Latimer 4. báróját Williamnek hívták. Korának ismert hadfija és politikai személyisége volt, de nem doveri várkapitánysága miatt emlékszünk rá, hanem mert a feljegyzésekben ő az első, akit az angol parlament impeachment útján távolított el tisztségeiből. Ez még 1376-ban történt, és az adott rá okot, hogy a báró udvari tanácsnokként egyrészt "elnyomta Britanniát", másrészt eladta Saint-Sauveur várát az ellenségnek, és egyebek mellett zsebrevágta a Bristol városa által a királynak fizetett bírságot. Ezért pénzbüntetésre és börtönre ítélték, de már a következő évben szabadon engedték, és a király is visszafogadta kegyeibe.
Az utolsó brit, aki impeachment miatt vesztette el tisztségét, Henry Dundas, Melville 1. vikomtja volt - neki 1806-ban a hadügyminiszterségtől kellett búcsúznia, mert a vád szerint az admiralitás bizonyos aranyai az ő zsebében vesztették el közpénz jellegűket. Végül felmentették, de többé nem vállalt köztisztséget, visszatért a skót ügyvédek unalmas életéhez. Nagy Britanniában az impeachment formálisan 1948-ig létezett, ekkor mondták ki róla, hogy teljesen elavult, és eztán a Lordok Házának tagjai fölött sem a saját társaikból álló testület, hanem a bíróság mond ítéletet.
A brit szokás, miszerint a parlament bárkit elítélhet, az Egyesült Államok alkotmányába is bekerült - éppen, hogy az önállósodó gyarmatok meg tudják magukat védeni a brit befolyástól, és meg tudják őrizni a bimbózó demokráciát. Például az elnökből ne válhasson "király". A vonatkozó szövegrészek lakonikusak, az azonban világos, hogy az "árulás, vesztegetés, illetve más főbenjáró bűnök és vétségek" nem feltétlenül azonosak a büntetőtörvénykönyv pontjaival.
Az elnököt (mellesleg a minisztereket, bírákat és más, köztisztséget ellátó polgári személyeket) politikai vagy erkölcsi méltatlanná válás miatt is le lehet váltani. Például volt, akit alkoholizmus miatt kellett meneszteni. Az impeachment csak hivatalvesztéssel jár, s bár követheti vádemelés, de az már új, bírósági eljárás.
Az amerikai elnök bárkinek kegyelmet adhat - kivéve az impeachmenttel sújtottakat. Ezért mondott le Richard Nixon 1974-ben, még mielőtt a Képviselőház megszavazhatta volna az impeachmentet - így Henry Ford alelnök elnökké avanzsált, és eljárási kegyelemben részesíthette. (Nixon addig nem mondhatott le, amíg nem találta meg a korrupciós botrány miatt leköszönt Spiro Agnew alelnök utódját, ezzel ugyanis nyitva maradt volna a Watergate-ügy miatti bírósági felelősségrevonás kérdése.)
Mindez azért érdekes, mert Trump esetében sem az a perdöntő, hogy amit tett, kimeríti-e a vesztegetés vagy kényszerítés köztörvényes tényállását, hanem az, hogy viselkedése és tevékenysége árt-e az Egyesült Államoknak. Az államalapítók azonban arról is gondoskodtak, hogy a politikai ellenfelek ne folyamodhassanak nyakra-főre az impeachmenthez. 243 év alatt Trump lesz a harmadik elnök, aki ellen alkalmazzák, s akárcsak Andrew Johnson (1868) és Bill Clinton (1998), végül alighanem ő is megússza leváltás nélkül.