Weber szerint Macron gyomorszájon vágta a demokráciát, amikor összeállt Orbánnal

Nagy károkat okozott, amit a francia elnök és a magyar kormányfő művelt – vélekedett.

Manfred Weber úgy gondolja, hogy a francia elnök gyomorszájon vágta a demokráciát, amikor összeállt Orbán Viktorral, és ily módon meghiúsította, hogy a bajor politikust válasszák meg a Bizottság elnökének – írja a Berliner Morgenpost.

A Néppárt frakciófőnöke szerint amit Emmanuel Macron és a magyar kormányfő művelt, az nagy károkat okozott az európai demokráciának, hiszen ők ketten felrúgták az általános egyetértésen nyugvó csúcsjelölti rendszert. De végül is sorsa az Európai Parlamentben bukott el, mert a szociáldemokraták keresztbe feküdtek. Így a döntő szakaszban Weber hiába próbálta elérni legnagyobb riválisát, Frans Timmermanst, az másfél hétre köddé vált. Ám láthatólag változik a politikai kultúra, mind nemzeti, mind EU-szinten, a pártérdekek felülírják az országok és a kontinens szempontjait, tette hozzá.

A cikk szerint a politikus visszautasítja, hogy Macron pálcát tört a feje fölött, mégpedig arra hivatkozva, hogy nincs kormányzati tapasztalata, ennélfogva nem is kerülhet az unió végrehajtó testületének élére. Ez ügyben azonban csakis a szavazópolgárok mondhattak volna véleményt, ám hogy ez nem így alakult, azzal a francia-magyar tengely támadást intézett a demokratikus Európa ellen – mutat rá Weber. Megjegyzi, hogy a döntő kérdéseket nem hátsó szobákban kell leboltolni, hanem nyílt vitákban kell azok kapcsán dűlőre jutni. Az emberek is pontosan ezt akarják, erről tanúskodik a jelentős választási részvétel is. Ő maga pedig azért harcol, nehogy 5 év múlva ismét meginogjon a jogbiztonság. Azaz érvényt kell szerezni a csúcsjelölti mechanizmusnak. Ugyanakkor Ursula von der Leyent nem hibáztatja a fejleményekért, továbbra is teljes erővel támogatja a Bizottság elnökeként.

Az interjúalany kitér arra is, hogy legerősebb parlamenti erőként a Néppárt szabja meg, merre menjenek a dolgok a földrészen. Ami pedig a 2. félévben esedékes német EU-elnökséget illeti, arról azt mondja, hogy a fő kérdés a migráció. Elsősorban a nyílt sebeket kell eltüntetni, mégpedig a szolidaritás elve alapján. De emellett egyértelmű helyzet szükséges a külső határokon. Már a görög szigeteken el kell dönteni, ki maradhat a menedékkérők közül. A másik lényeges teendő, hogy életre keltsék a klímavédelmet. Viszont nem ért egyet azzal, hogy Németország adja fel a kiegyensúlyozott költségvetést, mert ezzel veszélyes precedenssel szolgálna mások, például Olaszország számára, hiszen az szívesen növelné adósságait.