Megválasztásuk után egy éven belül közigazgatási alapvizsga letételére kötelezné a kétezer fő feletti települések önkormányzati képviselőit Budapest XVI. kerületének jegyzője, aki emiatt az önkormányzati törvényt is módosíttatná. Az ötlet komoly vihart váltott ki, akadnak, akik a képviselői mandátum szabadságának korlátozását látják benne, mások felvetik, már most is létezik képzés, sőt olyan vélemény is akad, mire fel a hivatal apparátus, ha egy testületi tagnak mindennel kapcsolatban képben kell lennie.
Az idea tehát nem feltétlenül elvetendő, más kérdés, hogy a törvény szerint bizonyos jogi megkötésekkel bárki megválasztható, azaz az önkormányzati képviselőségnek nem feltétele nemhogy a diploma, de még az érettségi sem. Ahogyan a parlamentinek sem, s adódik a kérdés, miért csak a települések vezetőségébe delegáltakat kellene agytornára kötelezni. Mert jelenleg a politikussá válásnak nem a felkészültség, hanem a párthűség a feltétele, elég csak megnézni egy közvetítést a T. Házból, vagy meghallgatni egy az Országház folyosóján a kritikus sajtó elől rossz ütemben menekülő honatyát vagy honanyát. És akkor talán nem fordulna elő, hogy a képviselőnek fogalma sincs az általa benyújtott törvényjavaslat tartalmáról, így persze esetleges következményéről sem, vagy rossz gombot nyom meg a szavazáskor, mert elcsúszott az ujja a csak igeneket és nemeket felsoroló szamárvezetőn. És persze nemcsak szakmai, hanem etikai, esetleg némi általános műveltségi gyorstalpalót is lehetne szervezni, hogy felelős politikus szájából ne hangozhassék el olyasféle gondolatmenet, mint hogy a „zsidók kénytelenek voltak, vagy lehet, hogy jól is esett nekik a nyilas vitézt megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésbe”.
Vagy ha ez túl bonyolult, nyitásnak rövid, konkrét feltételeknek kelljen megfelelni. Például: ne lopj!