Csillagvizsgáló a város felett

Napkitörések, holdkráterek, csillagközi gázködök – ezek is megfigyelhetők a november óta ismét látogatható svábhegyi intézményből, amely kalandos úton épült fel csaknem száz éve a mai helyén.

Csillebérc kapcsán a Svábhegyre, illetve a Normafa környékére látogatóknak elsősorban az ifjúsági tábor jut az eszükbe, esetleg a fizikai kutatóintézetben működő kísérleti atomreaktor, pedig az egyik legrégebbi – amúgy egy hatalmas parkban található – intézmény is működik itt. Ez a svábhegyi csillagvizsgáló, amelynek a hivatalos neve eddig MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete volt. A Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának nagy felháborodást kiváltó átszervezése után még elég bizonytalan, hogy milyen néven fut tovább.

Mindenesetre csak remélni lehet, hogy a tudományos élet finanszírozása körüli botrányok ezt a nagy hagyományú intézményt nem érintik. Már közel jár az alapító Konkoly-Thege Miklósról elnevezett úton működő csillagvizsgáló ahhoz, hogy megünnepelje a 100. születésnapját, de ami ennél fontosabb: november végétől ismét látogatható. Amikor a manapság a legkülönfélébb szakmák, intézmények rendezik meg a maguk "éjszakáját", addig itt a sötétedés utáni programok teljesen általánosnak mondhatók. Kialakítottak egy Interaktív Csillagászati Élményközpontot, ahol távcsöves bemutatókat tartanak. Megtekinthetők a napkitörések, a holdkráterek és napfoltok, űrfelvételeket vetítenek.

A névadó Konkoly-Thege Miklós az első csillagdáját 1869-ben építette a felvidéki Ógyallán, a saját birtokán, ami akkor egész Közép-Európában egyedülálló volt. (Egy fürdőt alakíttatott át.) Abban az időben a földbirtokosok nemigen áldoztak a vagyonukból tudományos célokra. Konkoly-Teghe a csillagvizsgálóját 1899-ben a magyar államnak adományozta, mivel gyerekei meghaltak, így nem volt örököse. Ógyalla a csillagok vizsgálata szempontjából semmiképpen nem volt ideális helyszínnek mondható, ugyanis a mai Szlovákia területére eső település, amely Komáromtól 14 kilométerre fekszik, síkságon terül el. Amikor bizonyossá vált, hogy a Felvidéket elcsatolják Magyarországtól, 1919 elején az ógyallai obszervatórium műszereit leszerelték és Budapestre szállították. (A szlovák központi obszervatórium máig ott működik, természetesen új műszerekkel. ) Az új obszervatórium létrehozásáról 1920-ban született döntés, a főváros egy nyolcholdas területet adott a Svábhegyen az intézet számára. Először az úgynevezett Meridiánház épült fel 1922-ben, sokáig itt mérték a MÁV számára a pontos időt. A Meridián házban levő távcső a délkör síkjában volt mozgatható, pontosan kelet-nyugat tájolású volt, így nem kellett hozzá forgatható kupola. Az égbolt feltérképezése során meghatározták a telephely pontos földrajzi koordinátáit, így a Nap járása alapján volt pontosan mérhető az idő múlása.

A távcső sorsa elég szomorú, mert az 1970-es években szabályosan kidobták a szemétbe, ahol véletlenül valaki megtalálta, és darabjait azóta a mátrai Piszkéstetőn őrzik. A svábhegyi csillagvizsgálóban három kupola a kertben van, egy pedig a főépületben. A kerti Budapest-kupolát 1928-ban adták át, a klasszicista épület műemléki védettségű. A három szintes építmény a nevét annak idején onnan kapta, hogy Budapest Székesfőváros Közgyűlése nagy összeggel támogatta a megépítését. A parkban, a régi főbejárat közelében 1928 óta áll Pásztor János „Sic itur ad astra” (Így jutni a csillagokig) című bronzszobra, amely a karjait az égbolt felé tartó, földgömbön álló női alakot ábrázol. A növekvő fényszennyezés miatt kutatómunka ma már itt nem folyik, csak Piszkéstetőn. (A Napot kutatók a Debreceni Egyetem területén dolgoznak.)

A látogatóközpont kialakítása idén fejeződött be. Decemberben az előre bejelentkezett, legfeljebb 35 fős csoportok a nappali és az éjszakai bemutatókon úgynevezett H-alfa távcsővel vizsgálhatják a napfelszín részleteit, holdkrátereket, a Jupiter holdjait, a Szaturnusz gyűrűjét, galaxisokat, csillagközi gázködöket és felrobbant csillagmaradványokat. Meg lehet fogni és mikroszkóp alatt tanulmányozni a lehullott meteoritokat is, köztük a Baja melletti, szántás közben, 2012-ben talált csátaljai meteort, amely kosárlabda méretű és a súlya 16 kilogramm. A földre zuhanása 200-300 éve történhetett. Lehet, hogy szokatlan, de a látogatókat - nappal - már öt éves kortól fogadják. Vannak természetesen esti-éjszakai bemutatók is.