Előlép az Árnyékkirály

Publikálás dátuma
2019.12.08. 15:25
775416689
Fotó: VICTORIA JONES / AFP
Túléli-e a brit monarchia II. Erzsébetet? Nem új a kérdés, de egyre időszerűbb. András herceg szexbotránya, a brexit, a skót függetlenségi törekvések – csupa bizonytalansági tényező. A szigetországban arra számítanak, hogy a 93 éves királynő rövidesen lemond a trónról legidősebb fia, Károly walesi herceg javára.
Nem telik el nap kínos hírek nélkül, ahogy újabb és újabb nők vallanak András yorki herceg viselt dolgairól. A királynő „kedvenc fia” – rendre így emlegetik Andrást a brit sajtóban – szoros barátságot ápolt a pedofíliáért elítélt Jeffrey Epstein amerikai milliomossal. A tetejébe pr-katasztrófával felérő interjút adott a BBC-nek a múlt hónapban, úgy mentegette magát, hogy közben az együttérzés legcsekélyebb jelét sem mutatta a tizenéves áldozatok iránt. Epstein, amikor öngyilkos lett börtöncellájában, sötét titkokat vitt magával. Sok részlet már aligha tisztázható évtizedek távolából, csak egy biztos: a botrány súlyos kárt okoz a brit monarchiának.  

Károly hercegből VII. György

Hogy mentse a menthetőt, a Bu­ckingham-palota szigorú lépésre szánta el magát. A gyanúba keveredett herceget felmentették hivatalos kötelezettségei alól, és az ezért járó apanázst is megvonták tőle – lényegében kidobták a családból. A Times of London értesülése szerint Károly trónörökös, András bátyja kezdeményezte az intézkedést. Hivatalos új-zélandi látogatásáról telefonon hívta fel a királynőt, és figyelmeztette, ha nem cselekszenek határozottan, akkor a továbbgyűrűző ügy válságba sodorhatja az egész Windsor-házat. Sokan úgy értelmezik, ez volt az a pillanat, amikor a 71 éves walesi herceg de facto átvette az irányítást a családban – ahogy bennfentesek nevezik, „a Cégben”. Károly, a brit történelem leghosszabban várakozó trónörököse előtérbe lép. Saját botrányait lezárta és a múlt században hagyta. Másfél évtizede kiegyensúlyozott házasságban él ifjúkori szerelmével, Kamillával, aki Cornwall hercegnőjeként a dinasztia szerény, normális, szerethető tagjává vált. A trónörökös fokozatosan átveszi idős édesanyja kötelezettségeit. E héten közösen fogadták a londoni NATO-csúcsra érkező magas rangú külföldi vendégeket, de egyre gyakoribb, hogy a walesi herceg egymaga képviseli hazáját. A szigetországban a Daily Express hétfői értesülése nyomán arról beszélnek, hogy az uralkodó hamarosan visszavonul. Károly új becenevet kapott: az Árnyékkirály. A Guardian már azt is tudni véli, hogy a leendő uralkodó VII. György néven lép trónra. Nincs ebben semmi meglepő, a régi idők királyai is tetszés szerint választottak maguknak uralkodói nevet: inkább az a szokatlan, hogy Erzsébet megtartotta a sajátját. VI. György (1936–52) „civilben” Albert volt, VIII. Eduárd (1936) pedig David. Hagyomány az is, hogy nem választanak „balszerencsés” nevet, márpedig a Károly ezek közé tartozik: I. Károlyt (1625–49) lefejezték, fia, II. Károly (1660–85) regnálása a londoni tűzvészről emlékezetes. Következésképp a III. Károly éppoly valószínűtlen választás, mint például a IV. Richárd vagy a IX. Henrik. A György viszont már csak azért is esélyes, mert szerepel a trónörökös négy keresztneve között (Károly Fülöp Artúr György). 

