Előfizetés

Szemérmes szecesszió pénzügyőrkarszalaggal

Csejtei Orsolya
Publikálás dátuma
2019.12.21. 13:18

Fotó: Wikipedia
A Terézváros villanegyedében, a Munkácsy Mihály utca egyik vadregényes kertjében egyszerű, kőlapokkal kirakott, kaszimmetrikus épület álldogál. 1910-12 között épült késő-szecessziós stílusban, ám az építtető, bizonyos Schiffer Miksa, akkoriban alig 35 éves dúsgazdag vasútmérnök, vállalkozó és mecénás arra kérte az építészt, a többek között a Gresham-palotát is tervező Vágó Józsefet, hogy a lakóház kívülről kifejezetten tartózkodó, rejtőzködő legyen.
Nem mintha Schiffer Miksától távol állt volna a hivalkodás, csak jobb a békesség alapon intézte úgy, hogy az épület külseje még csak ne is sejtesse, milyen csodákat rejt a belseje. Schiffer a 19. század végének, 20. század elejének egyik legtehetősebb nagyvállalkozója volt, vagyonát 25-30 millió pengőre becsülték, amivel akkoriban, közvetlenül Weiss Manfréd után másodikként került (volna) hazánk 100 leggazdagabb emberének listájára. A húszas években az ő tulajdonában voltak például az újlipótvárosi Palatinus-házak, a Schiffer családi vállalkozás volt többek között az egykori Tőzsdepalota, majd MTV-székház Szabadság téri épületének kivitelezője, de Schiffer Miksa lett a producere az 1931-ben készült első magyar hangosfilmnek, a Kék bálványnak is. Mindig nagyban gondolkodott – megvásárolta többek között az ercsi mintagazdaságot, hogy modernizálja az ország mezőgazdaságát. Az álmainak csak a Gestapo szabhatott határt. 1944-ben bevitték, a Palatinus-vagyon után érdeklődve, majd néhány nappal később, 77 évesen, holtan találták. Halálának hivatalos oka „mellgyík” (angina pectoris), de sokan úgy vélik, öngyilkosságot követett el. A család még egy szűk évig lakta a Munkácsy Mihály utcai villát, majd az épületet bombatámadás érte, és szinte teljesen kifosztva, leamortizálva érte meg az ötvenes éveket. Pedig a kívülről decens mértéktartást sugárzó palota belülről még ma is az építészet- és a művészettörténet szecesszista temploma. A műtárgyakat és a szőnyegeket leszámítva a villa teljes berendezését Vágó József tervezte. Az asztalokon, székeken, tálalókon kívül a falburkolatokat, a bútorok gyöngyház-berakásait, a majolikaburkolatokat, a textíliákat, csillárokat és falikarokat is. Az előteret határoló óriási üvegablak Kernstock Károly munkája, a többi díszített ablak Vágó terve, de mindegyik a híres művész, Róth Miksa műhelyében készült. Bár a villát bemutató internetes oldalak zömén az olvasható, hogy az ablakot a ’80-as években restaurálták, valószínűbb, hogy ezek csak az 1990-es évek eleji rekonstrukciók, lévén az épületet ért bombázás az ablakoknak sem kegyelmezett. Az emeletre érve az egyik szobában Csók István: A tavasz c. festményének ma már szintén csak a másolata látható – eredetileg ide, Schiffer feleségének, Grünwald Saroltának az ágya fölé készült. A ház tele van Schiffer monogramjával – még a szekrényajtó-keret is a ház urának nevét rejti. A villa erkélyére kilépve jellegzetes szecessziós mintájú, Zsolnay-porcelánnal fedett oszlopot láthatunk, de a Zsolnay növény- és állatmotívumok megtalálhatóak a hall kerámiaburkolatán, a fürdőszoba medencéjén, a loggia pillérein és a szobák falain is. Az épületet 1952-ben államosították, felújításakor a kétszintes villára – tetőtér kialakításával –, a praktikum jegyében még egy emeletet ráépítettek, a Schiffer család egykori szobáiból pedig irodahelyiségeket alakítottak ki. 1958-tól a Hungarofruct (Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Export) vállalat székhelyeként működött a rendszerváltásig, 1994-ben pedig a Vám-és Pénzügyőrség tulajdonába került – cserébe visszaállították az eredeti állapotát. Ma a NAV egyes szerveinek, illetve magyar pézügyőrség-történeti kiállításnak ad otthont, már amikor látogatható. Az uniformis-tárlat Bach-huszár egyenruháit, Bocskai-atilláit és az egyenruhákat később helyettesítő, Pénzügyőrség feliratú karszalagokat a magyar szecesszió kacskaringói nyalábolják körül. Beszédes luxus.

