Tusk: Szinte nincs olyan tagpárt az EPP-ben, amely ki akarná zárni a Fideszt

Publikálás dátuma
2019.12.24. 07:21

Fotó: Michal Fludra / AFP / NurPhoto
Erről az Európai Néppárt új elnöke beszélt, hozzátéve: a cinizmus nem új a politikában, de annak folyományaként Orbán túl messze ment Magyarországon.
Az Európai Néppártban (EPP) szinte nincsen olyan tagpárt, amely ki akarná zárni a Fideszt, mert a legtöbben elfogadják Orbán Viktornak a migráció kapcsán vallott nézetét, mármint hogy meg kell erősíteni a külső határokat. Erről az EPP új elnöke beszélt, akinek igen vegyesek az érzelmei azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tenni a magyar vezetővel, illetve az illiberális demokráciával – írja a New York Times. Tusk arról is beszélt, hogy régi barátság fűzi Orbánhoz, alighanem ennek köszönhetően igen jó volt a személyes viszonyuk, amikor a lengyel politikus az Európai Tanácsot vezette öt éven át. Rendkívül tehetséges és sokra hivatott liberális vezetőnek tartotta a kormányfőt, ám azt is pontosan látja, hogy mára populista tekintélyelvű lett belőle, aki belesüpped az iszlámellenességbe és az antiszemitizmusba. Emellett büszke az általa megteremtett illiberális rendszerre. Továbbá nagyon okos ember, de pontosan ezért cinikus, hiszen túl intelligens ahhoz, hogy ne értené meg a problémát. Tusk megjegyzi, hogy a cinizmus nem új a politikában, de annak folyományaként Orbán túl messze ment Magyarországon. Európában a jelenlegi gondok öt éve, a migráció kapcsán csúcsosodtak ki, mert bizonyos államok megtagadták a szolidaritást és azt nem lehet kikényszeríteni, hiszen az csakis önkéntes lehet. Ehelyett a németeknél, magyaroknál, olaszoknál és lengyeleknél előtérbe került az identitáspolitika és a demagógia, mellesleg mindkettő belejátszott a Brexitbe is. De ettől még sok ország dühös azokra a kormányokra, amelyek nem kértek a menekülthullám terheiből. Jó páran abban is egyetértenek, hogy Orbán jelentős tényező marad Európában. A jogállamot azonban még jobban kikezdte, mint Lengyelország. Tusk azt mondja, számára a vörös vonal ott húzódik, hogy valaki képes-e és hajlandó-e elfogadni a közös értékrendet, a liberális demokráciát, amire jelenleg veszély leselkedik. Orbán ügyét azonban bonyolítja, hogy a miniszterelnöknek igaza volt, amikor sürgette az ellenőrzés nélküli beáramlás leállítását. A retorikával viszont a konzervatív vezető nem értett egyet. Ugyanakkor súlyos tehertételnek tartja, hogy a válság következményeként ma már sokan a sebezhetőség, a káosz és a gyengeség szinonimájának tartják a liberalizmust. Márpedig ha az emberek kezdik azt hinni, hogy nem lehet összekötni a szabadságot és a liberális értékeket a biztonsággal és a renddel, akkor a demokráciának nincs esélye a túlélésre. És akkor a tér még inkább megnyílik a diktatórikus populisták számára. Hogy mi lesz a Fidesz néppárti tagságával, arra nézve a kereszténydemokrata politikus elhárítja a választ, mondván, hogy meg kell várnia a bölcsek tanácsának ajánlását. Ő maga javasolhat bizonyos megoldást február elején, de az is világos, hogy a migráció kapcsán sokan egyetértenek Orbánnal, ennélfogva jóformán nincs is olyan a Néppártban, aki meg akarná büntetni a magyar párt elnökét.
Szerző

