Örökifjak előnyben

Publikálás dátuma
2019.12.21. 12:09

Fotó: Pálfi Balázs
A művészetet itt nem vitrinek mögé zárt entitásként képzelik el, sokkal inkább folyamatos mozgásban lévő műfajként, amelyhez a megfelelő eszközök és lehetőségek által mindannyian könnyedén kapcsolódhatunk.
A művészet szervezőerő, egy közeg, mely összehoz különböző embereket, korosztályokat, és felszabadít alkotóerőket, közelebb hozza a kortárs társművészeteket és a generációk közötti kapcsolatot is elősegíti – áll a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria bemutatkozásában. S a galéria programkínálatát és tárlatait szemlélve kijelenthetjük, évről évre e gondolat szellemében végzik hiánypótló tevékenységüket. A közösségi térként és művészetpedagógiai centrumként is működő intézmény célja, hogy támogassa a fiatalok művészeti nevelését, s helyet adjon képző-és iparművészeti kiállításoknak, szakmai párbeszédnek, művészetpedagógiai tevékenységeknek. A galéria sokszínűségét mi sem mutatja jobban, mint idén megrendezett rendezvényeik sora: a Tér – Mozgás – Játék című időszaki kiállítás – amely Konok Tamás festőművész és Vásárhelyi Tamás biológus rendhagyó együttműködésének eredménye volt –, vagy épp a Budapesten harmadik alkalommal kiállító japán gyermekkönyv illusztrátor Satoe Tone munkáit bemutató Pirospozsgás mesék című tárlat. Hasonlóan egyedülálló projekt volt Az utca nem játszótér, amely a gördeszkázás budapesti történetét térképezte fel, 1978-tól napjainkig. A nagysikerű kiállítás és kísérőprogramjai a hobbiból szubkultúrává lett gördeszkás életmódot és a nyolcvanas-kilencvenes évek fővárosi fiataljaira gyakorolt hatását vizsgálták. A kulturális helyszín sikerének titka bizonyára abban rejlik, hogy a művészetet nem vitrinek mögé zárt entitásként képzelik el, sokkal inkább folyamatos mozgásban lévő műfajként, amelyhez a megfelelő eszközök és lehetőségek által mindannyian könnyedén kapcsolódhatunk. Változatos, rendszeres programjaik és workshopokkal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel, filmvetítésekkel összekötött időszaki kiállításaik sorát a jövő évben is folytatják. 
Január elején a síkbeli és térbeli vizuális gondolkodás, a forma, illetve téralkotás két és három dimenzióban kerül a középpontba a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Rajzi és Formaismereti Tanszéke másodéves építészhallgatóinak kiállításán, amelyet Haász István képzőművész inspirált. A hónapban ismét megrendezik Világjáró gyerekek nemzetiségi programjukat, ahol minden alkalommal más-más nemzet mutatkozik be meséi és játékai által a három-tíz év közötti gyerekek és családjuk előtt. A galéria részt vállal a „Van művészi vénád?” nemzetközi pályázat megvalósításában is, amely középiskolások számára biztosít lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák és kiteljesíthessék alkotókészségüket. A 2009-ben Csehországból indult nyílt művészeti verseny során a diákok csoportokban dolgoznak évről évre más témákon, idén a Pillangó-hatás kérdéskörén. A tizenöt-tizenkilenc évesek közül döntőbe jutott magyarországi versenyzők munkáival a nagyközönség is megismerkedhet majd a kiállítótérben. Szintén izgalmasnak ígérkezik a márciustól látogatható Képzelet határán című tárlat, amelynek keretében három fiatal kelet-európai fotográfusnő, Weronika Gesicka, Bara Prasilova és Maria Svarbova vizsgálja a valóság és fikció határterületeit. Érdemes lesz a Deák Ferenc utca 17. szám felé venni az irányt 2020-ban is, hiszen a galériától jól megszokott módon rendhagyó, és nem kizárólag gyerekeknek, sokkal inkább örökifjaknak szóló projektekkel várják a kíváncsi látogatókat.
Szerző

