Előfizetés

A bariton feltámadása – Most a Müpában bizonyított Bryn Terfel

Varga Péter
Publikálás dátuma
2019.12.20. 11:00

Fotó: Nagy Attila / MÜPA
Az utóbbi évtizedekben sok jó énekes mellett két sztár is jött Walesből, az egyik Tom Jones, a másik Bryn Terfel.
Egyrészt persze jó, hogy láthatunk, hallhatunk, jó vagy akár nagyon nagy külhoni énekeseket, ha másképp nem áriaeseteken. A másik lehetőség – amiben nem nagyon van részünk –, hogy egész operaszerepeket jönnek énekelni, néhány évente akár többet is repertoárjukból, amiből a válogatásműsorokban csak perceket villantanak fel, mint ez a bassz-bariton Terfel esetében történt. Másrészt meg, nem csak a zenéknek nem tesz igazán jót a feldarabolás, a kis részletek kiragadása a nagy egészből, nem járnak jól az előadók sem, hiszen művészetük lényegét, egy figura felépítését a maga teljességében nem tudják bemutatni. Ennek ellenére sok mindent megmutatott Terfel Wagner szerepeiből az első részben, amikor csak az ő művei szerepeltek. Volt Hans Sachs a Bodzamonológgal, Wotan, amint bevezeti Frickát az éppen elkészült Walhallába, és Hollandi az ő nagy monológjával. Nem véletlen, hogy Terfel a korai Hollandiban tudta leginkább felmutatni képességeit, itt a tízperces áriában sok minden feltárul a főszereplő tragédiájából, volt ideje neki is, nekünk is elmerülnünk a zenei folyamatokban, nem véletlenül ez után kapta az elő igazán nagy bravózásokat. A zenekar nem mondhatni, hogy valódi segítségére volt az énekesnek, bizony kiderült, milyen értéket képvisel és milyen segítséget jelent a szereplőknek egy olyan háttér, mint amit Fischer Ádám és a Rádiózenekar ad a Budapesti Wagner Napokon. Milyen jó is lenne, ha ott üdvözölhetnénk Wotanként Terfelt. Sokat mókázott, még anekdotázott is az énekes a számok között, éneklés közben pedig igyekezett úgy viselkedni, mintha jelmezben, díszletek között lenne: a Sachs-jelenetben még a cipőjét is levette, és kaparászta a talpát valami eszközzel. De ekkor és a Mozart számok alatt is valahogy mintha távol lett volna az egésztől, és mi sem kerülhettünk közelebb a figurákhoz, hiszen csak kisebb ablakocskák nyíltak az operákra amelyekből énekelt. Azok az énekes megoldások, operai mozdulatok, amelyeket alkalmazott, az önmagukban álló számokban, a kopár színpadon némileg idegenül hatottak, még ha nagyon is ismertük a szituációkat, amikben eredetileg felhangoznak az áriák. A Borisz-monológban azonban valami megváltozott. Jó felvezetés volt hozzá a Hovanscsina zenekari előjátéka, azután Muszorgszkij zenéje pillanatok alatt szinte felmérhetetlen mélységekbe ragadta magával Terefelt és minket is. Nem voltak itt már fontosak manírjai, csak az, ahogyan énekelt, ahogyan bemutatta nekünk a valóban mélyen szenvedő embert: a nagy énekes itt olyat nyújtott, amire azt mondhattuk, ezért volt érdemes eljönni. Levezetésképp musical részletek jöttek, talán túl hirtelen, átmenet nélkül, de ezt már ezek után meg lehetett bocsájtani.

A műsor

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - nyitány és Bodzamonológ; A Rajna kincse - Wotan monológja; A walkür - A walkürök lovaglása; A bolygó hollandi - A hollandi monológja; Csajkovszkij: Anyegin – Polonéz; Mozart: Figaro házassága - Non più andrai; Mozart: „Io ti lascio, o cara, addio” – hangversenyária; Muszorgszkij: Hovanscsina – előjáték; Borisz Godunov - Borisz búcsúja és halála; Rodgers-Hammerstein: Szerelem és háború - nyitány és Emile dala; Bock: Hegedűs a háztetőn - If I were a rich man 

Infó:

Bryn Terfel ének, a Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Gareth Jones Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. december 18. 

