„Orbán Viktor soha nem állt még ilyen gyengén”

Publikálás dátuma
2019.12.09. 10:10

Fotó: Népszava
Az autokratikus rendszerekben is lehet nyerni, ha összefognak a demokraták – mondta lapunknak Piri Kati magyar származású, holland EP-képviselő, az S&D frakció alelnöke.
Az Ursula von der Leyen-féle Európai Bizottságot (EB) minden hazai párt megszavazta, kivéve a tartózkodó Momentumot. Elvszerűnek tartja a baloldali formációk viselkedését? A magyar pártoknak extra nehéz volt ez a választás, hiszen az EB-be bekerült Orbán Viktor kormányfő embere, Várhelyi Olivér is, ráadásul a bővítésért felelős biztosként olyan portfóliót kapott, ahol a jogállamiságra és a médiaszabadságra is nagy figyelem összpontosul. De összességében nem mondhatjuk, hogy a bizottság jobboldali grémium lenne, kilenc szociáldemokrata tagja van – alelnöke a holland Frans Timmermans, egy igazi baloldali. És a bizottság programja 80 százalékban lefedi a szociáldemokraták, uniós választások előtti ígéreteit.

Mi a helyzet az Európai Néppárt, az EPP ígéreteivel, amelyek arról szóltak, hogy ha a magyar kormánypárt nem tartja magát az európai értékekhez, kitehetik a konzervatív pártcsaládból? Remélem, most, hogy a lengyel Donald Tusk lett a Néppárt elnöke, az EPP januárban meghozza a megfelelő döntést. A Fidesz ugyanis nem nevezheti magát kereszténydemokrata pártnak – politikája alapján semmiképpen. Rendszerét mégis zavartalanul finanszírozza az uniós költségvetés. A jövőben is számíthat a közösség pénzére a magyar kormány? Magyarország valóban rengeteg pénzt kapott az EU-tól, de sajnos ez a támogatás nem csak a magyar embereket gyarapította, hanem Orbán klánját is. Nem tudom elképzelni, hogy továbbra is ilyen naivak leszünk, és finanszírozzuk ezt a szűk klikket.

Ha a támogatást nem is, annak hiányát már megérzik az emberek. Velük szolidárisaknak kell maradnunk, hiszen Magyarország sok területe a legszegényebb Európában. Azt kell biztosítani az új költségvetésben, hogy a források közvetlenül az emberek kezébe kerüljenek. Radikális változásnak kell jönnie.

És jön? Korábban filmet forgatott a „másik” magyar valóságról, azt próbálva bizonyítani, hogy Orbán-világa nem az ország. Lát esélyt arra, hogy ez a „másik” világ felülkerekedjen a rezsimen? Az önkormányzati választás eredménye sok reményt adott Magyarországnak és Európának. Fontos megemlíteni, hogy Erdogan rendszerében – ahol sokkal jobban letörték a jogállamiságot és újságírókat záratnak börtönbe – is győzni tudott az ellenzék Isztambulban és hat nagyvárosban. Szóval igen: az autokratikus rendszerekben is lehet nyerni, ha összefognak a demokraták. Pedig Magyarországon sokan már remélni sem merték, hogy ilyen körülmények között eredményes lehet az ellenzék, de a választás megmutatta, hogy a magyar embereknek is elege van ebből a politikából – Szombathelytől Budapestig. A korábbi évekhez képest Orbán Viktor soha nem állt még ilyen gyengén, nemcsak Magyarországon, hanem az unión belül sem.
Szerző
Témák
EPP Piri Kati

Orbán és Karácsony más világban él – Interjú Ladányi János szociológussal

Publikálás dátuma
2019.12.09. 09:00
Ladányi János
Fotó: Béres Márton / Népszava
Az önsorsrontó nemzeti habitussal szemben új alternatíva jelent meg – értékelte az önkormányzati választást Ladányi János szociológus.
Évekig hiába kértünk interjút öntől. Legyintett, hogy fölösleges megszólalnia, úgyse történik semmi. A magamfajta, társadalomtudományokkal foglalkozó ember folyton azon spekulál, hogyan lehetne egy kicsit javítani az országon. Amikor azonban a hatalmon lévőknek nyilvánvalóan nem az a céljuk, hogy segítsenek a társadalmon, hanem az, hogy minél tovább és minél szilárdabban megőrizzék a hatalmukat, akkor nincs sok értelme megszólalni. Mi változott? Fellelkesítette, hogy az ellenzék jól szerepelt az önkormányzati választáson?
Az eredmény nem a semmiből született. Már az önkormányzati választás előtt érezni lehetett – ha a mértékét és mélységét nem is tudtuk pontosan felmérni –, hogy elsősorban Budapesten változás jön.

