Az év végén csaknem nyolcvan milliárdot önt a kormány az egészségügybe: ennek majd felét a felhalmozott adósságokra címkézték, miközben azok keletkezésének okait ezúttal sem oldják meg, és a kifizetés módja is újabb feszültségeket gerjeszt. A közvetlenül karácsony előtt közzétett, mintegy nyolcvanmilliárd forint felhasználásról szóló kormányhatározat mellett a szaktárca külön közleményben kissé meg is fenyegette a kórházak beszállítóit. Jelezte: a pénzügyi tárca államtitkára személyesen vizsgálja át valamennyi lejárt tartozással kapcsolatos számlát, az ő munkáját pedig a kórházfenntartó, a Belügyminisztérium, valamint az adóhivatal egy-egy képviselője segíti. A hitelezők pedig csak akkor juthatnak pénzükhöz, ha a számlájukat nem találták indokolatlanul túlárazottnak. A közlemény szerint az irreálisan magas beszállítói árak gyanúja jellemzően „a külföldi multiknál” vetődik fel: Fenyegetően hozzátetették: „Nem engedhető meg, hogy bárki is a magyar betegeken nyerészkedjen.” A főtárgyaló a tárgyalások eredményének függvényében javaslatot tesz a tartozás kiegyenlítésére, amire a pénzügyi- és humántárca előzetes engedélyezése után, várhatóan 2020. első negyedévében kerülhet sor.
– Azóta, hogy kiderült, lesz adósságrendezés, kifejezetten fenyegető hangvételű a kormányzati kommunikáció – reagált lapunknak Rásky László, a beszállítók egy részét tömörítő Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Arra utalva, hogy a beszállítók sokasága régóta hitelez a magyar kórházaknak, megjegyezte: – A most ígért számlaellenőrző bizottságban legalább elmondhatja majd az adóhivatal munkatársa, hogy más helyzetben, a nem állami szektorban már rég felszámolási eljárás szoktak indítani. Főleg az éven túli tartozásoknál, amik után már minden egyéb közterhet befizettek a cégek. Épp ezért a kormánynak egyetlen dolga van: rendezni ezt az adósságot. Nem értjük az ellenséges hangvételt, mert eddig a beszállítók türelmesek voltak és lojálisak.
Rásky László emlékeztetett arra: 2012-ben „azzal állították falhoz a cégeket”, hogy amelyik lemond a tőkekövetelés 15 százalékáról, az azonnal megkapja a pénzét. „Mindenkinek az egyéni üzleti döntése, hogy ha egy ilyen kérést kap, akkor miként reagál. A szövetségnek az az álláspontja: szó sem lehet arról, hogy a tőke követelésből engedjenek, és ugyanez érvényes a késedelmi kamatra meg a költségátalányra, benne van a jogszabályban, hogy ez jár.” Rásky László szerint a kormány másokra mutogat, de hét éve nem tett semmit a finanszírozás javításáért. „A kormány ne kommunikáljon, hanem dolgozzon!” – mondta.
Amikor a kormányzat éppen nem a beszállítókkal hadakozik, maga is másként vélekedik a kórházak eladósodásának okairól. A Népszava birtokába került ugyanis a karácsony előtt megjelent kormányhatározat alapjául szolgáló egyik munkaanyag. Ebben pedig a fő okok között a korábbi forráskivonásokat, a területre fordított alacsony GDP-arányos költést, a nem megfelelő finanszírozást, az ellátórendszer megoldatlan strukturális problémáit és az intézményi menedzsmentet említették. Megjegyezték azt is, hogy nem történt komplex, valamennyi problémát együttesen kezelő intézkedés, például a teljes ágazatot érintő struktúraátalakítás. Ám a közvetlenül karácsony előtt megjelent kormányhatározat is csak részintézkedéseket ír elő. A struktúrához ezúttal sem nyúlnak hozzá. Szakértők szerint, ami biztosan elkezdődik, az a finanszírozási díjak felülvizsgálata, a teljesítmény volumenkorlát megigazítása. Ez utóbbi a gyakorlatban annyit jelent: ha valahol nem tudták felhasználni az adott ellátásra biztosított forrást, akkor a megmaradt összeget átcsoportosítják oda, ahol az adott szolgáltatásból sokkal többet tudnának elvégezni, mint amennyi keretükből futja.
A humántárcán belül összeállított munkaanyag azt is elismeri, hogy az orvos- és a szakdolgozó-hiány elindított egy bérversenyt az intézmények között. A munkaerő megtartásához, új emberek felvételéhez a szakdolgozóknak többletjuttatásokat, illetve a nem szakdolgozóknak is a lehetőségeiknél magasabb bért kellett adniuk. A vállalkozási formában dolgozó orvosok díja jelentősen megnőtt, havi több millió forint többlet kiadást is generál egy-egy intézménynél. Az eladósodást súlyosbította, hogy a központi bérintézkedések – például a minimálbér-emelés – fedezetét nem kapták meg az intézmények, azokat a dologi kadások terhére fizették ki. A kórházak ma a költségvetésük 60-80, olykor 90 százalékát is bérre fordítják.
A munkaanyagban azt írják, hogy a kórházaknak az ellátásokért fizettet díjakat évek óta nem igazították ki átfogóan, rendre részleges módosítások történtek. Sőt azt is elismerik, hogy az eladósodott intézményekben a finanszírozási keretek nem igazodnak a beavatkozások súlyosságához, gyakoriságához. Ezek orvoslására a most kiadott kormányhatározat írt elő feladatokat. Nevezetesen azt: az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek és az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak június végéig egy átfogó, az egészségügyi szakmák összességére kiterjedő ráfordítási adatgyűjtést és díjtétel-felülvizsgálatot kell elvégeznie. A cél, hogy az ellátás valós költségeire épüljön a finanszírozás. Ezt még kiegészítik az egyes intézmények területi ellátási körzetének megigazításával és a feladataik pontosításával.
