Azt már megszokta, hogy hiába volt ő is elismert biológus, aki nemzetközi konferenciákon is rendre előadott, ugyanolyan sűrűséggel, mint a férje, ha nem gyakrabban, mégsem bírta soha senki megjegyezni a nevét.
Nem is akarták megjegyezni, egy nő minek pattog a komoly férfiak pályáján.
Ha kollégákkal találkoztak, ő volt „dr. Kovács Imre felesége”. A keresztneve, vezetékneve igazából nem osztott, nem szorzott. Esetleg néha megbámulták a dekoltázsát, vagy kianalizálták a feneke formáját, de többkötetnyi publikációit el nem olvasták volna. Az Imréről szóló egy soros cikkecskéket viszont rögtön idézték.
Fogadásokon, céges rendezvényeken, általában a „plusz egy fő” nevet kapta.
Esetleg „dr. Kovács Imre kísérője”. Még akkor is, ha neki sokkal több szakmai díja volt, és férje nagy ritkán megjelenő tanulmányainak alapját is többnyire ő adta.
Rendesebb tudóstársak időnként „Imre kedves nejének” szólították, de odáig azért nem fajult ez a figyelmesség, hogy a keresztnevét is megjegyezzék.
Baráti társaságban szökőévente egyszer saját nevén szólították, de inkább megmaradtak ennél:
„És hogy bírja Imre, hogy te ennyit dolgozol, és nem a családra koncentrálsz?”
Nagyobb családi körben ezzel operáltak:
„A férjed egy hős, hogy hagyja, hogy te ilyen kis hobbikkal bíbelődj gyereknevelés helyett! Biztos a takarításra meg főzésre sem jut időd, mert cikkecskéket fércelgetsz össze.” Hangzottak el a mondatok, amikor az első szakmai elismerését zsebelte be. Imrének akkor még nem volt egy sem, igaz, később is csak egyet bírt összekalapálni, míg ő dúskált a díjakban.
A gyerekek iskolájában vagy „anyukának” hívták, vagy „Dr. Kovács Imre egyetemi adjunktus feleségének”. És hozzátették: „Ugye, be tud jönni a kedves ura, hogy pár szót meséljen a gyerekeknek biológiaórán? A rengeteg fontos és komoly munkája mellett belefér neki?”, kérdezték a tanárok, amikor Imre épp több hónapos kutatói válságban volt, és az egyetemre sem járt be, csak otthon falta a filmsorozatokat egész nap alsónadrágban heverve, miközben ő tanított, előadott, cikket írt, bevásárolt, főzött, takarított, tanult a gyerekkel, edzésre hordta, és mindennap úgy érezte, hogy húsz évet öregedett.
Gyerekorvosnál szintén „anyuka” volt, esetleg tájékozottabb dokiknál „Olvastam, hogy a tudós férje megint külföldön tartott előadást”. Azt, hogy ő közben nemzetközi kitüntetést kapott, vagy három országban is publikálták egy cikkét, a jól értesültek kellemesen ignorálták.
A barátnői nagy ritkán néven szólították, de ők is inkább más nevet aggattak rá: „Te mázlista!”, ez volt a leggyakoribb, amit még megtoldottak ilyenekkel: „Olyan szerencsés vagy, hogy ekkora koponya a férjed, és még jól is néz ki, tíz évet simán letagadhatna! Persze te sem nézel ki rosszul, alig látszódnak a ráncaid, jó, kicsit a szemednél és a szádnál, na, de az Imre!”
Mondjuk, ha valakinek semmit nem kell otthon csinálnia, és a gyerekek körül sincs teendője, sőt még a szakmai életében is akad egy ember, aki a háttérből ötleteket ad, nagyon nincs mibe belevénülnie, konstatálta ilyenkor nyugodtan magában. Aztán már mind kevésbé nyugodtabban.
Otthon a férje az elején még néven szólította. Később ez is megváltozott.
Maradtak a „Miért nincs kész még a kávém, és különben is, csináljál valamit a gyerekkel, hogy ne sírjon ennyire fülsüketítően!”. Vagy csak röviden: „Vasald már ki az ingem!” „Direkt csináltad kozmásra a főzeléket, hogy kikészíts?” Esetleg ilyenek: „Ne tanulj már olyan hangosan a gyerekkel, szétrobban a fejem!” És a következők: „Átmennél máshová porszívózni, hogy végre csend legyen itthon?”
Nem csoda, hogy a „plusz egy fő” egy idő után úgy érezte, nemcsak a neve, de az élete is eltűnt a süllyesztőben.
Mígnem egy este megelégelve hosszú évek megaláztatását, tűrését és keserű könnyeinek nyeldeklését, végül ordítva közölte a férjével, hogy elege van. Kitessékelte az ajtón, és becsapta utána. Jó erősen. Zengett tőle a ház.
Akkor végre-valahára meg tudták jegyezni a nevét. Legalábbis a szomszédok.
– Na, a doktor Berek Mária egy igazi hisztérika! Hallottátok, hogy üvöltözött a múltkor is? Bezzeg a férje, egy szent! Az mindent eltűr neki.