Mindegy, csak meleg legyen

Publikálás dátuma
2019.12.24. 07:10

Fotó: Béres Márton / Népszava
Azoknak kerül legtöbbe a fűtés, akiknek a legkevesebb pénzük van rá: szigetelés nélküli házakban, rossz kályhákkal, silány tüzelővel csiholnak meleget.
- Fogtam két nagy rafiaszatyrot azoknak jó erős a fülük, meg vittem az ásót is. Busszal átmentem Farkaslyukba, ott felkapaszkodtam a meddőre, és elkezdem gödröt ásni. Ha szerencsém volt, nem kellett mélyre mennem, a felszínen is találtam annyi szénrögöt, amivel megtelt a két táska, s jöhettem vissza Ózdra, a családhoz. Ha okosan használtuk, és csak reggel meg este fűtöttünk be, két napig is kitartott, de általában elfogyott egy nap alatt. Ha nem volt fa, meg szén, rádobtuk a rongyokat meg a cipőt is a kályhára. Gumit azt nem, attól féltettem a gyerekeket, de látom reggelente itt a környéken, hogy a nagy abroncsokat fűrészelik fel: olyankor tudom, hogy mindjárt elönti a fekete füst a telepet. Az 53 éves ózdi Berki Zoltán mesélte mindezt: ő is egyike volt azoknak azoknak, akikkel a miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület vezetője, F. Nagy Zsuzsanna és kollégái ősszel kérdőíves felmérést készítettek, hogy megismerjék a térségben élő hátrányos helyzetű családok fűtési szokásait. - Sokszor elég volt az udvarra vagy épp a tüzelőberendezésre pillantani, hogy tudjuk, bármit, akár a bútorok egy részét is elégetik tél végére tehetetlenségükben ezek a családok. Az ilyen környezetben élő gyerekek már a tankönyveiket sem hozzák haza az iskolából, mert azok is a kályhában kötnének ki. A rossz energiahatékonyságú vityillókban háromszor, négyszer annyi tüzelőanyagra van szükség, hogy kihúzzák a telet, mint másoknak, hiszen a nyílászárók résein, a falakon, a födémen szinte akadálytalanul szökik ki a nehezen előállított meleg – foglalta össze a környezetvédő. Miskolcon, Ózdon, Farkaslyukban az ilyen telepeken élőkkel beszélgetve kiderült: van, aki falopással próbálja átvészelni a telet, de a PET-palackoktól az ingyenes osztásokon kapott ruhán át az építkezési hulladékok között talált mázolt ablakkeretekig, egyéb műanyagig mindent tűzre vetnek, csak ne fázzanak. De még ha olykor jut is egy-egy család udvarára félig-meddig normális tűzifa – szociális támogatásként kapott egy-egy köbméternyi - akkor is gond, hogy a legtöbben rossz hatékonyságú román teakályhákban, dobkályhákban, vagy a leginkább csak hangulatteremtésre alkalmas látványkandallókban, alig 40-50-os hatásfokkal tudnak tüzelni. A kémények kormosak, a silány tüzelő miatt pedig rendszeresen el is dugulnak. A szegények által lakott utcákban a kémény nélküli házak sem ritkák: ilyenkor a falon vájt lukon vezetik ki a kályhacsövet, ami miatt a réseken befelé is visszaömlik a füst, veszélyeztetve a lakó egészségét. - Mi is szívesen fűtenénk fával vagy gázzal, de az 54 ezer forintos közmunkás-bérből erről álmodni se tudunk. Egy köbméter tűzifa ma már 25-30 ezer forint, s az legfeljebb húsz napra elég. Vagyis télen az egész havi fizetésemet fára kellene költeni, de akkor mit adnánk enni a gyerekeknek? - kérdi Berki Zoltán, aki feleségével, egyik fiával és két unokájával él egy kétszobás házban Ózdon, a Vasút utcában. Tény: ha valaki az egyre drágább fával tüzel, az egy szezonban akár 300-500 ezer forintot is elkölthet a szükséges 10-15 köbméter tűzifára. A tíz százalékos rezsicsökkenés épp a leghátrányosabban érintett lakosságnál nem jelentkezik, hisz ők már a fát sem tudják megvenni, nemhogy gázra vagy távhőre állnának át. A szociális tűzifa program számos sebből vérzik, s amúgy is az éves fűtési költség legfeljebb tíz százalékát fedezi – állapították meg a Zöld Kapcsolat Egyesület jelentésében. - Bár nem hozták nyilvánosságra, de létezik egy „Borsodi szénstratégia” című dokumentum, amelyben szerepel, hogy a gyenge minőségű, a környezetet káros anyagokkal szennyező lignitet intenzívebben lehetne a lakossági célokra használni – háborog F. Nagy Zsuzsa. Környezeti jogérvényesítéssel is foglalkozó egyesületük már több alkalommal fellépett a Sajó-völgyi lignitbányák ellen: a helyiekkel együttműködve tíz év után elérték a sajókápolnai bánya idei bezárását, és öt éves harc után sikerült megakadályozniuk azt is, hogy Múcsony önkormányzata külszíni lignitbányát nyisson, ahonnét évi 30 ezer tonnát közvetlenül a lakosságnak árusítottak volna ki. Igaz, itt végül nem az emberek egészségét veszélyeztető okok miatt tagadták meg a kitermelési engedélyt, hanem azért, mert az újabb lignitbánya több mint száz védett faj élőhelyét is veszélyeztette volna.