Búcsú Mrs. Robinsontól

Azelőtt szabály volt, hogy egy uralkodó élete végéig uralkodó marad, ma már inkább kivétel. Az utóbbi években világszerte sorra döntöttek úgy öregedő koronás fők, hogy nyugdíjba menjenek, és megszabaduljanak fárasztó protokolláris kötelezettségeiktől. Lemondott Beatrix holland királynő, János Károly spanyol és Albert belga király, XVI. Benedek pápa (a katolikus egyház feje is monarchia, habár választott). Sőt legutóbb a hagyománytisztelő Japán császára, Akihito vonult vissza romló egészsége miatt, és már életében a fiára hagyta a trónt. Hamarosan követheti e példákat a földkerekség legismertebb uralkodója, II. Erzsébet, aki jövő áprilisban tölti be 94. életévét. Ám a szigetország diszkréten arra az esetre is felkészült, ha a királynő hirtelen meghal. Nem nyilvános, de igen aprólékos protokoll rendelkezik arról, mi a teendő ebben az esetben. A gyászhírt csak aztán teszik közzé az interneten, hogy egy feketébe öltözött lakáj papíron kifüggeszti a Buckingham-palota kapujára. A terv választ ad a legkülönfélébb kérdésekre. Milyen sorrendben értesítsék azt a másik 15 országot, ahol II. Erzsébet az államfő, Ausztráliától Kanadáig? Mikor, hol, milyen ruhában jelenjen meg a trónörökös az alattvalók előtt? Mi történjék a koronával? Hol helyezzék el a temetésre érkező külföldi vendégek seregét? Újra megkondítják majd a híres Szevasztopol-harangot, amelyet a krími háborúban zsákmányoltak az angolok, és azóta csakis a mindenkori uralkodó halálát jelezte. A logisztikai feladat léptékéről árulkodik, hogy a ceremónia terveit a 2012-es londoni olimpia tapasztalataira alapozták. Polgármesterek, köztisztviselők már évekkel ezelőtt részletes útmutatót kaptak, hogyan járjanak el „egy rangidős állami személyiség” elhunytakor. A Sky News hírcsatornánál stúdiópróbát is tartottak a várható monstre élő televíziós közvetítésre, ahol a műsorvezetők, riporterek és szakértők tapintatosan „Mrs. Robinson” sajnálatos haláláról beszéltek.

Köztársaság a láthatáron?

Nagy kérdés, hogy II. Erzsébettel együtt eltemetik-e a monarchiát is. Felmérések szerint a britek nagy többsége, úgy kétharmada ragaszkodik az államformához. Ám a közhangulat gyorsan változhat, hiszen a királyság lassan három emberöltő óta egyet jelent a királynővel: személyes népszerűség sugárzik át az intézményre. A Republic elnevezésű mozgalom előre közölte: nyomban a temetés után népszavazást kezdeményez a köztársaság kikiáltásáról, még mielőtt megkoronáznák a walesi herceget. „Álljunk csak meg egy pillanatra, ez a XXI. század! Ha új államfőre lesz szükségünk, inkább szavazzunk róla”, javasolta Graham Smith kampánymenedzser. Bonyolíthatja a helyzetet, ha a skótok időközben a függetlenséget választják – ez esetben az utódnak talán már csak az angol korona jut. A politikai elit megosztott. A jövő csütörtöki választások előtt a tévévitában Boris Johnson miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a monarchia kifogástalanul működik. Ellenzéki kihívója, Jeremy Corbyn viszont azt mondta, ráférne egy „kis javítás”. Radikálisabb köztársaságpárti hangok is hallatszanak a Munkáspártból. Sokak szemében az öröklött előjogokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket jelképezi a monarchia, amelyet közrendűek adójából tartanak fenn. Seumas Milne straté­giai igazgató ironikusan nyilatkozott a Windsorok kiváltságairól: „Had­urak, rablólovagok, megszállók és német hercegecskék leszármazottai, hacsak nem katolikusok, automatikusan helyet kapnak a büszke brit alkotmányos rend csúcsán.” Mások homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, szerintük a brexit közepette égető szükség van a hagyományos intézmény nyújtotta biztonságérzetre és folytonosságra. „A politika pillanatnyilag piszkosnak, becstelennek, zavarosnak tűnik. A monarchia a stabilitás sziklájaként régóta jól szolgálja az országot válságos időkben” – fogalmaz Penny Junor történész. A királyság elkötelezett híve a szigetország közkedvelt gondolkodója, Stephen Fry író-színész-komikus is. Nemrég az Egyesült Államokban, félreérthetetlenül Donald Trumpra célozva, arról értekezett: a brit alkotmányos rendszerben kevesebb esélye lenne egy zsarnoknak, hogy magához ragadja a hatalmat, mint Washingtonban. Az államfő személye, mint írja, emlékezteti a politikusokat, hogy „nagyobb eszmét szolgálnak, mint a hatalom, nemesebb entitást, mint egy párt vagy egy divatos ideológia. A csatározások felett áll, megszemélyesíti és képviseli nemzetünket és történelmét.” Persze a britek azt is tudják, Fry a walesi herceg bizalmas barátja.

