Bűn és bűnhődés

A napokon belül elköszönő 2010-es évtized aligha úgy vonul majd be a magyar gazdaságtörténetbe, mint amikor a bankok hitelessége növekedett. A brókerbotrányokat, a jegybankelnökhöz családi-baráti alapon közelálló, privilegizált mini pénzintézetek (Széchenyi Bank, Növekedési Hitelbank) „ellaposított” csődbemenetelét és a károsult nagy ügyfelek állami pénzből történő megsegítését követően látványos fordulat állott be az MNB pénzügyi felügyeleti tevékenységében: a folyamatos bírságolások kora, amely intézkedéseket minden bizonnyal alapos ellenőrzések is megelőztek. Először a kisstílű, ügyeskedő pénzügyi vállalkozásokra járt rá a rúd, majd úgy zárult az óesztendő, hogy a kétnapos ünnepet további bankszünnapokkal megfejelő szféra top háromjából kettőnek több tízmilliós bírságot varrtak a nyakába. De aligha kétséges, hogy szép sorjában további elmarasztalásokra is számíthatunk.
A nemzetközi hálózatára büszke, a Budapesti Értéktőzsdén a legnagyobb forgalmat lebonyolító, piacvezető bankról, amelyet még ma is számosan – köztük a kormány is – „a magyar” pénzintézetnek tartanak, hosszú bűnlajstromot sorolt az MNB. Ebből egy bekezdést idézünk, azzal a megjegyzéssel, hogy a szóban forgó hitelintézet nem más, mint az OTP. (A határozat nyelvi botladozása csak annak a jele, hogy a közérthetőség és a jogi precizitásra való törekvés nem jár mindig párban egymással.)
„Az MNB a hitelintézet terhére értékelte, hogy a jogszabálysértő állapot több esetben huzamosan, a hitelintézet szerződési feltételeit rögzítő dokumentumokba, belső eljárásrendjébe, illetve informatikai rendszerébe építetten állt fenn. Szintén a hitelintézet terhére került értékelésre, hogy a jóvá nem hagyott fizetési műveletek visszatérítésének elmaradása az érintett fogyasztók és a mikrovállalkozásnak minősülő ügyfelek részére anyagi kárt okozott, amely a hitelintézet számára vagyoni előnnyel járt.”
Ennek és a többi jogsértésnek az ára az MNB mércéje szerint 60 millió forint. Azon felesleges eltöprengeni, hogy megrendíti-e a bírság annak a bankcsoportnak a gazdálkodását, amelynek vezetői idén összességében több milliárd forintért jutottak kedvezményesen részvényekhez, és a pénzintézet adózott nyeresége a harmadik negyedévben több mint 50 százalékkal haladta meg a tavalyit, történelmi rekordot döntve. Azt ugyanis senki nem kívánhatja, hogy egy jegybanki bírság működési zavarokat okozzon a legnagyobb bankunknál. Attól is érdemes tartózkodni, hogy az erkölcsi értelemben vett hét főbűn közül az egyik legutálatosabbat, az irigységet gyakoroljuk, bár a főbűnök ellentettjeként emlegetett hét fő erény közül a mértékletesség gyakorlásából azért érdemes lenne kivenni a banki vezetőknek a részüket. S aligha lehet mentség a számukra, hogy a banki közgyűlés határozatainak szellemében jártak el: „ami jár az jár”! 
Az viszont nem járja, hogy a személytelenül említett hitelintézet eszerint kárt okozott az ügyfeleinek, ami a bank számára vagyoni előnyökkel járt. Az évtizedük mérlege: történelmi nyereség – megkopott hitelességgel.
Szerző
Bonta Miklós

