Varsót meglepetésként érte, hogy az év utolsó előtti napjaiban az orosz elnök több fellépésén is éles hangon beszélt a háború előtti Lengyelországról. Vlagyimir Putyin szóba hozta a témát több órás évzáró sajtóértekezletén, a FÁK-országok vezetőinek tanácskozásán és a védelmi minisztérium kollégiumának (katonai tanácsának) ülésén is. Az államfő gyakorlatilag a lengyeleket okolta azért, hogy Sztálin lepaktált Hitlerrel. A lengyel külügymnisztérium válaszul berendelte a varsói orosz nagykövetet. Varsó szerint az orosz elnök rontja a két állam viszonyát. Arra hivatkoznak, hogy Putyin elődei – Gorbacsov és Jelcin – elismerték a sztálini Szovjetunió felelősségét a második világháború kirobbanásában.
Putyin amúgy példásan készült a témából. Egyebek között citált a harmincas években Berlinbe akkreditált lengyel nagykövet, Józef Lipski (1894-1958) hazaküldött jelentéséből. Ebben a diplomata beszámolt az akkoriban a nácik által népszerűsített „Madagaszkár-tervről”, vagyis az európai zsidóknak az Afrika melletti szigetre való deportálásáról.
Lipski iratai szerint 1938 októberében azt mondta Hitlernek, hogy amennyiben a németek ezt megvalósítják, ők szobrot állítanak neki. Putyin ezért a diplomatát gazembernek, antiszemita disznónak nevezte.
Az orosz elnök azt fejtegette, hogy a második világháború nem a Molotov-Ribbentrop-paktummal (ami ténylegesen Hitler-Sztálin-alku volt), hanem Csehszlovákia müncheni felosztásával kezdődött, amiben (egyébként a magyarok mellett) részesek voltak a lengyelek is, amikor elfoglalták a vitatott tesini területet. Felrótta Varsónak, hogy 1934-ben megnemtámadási szerződést kötött Hitlerrel. A Szovjetunió szerinte semmit nem kaparintott meg 1939 szeptemberének második felében, hanem egyenesen felszabadította a kelet-lengyelországi területeket, amelyek Lengyelország összeomlásával a náci hadsereg kezébe kerültek. (Bresztben a Vörös Hadsereg és a Wehrmacht közös díszszemlét rendezett ez alkalomból.)
Putyin a sztálini politikát védve értékeli a Hitlerrel kötött szövetséget. Pedig ennek a jegyében támadta meg Sztálin Finnországot, annektálta a három balti államot, vette el Romániától Besszarábiát és Bukovinát.
Az orosz vezető kirohanássorozatát többek szerint az Európai Parlament korábbi határozata váltotta ki, amelyben a két totalitárius diktatúrát nevezték meg a második világháború okozójaként. Putyin ezt szégyentelen hazugságnak hívta. Többször is kitért arra, hogy milyen hatalmas áldozatot hoztak a Szovjetunió népei, s mennyire hamisak azon (a volt német csatlósországokból érkező) állítások, miszerint a vöröskatonák nem felszabadítást, hanem újabb elnyomást hoztak.
A Kreml mostani politikájának alapeszméje az orosz birodalmiság, ezen belül is a második világháborúban aratott területgyarapító győzelem. Ez nem tűri a differenciált elemzést: nem lehet egyszerre elítélni Sztálin üzletelését Hitlerrel, s közben dicsőíteni a Vörös Hadsereget, amelynek főparancsnoka a generalisszimusz volt.
Putyin fő terve a birodalom újjáépítése. Ezért „racionalizálja” a kiegyezést Hitlerrel, s ezért állítja, hogy a szovjet népek áldozata a fasizmus leverésében önmagában is indokolja a birodalom létét. Az emlékezetpolitikai fellépés egyszerre szól a hazai közönségnek, miközben figyelmeztetés a külföldnek is. Utóbbiról szól az új orosz fegyverrendszerek demonstrációja is.
Lengyelország ebben a helyzetben kiemelt célpont: amerikai támaszpontoknak ad helyet, miközben a nemzetközi fórumokon állandóan emlékeztet a sztálinizmus bűneire. A két háború közötti lengyel állami antiszemitizmusra pedig nem véletlenül utalt az orosz vezető. A kormányzó lengyel nacionalista jobboldal eszmeileg azonosul azzal a korral, s egyáltalában nem dolgozta fel a lengyel-zsidó viszony történetét.
A jövő hónapban emlékezik meg a világ Auschwitz-Birkenau felszabadításának 75 évfordulójáról. Putyin nem a helyszíni megemlékezésre, hanem a jeruzsálemire készül. Egyébként az orosz-zsidó, a szovjet-izraeli viszony, Sztálinnak a zsidók elleni tettei is rengeteg kérdést vethetnek fel.