Változások kora

A walesi herceg közelgő trónra lépésével megváltozik a brit himnusz, God Save the Queen helyett God Save the King lesz a szövege (Isten óvd a királynőt/királyt). Azontúl Károly arcképét nyomtatják majd a bankjegyekre és a postabélyegekre. Mélyrehatóbb reformok is várhatók. A trónörökös modern monarchiát szeretne, „áramvonalasabbat”, kisebbet és olcsóbbat. Példaként szolgálhat XVI. Károly Gusztáv svéd király, aki októberben radikálisan csökkentette a Bernadotte-ház hivatalos létszámát. Bejelentette, hét unokája közül öten a továbbiakban nem jogosultak az adófizetők pénzéből finanszírozott ellátásra, viszont magánszemélyként szabadon vállalhatnak állást vagy indíthatnak vállalkozást, ami a királyi család tagjainak tilos a svéd törvények értelmében.

Koronás szappanopera

A királyi család sajátos lélektani igényt elégít ki a tömegmédiában. Pompás külsőségei drámákat rejtenek. Születés és halál, szerelem és hűtlenség, titkok és leleplezések – mindez azt sugallja az alattvalóknak, hogy a Windsorok is csak ugyanolyan gyarló emberek, mint bármelyikük. Ragyogóan érzett rá erre a Netflix szuperprodukciója, A korona (The Crown). A tévésorozat eddigi három évada elképesztő közönségsiker. A folytatásos történet középpontjában II. Erzsébet élete áll, miközben megelevenedik a múlt század megannyi híres históriája és szereplője, Churchilltől a Kennedyekig, a szuezi válságtól hírhedt bányaszerencsétlenségekig. A legutóbbi szezonban nemzeti kincsként ünnepelt színésznő, Olivia Colman alakítja a királynőt. Wallis Simpson szerepében Geraldine Chaplin, a legendás komikus 75 esztendős lánya is felbukkan. Egy látványos, a náci Németországban játszódó temetési jelenetet Sopron belvárosában forgattak. Csupán néhány történész méltatlankodik, amiért egyik-másik epizód nem eléggé hiteles, de ez aligha zavarja a rajongókat: ők türelmetlenül várják a negyedik évadot, amelyben végre színre lép Lady Diana.

A trónöröklés sorrendje

Károly walesi herceg, a királynő legidősebb fia (71 éves) Vilmos, Cambridge hercege, Károly és a néhai Diana idősebbik fia (37 éves) György herceg, Vilmos fia (6 éves) Sarolta hercegnő, Vilmos lánya (4 éves) Lajos herceg, Vilmos kisebbik fia (19 hónapos) Harry, Sussex hercege, Károly és Diana kisebbik fia (35 éves) Archie, Harry fia (7 hónapos) András yorki herceg, a királynő középső fia (59 éves) Beatrix yorki hercegnő, András lánya (31 éves) Eugénia yorki hercegnő, András kisebbik lánya (29 éves) Eduárd herceg, a királynő legkisebb fia (55 éves) Jakab gróf, Eduárd fia (12 éves)

67 éve uralkodik II. Erzsébet 1952-es megkoronázása óta. Ez rekord a brit történelemben: hosszabb idő, mint ameddig legendás őse, Viktória királynő ült a trónon (1837–1901).