A szerelmes kecske

Kiengedtem a tyúkokat, adtam száraz kenyeret a birkáknak, teli töltöttem a kacsák lavórját, a tojóládából kiszedtem az egyetlen tojást, amit vélhetően ugyanaz a tyúk ajándékozott, mint tegnap, tegnapelőtt és azelőtt, hisz a tartóban méretre és színre tökéletesen azonos ovál-gömbök sorakoznak, nemigen van köztük eltérés. Épp mentem, hogy a madáretetőbe még beleszórjam a napraforgómagokat, amikor a kerítésnél megláttam egy alakot a kapu felé közelíteni. December huszonnegyedike volt, reggel. Faluhelyen ilyenkor csak rokonok jönnek, nekünk meg ugye helyben ilyen nincsen, pénzt kéregetni errefelé nem szokás, s manapság a hit szónokai is inkább a városokat járják, sáros utcákba kevésbé merészkednek. Kiáltottam messziről, mit szeretne, de nem szólt, csak intett, hogy menjek közelebb. Ahogy haladtam felé, messziről fel is mértem: kalap, sál, kabát, kezében kockás esernyő, minden szép, tiszta rajta, úriember, az már bizonyos. - Jól tudom, hogy van bakkecskéjük? - kérdezte, mindjárt a köszönés után, s miután igennel feleltem, folytatta is, hogy tudja ő, ünnep van, készülődés, sütés, főzés, várakozás, de hát mit lehet tenni, a lánykecskéje épp most tüzel, s úgy tűnik, momentán miénk az egyetlen hadra fogható bak a faluban. S hogy áthozná hozzánk az ő jószágát, ha nincs ellenünkre, maradnának is egy-két órát, bízva a sikerben, s ha megtörténik, aminek meg kell ilyenkor történnie, már mennek is. Végigfutott a fejemen, milyen teendők várnak még, de kimondani már csak annyit mondtam, hozza csak, mely más nap lehetne alkalmas a fogantatásra, mint ez. Fél óra sem telt bele, kötélen átvezetve ott állt a kapuban egy szépen fejlett kecskelány, kicsit félszegen, szégyenlősen, mintha maga is pironkodna kissé, amiért épp ezen a napon tette őt alkalmassá sorsa a nagy találkozásra. Némi logisztikával betereltük a mi két kecskelányunkat az óljukba, a birkáinkat kukoricafondorlattal átcsalogattam a füves területre, a tyúkok is máshol kapirgáltak, így aztán a gazdasági udvarban nem maradt más, csak a két, légyottra ítéltetett kecske. A mienknek sok nem kellett, heves udvarlásba kezdett menten, szagolgatva, dörgölőzve, dürögve járta körbe a neki felkínált lényt, még a tekintete is megváltozott, felhősebb, áttetszőbb lett, szerelem volt ez első látásra, még ha egyoldalú maradt is. Mert a kecskelány csak illegette, billegette magát, odébb sasszézott, tovaillant, elslisszolt, a döntő pillanatokban félreringatta a tomporát, a farkát meg, amit fel kellett volna csapnia, megkönnyítve így az aktust, csak lóbálta erre, lóbálta arra, de szabad utat nem engedett. Két óra telt el így, dolgavégezetlenül. Mondtam az úrnak, hagyja nálunk a lányt, vagy vigye magával a mi fiúnkat, hátha majd meghittebb körülmények között, vizslató szempárok nélkül a természet utat tör magának, de nemet mondott. Kisétáltak a kapun, amit a mi jószágunk azóta, napok elteltével is sóvárogva, néha keservesen felmekegve, reménykedve néz, hátha megtörténik újra csoda, s egy váratlan pillanatban beköszönt hozzá ismét a szerelem. 
Szerző
Doros Judit

Soros a világ ura!

Pillanatnyilag nincs jobb ötletük. Az illiberális magyar hatalom teljes kommunikációs apparátusa, kutatóknak álcázott propagandisták, hírlapírók, a kormány hivatalos szóvivője és a kancelláriaminiszter nem talál magának jobb elfoglaltságot, mint Soros Györgyöt szidalmazni. A Századvég szerint Soros - szervezetei révén - bomlasztja a NATO-t. Kovács Zoltán főszóvivő úgy véli, az Európai Unió Magyarország elleni, a 7. cikkely alapján folyó vizsgálatát Soros irányítja. Soros csapatai szabják meg kormányok sorának uniós költségvetési terveit. Szerintük Soros szab kereteket a világ civil szervezetei számára szuperkáros tevékenységükhöz, és Soros ingatja meg a magyar emberek hűségét hazájukhoz, kormányukhoz (ami Orbán szerint ugyanaz). Soros a világ ura! Ez nyilvánvaló.
Csaba László közgazdász még tavaly év végén mesélte egy interjúban: állítólag egy korábbi Fidesz-frakcióülésen Gulyás Gergely - minthogy a vizes vébé alatt eltűntek az utcáról a Soros-plakátok - megkérdezte: „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” Mire Orbán azt válaszolta volna, hogy augusztus van, és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros. Si non e vero, e ben trovato: a történet, ha nem is igaz, de jól van kitalálva. Jellemzően.
Az EU parlamenti választások előtt a Soros György elleni visszataszító akció a brüsszeli bizottság hivatalos tiltakozása nyomán némileg alábbhagyott, majd rövid időre eltűnt, de mostanában a kormány propaganda csapatának újfent nincs jobb ötlete. Ugyan mire jó ez Orbánnak? Külföldön a sorosozás nagyon rossz visszhangot kelt, de Orbán Viktort ez szemlátomást nem érdekli. 
A Soros elleni, felújított hadjárat alighanem Magyarországnak szól. A Fidesz az önkormányzati választásokon korábbi hívei sokaságát veszítette el a nagyvárosokban, s elhatározott szándéka, hogy szavazóit visszaszerzi. Ennek eszköze a sorosozás a már ismert, egyszerű képlet szerint - lévén Soros György zsidó. Magyarország szavazókorú népességének mintegy 20 százaléka a CNN tavalyi felmérése szerint masszívan antiszemita, további mintegy 20 százalék amolyan szalon-antiszemita, vagyis nem kedveli a zsidókat. A zsidók lélekszámát mind Magyarországon, mind a nagyvilágban túlbecsülik, befolyásukat (ha a zsidóságnak egyáltalán van ilyen) túlértékelik. 
Ezeknek a honfitársainknak szól Orbán Viktor sorosozása. Illiberális rablóállamát, az uniós jogrend állandó megsértését, a demokratikus normák visszatérő felrúgását nem képes még határainkon belül sem érvekkel, tényekkel igazolni. De Soros mindenre jó bűnbak, mert ha zsidóról van szó, a magyar választók számottevő része már egyáltalán nem mérlegel, hanem fenntartás nélkül hisz Orbán Viktornak. Arról pedig, hogy a Fidesz hajdanán Soros anyagi támogatásával született meg, és a fél Fidesz-vezérkar az ő pénzén tanult, nem esik szó, amint arról sem, hogy Soros György Mádl Ferenc államelnöktől magas kitüntetést kapott. 
A Fidesznek tehát kell Soros György. Isten tartsa meg még 89 évig!
Szerző
Lovász Péter