A hetes cikkely jóslata

Néhány napja a dán Saxo Bank közgazdásza azt jósolta: Magyarország 2020 végéig kezdeményezi kilépését az EU-ból. Steen Jakobsen néha mellélő - tavaly hatalmas napkitörést vizionált -, de mostani látomását aligha intézhetjük el egy vállrándítással.

Az Unió kormányközi döntéshozó fórumán, az EU Tanácsában kedden tartották meg a második meghallgatást a jogállamiság magyarországi helyzetéről a tavaly szeptember óta tartó 7-es cikkelyes eljárás keretében. A történtekről Kovács Zoltán államtitkár élő Twitter-üzenetekben számolt be imigyen: "a sorosisták megint egy ideológiailag vezérelt politikai csatába rángatták bele az EU Tanácsát". Mire a soros elnökség képviseletében Tytti Tuppurainen finn miniszter magyarázatot kért az elfogadhatatlan magatartásra, Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter pedig közölte: elhagyja az üléstermet, ha Kovács nem távozik azonnal. (Kovács már nem volt jelen.)

Az ülésen a magyar kormányt Varga Judit és Palkovics László miniszter képviselte, beszámolójukat uniós diplomaták “részletesnek és jogi természetűnek” nevezték. Miközben e részletes és jogi természetű okfejtések elhangzottak, Budapesten a fideszes többségű parlament elfogadta a Lex Ráczot, hogy a humánminisztériumban még diplomaszerzés előtt elfoglalhassa helyettes államtitkári székét a 22 éves Rácz Zsófia. Januárban pedig létrejön a Nemzeti Filmintézet, amely támogatja (felügyeli, kontrollálja) majd a televízióba és a moziba szánt filmeket és a full fideszes Médiatanácsot is. Nem mellékesen pedig elfogadták a szájkosártörvényként emlegetett törvénymódosításokat, amelyekkel – a Ház rendjére hivatkozva – tovább faragják a politikai ellenzék épnek eddig sem mondható jogait. Ezzel annyira szűkre szabták az ellenzék mozgásterét a népképviseletben, hogy mind kétségesebb a részvételük a fideszes parlament munkájában. Történik mindez annak árnyékában, hogy – látva az ellenállást - a hatalom épp tagadja a kulturális élet totális megszállásának terveit. (A kultúrán persze attól még úrrá lesz a kormányzati stratégiai irányítás.)

Értjük, hogy az Unió háborog Kovács Zoltán twitter-hekkjén, bár azt gondoljuk, ez csak morzsányi adalék a magyar állam működéséről. Közben elgondolkodhatnának azon a paradoxonon is, amivel évek óta küzdenek. Hogy amint a blődségeket szajkózó államtitkárnak nincs helye a meghallgatáson, úgy nincs helye a Fidesznek az Európai Néppártban, és a magyar illiberalizmusnak sem az európai közösségben. Mindez azt diktálná, hogy mielőbb és bármi áron szabaduljanak meg tőle. Nincs értelme ugyanis arra várni, hogy a mai, dán Nostradamus jóslata bekövetkezzen. Orbán nem biztos, hogy vállalja az Európa mellett elkötelezett nemzet kivezetését a közösségből, de csak arra vár, hogy ennek felelősségét rákenje Brüsszelre. Meglehet, mégis csak a "brüsszeli szatócsoknak" kellene lépniük, hogy aztán a magyar nemzet döntsön, mit akar: Európát, vagy az orbáni, élhetetlen életet az EU-n kívül.

Nem könnyű dilemma, de a téblábolás sem az. Gyávaságból meg ritkán születik jövő.