A napokon belül elköszönő 2010-es évtized aligha úgy vonul majd be a magyar gazdaságtörténetbe, mint amikor a bankok hitelessége növekedett. A brókerbotrányokat, a jegybankelnökhöz családi-baráti alapon közelálló, privilegizált mini pénzintézetek (Széchenyi Bank, Növekedési Hitelbank) „ellaposított” csődbemenetelét és a károsult nagy ügyfelek állami pénzből történő megsegítését követően látványos fordulat állott be az MNB pénzügyi felügyeleti tevékenységében: a folyamatos bírságolások kora, amely intézkedéseket minden bizonnyal alapos ellenőrzések is megelőztek. Először a kisstílű, ügyeskedő pénzügyi vállalkozásokra járt rá a rúd, majd úgy zárult az óesztendő, hogy a kétnapos ünnepet további bankszünnapokkal megfejelő szféra top háromjából kettőnek több tízmilliós bírságot varrtak a nyakába. De aligha kétséges, hogy szép sorjában további elmarasztalásokra is számíthatunk.
A nemzetközi hálózatára büszke, a Budapesti Értéktőzsdén a legnagyobb forgalmat lebonyolító, piacvezető bankról, amelyet még ma is számosan – köztük a kormány is – „a magyar” pénzintézetnek tartanak, hosszú bűnlajstromot sorolt az MNB. Ebből egy bekezdést idézünk, azzal a megjegyzéssel, hogy a szóban forgó hitelintézet nem más, mint az OTP. (A határozat nyelvi botladozása csak annak a jele, hogy a közérthetőség és a jogi precizitásra való törekvés nem jár mindig párban egymással.)
„Az MNB a hitelintézet terhére értékelte, hogy a jogszabálysértő állapot több esetben huzamosan, a hitelintézet szerződési feltételeit rögzítő dokumentumokba, belső eljárásrendjébe, illetve informatikai rendszerébe építetten állt fenn. Szintén a hitelintézet terhére került értékelésre, hogy a jóvá nem hagyott fizetési műveletek visszatérítésének elmaradása az érintett fogyasztók és a mikrovállalkozásnak minősülő ügyfelek részére anyagi kárt okozott, amely a hitelintézet számára vagyoni előnnyel járt.”
Ennek és a többi jogsértésnek az ára az MNB mércéje szerint 60 millió forint. Azon felesleges eltöprengeni, hogy megrendíti-e a bírság annak a bankcsoportnak a gazdálkodását, amelynek vezetői idén összességében több milliárd forintért jutottak kedvezményesen részvényekhez, és a pénzintézet adózott nyeresége a harmadik negyedévben több mint 50 százalékkal haladta meg a tavalyit, történelmi rekordot döntve. Azt ugyanis senki nem kívánhatja, hogy egy jegybanki bírság működési zavarokat okozzon a legnagyobb bankunknál. Attól is érdemes tartózkodni, hogy az erkölcsi értelemben vett hét főbűn közül az egyik legutálatosabbat, az irigységet gyakoroljuk, bár a főbűnök ellentettjeként emlegetett hét fő erény közül a mértékletesség gyakorlásából azért érdemes lenne kivenni a banki vezetőknek a részüket. S aligha lehet mentség a számukra, hogy a banki közgyűlés határozatainak szellemében jártak el: „ami jár az jár”!
Az viszont nem járja, hogy a személytelenül említett hitelintézet eszerint kárt okozott az ügyfeleinek, ami a bank számára vagyoni előnyökkel járt. Az évtizedük mérlege: történelmi nyereség – megkopott hitelességgel.