Tavasz a Kossuth téri vadonban

Publikálás dátuma
2019.12.21. 10:26

Fotó: Nagy Gyula / Fortepan - Adományozó
Az új növények tizenöt-húsz év múlva fogják megmutatni, milyennek képzelte a szakember az új Kossuth tér „nem túl sűrű, de nem is túl ritka” növényzetét.
Nem gondolták volna, hogy ez a régi kép a Kossuth téren készült, igaz? Pedig ha tudjuk, hol járunk, már nem olyan nehéz azonosítani: bal kéz felől a Földművelésügyi Minisztérium épülete sejlik föl, hátul meg látni a Hültl Dezső által tervezett bérpalota kontúrját. A virágzó fák és a nagyra nőtt, formára nyírott bokrok között – no ez az, ami a mai szemnek felettébb furcsa. Pedig az ötvenes évek végén még nagyjából azt a parkosítási formát őrizte az Országház körüli tér, amilyennek Steindl Imre megálmodta. A Parlament alapozásával egy időben, 1884-ben elkészült ugyanis a díszpark terve, igaz, a megvalósításhoz végül csak az első világháború előtti évtizedben fogtak hozzá. Ekkor is megtartották azonban azt a koncepciót, hogy szabad rálátást kell engedni a törvényhozási palota főhomlokzatára, így a facsoportokat az épület északi és déli oldalán kell elhelyezni, miközben az – akkor még csak elképzelt – két szobor, Kossuth és Rákóczi emlékműve között egy hangsúlyos, növényekkel szegélyezett tengelyt jelöltek ki. Az idők során az elképzelések módosultak, a növények pedig terebélyesedtek, de tény az is, hogy ez a Kossuth-szobor melletti csodás park, amit a fotón látunk, kicsit csalóka: ugyanekkor a tér túlsó oldalán a metró kietlen felvonulási területe ellenpontozta az itteni vegetációt. A következő évtizedekben pedig gyors terjeszkedésnek indult az Országgyűlés parkolója, míg a téren megjelentek a hirtelen növő, hamar öregedő fák, a fenyők és a nyírek.
Hogy szép volt-e 2012 előtt a Kossuth téri park, azt a laikus nehezen tudná megmondani. Talán inkább otthonos. De a sokk, amit az ezzel egy időben kiakolbólított Károlyi-szobor körüli fák letarolása okozott annak az évnek a tavaszán, nehezen feledhető. Még akkor is, ha az új zöldfelületeket megtervező tájépítész állítja: minden fát egyenként megvizsgáltak, az erre érdemeseket – például három hársat a délkeleti oldalon – megtartották, s bár a zömüket kivágták, 132 új fát (tölgyet, bükköt, platánt és kőrist) is elültettek a téren. Valamint nagy, kiemelt kazettákban a Kárpát-medencében őshonos cserjéket és fűszernövényeket. Az új növények tizenöt-húsz év múlva fogják megmutatni, milyennek képzelte a szakember az új Kossuth tér „nem túl sűrű, de nem is túl ritka” növényzetét. Már csak meg kell érnünk.
Szerző

