A csökkenő áramár nem a lakossági rezsit csökkenti

Január elejétől átrendezik az áramdíj belső szerkezetét, aminek egyik nyertese a kormányfői strómannak tartott csodavállalkozó, Mészáros Lőrinc lehet.

Januártól csökken a lakossági áram termékára – számítható ki az illetékes innovációs és technológiai miniszter szenteste előtti este megjelent rendelete és a hatályos díjak összevetésével. Ez ugyan elméletben akár eredményezhetne tényleges díjcsökkenést is, szakértők egyetértenek abban, hogy még szilveszter előtt a közműhivatal közzéteheti a hálózatkarbantartási díj ezt ellentételező-kioltó emelését. Miközben a két, összefüggő rendelet időbeli elcsúsztatása elbizonytalanító, eddig legalábbis semmi jel nem utalt arra, hogy az Orbán-kormány ténylegesen is mérsékelné az öt éve változatlan lakossági rezsit. (Ez idő alatt csak választásokra osztogattak rezsiutalványokat.)

Számításunk szerint a tárcavezető döntése alapján a lakosság által leginkább igénybe vett A1-es, évi 1320 kilowattóra (kWh) fogyasztásig érvényes, kedvezményes díjelem a négy nagy szolgáltatói csoportnál – az NKM-nél, az E.ON-nál, az Elműnél és az ÉMÁSZ-nál – 10,1-10,8 százalékkal kWh-nként nettó 12-13 forintra mérséklődik. (A legolcsóbb az E.ON, a legdrágább az Elmű területe.) A B jelű, „vezérelt” – közkeletű nevén éjszakai –, illetve a hőszivattyúkra kiötölt, H jelű áram belső tarifája egyaránt 11,7-12,4 százalékkal nettó 9-9,6 forintra mérséklődik. A kevésbé kihasznált, csúcs- és völgyidőszakokra osztott A2-es lakossági díjelem 12,7-14,5 százalékkal 16-18,2, illetve 8,5-9,9 forintra csökken. (Utóbbi három típus az 1320 kWh feletti A1-es tarifához hasonlóan már E.ON-területen a legdrágább és az ÉMÁSZ-térségben a legolcsóbb.)

Fura, de világos irány, hogy a lakosságon kívüli fogyasztók szintén központi meghatározású tarifája ezzel egyidejűleg nagy mértékben, lapunk számításai szerint egyöntetűen 14,5 százalékkal nő. (A lakossággal együtt eme, kis fogyasztású céges és közintézményi kör tartozik az állami meghatározású úgynevezett egyetemes szolgáltatás alá.) Ráadásul, mivel a (most nappal nettó 14,465 forintra rúgó) hálózatkarbantartási díjelemben ilyen különbség nem tehető, annak várható emelkedése még tovább dagasztja e kör végső számláját. A két fogyasztói csoport tarifáinak szögesen ellentétes változtatásával nem csak az a gond, hogy élesen ellentmond a költségkövető díjmegállapítás elvének. (A tőzsdei ív inkább csökkenő, vagyis a kettő közül a lakossági díjmódosítás igazodik a költségek valós változásához.) De egymás hatásának kioltására sem alkalmasak. Hisz míg a lakosság más lehetőség híján kénytelen ezen az áron vásárolni, addig a kis cégek nyugodtan kiléphetnek a szabadpiacra, vagyis választhatnak maguknak más, olcsóbb szolgáltatót. Ez elemzők szerint meg is történt. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kimutatásai szerint, míg a lakosság számára egyetemes szolgáltatáson belül az év első háromnegyedében 8,1 terawattóra áramot értékesítettek, addig azon kívül csak 0,5-öt. Utóbbi a magyar cégek áramvásárlásainak elhanyagolható hányada, ami az újabb áremeléssel nyilván még tovább zsugorodik. Mivel tehát a lépés a lakossági díjcsökkentés ellentételezésére sem alkalmas, ez lényegében csak egy, a hazai vállalkozásoknak szóló, kedvezőtlen, versenyképesség-rontó gesztusként értelmezhető az Orbán-kormány részéről.

Ezek után kérdés, az áramár szerkezetének újabb kormányzati átrendezése az iparág mely szereplőit érinti hátrányosan, illetve előnyösen. Az adatokat alaposabban megvizsgálva arra juthatunk, hogy az állami áramnagykereskedő, vagyis az MVM kevesebb pénzt kap. Egy másik pont módosításával ugyanis jövőre az általa eladott áramért leszámlázható egységtarifa a 2018 eleje óta érvényes 13,87 forint helyett 12,77 forintra, azaz közel 8 százalékkal csökken. Ráadásul úgy, hogy felülírják azt a 13,4 forintot, amennyiben márciusban meghatározták ugyane, 2020. január 1-vel az MVM által alkalmazandó díjat. (Igaz, az nem tudható, hogy az MVM költségei mennyiben csökkennek.) Az áramszolgáltatók lakossággal közvetlen kapcsolatban álló kereskedői részlegei szintén rosszul járnak: míg ugyanis kiadásaik 8 százalékkal, bevételeik körülbelül tizedével csökkennek.

A legjobban tehát a hálózatok üzemeltetői járnak. Ennek kapcsán nem hagyható figyelmen kívül, hogy az év végén kötött ügyletsorozat nyomán a német E.ON-tól a kormányfői strómanként számon tartott Mészáros Lőrinc áttételes tulajdonában álló, tőzsdei Opushoz kerül a Titász tiszántúli áramhálózata. Igaz, az ÉMÁSZ rendszerét a szintén német RWE-től az MVM kapja meg, de az Opus korábban a kormányfő-közeli MET-től megvette a kelet-magyarországi, Tigáz-nevű gázhálózatcég felét is. Az Elmű-hálózat, illetve a lakossági áramkereskedelem túlnyomó többsége ellenben az E.ON-hoz kerül.

E fejlemények tükrében különös fénytörést kap Gál Miklós szenteste előtti nap a Portfoliónak adott nyilatkozata. Annak kapcsán, hogy aznap eladták a Mátrai Erőmű többségét az MVM-nek, az Opus vezérigazgatója úgy fogalmazott: nem adják fel energetikai törekvéseiket, mert például „nagy fantáziát látnak a hálózatüzemeltetésben”.