Le a lignittel?

Magyarországon egy évben 400 ezer tonna lignitet éget el a lakosság – átlagosan 50-80 ezer család fűt vele –, ami az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatósága által ajánlott módszertan szerint számítva évente 60 milliárd forint egészségügyi és környezeti kárt okoz. A lignit égetésekor rákkeltő, szív- és érrendszeri károsodást, légúti megbetegedéseket okozó, agresszív anyagok sora keletkezik, ami nemcsak az emberi szervezetben, hanem az épületekben, különböző berendezésekben is okoz károkat. A környezetvédők megállapításai szerint a fa és lignitégetés évente 13 ezer ember idő előtti halálát okozza Magyarországon, de a gyermekek életesélyeit is 6-8 hónappal csökkentheti. 

Fűtés miatt száll a por

Egy átlagos magyar család 2-4 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy fűtési szezonban, s a fűtés rovására írható a hazai szállópor-terhelés csaknem kétharmada is. A tavalyi fűtési főszezonban a 160 ezres Miskolcon a Búza téri mérőállomáson 2018. utolsó három hónapjában 44 alkalommal, 2019. első hónapjában pedig 39 alkalommal lépte túl az egészségügyi határértéket a szállópor szennyezés. Egy teljes év alatt a törvény szerint 35 ilyen nap lenne elfogadható, ezzel szemben itt fél év alatt 83 napon volt elfogadhatatlan a levegő minősége.
Szerző
Témák
fűtés

