A kínai pénz nagy úr

Publikálás dátuma
2019.12.23. 11:00

Fotó: Ale Ventura / Altopress/PhotoAlto
Az ázsiai szuperhatalom a számára kényelmetlen tények és nézőpontok elhallgattatására használja egyre növekvő gazdasági befolyását.
Kínának nem tetsző véleményt fogalmazott meg egy külföldi sportoló a közösségi médiában, mire csapatának mérkőzéseit levette műsoráról az állami tévé. A közelmúltban kétszer is lejátszódott ugyanez a koreográfia: októberben az amerikai Houston Rockets kosárlabdacsapat elnöke állt ki a hongkongi tüntetők mellett, két hete pedig a brit Arsenal focistájával, Mesut Özil szólalt fel a főként muszlim ujgurok hatósági üldöztetése ellen szólalt fel. Mindkét esetben a csapat elhatárolódott a nyilatkozattól, mindhiába: a kínai válaszlépések már lesújtottak. Morey maga is elnézést kért, megjegyzése mégis jelentősebb ellenlépéseket váltott ki: a Houston Rockets összes kínai szponzora felbontotta a szerződést, a Tencent kínai techóriás pedig az észak-amerikai kosárlabda liga (NBA) összes meccsének internetes közvetítését felfüggesztette. A kosárlabdacsapat 20 millió dollár bevételtől esett el, az NBA vezetősége még ennél is nagyobb veszteségtől tartott. A szövetség évtizedeken keresztül igyekezett megkedveltetni a ligát a kínai sportrajongókkal, és a befektetés már éppen elkezdett hasznot hozni – a Tencent például idén 1,5 milliárd dollárt fizetett a következő öt év mérkőzéseinek közvetítési jogáért. Az NBA ezért közleményben külön is bocsánatot kért Morey miatt, amellyel leginkább azt érték el, hogy befolyásos amerikai politikusok, köztük Donald Trump elnök is felháborodásának adjon hangot a szövetség „behódolása” miatt. A hivatalos kínai álláspont azonban nem meghunyászkodásnak tartja az ilyen bocsánatkéréseket, hanem a korábbi provokáció jóvátételének. A kommunista állampárt a bírálatokat kínai belügyekbe való beavatkozásként, a társadalmi rend stabilitása elleni támadásként kezeli. A pekingi vezetés a kényes témák sokáig a három „T” köré csoportosultak: a gyakorlatilag önálló országként működő Tajvan, a jelentős szakadár mozgalommal rendelkező Tibet, illetve az 1989-es diáklázadások vérbe fojtásának helyszíne, a Tienanmen tér. Napjainkra - többek között - a fél éve tüntetésektől hangos Hongkong és az átnevelőtáborokba kényszerített ujgurok ügyével egészült ki a tiltólista. A képlet egyszerű: a tabukat megsértő cégek súlyos gazdasági ellenlépésekre számíthatnak, miközben a szabályokat betartó versenytársaik előtt nyitva áll a több mint egymilliárd lakosú Kína hatalmas piaca. A kapitalizmus logikájából adódóan csak látszólagos a dilemma: a kényes kérdések feszegetését aligha lehet haszonra váltani, míg a megalkuvás tetemes haszon lehetőségével kecsegtet. Jól példázza ezt a Harvard emeritus professzorának, Ezra Vogelnek az esete. Az amerikai kutató a modern Kína megteremtőjeként számon tartott Teng Hsziao-pingről írt életrajzot, amely az Egyesült Államokban alig 30 ezer példányban kelt el. A kínai, cenzúrázott változatából viszont több mint 650 ezret értékesítettek. Vogel hangsúlyozta, hogy nem az önérdek vezérelte: részesedését egykori egyetemének utalta, és azzal érvelt, hogy könyvének lecsupaszított változata is értékes gondolatokkal gazdagította a kínai olvasókat. A nemzetközi nagyvállalatok viszont általában nem is próbálják igazolni tettüket: természetesen a profitot választják, és mindent elkövetnek, hogy elkerüljék Peking haragját. A Mercedes-Benz egyszer például bocsánatot is kért, amiért a közösségi médiában a (tibeti buddhisták által politikai és vallási vezetőjüknek tekintett) dalai lámát idézték. Kína óriási piacának még a csillogásáról híres Hollywood sem tud ellenállni. A Disney 2016-os képregényfilmjének, a Doctor Strange-nek a forgatókönyvírója bevallotta, hogy egyik szereplő azért lett tibeti helyett kelta származású, nehogy a kínaiak számára érzékeny kérdést feszegessenek és elveszítsék a több mint egymilliárd lehetséges nézőt. Valószínűleg hasonló meggondolásból vették le a tajvani zászlót Tom Cruise karakterének bőrdzsekiről, a Top Gun jövőre mozikba kerülő folytatásában. A piaci hozzáférés biztosítása vagy megvonása mellett Pekingbe más eszközöket is bevet. A számára kedves véleményeket megfogalmazó újságírókat és tudósokat ösztöndíjakkal, illetve ingyen tanulmányutakkal jutalmazza, míg a bírálóitól megtagadja a vízumkiadást vagy -hosszabbítást.  Mégis akadnak, akik ellenállnak az ázsiai szuperhatalom nyomásgyakorlásának. A provokatív tartalmairól ismert South Park rajzfilmsorozat egy epizódot a kínai cenzorok gúnyolásának szentelt, majd a készítők az NBA megalázkodását kifigurázó levélben ”kértek bocsánatot” Pekingtől. A tavaly prágai polgármesterré választott Zdenek Hrib sem törődik Kína befolyásával, rendszeresen bírája az ázsiai országot emberi jogsértései miatt. A kalózpárti politikus fel is mondta a cseh főváros és Peking között testvérvárosi megállapodást, mivel egyoldalúnak találta, hogy az egyezmény részeként el kell fogadniuk az "egy Kína"-elvet (miszerint a kommunista berendezkedésű ország képviseli az egyetlen legitim kínai államalakulatot). Sőt, Hrib a hírek szerint tovább fokozná a viszályt: a "rivális Kína" (Tajvan) fővárosát Tajpejt tenné meg Prága testvérvárosának.  Svédország sem volt hajlandó meghunyászkodni az ázsiai szuperhatalom előtt. A múlt hónapban a kínai diplomácia hevesen tiltakozott, amiért a svéd PEN klub a svéd-kínai kettős állampolgárságú Gui Minhainak ítélte oda az üldözött íróknak járó Kurt Tucholsky-díjat. Peking fenyegetései ellenére a stockholmi kormány egy tagja, Amanda Lind kulturális és demokrácia-ügyi miniszter beszédet mondott az átadón. A kínai nagykövet emiatt súlyos gazdasági szankciókat helyezett kilátásba Svédországgal szemben. 