Mennyire lesznek mélyreható következményei annak, hogy a fővárosban és számos vidéki városban az ellenzék győzött? Semmilyen garancia nincs rá, hogy a folyamatok nem fordulnak vissza, de a választásnak már most mélyreható következményei vannak. Olyan politikusok kerültek pozíciókba, akik máshogyan beszélnek, mint amihez az elmúlt évtizedben a kormánypárt részéről hozzászoktunk. Hallgassuk meg egymás után Orbán Viktor miniszterelnököt és Karácsony Gergely főpolgármestert. Mintha nem ugyanabból az országból, nem ugyanarról a kontinensről érkeztek volna. Orbán állandóan a múltat szeretné visszahozni, Karácsony Gergely – több ellenzéki polgármesterhez hasonlóan – olyan problémákról beszél, amelyek valóban fontosak a társadalomnak, és amelyekről a politikai elit eddig alig ejtett szót.

Például? Környezetvédelem, a társadalmi egyenlőtlenségekhez való viszonyulás, a legszegényebbekről való gondoskodás kötelezettsége.

Beszélni könnyű. Tévedés, beszélni sem könnyű. A szegények ügyének felkarolásával nem lehet szavazatokat szerezni, ezek nem népszerű témák. Főleg akkor nem, ha a kampányban azt láttuk – és azóta is azt látjuk –, hogy mindent bevetnek azok ellen, akik a rászorultak védelmével törődnek. Azokban az országokban, ahol sikerült tenni a mélyszegénység ellen, összefogtak a jobb- és a baloldaliak, a kereszténydemokraták és a szocialisták. Az együttműködésről nem feltétlenül kötöttek formalizált megállapodást, de megegyeztek bizonyos állampolgári minimumban, amihez mindkét oldal tartotta magát. Nálunk ilyen együttműködés mindmáig nem jött létre.

Még 2010 előtt ön volt az, aki „új Trianon” kialakulásának veszélyére figyelmeztetett: arra, hogy az északkeleti peremvidéken létrejöhet egy cigány autonóm terület, amely egyszer majd akár elszakadhat Magyarországtól. Látja jeleit annak, hogy tényleg ebbe az irányba megyünk? A világban megerősödtek az etnonacionalista irányzatok, elég csak az Egyesült Államokat, Olaszországot vagy a Brexitet említeni. Nálunk közben, ha a gettósodó térségeket nézzük, már nem kizárólag az északkeleti peremvidékről kell beszélni. Csatlakoztak hozzá a keleti országrész egyes vidékei is. Ugyanez játszódik le a Pécs alatti, főként beás cigányok által lakott területen, de a délkeleti határvidéken úgyszintén, ahol a romákon kívül a nem cigányok is nagyon nagy szegénységben élnek. Nemrég láttam egy térképét Magyarország levegőszennyezettségéről. Pont azok a térségek voltak a leginkább szennyezettek, amelyeket az előbb felsoroltam. A házakban a gázt már régen kikapcsolták, az embereknek fára sincs pénzük, azzal fűtenek, amijük van: olajos rongyokkal, többször festett nyílászárókkal. Szörnyű károkat okoznak a saját egészségüknek és a környezetnek is.

Csupán azt nem értem, hogyan lenne ebből valamiféle autonóm terület. Ha látványos különbségek vannak egy országon belül, az törvényszerűen magában hordozza a veszélyét annak, hogy a jobb módban élők szeretnének megszabadulni a szegényektől. Ezzel párhuzamosan a hátrányos helyzetű térségekben könnyen kialakulhat egy olyan politikai erő, amely azt mondja: „ha idáig nem kellettünk nektek, akkor megmutatjuk, hogy egyedül is boldogulunk”. Koszovó elszakadása jó példa erre. Aztán, persze, szembesülnek azzal, hogy a mai világban senki nem képes egymaga boldogulni. Mi, magyarok, azt hisszük, hogy nagyon kedvező szerződést kötöttünk a jó Istennel, velünk ilyen nem történhet. Pedig Trianonhoz az is hozzájárult, hogy az elmaradott térségek szlovák vagy horvát lakossága nem akart a kettős monarchiához, különösen nem Magyarországhoz tartozni.

Vitatja, hogy Magyarországon általánosságban nőtt az életszínvonal és csökkent a szegénység? Sokfajta szegénység létezik. Az a típusú mélyszegénység, amiről én beszélek, és ami tartós munkanélküliséggel, nincstelenséggel, kilátástalansággal, kirekesztettséggel jár együtt, napjainkra állandósult, már a harmadik generációra öröklődik át. Hány emberről van szó? A kétezres évek elején, amikor még viszonylag megbízható felmérések álltak a rendelkezésünkre, 700 ezerre becsültem a létszámukat. Nem gondolom, hogy azóta ez a szám csökkent volna. Ellenkezőleg. A gettósodott vidékekre a városok elszegényedett rétegeiből többen áramlanak be, mint ahányan elköltöznek onnan.