Békét akar Orbán tábora 2020-ban

Publikálás dátuma
2019.12.24. 06:30

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Az ellenzéki szimpatizánsok áttörést várnak, a kormánypártok hívei konszolidációt - de abban mindenki biztos, hogy kiegyensúlyozottabb politikai év lesz 2020, mint az idei volt. A mindennapok kilátásai már kevésbé rózsásak: drágulást, tovább sorvadó egészségügyet és kevesebb uniós pénzt vár a többség.
Nem volt könnyű év 2019 – két választási kampány dübörgött végig az országon, és miközben a politika próbálta eladni magát, az emberek nehezedő mindennapokkal szembesültek: többek között meglódult az infláció, meglasslt a gazdaság húzóerejének számító autóipar, utóbbival párhuzamosan pedig újra elbocsátásoktól kell tartani és többé nem evidencia, hogy aki dolgozni akar, az tud is, mégpedig jó pénzért. A Népszava megbízásából a Publicus Intézet azt próbálta kipuhatolni, az állampolgárok várakozása szerint miképp alakul az élet 2020-ban. Az alapmondás úgy szól, hogy az ország helyzete romlik majd, ám az emberek abban bíznak, hogy ez őket és szűkebb környezetüket nem érinti. (A látszólagos ellentmondás minden ilyen kutatásban visszaköszön: a válaszadók saját helyzetüket általában szépítve ítélik meg, valós véleményüket jobban tükrözi az országra vonatkozó kérdésre adott felelet – ebben az esetben ugyanis kevésbé játszanak szerepet az érzelmek.)
Szóval az emberek mintegy harmada hiszi, hogy jövőre cudarabb lesz Magyarország helyzete, ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy nem változik, és még kevesebben adnak esélyt a „jobbulásra”. Ezzel szemben a saját háztartásuk helyzetéről a legtöbben (44 százalék) azt feltételezik, hogy ugyanolyan lesz, mint 2019-ben, 26 százalék úgy gondolja, hogy szűkösebben jön ki, 25 százalék viszont épp ellenkezőleg, javulást vár. És itt jön egy másik látszólagos ellentmondás: amikor az életminőség volt a kérdés, akkor 49 százalék százalék gondolta úgy, hogy ez nem nem változik, és csak 22 százalék tart ennek a „fontos mutatónak” a romlásától. Az életminőség eltérő számok magyarázata az, hogy jelenleg a lakosság mintegy 8 százalékának van érdemi megtakarítása, azaz tudná fedezni a növekvő megélhetési költségeket is – a spórolás rovására. 

Pártkommunikáció kontra saját bőr

A 30 százalékos pozitív gazdasági várakozás a Fidesz-tábornak köszönhető: a kormánypártok híveinek 53 százaléka azt várja, hogy a gazdaság jobban teljesít jövőre. Csakhogy amikor a saját sorsukról van szó, már korántsem ennyire optimisták: mindössze 27 százalékuk hiszi, hogy javul majd az életminősége. A bizonytalanok, a Jobbik és a Momentum támogatóinak többsége egyébként úgy kalkulálnak, hogy jövőre nem változik az életminőség, az MSZP és a DK hívei a leginkább borúlátóak: előbbiek 67, utóbbiak 43 százaléka vizionál romlást.

A gazdaság teljesítményének elmaradását meghatározó részben az uniós források csökkenésének tulajdonítják az emberek: 46 százalékuk biztos benne, hogy kevesebb pénzt küld az európai közösség, és mindössze 8 százalék vizionálja, hogy bőkezűbb lesz az EU. Ebben a kérdésben már a Fidesz-hívek sem kergetnek délibábot: 54 százalékuk ugyan bízik benne, hogy ugyanannyi támogatást kap Magyarország, mint 2019-ben, 25 százalékuk azonban rosszabb 2020-as évvel számol. (Az ellenzéki pártok közül a Momentum támogatói a legpesszimistábbak: 83 százalékuk számol forráscsökkenéssel, de hogy ez nem pártpolitikai kérdés, azt jól mutatja, hogy a bizonytalanok között is 45 százaléka a „dotációkurtítással” kalkulálók aránya.). Igaz, nincs ebben semmi meglepő, hiszen a közelmúltban derült ki, hogy az EU összességében mintegy 700 milliárdot visszakérhet – illetve büntetést szabhat ki – a közösségi támogatások szabálytalan felhasználása miatt. A körülbelül 44 ezer milliárdos GDP mintegy ötödét mozgató autóipar helyzetének változását is érzékelik az emberek, míg a korábbi felmérésekben meggyőző arányban tippeltek a szektor növekedésére, most a legtöbben (és ez is csak 28 százalék) azt várják, hogy jövőre ugyanolyan lesz az autóipar teljesítménye, mint az idén volt. A növekedésben mindössze az emberek 25 százaléka bízik, és majdnem ennyien vélik úgy, hogy csökkenni fog az ágazat teljesítménye. Sokatmondó, hogy 24 százalék nem tudja, vagy nem akarja megítélni a helyzetet – miközben a kormányzati kommunikáció növekedésről beszél. Ennek hatása meg is látszik: az átlageredmény azért ilyen kiegyensúlyozott, mert a kormánypárti szavazók 45 százaléka hisz az autóipar bővülésében. Az ellenzék és a bizonytalanok azonban a jelek szerint inkább azokat a híreket tartják relevánsnak, miszerint a Mercedes Kecskeméten elhalasztotta második üzeme építését, illetve a győri Audi rendre nem hosszabbítja meg a határozott idejű szerződéssel alkalmazott munkások kontraktusát.

