Ha valaki az interneten rákattint a népligeti Planetárium honlapjára, azzal kénytelen szembesülni, hogy az oldal ez nem üzemel. Csakúgy, mint maga az intézmény, amely fölött 40 éves működést követően 2017-ben képletesen elsötétült az égbolt – egy olyan helyszínen, ahol az évtizedek során közel négymillió ember járt.
Nincs Magyarországon még egy olyan természettudományos bemutatóhely, ahová valaha is ennyien látogattak volna el. Világviszonylatban is unikum volt működése során a Planetárium, hiszen fénykorában a nézőteréről 400-an figyelhették az égi eseményeket. Az épület tetőboltozatát és kupoláját viszont olyan rossz minőségben építették meg, hogy a nyári viharok, felhőszakadások alaposan megtépázták, s végül a folyamatos beázások miatt két és fél éve kénytelen volt bezárni a kapuit, és azóta is arra vár, hogy felújítsák.
Ne feledjük egészen 2010-ig itt működött a Lézerszínház is, amelyik – szintén világújdonságnak számító módon - egy csillagászati intézményben talált állandó helyet előadásainak. Kiköltöz(tet)ését hét esztendős ádáz jogvita előzte meg. amelynek jogalapja elég furcsa volt: a Planetárium épületét a kincstári vagyonkezelő úgy adta 1991-ben ingyenes használatba, majd 1998-ban tulajdonba a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), hogy nem tárta fel az épület valós igénybevételi viszonyait, a TIT pedig elhallgatta a kötelező adatszolgáltatásakor, hogy a Lézerszínházat is befogadta.
Az épület mostani visszabontásos újjáépítésének befejezését eredetileg erre az évre várták – mindhiába. A belső felújítás a jelenlegi, szintén optimistának tűnő elképzelések szerint további másfél-két évig tarthat. Időközben Gellért-hegyi Uránia Csillagvizsgáló is bezárt azzal az ígérettel, hogy belátható időn belül a Planetárumban nyerhet új elhelyezést, saját kupolával. A planetáriumok olyan színházszerű intézmények, amelyeknek a fő jellegzetessége éppen a belülről pontosan félgömb alakú kupola: erre vetítik ki egy speciális planetárium-műszer segítségével az égboltot a Föld bármely pontjának és bármely időpontnak megfelelően. Vagyis – a csillagvizsgálóval szemben – nyitható kupolára nincs szükség, és távcsöveket sem lehet találni itt. A planetáriumban csak szabad szemmel is látható égitesteket, csillagokat, a Napot, a Hold, valamint az öt fényes bolygót láthatjuk. Több száz, vagy talán több ezer éve is készítettek már egyszerű planetáriumokat, ezek mechanikus bolygómodellek voltak, jórészt csak a Föld-Hold, esetleg néhány bolygó mozgását lehetett velük szemléltetni.
A budapesti Planetárium műszere projekciós, ami azt jelenti, hogy valamennyi égitestet, valamint azok Földről látható mozgásait vetítéssel jeleníti meg. A világon az első projekciós planetáriumot Walter Bauersfeld, a jenai Zeiss Művek főmérnöke alkotta meg. A látványosságot müncheni Deutsches Museum-ban állították fel, ahol 1923. októberében avatta fel alkotója. Magyarországon már az 1920-as években felvetődött egy planetárium létesítésének a gondolata, de igazából csak Kulin György ismert csillagásznak és tudománynépszerűsítőnek sikerült az 1940-es években elérnie a Honvédelmi Minisztériumnál, hogy vásároljanak hozzá egy speciális műszert, amely szintén a Zeisstől származott. A második világháború nehéz körülményeivel mit sem törődve 1944-ben meg is érkezett hozzánk a műszer, viszont a front zűrzavarában örökre el is tűnt. Kulin György lelkesedése azonban nem lanyhult, és igyekezete nyomán a Budapesti Nemzetközi Vásárra, a Városligetbe az 1960-as években egy másik Zeiss-planetárium-műszer futott be, amely a vásár bezárása után a közeli Vidám Parkba került át, és ott hét éven át kiválóan működött is a hullámvasút és a körhinta árnyékában, Nem telt el hosszú idő, és 1966-ban újabb, ezúttal még korszerűbb műszert rendeltek meg a Zeiss Művektől: ez egy kétgömbös projekciós planetárium volt, amely 1969-ben érkezett meg, de nem találtak megfelelő helyet, ahol felállíthatnák. Szóba került a Margitsziget és a Gellért-hegy is, végül 1975-ben a Népligetben tették le a Planetárium alapkövét. A 23 méter átmérőjű, félgömb alakú kupola alatt az 1000 négyzetméteres vetítőteremben lehetett megtekinteni az égbolt változásait. Ez a planetáriumgép az idők során alaposan elavult – Lőrincz Henrik csillagász a Planetárium bezárásának évében azt mondta a Pest-Buda portálnak: „Négy generációval le vagyunk maradva a műszertechnikai fejlődésben. Máshol ma már úgynevezett fulldome rendszerek vannak, nagy teljesítményű videoprojektorokkal az egész kupolát egy befüggő módon, három dimenzióban be lehet vetíteni, akár animációval, akár mozgóképpel. Mint az Imax mozikban, csak maradandóbb élménnyel, mert itt a gömbszerkezet miatt a perifériában is 3D-ben látunk.” De a kevéssé korszerű technika ellenére is 25-30 különböző előadásból álló válogatást tudtak összeállítani a Planetárium munkatársai.
Budapest páratlan látványossága most az újranyitásra vár. Ennek időpontja ma még kérdéses, de a 2020-as évek elején talán ismét visszatérhetnek a látogatók a természettudományos ismeretterjesztés egyik alapintézményébe.