Barlangrajz a konyhából – Egy londoni nagyáruház ruhaosztályát cserélte fel a színpadra

Publikálás dátuma
2019.12.08. 13:25

Fotó: Népszava
Hogy bátor volt-e vagy vakmerő, azt maga sem tudja. Tíz éve még az sem volt biztos, hogy talpra áll az első bukása után, ma viszont már a legnagyobb művészek sem mondanak neki nemet. Márton-Juhász Edit ugyanis a szigetországi magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja, aki azért ha kell, a konyhájában festi a másnapi díszletet.
„Amikor Laár András az izlandi vulkánkitörés miatt Londonban rekedt, fogalmunk sem volt, hol találjunk neki helyet éjszakára. Ültünk a Gatwicken, és kérdeztem tőle, mit szólna, ha nálunk aludna. Azt mondta, örömmel. Este egymásra néztünk a férjemmel, te jóisten, a Laár a mi hálószobánkban alszik! Teljesen be voltunk zsongva. Azóta már megszoktuk, hogy ez néha előfordul.” Márton-Juhász Edit azóta túl van nagyon sok rendezvényen. Az általa szervezett színházi esteken és beszélgetéseken az angliai magyarság nagy része legalább egyszer már ott volt. Ami – lássuk be – nem kis szám, tekintve, hogy akár 300 ezren is lehetnek. „Senki sem tud pontos számot, de szerintem csak Londonban és környékén legalább 200 ezer magyar élhet, és akkor még nem beszéltünk Angliáról vagy Írországról” – mondja Edit.   

Bébiszitterből látványmenedzser

Az akkor 26 éves Edit 1997-ben járt először Londonban. Mivel akkoriban hivatalosan szinte lehetetlen volt munkát vállalni, egy családnál dolgozott au-pairként, ami kevésbé hangzatosan gyerekcsőszt jelent. Teljesen beleszeretett a városba, majd kisvártatva egy magyar fiúba, Gáborba, aki annak rendje és módja szerint meg is kérte a kezét. Mind a ketten elvágyódtak otthonról, úgyhogy 2008-ban felszámolták itthoni életüket, és végleg kiköltöztek Angliába. „Utoljára az Árkádban, egy cipőboltban voltam üzletvezető-helyettes, volt egy bérelt lakásunk, sok barátunk, de ennek ellenére nem volt nehéz a döntés” – meséli Edit, bár hozzáteszi: a legnagyobb bizonytalanságba érkeztek, se neki, se Gábornak nem volt biztos állása. Megtakarított pénzükből egy kis lukat béreltek Hackneyban (Északnyugat-London), ő pedig egy nagyáruház férfiruhaosztályán kapott munkát. „Volt egy középfokú nyelvvizsgám, de szinte semmit nem értettem abból, amit itt beszéltek, mégis felvettek. Valószínűleg azért, mert tudták, hogy a kelet-európaiak jól dolgoznak.” Edit munkája abból állt, hogy az egyik ruhamárka standját őrizte egész nap. Néha összepakolta, amit a vásárlók széthordtak, és segített, ha tudott. A munka nem kötötte le túlságosan, alig kívánt valami kreativitást. Észrevette viszont, hogy ha bizonyos rendszer szerint csoportosítja a ruhákat, nő az eladás. „Borzasztóan unatkoztam, ezért átmentem az emeleten egy másik márkához, ott is rendet raktam.” A brit kereskedők precíz népek, mindent kiszámolnak. Az emeletfőnök például azt, hogy ahol Edit pakolt, ott 69 százalékkal nőtt az eladás a többiekhez képest. Rögvest ki is nevezte visual merchandiser managernek, ami nagyjából látvány-értékesítési vezetőt jelent, vagy valami olyasmit. A kinevezés sajnálatos módon nem oldotta meg a legnagyobb problémát, nevezetesen, hogy Edit nem akart férfiruha-kereskedő ­lenni.   

