Nem lett igazuk az óvatoskodó közvélemény-kutatásoknak, melyek az elmúlt napokban továbbra is biztos, de csökkenő előnyt regisztráltak a Konzervatív Pártnál a Munkáspárttal szemben. Valóságos sokkot okozott, amikor pillanatokkal a szavazófülkék bezárása után nyilvánosságra került az Ipsos MORI exit pollja, ami túlnyomó konzervatív többségre és teljes munkáspárti összeomlásra utalt.
Indokolt volt Boris Johnson kora reggel elhangzott rövid ünneplő beszéde, melyben "történelmi" győzelmét "új hajnal beköszönteként" értékelte. Az 55 éves politikus Margaret Thatcher harmadik, egyben utolsó, 1987-es győzelme óta a legtöbb, 365 képviselői hellyel rendelkezik az új parlamentben, míg a Munkáspárt Michael Foot 1983-as mélypontjával felérő teljesítményt nyújtott. 59 fős zsugorodással mindössze 203 fős frakció jön létre a várhatóan jövő héten megalakuló új parlamentben. Az első értékelések, köztük Steven Fielding, a Nottinghami Egyetem politológus professzorának meglátása szerint a Munkáspárt legalább két további választásra, minimum tíz évre esik ki a hatalomból. Utoljára Tony Blair juttatta sikerre a Labourt 2005-ben.
A politika iránt érdeklődők, akik az éjszakát a rivális tévécsatornák előtt töltötték, nagyon gyorsan képet kaptak arról, minek köszönheti elképesztő sikerét Boris Johnson. A szavazatszámlálás feladatát az elsők között elvégzett northumberlandi Blyth Valley kerületben a toryk 20 százalékot javítottak 2017 nyara óta és ezzel a kialakítása, 1950 óta folyamatosan munkáspárti kézben lévő terület először került tory fennhatóság alá. Ahogy hajnal felé egyre több körzet hirdetett eredményt, világossá vált, mekkora rést ütött a rendkívül fegyelmezetten kampányoló Konzervatív Párt a Munkáspárt ún. "vörös falán", hagyományos észak- és középangliai bázisán. A párt vezetője, Jeremy Corbyn fölényes többséggel őrizte meg islingtoni mandátumát. Az ellenzék vezére továbbra is ki kíván tartani hűséges észak-londoni választókerülete mellett, melyet 1983 óta szolgál. A "kiábrándító" országos eredmény azonban arra késztette, hogy bejelentse, ha most azonnal nem is mond le, több parlamenti vokson nem kíván miniszterelnök-jelöltként indulni. Corbyn kész részt venni a súlyos vereséghez vezető okok kivizsgálásában és az új Labour-frontember megválasztásának előkészítésében.
Az elnöki stílusú választási kampány feltűnő jelensége volt, hogy a kisebb pártok szerepe leértékelődött. Különös csalódás érte a Liberális Demokratákat. Új, fiatal, jó megjelenésű és beszédkészségű vezetőjük, Jo Swinson kezdetben a kormányfői tisztségért szállt síkra, mint aki egyedül tudja képviselni az EU-ban maradás híveit. Végül nemhogy nem sikerült 11-nél több helyet elcsípni, de Swinson maga 149 szavazattal alulmaradva elvesztette Dunbartonshire East-i mandátumát, melyet az ismét jól teljesító Skót Nemzeti Párt vívott ki magának. Az immár másodszor kikapó politikus elkerülhetetlenül lemondott tisztségéről.
Nicola Sturgeon nacionalista gárdája 13 hellyel gazdagodott 2017-hez képest és 48 képviselője lesz Westminsterben. A "kivételes" eredmény üzenete, hogy "Skócia nem kér Johnson konzervatív kormányából, a miniszterelnök nem kapott felhatalmazást a tartomány EU-tagságának megszüntetésére, továbbá a skótoknak joguk van van újabb népszavazással dönteni függetlenségükről". Nigel Farage ebben az évben alakult, az EP-választáson brillírozott Brexit Pártja ezúttal sem jutott helyhez Westminsterben.
Észak-Írországban a Theresa May kormányát életben tartó unionista párt, a DUP 10 helyéből kettőt elbukott, köztük a frakcióvezetőét, Nigel Doddsét, a Sinn Fein és az SDLP nacionalista pártok viszont erősödtek, együttesen 9 székre jogosultak a túlzsúfolt alsóházban, igaz, a Sinn Fein küldöttei a monarchia elleni tiltakozásként hagyományosan nem teszik le a hivatali esküt és nem is vesznek részt a parlament munkájában. Egytől egyig kikaptak az előző ciklusban független képviselőkké átvedlett lázadók is.
Ritkán látni annyi fáradt tekintetet, mint péntek reggel, amikor a megbecsült független agytröszt, az Institute of Government tartott választás utáni fejtágítót "Hogyan tovább?" címmel. A kormányzati kérdésekre szakosodott intézet vezető munkatársai és Will Tanner, korábban a Downing Street 10. politikai részlegének helyettes vezetője Boris Johnson sikerét a Munkáspárt minden gyengéjét kihasználó "kíméletlen" kampánynak tulajdonította. Míg a toryk egyetlen üzenetet nyomtak, a Get Brexit Done, Valósítsuk meg végre a Brexit szlogent, addig a Munkáspárt programja az NHS ingyenes egészségügyi ellátás megmentésén kívül számos területet ölelt fel. A 2023-24-es pénzügyi évre évi 83 milliárd fontra emelte volna a közkiadásokat és öt szektor, benne a BT távközlési óriás vissza-államosítását ígérte. Az IoG szakértői nem győzték eléggé hangoztatni, milyen kötelezettségeknek kell eleget tennie Boris Johnsonnak, hogy megfeleljen a Konzervatív Párttal eddig semmilyen közösséget nem vállaló baloldali érzelmű fizikai dolgozók belé helyezett "szent bizalmának", például a szociális ellátás javítása terén.
Boris Johnsont már péntek délelőtt audiencián fogadta II. Erzsébet a Buckingham-palotában és megbízást adott neki az új kormány megalakítására. Feltételezések szerint a régi-új miniszterelnök hétfőn mini-kormányátalakítást végez el, elsősorban az üresen maradt pozíciók betöltésére, majd az év elején formálja az új helyzetben saját képére a végrehajtó hatalmat. A Brexit megvalósítása viszont a ratifikációs folyamat felgyorsításával nyomban megkezdődik, hogy a szigetország január 31-én elhagyhassa az Uniót. A nagy többség komoly szabadságot enged meg a kormányfőnek, például nem kell többé "állandóan a háta mögé nézni, hogy nem nehezítik- e meg az életét az euroszkeptikus Európai Kutatócsoport tagjai vagy a "maradók".
