják kötelezni. A költségvetés tekintetében ez minimális összeg is lenne.
Mindezeken felül ott van még az is, hogy a munkáltatók és a kifizetőhelyek által korábban, a bruttó bér után fizetett társadalombiztosítási járulékot átminősítették adóvá, aminek az a következménye, hogy a befizetett járulék, amely immár valójában adó, nem az egészségügyi kasszába, hanem a költségvetésbe kerül. Hiányzik is az egészségügyből. Ugyanakkor az államnak ez alapján már nincs egészségügyi ellátási kötelezettsége.
Még a korábbi kormány idején a Fidesz az Alkotmánybíróság előtt támadta meg az elvárt adót, és a következő jogelveket fogalmazta meg. A közteherviselés tekintetében érvényesíteni kell az arányosság elvét; amelyet az esélyegyenlőség követelménye alapvetően befolyásol, ez pedig szükségessé teszi azt, hogy a nagyobb jövedelmek aránytalanul nagyobb mértékben részesedjenek a közterhekből.
Az államra szolgáltatási jellegű feladatok is hárulnak. Azonban a szociális szolgáltatások nemcsak a vásárolt jog elve alapján vehetők igénybe, hanem a társadalmi szolidaritásra hivatkozva is; a szolgáltatással arányos hozzájárulás elvét a közterhek viselésére jellemző arányosság áttöri. És mindaddig, ameddig az állampolgárt terhelő közteherviselési kötelezettség összhangban van a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelőség elvével, azaz az arányosság követelményével, nem vet fel alkotmányossági kérdéseket.
Nem véletlenül minősítette alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság azt a jogi szabályozást is, amely minden differenciálásra, az értékre, az adóalanyok teherbíró képességére tekintet nélkül állapítja az adó mértékét. Esetünkben ez értelemszerűen az az egészségbiztosítási járulék, amelyet a jövedelemnélküliekkel is meg akarnak fizettetni, és amely ugyanúgy közteher, mint az adó.