Hosszú járat

Sokan nem értik, hogy miért szeretek autóbuszt vezetni. Figyelem az embereket, hogyan utaznak. A budai hajnalban még kevesen vannak, takarítók, éjszakai műszakból hazafelé tartó portások és ápolónők, italból lassan józanodó fiatalok. Egy szorongó fiatalember már megállókkal korábban ott toporog az ajtóban, mintha így hamarabb érne célhoz. 
Pályaudvaroknál azután összejön a tömeg, hiába, az agglomeráció, magyarázta a csoportfőnök, úgy mondta ki ezt a szót, mintha valami fertőző betegségről beszélne, hiába nyomjuk mi itt többen, ezek megszállnak bennünket. A felszállók lélektana különös. Van, aki már a járdán szorongatja a bérletét, mintegy bizonyítékképpen, hogy jogszerűen utazik, mások a lépcsőn kapnak észbe, hogy hoppá, elő kellene keríteni a tárcát, vagy mintha meglepetésként érné őket, hogy az autóbuszon jegy kell. Jönnek a babrálósak, van jegyük, de nem tudják hol, és annak az esélye, hogy a táskában vagy ridikülben ráleljenek, szinte elenyésző. Aztán a magabiztos nyugdíjasok, bizalmas kacsintással villantják a személyit, a megszállott cigarettázók, akik az utolsót már a lépcsőn szippantják, és csalódottan néznek a eldobott csikk után. 
Sokan, amikor már felléptek, megállnak, mint akik célhoz értek, nemigen törődnek a mögöttük érkezőkkel, ezt nevezik méltóságnak. Vannak ülőhelyre vadászók, vannak sietősek, akik a hajszára panaszkodnak, miközben hajszolják magukat, vannak ügyesek, akik mindig találnak ülőhelyet, és vannak csalódottak, akiknek sosem jut. Jönnek a fagylalt- és pizzaevő gyerekek és a rászólós felnőttek. Vannak engedelmes gyerekek és rálegyintős felnőttek. Vannak köszönősök, vannak a nagyon-kedvesen-köszönősök és a nem-köszönősök. Vannak a közvetlenkedő fiatalok, nyomjad-öreg-mert-sietek, csak visszapislantok, úgyis nyomom, ahogy tudom. 
Van, akit leszállásnál fog el az izgalom. Jelzett-e időben? A furakvók elsőnek akarnak szabadulni, a ráérősek csak az utolsó pillanatban, amikor már majdnem késő. 
Hosszú járat, hatvan perc. Más arcok, más öltözetek, más táskák, kis, nagy és legnagyobb hátizsákok, a külvilág tökéletes kiszűrésére alkalmas mobiltelefonok. Jönnek a külföldiek, csoportban, kiscsoportban, egyenként, olykor elesettek és szánalmasak, a csoportfőnöknek arra is volt jelszava, hogy hogyan segítsük őket, hát, ahogy lehet, ez volt a pontos utasítás. 
A pesti külvárosban azután változnak a hangsúlyok, a küllemek, a hangvétel, a tegezés-magázás aránya, sokasodnak a káromkodások, elmaradnak a köszönések, hiányoznak a türelmes gesztusok, hangosabbak a szidalmazások, ha egy gyalogosnak előnyt adok. Nagyváros, mindenki a saját törvényei szerint él. 
Na és a forgalom, az is egy igazi élmény. A márkás autók mindig többet engednek meg maguknak, az autóbuszt hol gúnyosan, hol szabálytalanul kiszorítják - ez jár a köznépnek és a környezetbarátoknak. Mindenki siet, ebben kell élnünk, mondta a csoportvezető, akinek mindenre van magyarázata, ezért ő a csoportvezető. 
Szeretem a hosszú járatokat. Sok mindent lát az ember.
Szerző
Odze György