Csak a fideszesek bíznak

Megjegyzendő: ha az életminőség a kérdés, akkor a már a kormánypárti szimpatizánsok kincstári optimizmusa is kopik – például a két alapvető közszolgáltatás esetében. Az emberek 53 százaléka hiszi, hogy 2020-ban tovább romlik az egészségügyi ellátás színvonala – és efelől kétsége sincs a Fidesz-szavazók 28 százalékának sem. (Javulást a polgárok 53 százaléka vár, 21 százalék pedig úgy számol, hogy ugyan nem lesz jobb, de rosszabb sem.) A jelek szerint a pesszimisták nem tévedhetnek túl nagyot, ezt bizonyítja a közelmúlt több egészségügyi fejleménye – például az, hogy Budapesten majdnem lebénult a traumatológiai ellátás, illetve az, hogy egy új, mintegy 700 ezer embert érintő törvénymódosítás következtében arra, aki valamilyen ok miatt nem fizetett TB-járulékot, az állam ráterheli kezelésének költségeit, akár több millió forintot is. A másik közszolgáltatás, ami szinte mindenkiből érzelmeket vált ki, az az oktatás – további romlásában az emberek 41 százaléka biztos. (Hogy jövőre is ugyanilyen marad a „közképzések” színvonala, abban az állampolgárok 24 százaléka biztos, 25 százaléka pedig valamilyen javulást remél – az optimisták aránya megint csak a Fidesz-szipmatizánsoknak köszönhető, akiknek 43 százaléka bízik egy jobb oktatási évben.) Hogy kinek lesz igaza, azt az idő eldönti, de az biztos, hogy az idén elzárták az állami oktatásból a magán- és alapítványi intézményekbe menekülők útját; a kormány kikukázta és a saját szája íze szerint átírja a frissen elkészült Nemzeti Alaptantervet; lényegében a magánkiadóknál alig maradtak tankönyvek; a szakképzés színvonala pedig minősíthetetlen.

