Mi indította arra, hogy megírja az IQ-tesztet?
Tizenegy éves voltam, amikor anyukám olvasott egy interjút Balanyi Bibiánával, aki akkor a magyar Mensa elnöke volt, és később a nemzetközi szervezetet is vezette. Anyukám akkor azt mondta: „Kislányom, te olyan okos vagy, egyszer te is biztos Mensa-tag leszel.” Amikor 18 éves lettem, szembejött egy lehetőség, és megírtam a tesztet. Az első összejövetelen el is meséltem ezt Bibiánának.
Más volt, mint a többi gyerek? Erősebb a racionális gondolkodást igénylő tárgyakból?
Inkább humán beállítottságú vagyok, mindig a nyelvek érdekeltek. Már óvodás koromban is egyértelmű volt, hogy valami más bennem. Felnőttes volt a szókincsem, sokan úgy hívtak, „a kislány, aki furán beszél”. Négyévesen váratlanul elkezdtek érdekelni a betűk, anyukámat kérdezgettem róluk, aztán egyszer csak már olvastam. De van még egy jellemző tulajdonságom: nekem jól megy az iskola. Szeretek vizsgázni, jó jegyet kapni, szépen megírni a beadandókat.
Az IQ nagyjából fele-fele arányban érkezik a genetikai örökségből és a környezet hatásaiból. Önt milyen impulzusok érték, mivel foglalkoznak a szülei?
Édesapám műszaki beállítottságú, vállalkozást vezet, szünetmentes áramforrásokat szerelnek. Tőle örökölhettem a „mensásságot”, nagyon hasonló az észjárásunk. Édesanyám háztartásbeli, a hátországot biztosította számomra. Nagyrészt neki köszönhetem a verbális készségemet, sokat mesélt és énekelt nekem, beszélgetett velem. Egyik szülőm sem végzett egyetemet, nem volt hatalmas könyvtárunk, ami sok tagunkra jellemző, amint az értelmiségi, művelt család is.
Ha ez számít valamit: milyen eredménnyel írta meg a tesztet?
Egyáltalán nem számít. Az egyesületbe az kérheti a felvételét, aki jobb eredményt ér el az emberek 98 százalékánál, de 99 százalékos szintet is mérünk. A teszt előtt ezt nem tudtam, és miután szeretek gyorsan túl lenni a dolgokon, a megadott időnek alig több mint a felénél befejeztem a tesztet. Ha jobban töröm magam, talán lehetett volna „egyszázalékos” is.
Mit talált a szervezetben 18 évesen?
A mai 3900-hoz képest akkor még csak 800 tagunk volt, és az én korosztályom szinte teljesen hiányzott. Bekerültem egy felnőtt közegbe, ahol mindenkinek volt a hivatása, kialakult világnézete, ez inspirált engem. A Mensát hibáztatom azért, hogy alig lettek barátaim az egyetemen, mert sokkal érdekesebbek voltak számomra a nagyon aktív társasági életet élő mensások. Bár nem ismertem senkit, de az első alkalommal feliratkoztam a hagyományos augusztus végi táborba. Életem egyik legjobb élménye volt. A Mensában kötetlen az emberek közötti kapcsolat, mindenki tegez mindenkit. Ez volt számomra az első közeg, ahol úgy éreztem, nemcsak kivenni szeretnék belőle, hanem vissza is akarok adni valamit.
Miért jó Mensa-tagnak lenni?
Olyan emberek között lehetek, akikben csak egy dolog közös, az intelligenciájuk, egyébként hihetetlenül sokfélék. Olyan gyűjtőhelye ez az érdekes embereknek, ami példa nélküli, szerintem.
Ahol sokszínű a közösség, ott a vélemény is „nagyon szór”. Az értelmiség körében is meglévő, talán soha nem látott szakadék megvan az egyesületükben is?
Két mensásnak legalább háromféle véleménye van, a parázs közéleti vitákat mi se nélkülözzük. De a Mensának mint szervezetnek nincs véleménye, nem foglal állást se a klímaválságról, se politikai kérdésekről. Nem erőltetünk véleményt a tagjainkra, de ha akarnánk se tudnánk.
Miért épp a mensások körében ne lennének szenvedélyes disputák! Ezek eldurvulnak olykor?A moderációs szabályzatunk csak kereteket ad, és a mensások szeretik feszegetni a kereteket. A tagság több mint felét reprezentáló Facebook-csoportunk annyiban különbözik a nyílt fórumoktól, szoktuk mondani, hogy a mi trolljaink helyesen írnak. Egyébként nem úgy kell elképzelni bennünket, hogy csak emelkedett, filozofikus kérdésekben nyilvánulunk meg, a hétköznapi témák is forognak.
A vitákat – és ez talán páratlan – vízipisztolypárbajjal rendezik le. Már ön is párbajozott. Miért?