Térhódítás pekingi módra

Kína zsarolással próbálta saját cégét versenyelőnybe hozni – adta hírül nemrég a dán sajtó. Mindez a Dániához tartozó (Európai Unión kívüli) autonóm közösségében, az alig 50 ezer lakosú Feröer-szigeteken történt. Feng Tie kínai nagykövet állítólag egyértelművé tette a szigetország miniszterelnöke számára: a kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodás létrejötte azon múlik, hogy a Huaweit megbízzák-e az újgenerációs mobilhálózat (5G) kiépítésével. Az eset csak véletlenül derült ki: a szigetország kereskedelmi minisztere egy tévéinterjú előtt éppen munkatársát tájékoztatta a nyomásgyakorlásról, nem is sejtve, hogy a stáb már bekapcsolta a ruhájára rögzített mikrofont. A felvétel megjelenését követően mind a Feröer-szigetek, mind Kína tagadta, hogy fenyegetés történt volna. Az ázsiai szuperhatalom részéről egyáltalán nem lenne szokatlan, hogy közbenjár a Huawei érdekében. Az elmúlt hónapokban azonban csak annyit próbálták elérni, hogy a kínai telekommunikációs cég indulhasson 5G-hálózatfejlesztési tendereken. Többek között az Egyesült Királyságot, Németországot és Indiát is súlyos gazdasági következményekkel fenyegették, ha kizárnák a Huaweit a lehetséges beszállítók közül. Peking szerint ők mindössze azt szeretnék, ha a kínai techóriást mindenhol méltányos módon kezeljék. Arra hivatkoznak, hogy ellensúlyozni kell azt a nyílt "lejáratókampányt", amelyet az Egyesült Államok folytat a Huawei ellen. Az amerikai kormányzat tavaly óta igyekszik meggyőzni szövetségeseit, hogy a vállalatot teljesen ki kell zárni az 5G-hálózat kiépítéséből, mivel eszközeik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A vita egyik kulcskérdése, hogy mennyire tekinthető önállónak a Huawei. A vállalat állítja, hogy a pekingi kormányzattól teljesen függetlenül működnek, amerikai tisztviselők azonban úgy látják: Kínában egyáltalán nincsen nyugati típusú magánszektor, a rendszer sajátosságaiból adódóan szükségszerű az összefonódás a kommunista állampárt és a cégek között. A Huawei kapcsán annyi mindenesetre világos, hogy az ázsiai szuperhatalom teljes gazdasági erejét hajlandó latba vetni egy-egy vállalat érdekében. Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy Kína valóban a nyomásgyakorlással valóban csak a tisztességes verseny biztosítására törekszik vagy a verseny torzítására, ahogyan az a feröer-szigeteki botrány kapcsán kirajzolódott. Utóbbi esetben a kínai térhódítás könnyen öngerjesztő folyamat lehet: minél nagyobb gazdasági befolyásra tesz szert Peking, annál könnyebben tud számára előnyös üzleteket kikényszeríteni.

