A szándék jó, hogy 10 év óta először a kormány érdemben nyúl egészségügyhöz, ám a nyilvánosságra került kormányhatározat ezúttal is „csak” részproblémákkal foglalkozik – állítják a Népszavának közgazdászok. Az ellátórendszer legnagyobb problémájává váló szakemberhiány szóba sem kerül. A szöveg olykor dodonai, így a megkérdezett szakértők maguk is csak találgatták, hogy néhol mi is a valódi szándék a leírt mondatok mögött. A határozat jellemzően a következő félévre ad feladatot az érintett állami intézményeknek.
- Csak örülni lehet, hogy a kormány végre figyelmet szentel az egészségügynek – reagált a Népszavának Sinkó Eszter közgazdász, arra a Magyar Közlönyben megjelent határozatra, amely szerint a kabinet az egészségügy finanszírozásának és az intézményrendszerének átszabására készül. A nyolc pontos határozattal fontos lépések, változások kezdődhetnek meg – állítja a közgazdász, és arra is figyelmeztetett, hogy a pontok többnyire a helyzet tanulmányozását ígérik, így félő, hogy mire azokból döntési lehetőségek kerülnének a kormány elé, megint elfogy a bátorság a cselekvéshez. Hozzátette: a most tervezettek között vannak olyan pontok, mint például a valós költségek alapján való finanszírozás, amit már tíz éve meg kellett volna valósítani. Úgy véli: a kormányban mostanra tudatosult, hogy nincs tovább, a helyzet tarthatatlan. Például sok helyen a lakosság nem fér hozzá alapvető szolgáltatásokhoz. Nincs háziorvos és a szakrendelőben sem dolgozik már elegendő számú szakorvos. Sinkó szerint az is tarthatatlan, hogy egyes kórházak költségvetésének akár 80 százalékát is bérre kell fordítani, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs mozgástere a kórházigazgatónak.
Ha jobb bérajánlatot kell tennie, hogy ne menjen el nyolc sebész egyszerre, azt csakis az adósság növelésével tudja megtenni. Azzal is rég le kellett volna számolni, hogy olyan funkciókat, orvosi eljárásokat finanszírozzanak, amelyek régen elavultak. Biztató jel szerinte, hogy a kormány arra is kíváncsi, hogy milyen minőségben nyújtanak szolgáltatást az egyes intézmények.
Dózsa Csaba közgazdász szerint is pozitív, hogy a kormányzat végre foglalkozik az egészségüggyel. Megjegyzi: még ennél is jobb lenne, ha végre ezt is olyan kiemelt területként kezelnék, mint a családtámogatásokat vagy az élsportot. Úgy véli: a kormány mostani nyolc pontjának mindegyike fontos, de önmagukban még sem tesznek ki egy teljes egészségpolitikai programot. A határozatból hiányzik például, hogy a változásokkal milyen a népegészségügyi célokat akarnak elérni, és milyen minőségű ellátást várnak el. A határozatban az a leírt mondat, hogy „a rendszer legyen fenntartható” pontosításra szorul. Ha ugyanis túl alacsonyra tesszük a lécet, akkor azt relatíve kevés közpénzből is „meg lehet úszni”, ám ettől még nem lesz jobb az ellátás. Dózsa Csaba hozzátette: „Kásler miniszter úr már másfél éve van a pozíciójában: hasonló, vagy ennél még átfogóbb intézkedési csomaggal már egy évvel ezelőtt el kellett volna készülnie!”
A közgazdász hozzátette: az elmúlt 3-4 évben nagyon lelassultak, szinte megálltak az új orvosi eljárások és gyógyszerek befogadásához szükséges vizsgálatok és döntések. Most is több tucat beadvány várja, hogy a biztosító befogadja, és szabad utat engedjen az alkalmazásuknak. Ezekkel több betegség kezelésében azonnal lehetne javítani az ellátórendszer hatékonyságán.
Arra a kérdésünkre, hogy ha az ellátásért járó díjakban el is ismerik majd a költségeket, ahhoz mekkora többletforrásra lesz szükség, Dózsa Csaba azt mondta: saját korábbi költségfelmérése alapján úgy becsüli, hogy erre évente 150-200 milliárd kellhet.
Dózsa Csaba szerint a friss kormányhatározat az egészségügy egyik legnagyobb problémájára, a szakemberhiányra nem kínál megoldást, sőt erről szót sem ejt. Pedig csak szakdolgozóból, főleg nővérből a mostaninál húsz százalékkal többre lenne szükség. Ez egyben azt is jelentené, hogy hozzávetőlegesen 15 ezer új munkahelyet kellene létrehozni az ágazatban. Ennek csak az éves bérköltsége 50-60 milliárd forint lehet. „Számításaim szerint – mondja a közgazdász – ha a kormány a fenti forrásokat biztosítaná, akkor azzal utolérhetnénk a jelenlegi szlovákiai GDP arányos közkiadásokat, és közelítenénk a csehekhez.”
A feladatok megoldására a kormány által a magának szabott hat hónapot kevesli Mihályi Péter közgazdász – ő egészen biztos abban, hogy ez kevés a gyógyítással összefüggő költségek tételes felülvizsgálatára. Szerinte a most kiadott 8 pontos kormányhatározat minden bizonnyal időhúzás, amelynek legfőbb célja a Magyar Orvosi Kamara új, reformkész vezetésének semlegesítése. „A kormányhatározatra hivatkozva legalább egy fél évig van "jó" indokuk arra, hogy miért ne tárgyaljanak az orvosi kamarával.” Hozzátette: „másfelől éppen a Népszava hozta napvilágra azt a tényt, hogy az egészségügyi tárca már novemberben kész volt azzal a listával, amely a megszüntetendő kórházak és osztályok nevét tartalmazta. Emögött biztosan több havi munka volt már akkor is. Ezen lehet még újabb 6 hónapig szöszmötölni, de olyan kampányt kigondolni, amitől a kórházbezárás népszerű lesz, a következő fél évben sem fog menni. Ha a kormány valóban egészségügyi reformot szeretne, akkor az első két lépésen elegendő lenne 24 órát gondolkozni: visszaállítani a tárca önállóságát és egy hiteles és fajsúlyos személyiséget kinevezni a minisztérium élére."
Az átalakítás nyolc pontja
Meg kell vizsgálni az egészségügyi beavatkozások tényleges költségeit, hogy valamennyi szakmában ahhoz igazodhassanak a szolgáltatások finanszírozása.
A minisztériumnak és egészségbiztosítónak javaslatot kell tenni a finanszírozásban alkalmazott teljesítményvolumen korlát átalakítására".
Javaslatot kell tenni a járó- és fekvőbeteg ellátásban bevezetendő minőségi indikátorokra és az ahhoz igazodó finanszírozásra.
A minisztériumnak javaslatot kell tenni a krónikus ellátás rendszernek a szükségletekhez igazodó átalakítására.
Márciusig végéig adósságmenedzsment programot kell megfogalmazni az állami intézmények számára.
Erőforrást kell találni a szolgáltatók felügyeletét és irányítását megalapozó kontrolling és monitoring rendszer kialakításához.
Korszerű egészségügyi ellátási folyamatokat és formákat támogató jogszabályi környezet kell kialakítani, a kapacitásokat és a betegutakat hozzá kell igazítani az egyes térségek lakosság számához és szükségleteihez.
Végrehajtani a traumatológiai, érsebészeti és a laboratóriumi ellátás struktúrájának és a finanszírozásának az átalakítását.