Nem kérdés a drágulás

Hogy a fentiek ellenére mégis bizakodóak saját életüket nézve az emberek, az leginkább a „még több pénz” és „még több munkalehetőség” várakozásának tudható be. Az emberek majdnem fele azt várja, hogy több bért visz haza 2020-ban, és mindössze 8 százalék számol azzal, hogy szolidabb lesz a jövedelme. Ez pártok feletti remény: a fideszesek, DK-sok, momentumosok több mint 60 százaléka kalkulál több pénzzel, a jobbikosok és a bizonytalanok esetében is javában 40 százalék fölötti ez az arány, a legkevésbé a szocialisták támogatói (24 százalék) számítanak anyagi gyarapodásra.
Az más kérdés, hogy az izmosabb bevétel mellett a többség több kiadással is számol. Az embereknek 48 százaléka azt gondolja, hogy jövőre nagyobb lesz az infláció, mint az idén. A pénzromlás mértéke az utolsó decemberi adat szerint 2019-ben 3,4 százalék volt, de az élelmiszerek közül a sertéshús például majdnem 15, a zöldségek, gyümölcsök pedig több mint 10 százalékkal drágultak egy év alatt. Nem véletlen, hogy az emberek több mint 80 százaléka biztos benne, hogy jövőre az élelmiszer megvásárlása jelenti majd a legtöbb pluszköltséget – a drágulási lista második helyén egyébként a gyógyszerek állnak. Ahogy a bérnövekedésben biztosak az emberek úgy abban is, hogy lesz hol megkeresniük a „több pénzt”. A polgárok 28 százaléka még mindig azt várja, hogy tovább csökken a gyakorlatilag már nem létető munkanélküliség (ha az aktív korúak 96 százaléka dolgozik, akkor teljes foglalkoztatásról beszélünk, és Magyarországon ez a helyzet), 48 százalék pedig úgy véli, hogy jövőre is pont annyian dolgoznak majd, mint 2019-ben. Az azonban intő jel lehet, hogy az emberek 19 százaléka aggódik a munkanélküliség növekedése miatt. Ebben a félelemben szerepet játszhatnak az autóipar fékezéséről szóló hírek, erősítheti az a gyakorlat, hogy a vállalkozások külföldről hozott vendégmunkásokkal próbálják letörni a hazai dolgozók fizetését (illetve velük váltják ki a magyar munkaerőt). Továbbá egyelőre senki nem tudja, hogy a Brexit következtében hány Nagy-Britanniában dolgozó magyar térhet haza. (Emlékeztetőül: a munkaügyi statisztikákat nagyban szépíti, hogy legalább félmillió magyar robotol külföldön.)

Két generáció, egy életérzés

Megdöbbentő módon a 18-29 éves korosztály, illetve a nyugdíjasok vélik leginkább, hogy jövőre javul az oktatás és az egészségügyi ellátás minősége. Esetükben a kiindulás ugyanaz csak fordítva: egyrészt nem érintettek benne, másrészt kényszerű használói a rendszereknek – utóbbi élethelyzetben pedig a szociálpszichológia alapvetése szerint az ember próbálja elhitetni magával, hogy nem is akkora a baj. Így az oktatás minőségének javulásában a 18-29 évesek 51 százaléka, a 60 év fölöttieknek pedig a 25 százaléka reménykedik. Ugyanez az arány az egészségügy esetében 39, illetve 27 százalék.

Zavar az erőben

Az önkormányzati választások után kiegyensúlyozottabbá vált a politika, és ez a várakozásokon is látszik. A legtöbben (39 százalék) azt gondolják, hogy a Fidesz nem képes tovább növeli népszerűségét, de a jelenlegi támogatottságát megőrzi. Majdnem ennyien (34 százaléknyian) viszont azt remélik, igenis tovább morzsolható a kormánypárt bázisa – ez a hit az ellenzéki szavazók több mint 70 százalékában él. Míg a kormánypárt támogatónak mindössze 30 százaléka hiszi, hogy javítani lehet formációja népszerűségén. Az ellenzék támogatottságát viszont az emberek 36 százaléka tartja növelhetőnek, 35 százalék szerint az oppozíció elérte a népszerűségi maximumát és nincs esélye a további bővülésre, 19 százalék szerint pedig apad 2020-ban az ellenzék tábora. Mindenesetre a nem kormánypárti szimpatizánsok derűlátóbbak, mint a Fidesz hívei: az ellenzéki pártok szavazói 46 és 85 százalék közötti arányban hisznek a „jobb jövőben”, és a bizonytalanok 30 százaléka szerint is van növekedési sanszuk. Nem véletlen, hogy – a kevésbé aránytalan erőviszonyokra tekintettel – a legtöbben 41 százalék, azt várják, hogy a kormánypárt konszolidálja politikáját. Ráadásul ez „belső óhaj”, ugyanis a Fidesz-szavazók majdnem háromnegyede egy higgadtabb, a kölcsönösségre jobban építő politikát szeretne. 

Szerző