Veszélyben az amerikai demokrácia - de azért leginkább kampányolnának már

Publikálás dátuma
2019.12.19. 13:58

Fotó: NICHOLAS KAMM / AFP
Az amerikai Képviselőház ellenzéki többsége megszavazta a Donald Trump elleni vádemelést. Az elnök és pártja ezt tartja felháborítónak, mások meg őket.
Az amerikai alkotmány 1789-es elfogadása óta eltelt 230 évben Donald J. Trump a harmadik elnök, aki ellen a Képviselőház vádat emelt. Szerdán hosszadalmas procedurális eljárások és hatórás vita után a demokrata párti többség előbb 230:197 arányban azt szavazta meg, hogy az elnök visszaélt hatalmával, amikor tisztségét felhasználva megpróbálta arra kényszeríteni Ukrajnát, hogy a potenciális ellenfele, Joe Biden ellen indítandó vizsgálattal segítsen neki  a 2020-as választási kampányban.  A második, 229:198 arányú szavazás arról döntött, hogy az elnök akadályozta a Kongresszus munkáját azzal, hogy nem engedte dokumentumok átadását, illetve megtiltotta munkatársainak a vallomástételt. Az első esetben két, a másodikban három demokrata párti képviselő fordult szembe saját pártjával. A republikánusok mindannyian hűek maradtak a pártvonalhoz.

Demokráciaféltés és túlhatalom

A vita során a két oldal gyakorlatilag elbeszélt egymás mellett. A demokrata pártiak szerint szent kötelességük az elnök elmozdítása, mert annak tevékenysége már az amerikai demokrácia létét veszélyezteti. Azzal érveltek, hogy az amerikai jogrend a választások tisztaságán nyugszik, márpedig Trump többször is idegen hatalmak, legutóbb Ukrajna segítségét igényelte. Az elnök azzal, hogy visszatartotta az Oroszországgal gyakorlatilag hadban álló Ukrajnának szánt katonai segélyt, veszélyeztette az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát. Mindezt önös választási érdekből tette és a legcsekélyebb jelét sem adta annak, hogy a jövőben ezen változtatni kívánna, sőt, folytatja bűnös magatartását. Ha ez következmények nélkül marad, akkor a következő elnökök is ugyanezt tehetik - márpedig az Egyesült Államok alkotmányát megszövegező "alapító atyák" éppen ettől tartottak a legjobban, és ennek akarták elejét venni a mandátum lejárta előtti kongresszusi vádemelés, az impeachment lehetőségével. A második vádpont, a Kongresszus munkájának akadályozása kapcsán azzal érveltek, hogy az alkotmány szerint a törvényhozás a végrehajtó hatalommal mellérendelt viszonyban lévő hatalmi ág, amelynek joga és kötelessége a kormányzat ellenőrzése. Azzal, hogy Trump megtagadta a vizsgálatban való részvételt, kivonta magát az ellenőrzés alól. Ha ez büntetlenül megtörténhet, akkor az elnök hatalma korlátlanná, ő maga pedig királyhoz hasonlóvá válik - amit az alapító atyák ugyancsak egyszer s mindenkorra ki akartak zárni. Az elnök védelmezői szerintük hűtlenek lettek hivatali esküjükhöz, amikor nem hajlandóak a pártérdeket félretéve a demokrácia és a jogállamiság oldalára állni.