A szexuális zaklatással megvádolt Mihályi Győző egy darabig nem akar főszerepet vinni az Újszínházban

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.20. 10:32
Mihályi Győző
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI
Egészségi okokra hivatkozva döntött így a színész, miután az ügyben lezárták a vizsgálatot.
Nem talált bizonyítékot az Újszínház etikai bizottsága arra vonatkozóan, hogy Mihályi Győző szexuális zaklatást követett volna el, a Blikk viszont azt írja, hogy a színész visszaadja a főszerepeit. Mihályihoz egyébként múlt pénteken mentőt kellett hívni, vasárnap azonban már színpadra állt. „Belefáradtam, belerokkantam ebbe az ügybe... Az egészségi állapotom miatt kértem a színház vezetőségét, mentsenek fel a nagyobb szerepeimből. Nyugtatókkal teletömve múlt vasárnap még eljátszottam egy egyáltalán nem könnyű főszerepet, de alig tudtam a játékra koncentrálni” – mondta a színész a Blikknek. Mihályi Győző A Kőszívű ember fiaiban és a Kék rókában játszik nagyobb szerepet, ezeknek intett búcsút.

Rendezőként mutatkozik be Galla Miklós

Kövesdi Péter
Publikálás dátuma
2019.12.20. 10:00

Fotó: Népszava
A Ferencvárosi Művelődési Központban állítja színpadra Ben Jonson Volponéját.
„Sok mindent próbáltam már színpadon, de nagyon úgy néz ki, a rendezés az, amit a legszívesebben csinálok, ami a legjobban kihasználja a képességeimet – mondja arra kérdésre, hogy miért vágott bele az újabb kalandba, a rendezésbe. – A Volpone, a látszat ellenére, egyáltalán nem áll távol attól a műfajtól, amit tőlem idáig megszokott a közönség: ez is egy vérbő komédia, tele fergeteges poénokkal, miközben az embert elgondolkodtatja a világ állapotáról” – teszi hozzá. A szerző, Ben Jonson Shakespeare kortársa volt, több tucat darabot írt, rendezett és játszott. Az erősen szatirikus hangvételű Volpone az angol irodalom egyik legtöbbet játszott komédiája és mint ilyen több mint négyszáz éve kedvelt darabja a világ színházainak. Az alaptörténet szerint Volpone, a velencei nemes haldoklást színlel, hogy rászedje „jó barátait”, akik mindannyian a vagyonára pályáznak. „Óriási szerencsém van, hogy ilyen fantasztikus kollégákkal dolgozhatok együtt – mondja Galla Miklós. – Ami igazán meglepett a próbafolyamat alatt az az a tény, hogy színpadra lehet állítani egy darabot állandó veszekedések és kiabálások nélkül is. Akik ismernek, tudják, hogy elég impulzív ember vagyok, most viszont hogy úgy mondjam angyali türelemmel vezettem végig a színészeket. Őze Lajos és Latinovits Zoltán etikájával dolgoztunk, vagyis a darab és a közönség iránti mély alázattal.” A főbb szerepekben Rékai Nándor (Volpone), akit legutóbb Székely János Caligula helytartójában láthatott a közönség – nem mellesleg az RTL népszerű sorozatában, a Drága örökösökben –, Timon Barna (Mosca), a Jóban Rosszban egyik szereplője és a színész, dalszövegíró Csík Csaba (Voltore). Galla maga is színpadra lép, a haszonért mindenre képes uzsorás, Corbaccio szerepében.

Névjegy

Az idén 60 éves Galla Miklós humorista, zenész, a Holló Színház vezetője, a L’art pour l’art Társulat egykori tagja. Emlékezetes szerepe a többi között a Besenyő család Margitja. Ő fordította az angol abszurd óriásának, a Monty Python-nak a szkeccseiből összeállított Monty Python Repülő Cirkusza című televíziós sorozatot. Zene- és szövegírója, valamint frontembere volt a GM49 együttesnek, amely – némi átalakítással – később GM több mint 49 néven működött. Ma már csak önállóan zenél. 2011 óta fest. Mind geometrikus, mind szabadkézi műveiben arra törekszik, hogy „eddig még nem látott, új formákat, vagy legalább ismert formák új kombinációját hozza létre” – írja saját magáról.    

Infó:

Ben Jonson: Volpone. Ferencvárosi Művelődési Központ, bemutató: 2020. január 24.