Indulás döccenőkkel

A döntésben, hogy váltania kell, több esemény is segítette. Egyrészt majdnem kirúgták az áruházból. „Utáltam a kötöttségeket, nem szerettem bejárni” – magyarázza, ráadásul közben állapotos is lett. Nagy pocakkal is elvárták tőle a teljes értékű munkát, ő viszont időközben megtalálta a leginkább kedvére való elfoglaltságot. „Pesten a Vígszínház mögött laktunk, Gábor is, én is imádtuk a színházat, ha csak lehetett, ott voltunk minden főpróbán, színpadbejáráson. Sosem akartam színész lenni, de mindig érdekelt a színházcsinálás.” 2010-et írtunk, addigra a második nagy kelet-európai emigrációs hullám is lecsengett, és úgy tűnt, ennél már nem is jöhet több magyar Nagy-Britanniába. Akik itt voltak, letelepedtek, munkát találtak, családot alapítottak, és elkezdték hiányolni az otthoni kultúrát. Edit és Gábor megalapította a Stage in London (Londoni Színpad) nevű céget, azzal a nem titkolt céllal, hogy főleg az akkor már igen népszerű stand uposokat hívják meg fellépni. Maga a cégalapítás és bejegyzés arrafelé néhány percet vesz igénybe, Editék tehát joggal gondolták úgy, hogy túl vannak a nehezén. Aztán nagyon hamar kiderült, hogy másnak is épp abban az időben támadt hasonló ötlete, és a stand uposokat már lenyúlták előlük. Nem adták fel. Felhívták az egyik otthoni ügynökséget, hogy ajánlanának nekik fellépőt. Laár Andrást és Somogyi Andrást kapták. A délnyugat-londoni Claphamben béreltek ki egy termet, és nekiláttak a szervezésnek. A potenciális közönséget iwiw-en hívták meg (fia­talabb olvasóink kedvéért: ez volt a magyar ős-Facebook), és száztízen el is jöttek. „Ez akkor volt, amikor Izlandon kitört a vulkán, és lezárták a légteret, úgyhogy Laár nem is tudott hazamenni. Nálunk aludt, mi pedig boldogok voltunk” – meséli Edit. A történet többi részét ugye már elmondtuk az elején. Az első sikeren felbuzdulva Edit egyik otthoni kedvencét, egy együttest hívott meg. Kibéreltek egy hatalmas termet, és várták a közönséget. „Majd’ háromezer fontot veszítettünk, ez azóta is rekord – emlékszik vissza kicsit keserűen arra a koncertre. – Akkor vált világossá, hogy nem mi irányítjuk a köz­ízlést, megéri viszont figyelembe venni azt.”  