Csak a mocsarat csapolta

A republikánusok nem kevésbé kidolgozott stratégiát alkalmaztak. Érvelésük szerint a demokrata pártiakat nem a hazaszeretet, hanem az elnök iránti gyűlölet vezérli. Az első pillanattól kezdve meg akarták buktatni, mert nem tudják elviselni, hogy 2016-ban nem Hillary Clinton győzött, mert "az amerikai nép" - ebben az esetben 63 millió szavazó - Trumpot választotta. A mostani, teljesen alaptalan impeachment a republikánus gondolatmenet értelmében a demokrácia és az amerikai nép elleni támadás. Nem került elő emmilyen, az elnökre nézve terhelő bizonyíték, csak politikai ellenségei és a "bürokraták" támadják, mert most nem az ő akaratuk érvényesül. Trump, ahogyan megígérte, "lecsapolja a washingtoni mocsarat". Nem tett semmi rosszat, ellenben nagyon sikeres, sok területen áttörést ért el, és a Demokrata Párt azért akarja mondvacsinál vádakkal elgáncsolni, mert nem lát más esélyt a 2020-as legyőzésére. A vádpontok közül egyik sem tartalmaz utalást közönséges bűncselekményre, vagyis az egész csak politika. Az eljárás során a republikánusokat számos hátrány és sérelem érte, az elnöknek nem biztosították a méltányos védekezés lehetőségét. A történelem az ő oldalukon áll, és az emberek novemberben, a választásokon majd ítélkeznek az áskálódó Demokrata Párt jelöltjei fölött. Ugyanakkor az impeachment nagyon kockázatos, az amerikai demokráciát veszélyeztető eljárás, és mivel most nagyon alacsonyra tették a küszöböt, elképzelhető, hogy a jövőben mindig elő fog kerülni, amikor más pártból kerül ki a képviselőházi többség és az elnök. 

Folt a történelmi emlékezeten

Donald Trump régi szokása szerint most is hívei körében keresett vigaszt. Olyan michigani választási körzetben szerveztek számára nagygyűlést, amelynek képviselője a Republikánus Pártból kiválva most függetlenként a Demokrata Párttal szavazott. Battle Creekben a lelkes tömeg előtt Trump azt mondta, hogy nem is érzi úgy, mintha impeachmenttel sújtották volna. "Nem aggódom. Nem csinálsz semmi rosszat és impeachelnek. Ebből abszolút rekord lehet" - tréfálkozott. Azt azonban tudni lehet, hogy nagyonis odafigyel a teljesítményéről a külvilág által alkotott képre. Még a 2016-os orosz beavatkozás kapcsán indult vizsgálattól felindultan megjegyezte, hogy "oda az elnökségem". Ha ez a félelme nem is igazolódott be, most úgy tűnik, hogy a kivételes kongresszusi eljárás mindenképpen foltot hagy a történelemkönyvek róla szóló fejezetében. 

Mihamarabb túlleni

Ez még akkor is így van, ha a republikánus többségű Szenátusban nehezen elképzelhető, hogy a kétharmados szavazatarányhoz szükséges számú konzervatív szenátor forduljon szembe Trumppal. Egyelőre nem hogy húsz, de egy sem akadt, aki eme szándékára utalt volna. Nem mintha nem volnának az elnökre neheztelő, a vádakat alighanem jogosnak tartó szenátorok, de a Republikánus Párt médiája és szavazói olyan légkört alakítottak ki, amelyben a Trump iránti lojalitás minden mást felülír. Különben pedig az impeachmenttel a Demokrata Párt vállalt nagyobb kockázatot, mert sok olyan képviselője és szenátora van, akiknek novemberben Trump-párti környezetben kellene kiharcolnia az újraválasztást. A következő lépés a feltételezések szerint január közepén kezdődő és viszonylag gyors lefolyású szenátusi ítélethozatali eljárás lesz. Ennek előfeltétele, hogy Nancy Pelosi megküldje a vádemelést a felsőháznak. Ő azonban rutinos taktikushoz méltóan előbb látni akarja, milyen eljárási szabályokban sikerül megállapodni a republikánusokkal. A legvalószínűbb mégis az, hogy mindkét párt mihamarabb szeretne túllenni a dolgon és megkezdeni a 2020-as választási kampányt.