Elnöki Kupa

Az Elnöki Kupáért, a vigaszágon játszik a magyar női kézilabda-válogatott a Japánban zajló világbajnokságon, miután csoportjában nem tudott az első három között végezni. Románia nyolc másodperccel a vége előtt szerezte meg pénteken a magyar kiesést jelentő gólt.  
Magyarországon 2011, a tao-rendszer bevezetése óta zajlik az Elnöki Kupa, amelynek kiírója és lebonyolítója Orbán Viktor. Sajátossága a mi Elnöki Kupánknak, hogy a résztvevők eredménytől függetlenül kiemelkedő állami forrásokhoz jutnak, és mindenki nyer, aki a miniszterelnök baráti köréhez tartozik, az összeg felhasználásával nem kell elszámolni, viszont bármikor, bárki indoklás nélkül kikerülhet a rendszerből, ha a kupa kiírója így dönt. A magyarországi Elnöki Kupának hat sportág - jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda és vízilabda - a boldog és sakkban tartott résztvevője. 
Idén áprilisi adatok szerint (ezeket a 24.hu kérte ki a sportági szövetségektől) az elmúlt nyolc évben összesen 658 milliárd forintot kaptak a kiemelt sportágak  nyereségesen működő, elsősorban állami cégektől: 537 milliárd került a klubokhoz, 121 milliárd a szövetségekhez. Az egyesületek közül (micsoda meglepetés!) az Orbán Viktor által alapított Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány járt a legjobban 25 milliárd forinttal. Felcsútot kézilabdaklubok követik, a Veszprém férfi csapata 5 milliárdhoz, a női kézilabdázók közül a Siófok 4,59, a Vác 4,45, az FTC 4,02 milliárdhoz jutott nyolc év alatt. 
A kézilabda vb-n érthető módon nagy a magyar szomorúság, de itthon lehet majd vigasztalódni a honi Elnöki Kupában, ahol változatlan lendülettel folyik az ellenőrizetlen állami pénzosztás. 
A mi Elnöki Kupánkban a családok, az egészségügy, a fogyatékkal élők, a nyugdíjasok, az oktatás kerültek vigaszágra. Pontosabban még oda sem.
Szerző
Bernau Péter

Bezárkózunk

Az egyik ismerősöm számára az SMS-ek küldése megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Családtagjai, észlelvén a kellemetlen helyzetet, úgy segítettek rajta, hogy beírták a mobiltelefonjába az "igen" és a "nem" szavakat, amelyeket azután a helyzetnek megfelelően használt. Az olajozottan működő szisztémával nem is volt addig semmi gond,  amíg valaki kellemes ünnepeket nem kívánt neki, amit barátunk egy tömör "igen"-nel el is intézett. Amiből aztán jó nagy sértődés lett.
Egy ilyen lebutított telefonkészülék használata nagy mértékben megkönnyítené Varga Mihály dolgát is.  Sőt még egy ennél is egyszerűbb változat is megfelelhetne, amely csak egyféle üzenet továbbítására lenne alkalmas: "nem". Személyesen el sem kellene járnia az uniós gazdasági és pénzügyminiszteri tanács üléseire. Az integráció erősítéséről szóló javaslatokat úgyis mindig azzal az indokkal utasítja el, hogy itthon ezt jobban csinálják. Legutóbb a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni európai stratégiával való magyar szembehelyezkedést is azzal indokolta, hogy erre a nemzeti hatáskör a megfelelőbb, mert a részletes, naprakész információkkal rendelkező nemzeti hatóságok hatékonyabban tudják kezelni az unió előtt álló kihívásokat.
Közismert, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium vezetése közötti kapcsolat enyhén szólva sem mondható harmonikusnak. De mégis érdemes a pénzügyi tárca figyelmébe ajánlani a jogalkotói hatáskörrel rendelkező jegybanknak azt az idén áprilisban megjelent ajánlását, amelynek közzétételével "az MNB a hitelintézetek által közvetlenül, valamint kiemelt közvetítő igénybevételével végrehajtott nagyösszegű pénzváltások során fennálló, pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatokat kívánja csökkenteni, a 2017. év során felülvizsgált Nemzeti Kockázatértékelés, valamint az Európai Bizottság nemzetek feletti kockázatértékelésének megállapításaival összhangban. A pénzváltásban megjelenő készpénz kiterjedtsége magas szintű kockázatot jelent, mind az alapbűncselekmények, mind a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása bűncselekmények vonatkozásában." 
A Matolcsy György elnök aláírásával megjelent ajánlás egyértelműen utal a Varga Mihály által nagyvonalúan visszautasított integráció szükségességére, amikor a pénzmosással és a terrorizmussal kapcsolatos nemzeti kockázatértékelést összekapcsolja az Európai Bizottság nemzetek feletti kockázatértékelésével. Az MNB elnökének van már némi tapasztalata abban, hogy milyen következményei vannak, ha Magyarország szembemegy az Európai Bizottság (esetükben az Európai Központi Bank) irányelveivel. Amikor erre kísérletet tettek, akkor később arra kényszerültek. hogy korrekciót hajtsanak végre az Országgyűlés által már jóváhagyott jegybank-törvényen. 
A módosítás szükségességét igazolta az élet, és azóta is harmonikus az együttműködésük az Európai Központi Bankkal. Varga Mihálynak - és a többi kormánytagnak - is ideje lenne már az "igen" gombot is megtalálnia, ha az uniós integrációról esik szó.
Szerző
Bonta Miklós