Az ön tétele szerint legalább száz évre van szükség ahhoz, hogy integrálni tudjuk a társadalomból tartósan kihullott csoportokat. Hányadik évnél járunk? Még el se kezdtük a visszaszámlálást a legalább száz évből. Nyoma sincs olyan mélyszegénységben élő csoportnak, amely képes lenne felzárkózni a társadalomhoz. Egyáltalán nem találkozott még sikeres roma-, ha úgy tetszik, integrációs programmal? Rengeteg program indult, jelentős részükben elkötelezett, jó szándékú emberek vettek részt. Időnként felröppent a hír, hogy csoda történt, és egy településnek – például a Baranya megyei Cserdinek – sikerül kitörnie a szegénységből. Aztán kiderült, hogy csodák nincsenek. Mindegyik program sikertelennek bizonyult, beleértve azt is, amelynek én voltam az egyik elindítója a csereháti Csenyétén. Ezekben a falvakban nincs munkahely, a közmunka pedig nem vezet át a munka világába. Nincs tömegközlekedés, nincs iskola, de még bolt sincs. Nem elég egy-két gondot megoldani. Ahhoz, hogy a település élhetővé váljon, az összeset kezelni kell. Összefoglalva az eddig elhangzottakat: a helyzet totálisan reménytelen. Ezt nem mondanám. Engem pesszimistának szoktak nevezni, de jelenleg alapvetően nem vagyok az. Úgy gondolom, az Európai Unió is érdekelt a területi különbségek és a súlyos egyenlőtlenségek mérséklésében, ehhez pedig pénzt és jó példákat is ad. Helyettünk azonban az EU nem fogja elvégezni a munkát. Ezért biztató, hogy sok fiatalt látok – nemcsak Budapesten, vidéki városokban is –, aki új szemlélettel viszonyul a lakhatási válsághoz vagy a hajléktalansághoz, markáns szempontként behozta a már említett környezetvédelmet. Remélem, hogy ők legalább nem fognak külföldre menni. Bár elutasítja, hogy létezne genetikailag kódolt nemzetkarakter, állítása szerint az idők során kialakult egy olyan magyar „önpusztító nemzeti habitus”, amelynek révén különböző korszakokban és szituációkban ugyanaz az önsorsrontó forgatókönyv érvényesül a társadalomban. Mi ez, ha nem pesszimizmus? Az egyéni életünkben a magatartásunkat nagymértékben az határozza meg, amibe beleszülettünk, amit megtanultunk. A téma szakértője, Józan Péter orvos adataira támaszkodva kijelenthető, hogy Magyarország nem pusztán az öngyilkosságok aránya alapján tartozik az élmezőnyhöz, hanem a gazdasági fejlettséghez képest alacsony életkort, a születések alacsony számát, a túlzott alkoholfogyasztással, a dohányzással és a stresszel összefüggő halálesetek gyakoriságát, az abortuszok és a válások magas számát tekintve is. Azt állítom, hogy az önsorsrontás – más megnyilvánulási formákban – a nemzet egészére értelmezhető. Jóval Trianon előtt, de legkésőbb a nemzetté válás időszakában rögzült az a felfogás, hogy „egyedül vagyunk”, „el fog tűnni a nemzet”, „mindenki cserben hagy bennünket”, „csak magunkra számíthatunk”. Az önpusztító nemzeti habitusról szóló könyvemben sorra vettem, hogy koronként, rendszerváltásokon átívelve milyen módon hatott ez a minta. A „nemzethalál” víziója, illetve az ellene való szakadatlan küzdelem máig meghatározó eleme a jobboldali közbeszédnek. A nemzeti habitus bizonyos tényezők együttállása esetén jön létre, sokáig fennmaradhat, de bizonyos tényezők együttállása esetén ugyanígy meg is változhat. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos volt a mostani önkormányzati választás. Gyorsan kibontakozott egy új politikai alternatíva, amely egyelőre gyenge lábakon áll ugyan, de mindenképpen lehetőséget kínál rá, hogy szakítsunk az önsorsrontó mentalitással.
Szerző

A Főkert átvilágítása is hozott meglepetést: hétvégenként külsősként dolgoznak vissza saját cégüknek az alkalmazottak