Trump tweetekben tombol

"ILYEN FELHÁBORÍTÓ HAZUGSÁGOK A RADIKÁLIS BALOLDALTÓL, A MIHASZNA DEMOKRATÁKTÓL. EZ TÁMADÁS AMERIKA, ÉS TÁMADÁS A REPUBLIKÁNUS PÁRT ELLEN!!!!"   " Szomorú. Jött egy úriember a Fehér Házba és nekik csak az jutott, hogy ne hagyják nyugodtan levegőt venni. Csak azzal törődtek, hogy impeacheljék. A megválasztása napján kezdték, még az eskütétele másnapján. De ez az elnök Washingtonba jött és..."  "...azt mondta, »Kitakarítom Washingtont. Segítek az embereken.« Nagy adócsökkentéseket adott, erőssé tette haderőnket. Azért haragszanak rá, mert tényleg megtette, amiről előre azt mondta, hogy meg fogja tenni. A történelem fel fogja jegyezni, hogy a legjobb időket éljük, amiket valaha..." "...megéltünk, miközben a demokraták csak a választásokat figyelik. Ennek az elnöknek csak folytatnia kell a harcot, ahogyan mindig is harcolt, magáért és az országáért. Továbbra is olyan megoldásokkal kell előállnia, mint az orvosi rendelvényre felírt gyógyszerek és a kereskedelmi (megállapodások). Ez különbözteti meg ezt az elnököt,..." "...és ebben ragyogó volt. A demokratáknak nincs üzenetük, nincs reményük 2020-ra." @RepDougCollins (Republikánus képviselő) @foxandfriends (Az elnök kedvenc reggeli műsora a FoxNews tévécsatornán) Köszönöm Doug!" (Nancy Pelosi) "A legrosszabb házelnökként fog bevonulni a történelembe. Egyszer már kiszórták!"