Csak nagy nevekkel

Bár Gábor kissé „besokallt” a történettől, Edit nem adta fel. Nem volt szokása. Mivel akkoriban született meg Bence fia, úgy döntött, nem megy vissza az áruházba, és a gyereknevelés mellett beleveti magát a színházi menedzselésbe. Nagyobb házba költöztek, és Gábor munkája mellett a szobák kiadásából is volt némi bevételük, de azért egy nagyobb bukást már nem engedhettek meg maguknak. „Közben néztük, mit csinálnak a többiek – addigra már vagy hat csapat szervezte a londoni magyar kulturális szcénát –, és arra jutottunk, hogy a komolyabb színházi előadások felé kellene elmozdulnunk.” Még odahaza látták a Kövek a zsebben előadást, úgyhogy eldöntötték, írnak Rudolf Péteréknek, volna-e kedvük eljönni Londonba? Hogy ír az ember Rudolf Péternek levelet? Egyszerűen: megkeresi a neten a címét, és próbálkozik. Editnek sikerült. Rudolf Péter, Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és a többiek azóta is rendszeres vendégei. Csányi Sándor, Bereczki Zoltán, Pokorny Lia, Szalóki Ági, Nagy-Kálózy Eszter, Kepes András, Gálvölgyi János, Müller Péter, Pál Feri, Halász Judit – néhányan azok közül, akikkel Edit és a Stage in London együtt dolgozik. Az elején 2-3 havonta sikerült egy-egy programot összehoznia, ez azóta eléggé besűrűsödött. Szezonban 3-4 előadást szervez. A szezon itt nagyjából hét hónapot jelent: a magyar családok nyáron általában hazautaznak, decemberben a karácsonyra, áprilisban a húsvétra készülnek, januárban pedig nincs pénzük a kultúrára. Eladni csak igazi nagy neveket, nagy egyéniségeket lehet, a mostanában felfedezett sztárokkal nehéz mit kezdeni egy olyan közösségben, amelynek tagjai sokszor évekkel ezelőtt jöttek el otthonról – mondja. Nemigen van olyan művész, akit szívesen hívna, de nem jönne el. „Ma már, ha felhívok valakit, az általában szívesen veszi fel a telefont. Sosem alkudozom a gázsiról. Amennyit a művész kér, én annyit adok. Ebből még sosem volt probléma, mindenki ismeri a saját értékét.” A színházi emberek élete önmagában is elég érdekes, neki is rengeteg „kalandja” van. Például amikor két telt ház, csaknem 900 ember várt Vujity Tvrtkóra, de a film, amiről beszélgettek volna a színpadon, egy olyan gépen „utazott”, ami éppen hat órát késett. Szerencsére Tvrtko kollégáinak volt annyi lélekjelenlétük, hogy egy időben induló gép egyik utasának (aki „véletlenül” épp újságíró volt, és ugyancsak „véletlenül” éppen Tvrtko előadására utazott) a zsebébe csúsztatták a filmet tartalmazó pendrive-ot, így időben el tudták kezdeni az elő­adást. Egy másik alkalommal Kálloy Molnár Péter Ősember (Ca­ve­man) című előadására nem érkezett meg az egyik legfontosabb díszletelem, egy hatalmas fehér vászon, rajta kőkorszaki barlangrajzok. „Amikor kiderült, egész éjszaka bölényeket rajzoltunk Beni filctollaival egy óriási lepedőre a konyhánkban, de az előadás rendben lement” – meséli Edit. Persze nem minden sztori ilyen vidám. Müller Péter előadása előtt az Oxford Street-i metrómegállónál volt bombariadó. „Akkoriban mindennap volt egy feltételezett terrortámadás a metróban, úgyhogy komolyan vették a dolgot. Egy pillanat alatt lezárták a környéket, én Bencével egy kapualjban rekedtem, Müller Péter pedig a nézők többségével a kordon túlsó felén. Miközben attól rettegtem, hogy túléljük-e ezt az egészet, a nézőink mobilon hívogattak, hogy ugye azért megtartjuk az előadást? Hogy a brexit után mi lesz? „Én azt hiszem, hogy mi dolgozunk tovább. Azoknak, akik itt telepedtek le, a gyerekük is itt született vagy itt kezdett el iskolába járni. Ők nem gondolkodnak a hazatérésben, számukra Nagy-Britannia már az itthon. Persze sokszor hiányzik az otthon is, hiányzik a magyar szó, de arra meg itt vagyunk mi és a barátaink, akik mindig szívesen jönnek ilyen messzire is egy-egy fellépésért.” És ha egy üzlet beindul: a Stage in London – ahogy a magyarok is – terjeszkedik. Már nemcsak Londonban, hanem Dublinban is tart előadásokat. Az ottaniak talán a londoninál is hálásabb közönség – mondja Edit. – Kevesebben vannak, de igényesek. És már kezdik megszokni a jót – teszi hozzá mosolyogva.
Szerző

