Szabad szemmel - Az illiberális demokráciák az EU-t és a Nyugatot fenyegetik

Publikálás dátuma
2020.01.02. 10:17

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 2.
Deutschlandfunk Az illiberális demokráciák az EU-t és a Nyugatot fenyegetik – mutatott rá Oettinger, aki a múlt hónapig volt uniós biztos, és aki sokáig Orbán Viktor nagy barátjának számított. A kereszténydemokrata politikus azonban arra is emlékeztet, hogy a világban sok helyütt haladnak a populizmus és az új keletű nacionalizmus felé, a jelenség nem csupán Budapestről ismerős. Másutt is leépül a jogállam, elvész a bíróságok függetlensége, és durvul a köznyelv. Ugyanezt tapasztalni pl. az Egyesült Államokban is. Ám úgy gondolja, hogy a végén azok kerekednek majd fölül, akik a szabadelvűséget, a szabadságot, a belső határok nélküli Európát, a demokráciát és a jogállamot támogatják, mert sokkal erősebbek azok a tömegek, amelyek meg akarják őrizni a közös értékeket. Vonatkozik ez Magyarországra is, függetlenül attól, hogy a kultúrák és nyelvi határok mentén ismét régi eszmék és ideológiák törnek előre. De a fiatal nemzedék már saját hazájának tekinti a földrészt. A Brexit pedig riasztólag hat és egyetlen ország sem kívánja követni a példát. Továbbá ha a magyar vagy a lengyel gazdaságot vesszük, látnivaló, hogy e két ország csakis az uniós tagságnak, az egységes piacnak, a szabad munkavállalási jognak köszönheti, hogy olyan cégek fektetnek be területén, mint a VW, a Mercedes, a BMW vagy az Audi, sok ezer munkahelyet teremtve ily módon. Az előnyök kézenfekvőek. Oettinger hangsúlyozta, hogy ha Európa helyt akar állni a világpolitikában, akkor ehhez meg kell erősödnie, egymaga egyetlen tagállam sem képes megoldani a súlyos gondokat. De át kell alakítani, meg kell reformálni az EU-t. Mert az minden kudarc, visszalépés és vereség ellenére szilárdabb lett az elmúlt 10 év alatt. Igaz kissé megtépázott, sebek tarkítják. De átvészelte a pénzügyi krízist és az eurozóna a közeljövőben további 4-5 taggal bővülhet.
The Times A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltelt 10 évben példátlan megrázkódtatások tették próbára az összefogást Európában, ám a szervezet jövője attól függhet, miként reagál az új külső kihívásokra. A brit kilépés csupán az egyik nagy megpróbáltatás volt, azon kívül a pénzügyi válság létveszélybe sodorta az euroövezetet. Majd következett a menekültáradat, amely minden másnál nagyobb fenyegetést jelentett, hiszen majdnem összeomlott Schengen, miután egyes tagállamok visszaállították a határellenőrzést a térségen belül. A következmények máig mérgezik az EU politikáját és fokozzák a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus pártok népszerűségét. Ezeken a vizsgákon az EU már túl van, de a stabilitás csalóka. Továbbra is harmatos a gazdasági növekedés, és bármikor beindulhat egy újabb emberáradat a Közel-Keletről. A magyar és a lengyel populista kormány miatt újabb törésvonalak keletkeznek, mert a két ország által szorgalmazott reformok Brüsszel szerint sértik a jogállami alapelveket. Egyes megfigyelők úgy vélik, ez a válság akár további tagországok kiválásához is elvezethet. Kulcskérdés ugyanakkor mit tesz a közösség, miután beszorult a mind magabiztosabb Kína, illetve az egyre ellenségesebb USA közé. A keleti végeken instabilitás fenyeget Oroszország Ukrajna elleni agressziója miatt. Washington, Peking és Moszkva, más-más úton-módon, de igyekszik kihasználni Európa megosztottságát. Ebben a helyzetben Nagy-Britanniának új együttműködési formákat kell kidolgoznia, mind saját maga, mind az EU megerősítésére, mert a gyenge Európa játékszer lehet a nagyhatalmak számára és ez Londonnak sem érdeke.