Frissítve: 2019.12.19. 20:14

Orbánéknak sietőssé vált az új hosszú távú gázalku Moszkvával

Publikálás dátuma
2019.12.19. 07:30

Fotó: Népszava
A kormány tíz évre évi ötmilliárd köbméter gáz vásárlására szerződne az oroszokkal - tudtuk meg. Ezt más szakértők rendkívül kockázatosnak tartják.
Információink szerint az Orbán-kormány állításával szemben eddig nem indultak érdemi tárgyalások új hosszú távú gázszerződésről a magyar és az orosz fél között. Még a magyarországi érdekeltek között is ellentétek feszülnek azzal kapcsolatban, hogy milyen távra kössünk szerződést. 5 és 10 évet is hallottunk kívánatosként, de létezik olyan kiforrott álláspont is, hogy ma már egyáltalán nincs szükség új hosszú távú magyar-orosz gázszerződésre. Az országba még mindig az az 1995-ben lekötött gáz érkezik, amit a szerződés 2015-ös lejártáig sem fogyasztottunk el. Ezt a lehetőséget tulajdonképpen megköszönhetjük az oroszoknak – lényegében Putyinnak -: az egyezmény úgynevezett „vidd vagy fizess” (take or pay) kitétele szerint ugyanis lényegében akkor is ki kellett volna fizetni az adott évre megrendelt gázmennyiséget, ha azt nem vesszük át. (Arról, hogy ez kinek az érdeme, a számos jelentkező ellenére megoszlanak a vélemények. Az azonban tény: a magyar gázvásárlást korábban intéző német E.ON-on az oroszok – országaik kitűnő viszonya, illetve a konszern jelentős méretei ellenére – több alkalommal keményen bevasalta az elmaradt szállítmányok ellenértékét.) Végül is így most kapjuk meg a korábbra lekötött mennyiségeket, aminek állítólag már az ára is (felülről) közelíti a tőzsdei szintet. Ez 2021 december 31-éig fut ki egy arra az évre vonatkozó, utolsó, 4,5 milliárd köbméteres adaggal. Addig tehát úgymond lesz még idő kitárgyalni a megegyezést. Általános véleményként hallottuk, hogy az ország évi közel tízmilliárd köbméteres fogyasztásán belül legalább a lakossági igényeket kellene bebiztosítani hosszú távú szerződéssel. Ez ma évi mintegy 3,5 milliárd köbméter. Ám ennek kapcsán nagyon sok a kérdőjel. A hazai gázigények ugyanis 2005 óta inkább esnek. Bár ennek jelentőségét az iparág azzal tompítja, hogy „csak” melegebb volt, épp ez a lényeg: az éghajlatváltozás miatt a hőmérséklet-emelkedés - és így a fűtési igény csökkenése - a jövőre nézve tovább fokozódhat. Ráadásul, mivel a gáz is szennyezi a levegőt, az Unió a szén-dioxid-kibocsátás 2050-es teljes beszüntetését célzó közös nyilatkozat mostani elfogadása nyomán alighanem ennek elégetését is betiltja. Ha lassan, de - akár az épületek felújításával - terjed az energiatakarékosság is. Ez a tudat már ma fékezi a gázipari fejlesztéseket. Az utóbbi idők során Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár is többször hangsúlyozta – például a december eleji Budapest LNG Summiton -, hogy a kormány 2030-as célja a lakossági gázfogyasztás legalábbis felezése. A szakértők a jövőben furamód épp a lakosságon kívüli kör igénynövekedésére számítanak. Mivel például a szén még a gáznál is szennyezőbb, első körben annak égetését állítanák le. Ehelyett – már csak a gombamód terjedő megújulós termelés kiszámíthatatlanságának kiegyensúlyozása végett is – egyelőre mindenképp szükségesek ugyanilyen gyorsan indítható-leállítható, gázalapú egységek. Mindenesetre a kormány lendületes gázvásárlási- és vezetéképítési, illetve fogyasztáscsökkentési tervei között némi ellentmondás látszik feszülni. Ismereteink szerint az Orbán-kormány az állami gáznagykereskedőn, az MVM tulajdonában lévő MFGK-n keresztül 2022-től a legszívesebben 10 évre szóló szerződést kötne az oroszokkal, évi 5 milliárd köbméterre. Ebből az általuk várt lakossági fogyasztáson felül a cég másfélmilliárd köbméter eladását a térségi piacon, saját üzleti kockázatára vállalná. Az időtáv valószínűleg találkozik az oroszok óhajaival. Forrásaink szerint ugyanakkor a „vidd vagy fizess” kitétel az új szerződésből sem hagyható ki. Ha tehát a jövőben – akár a felmelegedés, akár az árak, akár az uniós fenyegetések miatt - mégis csak visszaesne a hazai igény, ismét a nyakunkon maradhat az orosz gáz. Ezzel - a 2015-ös esethez hasonlóan – újfent kiszolgáltatnánk magunkat az oroszok kénye-kedvének. Igaz, ma a kapcsolatok kétségkívül barátiak: egy minapi zárt szakmai konferencián Viktor Zubkov Gazprom-elnök ismereteink szerint arról biztosította Kóbor György MVM-vezért, hogy annyi gázt kér, amennyit akar. Mások mégis csak 5 évre szerződnének, amitől viszont az oroszok állítólag mereven elzárkóznak. Akad olyan szakértő is, aki szerint a jelenlegi, élénk piac a lakosság számára is biztosítaná a lehető legolcsóbb gázt, így ma már semmi szükség hosszú távú szerződésre az oroszokkal.

A kormány szerződne az oroszokkal

A térségben jelenleg Magyarország az egyetlen állam, aminek nincs hosszú távú gázszerződése a Gazprommal – érvel a megoldás mellett Szél Bernadett független képviselő kérdésére adott parlamenti válaszában Menczer Tamás, a KKM tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. A mai piaci viszonyok között Szél Bernadett szerint sincs szükség új magyar-orosz hosszú távú megállapodásra. Az EU négy tagállama kötött legkorábban 2035-ben lejáró szerződést a Gazprommal – vág vissza Menczer Tamás. (Ebből tehát akár 15-20 éves táv is következhet.) Ausztria és Szlovákia felől nagyrészt szintén orosz eredetű gáz érkezik hozzánk, mivel a Gazprom 2039-ig lekötötte a német-cseh és a cseh-szlovák határok használatát is – vázolja az államtitkár.

