A reményteli 2020

A politikusok újévi üzeneteiből valahogy rendre kimarad az önkritika. Ők az igazi csalhatatlanok. Pedig a történelem azt mutatja, pótolhatatlan országvezető nincs. Egyszer azokat is leváltják, akik mindent elkövetnek azért, hogy minimalizálják bukásuk esélyeit, és ez alól a diktátorok sem kivételek. A puha diktatúrát fenntartó bolíviai elnököt, Evo Moralest például a saját hadserege kényszerítette távozásra.

Több szempontból a változások éve volt a tavalyi. Egy esztendeje még attól tarthattunk, hogy a populisták hatalmas áttörés előtt állnak. Nem így történt, így inkább óvatos derűlátással tekinthetünk az új év elébe. Közép-Európában, különösen a visegrádi államokban mintha az emberek mind nagyobb részének kezdene elege lenni az üres szólamokból: lassan belátják, hogy a menekültválságnál sokkal nagyobb veszélyek is leselkednek rájuk. A gyors gazdasági növekedésnek például hamarosan vége szakad, mivel az uniós alapokból már messze nem jut annyi, mint eddig. S ha idén olyan megállapodás születik az uniós állam- és kormányfők között, hogy a kifizetéseket 2021-től a jogállamisághoz is kötik, akkor a magyarok és a lengyelek megbizonyosodhatnak: vezetőik éveken át becsapták őket, hiszen az átlag feletti gazdasági növekedés csak az EU-s pénznek volt köszönhető.

Az Európa-politikában más változások is várhatóak. Tovább csökkenhet ugyan Németország befolyása, hiszen Angela Merkel mindinkább háttérbe vonul, s továbbra sem látni, ki lehetne a méltó utóda, a mostani év mégis ismételten bizonyíthatja: Berlin nélkül nem létezhet erős Unió. Emmanuel Macron ugyan hatalmas ambícióval próbál az EU első számú vezetőjévé válni, ám Franciaország gazdasági teljesítménye túl gyenge ahhoz, hogy valóban ő legyen az Európai Unió erős embere, arról nem is beszélve, hogy otthon is folyamatos tűzoltásra kényszerül.

A britek Unióból való kilépése teljesen új helyzet állítja európai közösségünket. Hiába szavazza majd meg a brit parlament a kilépést, továbbra sem látjuk, hogy ezt miként sikerül levezényelni. Boris Johnson valóban minden hájjal megkent személyiség, aki lankadatlan kampánnyal elérte, hogy a toryk nagy többséggel győzzenek a decemberi választáson, de hogy milyen politikus, az most dől majd el, amikor a kilépés részleteiről kell megegyezni az EU-val.

Hogy merre is halad tovább a világ, tovább gyengül-e a demokrácia, a második világháború után kialakult egyensúly, vagy kiderül, hogy a jelenlegi világrendnek nincs alternatívája, ez a novemberi amerikai elnökválasztás nagy kérdése is. Az amerikai gazdaság ugyan egyelőre erős lábakon áll, és a szakértők által 2018 végén jövendölt válság 2019-ben nem következett be, de ha Donald Trump újabb négy évet kap, az valóban megrendítheti a fennálló viszonyokat. No és a politikai erkölcsöket is, hiszen az amerikai példából sokan azt a következtetést vonhatják le: miért is kellene igazat mondani, ha a – fogalmazzunk jóindulatúan – tények elferdítése ennyi politikai hasznot hoz? Reméljük, 2020-ban kiderül: csak egy igazság létezik.