Örökifjak előnyben

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.12.21. 12:09

Fotó: Pálfi Balázs
A művészetet itt nem vitrinek mögé zárt entitásként képzelik el, sokkal inkább folyamatos mozgásban lévő műfajként, amelyhez a megfelelő eszközök és lehetőségek által mindannyian könnyedén kapcsolódhatunk.
A művészet szervezőerő, egy közeg, mely összehoz különböző embereket, korosztályokat, és felszabadít alkotóerőket, közelebb hozza a kortárs társművészeteket és a generációk közötti kapcsolatot is elősegíti – áll a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria bemutatkozásában. S a galéria programkínálatát és tárlatait szemlélve kijelenthetjük, évről évre e gondolat szellemében végzik hiánypótló tevékenységüket. A közösségi térként és művészetpedagógiai centrumként is működő intézmény célja, hogy támogassa a fiatalok művészeti nevelését, s helyet adjon képző-és iparművészeti kiállításoknak, szakmai párbeszédnek, művészetpedagógiai tevékenységeknek. A galéria sokszínűségét mi sem mutatja jobban, mint idén megrendezett rendezvényeik sora: a Tér – Mozgás – Játék című időszaki kiállítás – amely Konok Tamás festőművész és Vásárhelyi Tamás biológus rendhagyó együttműködésének eredménye volt –, vagy épp a Budapesten harmadik alkalommal kiállító japán gyermekkönyv illusztrátor Satoe Tone munkáit bemutató Pirospozsgás mesék című tárlat. Hasonlóan egyedülálló projekt volt Az utca nem játszótér, amely a gördeszkázás budapesti történetét térképezte fel, 1978-tól napjainkig. A nagysikerű kiállítás és kísérőprogramjai a hobbiból szubkultúrává lett gördeszkás életmódot és a nyolcvanas-kilencvenes évek fővárosi fiataljaira gyakorolt hatását vizsgálták. A kulturális helyszín sikerének titka bizonyára abban rejlik, hogy a művészetet nem vitrinek mögé zárt entitásként képzelik el, sokkal inkább folyamatos mozgásban lévő műfajként, amelyhez a megfelelő eszközök és lehetőségek által mindannyian könnyedén kapcsolódhatunk. Változatos, rendszeres programjaik és workshopokkal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel, filmvetítésekkel összekötött időszaki kiállításaik sorát a jövő évben is folytatják. 
Január elején a síkbeli és térbeli vizuális gondolkodás, a forma, illetve téralkotás két és három dimenzióban kerül a középpontba a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Rajzi és Formaismereti Tanszéke másodéves építészhallgatóinak kiállításán, amelyet Haász István képzőművész inspirált. A hónapban ismét megrendezik Világjáró gyerekek nemzetiségi programjukat, ahol minden alkalommal más-más nemzet mutatkozik be meséi és játékai által a három-tíz év közötti gyerekek és családjuk előtt. A galéria részt vállal a „Van művészi vénád?” nemzetközi pályázat megvalósításában is, amely középiskolások számára biztosít lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák és kiteljesíthessék alkotókészségüket. A 2009-ben Csehországból indult nyílt művészeti verseny során a diákok csoportokban dolgoznak évről évre más témákon, idén a Pillangó-hatás kérdéskörén. A tizenöt-tizenkilenc évesek közül döntőbe jutott magyarországi versenyzők munkáival a nagyközönség is megismerkedhet majd a kiállítótérben. Szintén izgalmasnak ígérkezik a márciustól látogatható Képzelet határán című tárlat, amelynek keretében három fiatal kelet-európai fotográfusnő, Weronika Gesicka, Bara Prasilova és Maria Svarbova vizsgálja a valóság és fikció határterületeit. Érdemes lesz a Deák Ferenc utca 17. szám felé venni az irányt 2020-ban is, hiszen a galériától jól megszokott módon rendhagyó, és nem kizárólag gyerekeknek, sokkal inkább örökifjaknak szóló projektekkel várják a kíváncsi látogatókat.