Román nem, horvát talán

Az ország két érdemi alternatív gázellátási lehetősége közül tapasztalataink szerint most a tengeren, cseppfolyós formában szállított, LNG-nek nevezett földgáz horvát Krk szigeti lefejtőjének áll inkább a zászló. Innen déli szomszédunk ígéretei alapján 2021 elejétől évi 1,6 milliárd köbméter gáz érkezhet. Igaz, ennek várható ára még mindig magasabb az orosznál. Ezt áthidalandó a magyar kormány tárgyal a lefejtőállomás 25 százalékának megvásárlásáról, illetve - az árat igencsak megdobó határdíj eltörlése érdekében - egyesítenék a két gázpiacot is. Igaz, ezek kapcsán az elmúlt hónapokban nem jutottak dűlőre. A Fekete-tenger román szakaszán az osztrák OMV és az amerikai ExxonMobil által fellelt, évi akár 4-5 milliárd köbméter gázzal is kecsegtető lelőhelyek hasznosítása viszont a román képviselők túlzott adóéhsége miatt láthatólag megfeneklett. Eme gáz végcélja alighanem Ausztria, aminek érdekében nyugati szomszédunk a Dunántúlon még saját csövet is húzna. Igaz, a magyar fél, mondván, hogy a szállítások a meglévő csöveken keresztül is lebonyolíthatók, ezt elveti. Kisebb-nagyobb fennakadásokkal, de halad a Gazprom által épített Török Áramlat nevű déli gázvezeték bolgár és szerb meghosszabbítása is a magyar határig. A központi gázrendszerünket üzemeltető FGSZ készül ennek érkeztére is, bár az nálunk nem igényel nagyarányú beruházásokat. Szakértők 2022 előtt innen nem is számítanak gázra. Addig tehát az oroszok mégis kénytelenek lesznek valamiképp megalkudni az ukránokkal. Hisz nemcsak mi, de a nálunk is fizetőképesebb olasz és német vevőik sem fagyhatnak meg addig.

Folyamatos győzelmek

 Az Orbán-kabinet orosz gázszerződésekkel kapcsolatos közlései meglehetős zavarosak. Orbán Viktor és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Budapesten vagy Moszkvában folytatott gázipari megbeszéléseit követően rendre olyan sorsdöntőnek tetsző megállapodásokat jelent be, amelyek ilyetén jelentőségét az idő kevéssé igazolja vissza. A kérdés a hosszú távú megállapodás 2015-ös lejárta óta folyamatosan napirenden szerepel. Így Szijjártó Péter 2016-ban az átvétel három éves meghosszabbításáról állapodott meg, míg Orbán Viktor 2018-ban Moszkvában Vlagyimir Putyin oldalán már bejelentette a 2020-as szállítások rendezését is. De ugyanezt közölte Szijjártó Péter 2019 márciusában és júniusában is. Míg a külügyér 2017-ben bejelentette, hogy új hosszú távú szerződést kötnénk Moszkvával, ezt 2018 végén már időszerűtlennek nevezte. Orbán Viktor idei washingtoni tárgyalásai után viszont a kártyát többször egy fajta zsarolásként használta, arra az esetre, ha az amerikai ExxonMobil nem kezdené meg a román lelőhelyek kiaknázását. Kétségtelen, ez nem történt meg és voltaképp el is indult a közeledés Moszkvával. Szijjártó Péter felszólalásaiban az orosz szerződést rendre más felek – így az USA, vagy a szomszédos államok – úgymond késlekedésével hozza összefüggésbe. A kommunikáció zavarosságára jellemző, hogy Putyin októberi budapesti látogatása kapcsán egyes sajtóorgánumok az olajszállításokra kötött új szerződést félreértve hosszú távú gázmegállapodás megszületéséről tudósítottak. Arról nem is beszélve, hogy a szerződéseket valójában nem a politikusok, hanem az állami gázcégek, így az MVM-tulajdonú MFGK, illetve a Gazprom kötik.

Szerző
Frissítve: 2019.12.19. 13:16