Publikálás dátuma
2019.12.09. 07:55

Fotó: Facebook / Főkert
Sok pénzt elvisznek a követhetetlen alvállalkozói láncok, közben a cég árbevétele megfeleződött tavaly.
Az FKF után a Főkerttel folytatódik a fővárosi tulajdonú gazdasági társaságok átvilágítása. Mint az Mfor írja erről, ennek nyomán az is kérdésessé vált, hogy a céget vezető Szabó József megtarthatja-e posztját. A Fővárosi Kertészeti Zrt. kiemelten közhasznú társaságként működik, tulajdonosa a fővárosi önkormányzat, a tulajdonosi jogokat a Budapesti Városüzemeltetési Holding gyakorolja. Fő tevékenysége a Budapesten található csaknem 6 millió négyzetméter kiemelt zöldterületének fenntartása és fejlesztése, valamint csaknem száz sport- és játszótér, valamint több tucat szökőkút, vízesés, ivókút, medence és halastó üzemeltetése. Évente mintegy 24 millió négyzetméter pázsitterületet kaszál, egy- és kétnyári virágokat és cserjéket ültet.
Az átvilágítás során kiderült, hogy a cég bonyolult és nehezen követhető rendszerben szervezi ki közszolgáltatási feladatait egyik leányvállalatának

- írják -, amely azután alvállalkozóknak adja ki a munkát, amelyek szintén alvállalkozókat fogadnak, amelyek részben a Főkert dolgozóit foglalkoztatják hétvégenként. A bonyolult lánc minden egyes szeme jól keres a dolgon, csak a Főkert jár rosszul. Eközben a cég üzleti beszámolók szerint elért árbevétele a 2017-es 1,4 milliárd forintról tavaly 789 millióra zuhant, az önkormányzattól kapott működési támogatása pedig 3,3 milliárdról 3,5 milliárdra emelkedett. A dolgozói létszám 27 fővel nőtt tavaly, így most már 419 embert foglalkoztatnak. A társaság bérköltsége elérte az évi 1,5 milliárd forintot, amelyből a menedzsment csaknem 60 milliót visz el: Szabó József vezérigazgató 1,3 milliót, helyettese 1,15 milliót, míg a gazdasági vezető 1 milliót visz haza havonta, amelyhez 15 százalékos jutalom jár évente.
A Főkert a munkát, amit kapacitáshiány miatt így sem tud elvégezni, részben konzorciumoknak, részben saját leányvállalatának, a Főkert Tervezési Mérnökirodának szervezi ki. Ez utóbbi már csak azért is aggályos, mert a céget kifejezetten fejlesztési, beruházási vállalkozásként hozták létre, tevékenysége nem terjed ki közszolgáltatással közvetlenül összefüggő feladatvégzésre, mint például gallyazás, cserjekapálás, faápolás. A Mérnökiroda nem is maga végzi el a munkát, hanem alvállalkozókat bíz meg vele. A bevont alvállalkozók jellemzően apró cégek. A két legjelentősebb alvállalkozó az ÉPKRI-Gold Kft. és a FerroTeam Kft., amelyeknek 1-1 magánszemély a tulajdonosa, mindkettő 2018-ban jött létre, az egyik 0-2, a másik 2-13 főt foglalkoztat, míg az eszközeik értéke nulla. Miközben a Mérnökiroda a Főkert munkavállalóit foglalkoztatja vissza hétvégenként egyszerűsített foglalkoztatási formában, napi bejelentéssel. Az alvállalkozók az átvilágítás eredménye szerint
a fővárosi megrendeléseknek köszönhetően kiemelkedő jövedelmezőséget tudnak felmutatni. Árbevételükben „jelentős szerepet játszik a Főkert megbízás”.

A kaszálás, faápolás tevékenységnél jellemzően 12-15 százalék körüli, míg a szállítást végző alvállalkozóknál 23-25 százalékos a haszon. S ami még ennél is meghökkentőbb megállapítás, hogy a Mérnökiroda jellemzően 20-30 százalékkal alacsonyabb áron végezteti el ugyanazt a munkát az alvállalkozóival, mint anyacége, a Főkert. Az ebből adódó többletnyereség elvben visszakerülne a Főkerthez, a Mérnökiroda tavalyi pénzügyi eredményei azonban nem mutattak plusz profitot. 
A Főkert részben kapacitáshiánnyal, részben a fennálló szerződések felmondásának elkerülésével magyarázza a munka kiszervezését.
Arról az 1,5 milliárdos, Mészáros Lőrinccel az utolsó utáni pillanatban kötött üzletről, ami az FKF Zrt. átvilágítása során derült ki, és ami után Karácsony Gergely főpolgármester azonnal hatállyal kezdeményezte a vezérigazgató menesztését, a Népszava itt írt.
Szerző