Orbán Viktor fényképét mellékelte a brit The Times első számú illusztrációként ahhoz a cikkhez, amely arról szól, hogy izmaikat mutogatják az erős emberek, miközben világszerte megrendül a demokráciába vetett hit. Az autokraták az eltelt évtizedben alaposan kiaknázták a gazdasági stagnálást, az általános elégedetlenséget és a közösségi médiát, hogy aláássák a nyugati liberalizmus alapjait. Jönnek fel a kemény fiúk, visszaesőben a jogállam, a populista hullám egyre terjed. Az évezred kezdetétől jó volt ez a 10 év volt a diktátoroknak. A magyar miniszterelnök azzal büszkélkedik, hogy létrehozza az illiberális demokráciát. Putyin egyre kevésbé tűri meg az övétől eltérő véleményeket. Látszólag szilárd demokráciák, például Törökország, Brazília és az USA megadta magát olyan vezetőknek, akik le akarják bontani a demokratikus intézményeket.
A legújabb felmérés alapján Yascha Mounk, a Johns Hopkins Egyetem politológusa arra jutott, hogy Nyugaton egyre kevesebben bíznak a demokráciában, mégpedig három ok miatt:
1. megrekedt a gazdaság, csökken az életszínvonal,
2. sokan fel vannak háborodva, mert úgy gondolják, hogy életmódjuk gyakorlásában gátolják őket a migránsok, a melegek és mások,
3. az erős emberek a közösségi médián keresztül sokkal könnyebben képesek megszerezni a tömegek támogatását, illetve meg tudják kerülni a hagyományos intézményeket.
Következésképpen nem kevesen úgy érzik, hogy magukra hagyták őket, lenézik őket a politikusok, és a gyerekeiknek rosszabbul megy majd a soruk, mint nekik.
A Yale Egyetem egyik filozófia professzora úgy értékeli, hogy jó néhány erősember fasiszta jellemzőket mutat. Annál is inkább, mert napjainkban az etnikai nacionalizmus formájában a fasizmus erősödik. Az olyanok, mint Trump, Erdogan, Putyin, Orbán, Bolsonaro vagy Netanjahu a nemzet nevében szólalnak meg. Veszélynek tekintik a bevándorlókat, a más vallások képviselőit, az értelmiséget és a melegeket. Az előítéletekre építve akarnak nyerni. És minél többen győznek közülük, annál inkább gyengül az általános elkötelezettség a liberális normák iránt.
Az olyanok, mint Trump és Putyin az igazság kiforgatásával tartják fenn népszerűségüket. Arcátlan hazugságokat, féligazságokat és összeesküvés elméleteket vetnek be. Korrupt rezsimek nem győznek korrupció ellenes kampányokat hirdetni. Ugyanakkor Yascha Mounk ellentétes irányzatokra számít a most kezdődött évben: Brazíliában, Indiában, Olaszországban, az Egyesült Államokban és Lengyelországban várhatóan fokozottan autokráciába hajlik a rendszer. Ezzel szemben Magyarországon, Törökországban, Venezuelában, sőt, talán még Oroszországban is megkérdőjeleződhet a rendszer legitimitása, némi külső megrázkódtatás vagy belső válság hatására.