Tavasz a Kossuth téri vadonban

N. Kósa Judit
Publikálás dátuma
2019.12.21. 10:26

Fotó: Nagy Gyula / Fortepan - Adományozó
Az új növények tizenöt-húsz év múlva fogják megmutatni, milyennek képzelte a szakember az új Kossuth tér „nem túl sűrű, de nem is túl ritka” növényzetét.
Nem gondolták volna, hogy ez a régi kép a Kossuth téren készült, igaz? Pedig ha tudjuk, hol járunk, már nem olyan nehéz azonosítani: bal kéz felől a Földművelésügyi Minisztérium épülete sejlik föl, hátul meg látni a Hültl Dezső által tervezett bérpalota kontúrját. A virágzó fák és a nagyra nőtt, formára nyírott bokrok között – no ez az, ami a mai szemnek felettébb furcsa. Pedig az ötvenes évek végén még nagyjából azt a parkosítási formát őrizte az Országház körüli tér, amilyennek Steindl Imre megálmodta. A Parlament alapozásával egy időben, 1884-ben elkészült ugyanis a díszpark terve, igaz, a megvalósításhoz végül csak az első világháború előtti évtizedben fogtak hozzá. Ekkor is megtartották azonban azt a koncepciót, hogy szabad rálátást kell engedni a törvényhozási palota főhomlokzatára, így a facsoportokat az épület északi és déli oldalán kell elhelyezni, miközben az – akkor még csak elképzelt – két szobor, Kossuth és Rákóczi emlékműve között egy hangsúlyos, növényekkel szegélyezett tengelyt jelöltek ki. Az idők során az elképzelések módosultak, a növények pedig terebélyesedtek, de tény az is, hogy ez a Kossuth-szobor melletti csodás park, amit a fotón látunk, kicsit csalóka: ugyanekkor a tér túlsó oldalán a metró kietlen felvonulási területe ellenpontozta az itteni vegetációt. A következő évtizedekben pedig gyors terjeszkedésnek indult az Országgyűlés parkolója, míg a téren megjelentek a hirtelen növő, hamar öregedő fák, a fenyők és a nyírek.
Hogy szép volt-e 2012 előtt a Kossuth téri park, azt a laikus nehezen tudná megmondani. Talán inkább otthonos. De a sokk, amit az ezzel egy időben kiakolbólított Károlyi-szobor körüli fák letarolása okozott annak az évnek a tavaszán, nehezen feledhető. Még akkor is, ha az új zöldfelületeket megtervező tájépítész állítja: minden fát egyenként megvizsgáltak, az erre érdemeseket – például három hársat a délkeleti oldalon – megtartották, s bár a zömüket kivágták, 132 új fát (tölgyet, bükköt, platánt és kőrist) is elültettek a téren. Valamint nagy, kiemelt kazettákban a Kárpát-medencében őshonos cserjéket és fűszernövényeket. Az új növények tizenöt-húsz év múlva fogják megmutatni, milyennek képzelte a szakember az új Kossuth tér „nem túl sűrű, de nem is túl ritka” növényzetét. Már csak meg kell érnünk.