Tíz éve történt. Egy akkori tagunk olyan véleményt fogalmazott meg valakiről a blogján, amiért szerintem megüthette volna a bokáját, ezért kommenteltem neki, de az érintett monogramjával írtam alá. Üzenetben rögtön megírtam, azért tettem, hogy figyeljen oda. „Megtévesztő, pánikkeltésre alkalmas blogbejegyzés” miatt hívott ki párbajra. Mivel Spanyolországban voltam Erasmusszal, ezért a hazaérkezésemet meg kellett várni. Februárban vízipisztoly-párbajoztunk.
Némiképp komolyabb terve volt a Mensa két brit és egy ausztrál ötletgazdájának 1946-ban, akik arisztokratikus elit társaságként a jó kormányzás szolgálatába akarták állítani az intelligenciát.
Már 1946-ban is az volt a probléma, hogy a kormányok nem nagyon kértek a Mensa tanácsaiból. Az okostojásokat senki sem szereti.
Vagy a kormányok nem voltak elég okosak, hogy tanácsot kérjenek?
Talán. Hollandiában van arra példa, hogy a tagok think-tank-, vagyis agytrösztszerűen adnak tanácsokat, de nem kormányoknak, hanem cégeknek, szervezeteknek. De ők sem a Mensa véleményét közvetítik.
Önnek mint megválasztott elnöknek lehet véleménye?
Óvatosan, hiszen azonosíthatják a szervezettel.
Kevésbé jó alap a következő kérdéshez: uniós intézmények tolmácsaként hogyan éli meg a „brüsszeli bürokrácia” ellen folytatott állóháborút?
Az uniót pozitív dolognak tartom minden tagország, így Magyarország számára is. A kinyílt határok, a rengeteg támogatás ténye tagadhatatlan. Nagyon uniópárti vagyok. A vitáról viszont nem szeretnék állást foglalni a munkám és a Mensa miatt sem.
Puhítsunk: milyen dolgozni az unió intézményeiben?
Én szabadúszó tolmács vagyok, viszont az alkalmazottak hosszú felvételi folyamaton mennek végig, aminek egy IQ-teszt is része, szövegértési és matematikai feladatokkal. Akik bekerülnek, intelligensek, kreatívak, tudnának újítani, lennének jó ötleteik, de ez a hatalmas gépezet szerintem nem mindig használja ki ezt kellőképpen.
Sok neves személyiséget tolmácsolhatott már.
Greta Thunberget idén én fordíthattam az Európai Parlamentben, amire büszke vagyok. Nagyon jól megírt beszéd volt retorikailag. A legtöbb biztost is tolmácsoltam már, és Orbán Viktort is Strasbourgban.
A Time Az év emberévé választotta az említett svéd klímaaktivistát, vagyis egy tinédzser környezetvédő tesz a legtöbbet azért, amit a felnőttek elrontottak. A Mensa a világ megjobbítását akarja segíteni az intelligenciával?
Valahányszor valaki előjön azzal, hogy fordítsuk az intelligenciánkat az emberiség szolgálatába, mindig felmerül a kérdés: konkrétan hogyan? Ha bármelyik tagunk előállna egy ötlettel, hogy ezt a projektet szeretném megcsinálni, ennyi segítség kell hozzá a szervezettől, a tagoktól, akkor azt mondanám: hajrá, csináljuk! A lelkesedés bennünk van, de irányt kell neki szabni.
Van jelentősége, hogy a tagságban kétharmad-egyharmad arányban vannak a férfiak és a nők?
Ez a világon szinte mindenütt így van, és szerintem nincs vele gond. A Mensában az a pozitív, hogy kevesebbet számít az emberek neme. Soha nem érzékeltem szexizmust vagy diszkriminációt. Korábban azt hittem, genetikai okból kevesebb a nő, mint a férfi. Az intelligencia normál eloszlású haranggörbét mutat, de más alakú a férfiak és más a nők görbéje. A nőknél többen vannak az átlag közelében, és kevesebb a szélsőség köztük, mint a férfiaknál fordítva, tehát eleve több férfi kiemelkedően intelligens. Viszont most már úgy látom, lehet ennek társadalmi oka is, mivel a nők arra szocializáltak, hogy inkább együttműködéssel, empátiával, nőiességgel akarjanak kitűnni, és ne az intelligenciájukkal.
Elnökként milyen programot képvisel?
Az előbb említettek miatt is nyitott vagyok olyan megkeresésekre, ahol a nők figyelmét irányíthatom az intelligencia kutatása, a tudományok iránti érdeklődés felé. Szeretném kidomborítani a Mensa emberi oldalát is, mert sokan azt gondolhatják rólunk, hogy elitista, lenéző emberek társasága vagyunk. De ez nem így van, a sokféleség, a kreativitás, a segítőkészség jellemző ránk. Ezt a képet akarom erősíteni.
