Relatív baj

Hirtelen nagyon fontos lett az Európai Néppártnak a jogállamiság helyzete. Amint minden kétséget kizáróan kiderült, hogy egy nem a jobboldali konzervatív pártcsaládhoz tartozó miniszterelnök kormánya a legmagasabb szintű politikai korrupció melegágya, s hogy az Európai Unió alapértékei csak kirakatkellékek a kormányzati vitrinben, ami mögött gyakorlatilag megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása, és az igazságszolgáltatás a politika rabja lett, a Néppárt is azonnal megkongatta a vészharangot. Mondván: a jogállamiság helyzete sokkoló Máltán, az ország megérdemel egy olyan kormányt, amelyik nem hazudik, az EU pedig olyan értékközösség, amelyet védenünk kell. Ergo, Joseph Muscat máltai (baloldali, tesszük hozzá) kormányfőnek mennie kell.

Muscatnak valóban mennie kell, sőt mennie kellett volna már 2017 októberében, amikor maffiagyilkosság végzett Daphne Caruana Galizia máltai újságíróval, aki Muscat kritikusa volt, oknyomozó munkája során pedig olyan korrupciós szálakat göngyölített fel, amelyek a kormánytagokig és a miniszterelnök feleségéig vezettek. Ha Málta „normális” uniós ország lenne, akkor a Muscat-kormánynak ugyanúgy buknia kellett volna, mint ahogy Robert Fico hatalma is néhány hét alatt összeomlott Szlovákiában.

Ha késve is, de meglett az Európai Parlament vizsgálóbizottsága munkájának, illetve az EU bűnüldöző hatósága, az Europol nyomozóinak „segítségével” lefolytatott nyomozásnak az eredménye. Tagadhatatlanul kiderült, politikai gyilkosság történt, amelyben a kormányfő kabinetfőnöke és miniszterek is érintettek, a máltai igazságszolgáltatás pedig minden, csak nem független. A szigetország a 7-es cikkely szerinti eljárás előszobájába került. Ami jó, mert azt sugallja, hogy bár lassan, de az EU malmai mégis őrölnek. Az viszont igen fájdalmas, hogy ehhez autóba rejtett bomba kellett. Mint ahogy az is siralmas, hogy a legnagyobb európai pártcsalád jogállamiság iránti elkötelezettsége csak akkor éled fel, ha nem egy saját, 23 EP-voksot jelentő tagpártjáról van szó.