Heti abszurd: Fiatalítás

Publikálás dátuma
2019.12.08. 09:00

Fotó: Facebook/Novák Katalin
„A miniszterelnök kedves tanácsadója felállt a velencei koloniálfotelből, és töltött magának egy pohár 36 éves ­Taliskert.”
– Főnök, nagy a baj, az emberek azt mondják, hogy szarunk a fiatalokra. A miniszterelnök kedves tanácsadója felállt a velencei koloniálfotelből, és töltött magának egy pohár 36 éves ­Taliskert. – Nem lesz így jó. Ha nem csinálunk valamit, akkor négy év múlva elfogy az összes nyugdíjasunk, aki még azért szavaz ránk, mert fiatalok vagyunk és utáljuk a komcsikat. Ittak egy kicsit, és elméláztak a régi szép időkön. Tudták, hogy itt valami egészen újat, valami nagyon fiatalosat kell csinálni. – Láttad az új Star Warst? – Amelyikben a Barba papa van, aki megeszi a hercegnőt? – Az a Jabba, még ’77-ből, de végül nem ette meg. Az újban viszont egyre fiatalabbak az űrpilóták. – Azt mondod, küldjünk fel valakit a Fidelitasból? – Látod, főnök, ezért vagy te a főnök. Peti bejelenthetné holnap, hogy öt éven belül embert küldünk az űrbe. – Miért pont öt? Miért nem kettő? – Két év alatt nem biztos, hogy kineveljük a megfelelőt, de ha összehozzuk az űrprogramot a vidéki óvodaépítési programmal… – Amelyikben a Lőrincék a műfüvesek mellé tolják a konténeróvodákat? – Azt, azt! Na, akkor egy kis csúszással a miénk lehetne a legfiatalabb űrhajós. Most még csak négy, de ha kiírunk rá egy közbeszerzést, aztán érvénytelenítjük, és két év múlva megint kiírjuk, akkor kihúzhatjuk, amíg nem lesz nagykorú a srác. – Vagy lány. Azzal most nagyobbat dobhatnánk. – Árpi, Árpi, te még mindig nagyon tudsz. De akkor azt mondd meg, hogy addig mit csináljunk? Nincs neked egy lányod, akit kinevezhetnénk… mondjuk helyettes államtitkárnak? – Nekem momentán nincs, de emlékszel a Mr. Rickre? – Aki azt énekelte, hogy „A béketábor lázban él, szén kell s vörös a cél”? ’97-ben azon röhögtem a kórházban, amíg ti a kongresszuson az Ádert hallgattátok. – Na hát ezt a Ricket amúgy Rácznak hívják, és van egy 22 éves lánya. Egyszer volt Washingtonban is, láttam a tévében, ez teljesen odavan érted. – Jól néz ki? – Huszonkét éves. Ő volna az. Egy darabig elégedetten nézegették a képet, aztán kortyoltak a Taliskerből. – Te, Árpi, lehet valaki 22 évesen államtitkár? – Majd lehet. – Van érettségije? Nehogy úgy járjunk vele, mint a Flórival. – Jogra jár, diplomája is lesz. – Az jó. Tominál is kivártuk. Te, Árpi, van nekünk női miniszterünk, ugye? – Van, főnök, a Kati. – Akkor vegye magához. Két nő mégiscsak jobb, mint az egy, jól mutatnak majd együtt. Te, Árpád, Lajos hány éves is? – Ötvenöt múlt, miért? – Nagyon rászálltak a zsidók. – A fidelitasos beszéde miatt? – Meg azért, ahogy bocsánatot kért. Meg azért, mert nem kért. Meg mert nem vette észre, hogy élő adásban van. Kéne oda valami jól eladható fiatal. Kérdezd meg a Slomóékat, nincs-e náluk készleten. – Azért ez nem lesz egyszerű. Ha olyat kérünk a zsidóktól, mint a Lajos, meg lesznek sértődve.
Szerző
Témák
Heti abszurd