Újra meghirdette a Mohamed-karikatúraversenyt Geert Wilders. A bevándorlás- és iszlámellenes holland parlamenti képviselő ismétlődő akciója olyan elkeseredett belpolitikai csel, amely mindnyájunk bőrét viszi a vásárra.
A migrációs válság tetőfokán Wilders iszlámellenes gyűlöletkampányával szárnyalt, már-már kormányalakítást tervezhetett, azonban a menekülthullám évről évre csökkenő mértéke szertefoszlatta álmait. Jobbról előzték meg, a márciusi tartományi választáson a semmiből tört élre a felsőházban a Fórum a Demokráciáért (FdV) szélsőjobb párt. A Wilders által elvetett mag szárba szökkent, a teljes holland politikai centrum szinte eltűnt. Úgy tűnt, ez lehet az első olyan uniós ország, ahol a szélsőjobb juthat hatalomra.
A májusi EP-választásra azonban felébredt a varázslatból a holland választó is, Timmermans és Rutte pártjai visszaszerezték a vezetést, az FdV 4., Wilders pártja a 8. lett, 5 százalék alatti teljesítménnyel. Az európai migráció mára olyan szintre csökkent, amivel normális országban nem lehet tovább fenntartani az ellenségképet. Wilders pontosan tudja, vagy új ellenségre, vagy új ürügyre van szüksége. Az iszlámellenesség viszont politikai krédójának alapja, azt helyettesíteni sokkal nehezebb, mint egy jól irányzott provokációval új ürügyet teremteni a gyűlöletre, a félelemre.
A Mohamed-karikatúraverseny pedig borítékolja a sikert. Tavaly is meghirdette, majd törölte, miután halálos fenyegetéseket kapott. Most is lemondta, de valószínűleg így is a célkeresztbe kerül, hiszen a legnagyobb sértés, ami az iszlám világot érheti, a próféta kigúnyolása, ábrázolása.
Nem Wilders biztonságáért aggódom, hanem a sajátunkért. Európáért. A Charlie Hebdo elleni merénylet óta tudhatjuk, Wilders provokációja bármikor keresztényellenes terrorakciókat, bosszúhadjáratot szülhet.