Csillagvizsgáló a város felett

Publikálás dátuma
2019.12.15. 15:15

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Napkitörések, holdkráterek, csillagközi gázködök – ezek is megfigyelhetők a november óta ismét látogatható svábhegyi intézményből, amely kalandos úton épült fel csaknem száz éve a mai helyén.
Csillebérc kapcsán a Svábhegyre, illetve a Normafa környékére látogatóknak elsősorban az ifjúsági tábor jut az eszükbe, esetleg a fizikai kutatóintézetben működő kísérleti atomreaktor, pedig az egyik legrégebbi – amúgy egy hatalmas parkban található – intézmény is működik itt. Ez a svábhegyi csillagvizsgáló, amelynek a hivatalos neve eddig MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete volt. A Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának nagy felháborodást kiváltó átszervezése után még elég bizonytalan, hogy milyen néven fut tovább. Mindenesetre csak remélni lehet, hogy a tudományos élet finanszírozása körüli botrányok ezt a nagy hagyományú intézményt nem érintik. Már közel jár az alapító Konkoly-Thege Miklósról elnevezett úton működő csillagvizsgáló ahhoz, hogy megünnepelje a 100. születésnapját, de ami ennél fontosabb: november végétől ismét látogatható. Amikor a manapság a legkülönfélébb szakmák, intézmények rendezik meg a maguk "éjszakáját", addig itt a sötétedés utáni programok teljesen általánosnak mondhatók. Kialakítottak egy Interaktív Csillagászati Élményközpontot, ahol távcsöves bemutatókat tartanak. Megtekinthetők a napkitörések, a holdkráterek és napfoltok, űrfelvételeket vetítenek. A névadó Konkoly-Thege Miklós az első csillagdáját 1869-ben építette a felvidéki Ógyallán, a saját birtokán, ami akkor egész Közép-Európában egyedülálló volt. (Egy fürdőt alakíttatott át.) Abban az időben a földbirtokosok nemigen áldoztak a vagyonukból tudományos célokra. Konkoly-Teghe a csillagvizsgálóját 1899-ben a magyar államnak adományozta, mivel gyerekei meghaltak, így nem volt örököse. Ógyalla a csillagok vizsgálata szempontjából semmiképpen nem volt ideális helyszínnek mondható, ugyanis a mai Szlovákia területére eső település, amely Komáromtól 14 kilométerre fekszik, síkságon terül el. Amikor bizonyossá vált, hogy a Felvidéket elcsatolják Magyarországtól, 1919 elején az ógyallai obszervatórium műszereit leszerelték és Budapestre szállították. (A szlovák központi obszervatórium máig ott működik, természetesen új műszerekkel. ) Az új obszervatórium létrehozásáról 1920-ban született döntés, a főváros egy nyolcholdas területet adott a Svábhegyen az intézet számára. Először az úgynevezett Meridiánház épült fel 1922-ben, sokáig itt mérték a MÁV számára a pontos időt. A Meridián házban levő távcső a délkör síkjában volt mozgatható, pontosan kelet-nyugat tájolású volt, így nem kellett hozzá forgatható kupola. Az égbolt feltérképezése során meghatározták a telephely pontos földrajzi koordinátáit, így a Nap járása alapján volt pontosan mérhető az idő múlása.
A távcső sorsa elég szomorú, mert az 1970-es években szabályosan kidobták a szemétbe, ahol véletlenül valaki megtalálta, és darabjait azóta a mátrai Piszkéstetőn őrzik. A svábhegyi csillagvizsgálóban három kupola a kertben van, egy pedig a főépületben. A kerti Budapest-kupolát 1928-ban adták át, a klasszicista épület műemléki védettségű. A három szintes építmény a nevét annak idején onnan kapta, hogy Budapest Székesfőváros Közgyűlése nagy összeggel támogatta a megépítését. A parkban, a régi főbejárat közelében 1928 óta áll Pásztor János „Sic itur ad astra” (Így jutni a csillagokig) című bronzszobra, amely a karjait az égbolt felé tartó, földgömbön álló női alakot ábrázol. A növekvő fényszennyezés miatt kutatómunka ma már itt nem folyik, csak Piszkéstetőn. (A Napot kutatók a Debreceni Egyetem területén dolgoznak.) A látogatóközpont kialakítása idén fejeződött be. Decemberben az előre bejelentkezett, legfeljebb 35 fős csoportok a nappali és az éjszakai bemutatókon úgynevezett H-alfa távcsővel vizsgálhatják a napfelszín részleteit, holdkrátereket, a Jupiter holdjait, a Szaturnusz gyűrűjét, galaxisokat, csillagközi gázködöket és felrobbant csillagmaradványokat. Meg lehet fogni és mikroszkóp alatt tanulmányozni a lehullott meteoritokat is, köztük a Baja melletti, szántás közben, 2012-ben talált csátaljai meteort, amely kosárlabda méretű és a súlya 16 kilogramm. A földre zuhanása 200-300 éve történhetett. Lehet, hogy szokatlan, de a látogatókat - nappal - már öt éves kortól fogadják. Vannak természetesen esti-éjszakai bemutatók is.

Egy polihisztor ajándéka

Konkoly-Thege abban különbözött földbirtokos kortársaitól, hogy fizikusi diplomával rendelkezett. A csillagvizsgáló létesítésének ötlete 29 éves korában vetődött fel benne. Igazi polihisztor volt, hiszen négy nyelven beszélt, mozdonyt vezetett, letette a hajóskapitányi és hajógépészeti vizsgát, és épített magának egy jachtot, de érdekelte a fényképezés, sőt zenét is szerzett, és országgyűlési képviselő is volt.

Szerző
Témák
csillagok