Marhatáp

Ezt a kifejezést használta a műsorvezető amikor ismertette a gyógyszeres csalást. Amiből máris metafora lett.

Marhatáp! Mit mondhatnánk erre? Megérdemeltük. Azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Marhatápot. Mint országos, kultúrszociális népélelmezési árucikket.

Honnan? Hát a különböző (marha)tápcsatornákból. És a jónép zabálta. Zabáltuk, faltuk, habzsoltuk. Nyomták lefelé a torkunkon évtizedek óta. Olyan lubrikánsokkal, mint a nemzeti érzelem, a nemzeti önrendelkezés, a nemzeti szuverenitás. És mi nyeltük, benyeltük. Mi marhák! Mi, jó marhák.

Az olyanoktól kezdve, hogy „mindent meggondoltam és mindent megfontoltam”, azon keresztül, hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” sőt: „gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded”, valamint „cipőt a cipőboltból” egészen máig. Ezeket a nyelvi leleményeket villogtató marhatápokat annak idején mindenféle politikai skriblerek, beszély- és beszédírók fundálták ki, írták le és adták (persze pénzért) a politikusoknak és tápcsatornáknak. Meg persze ma is.

De hát ezek mind lenyúlt szellemi másodtermékek, vagy csak működő agyaktól elcsórt plágiumok, de mindenképpen ’szopott dumák’ (amúgy népiesen szólva). Ezeket a marhatápokat nyeli be a nemzet (nagy része) emberek emlékezete óta, és örömében ’úgy dalol’. Mert mindig van egy ’nagy rész’, amelyik úgy dalol, ahogy a hamelni tilinkós fújja. És úgy is menetel, mert „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”. Olyan örökös ’nagy rész’, ami rajong a karmesterért, imád egyen szózatokat és indulókat dalolni. Vezényszóra! Mert így nem kell tudni, érteni, csak olvasni. A karmestert pedig kötelező rajongani (mert különben beint).

És mindig vannak aktuálisan kötelező agytáp szózatok, amiket illik elhinni és szeretni. Mint pl. manapság olyanok, hogyaszongya: „kockázati közösség”, „zaklató színház”, „megfelelési kényszerűség” „globális elit”, „pénzügyi háttérhatalom”, „centrális erőtér” és „keresztény szabadság”.

Ezeket a marhatápokat erős hittel kell benyelni, és csak erős hittel lehet viselni (mint Rózsi néni a mágneses karkötőt). Mert a hit nagy úr!

Ilyesfajta kultúr-tápokon él, hisz és hízik szépen zsír agyára a nemzet (nagy része), majd hátradől, félkábulatban elmereng a „nemzeti nagyléten”, és jóízűen böfög.

Mint aki nagyon meg van magával elégedve.

A szerző borász