Handelsblatt Paul Krugman attól tart, hogy az Egyesült Államok egy éven belül nagyjából olyan lesz, mint Magyarország, ha Trump megnyeri a következő választást. A Nobel-díjas közgazdász, aki rendszeresen publikál a New York Times-ban, ugyanakkor megnyugtatónak tartja a demokraták egységes fellépését az alkotmányos vádemelési eljárás kapcsán, mert a magyaroknál és a lengyeleknél a megosztott ellenzék miatt vall kudarcot a demokrácia. A trumpizmus ugyanakkor szerinte akkor sem tűnik le a színről, ha az elnök netán távozni kényszerül, mert itt egy általános irányvonalról van szó. Miközben az USÁ-nak még szerencséje van, mert sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha a Fehér Ház ura olyan ravasz és módszeres volna, mint Orbán Viktor. Na, akkor már halott lenne az amerikai demokrácia – tette hozzá. Megjegyezte viszont, hogy Magyarország még nem teljesen tekintélyelvű, de a kormányfő már szakított minden fontos demokratikus értékkel. Trump maga megosztja az országot, megfélemlíti a szabad sajtót, de még a vállalatokat is, mert az a célja, hogy sajátos haveri kapitalizmust honosítson meg. Ez pontosan a magyar modell, annak egyes elemei már megtalálhatóak a tengerentúlon is. A szakértő úgy véli, az autoriter szerkezetek részben a globalizálódás miatt annyira vonzóak, mert az azzal együtt járó kulturális sokszínűséget jó néhányan fenyegetőnek érzik a maguk számára. A pénzügyi válság annyiban játszott szerepet, hogy szétrombolta a technokrata elitbe vetett bizalmat. Hiszen a lengyelek pl. nem tartoznak az euróövezethez és viszonylag gyorsan túljutottak a gazdasági nehézségeken, mégsem akarják, hogy Brüsszel mondja meg nekik, hogyan is néz ki egy jó társadalom. De a hangulat az USÁ-ban is elitellenes, mondván, hogy azoknak, ott fent, fogalmuk sincs arról, mit is csinálnak. Azon kívül szent a meggyőződés, hogy az igencsak konzervatív Fox TV-csatorna sugározza a megfelelő képet a világról.
New York Times/Washington Post/AP Az elmúlt hónap megmutatta, milyen hatalmas gondokkal kénytelen szembenézni az EU. Így a szeszélyes viharok délen arra emlékeztettek, hogy a szélsőséges időjárás alaposan ki fog hatni a klímaváltozással kapcsolatos uniós politikára. Az USA fenyegetőzése az Északi Áramlat-2 miatt ismét rávilágított, hogy a transzatlanti szövetség egyre kevesebbet jelent az erőpolitika korában. És akkor még ott van a Brexit is. E tényezők folytán a szervezetnek igencsak összehangolt választ kellene adnia, ha tényleg fontos szereplő kíván lenni a világban. Ehhez képest egyre több a panasz. Pl. az ügyben, hogy mennyit adjanak be a tagok a közös költségvetésbe. A populizmus fellendülése folytán az EU és annak vélt elitje kedvenc célpont lett, így a nemzeti vezetők nem szeretnék, ha a szavazópolgárok úgy vélnék, hogy túl adakozóak Brüsszel javára. Szóval, nem túl jók a kilátások, hogy egyhamar létrejön a megállapodás a következő pénzügyi keretről. Nem véletlen, hogy Bildt volt svéd külügyminiszter és Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke a minap közös tanulmányban figyelmeztetett: a földrész játékszer lehet Kína, Oroszország és az Egyesült Államok vetélkedésében. 2020 persze lehet egy új hajnal kezdete is, ám veszedelmesek a politikai zátonyok. Fellángolhat a vita Magyarországgal és Lengyelországgal, amely sokak szerint nyíltan semmibe veszi az EU demokratikus normáit. Az éghajlat megóvása ügyében Varsó szembeszegül, mert javarészt szénre épül az energiatermelése, de vannak tiltakozások a hollandoknál, franciáknál és másutt is. Washington jelenleg kiszámíthatatlan partner, miközben – ahogy Bildt és Leonard megfogalmazta: az unió kisasszony futballal próbálkozik egy igencsak szikrázó világméretű küzdelemben.
Wall Street Journal Az EU tiltakozása és a hazai tüntetések ellenére a lengyel parlament simán jóváhagyta azt a tervezetet, amely lehetővé teszi a politika számára a bírák munkájának fokozott ellenőrzését. A PiS az utolsó pillanatban figyelmen kívül hagyta Brüsszel kérését, hogy jegelje a javaslatot és az sem befolyásolta, hogy a tiltakozók tekintélyelvűnek minősítik a készülő szabályozást. Nem számított az Európai Bíróság döntése sem, miszerint a viszály almáját képező Fegyelmi Tanács veszélyeztetheti a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét. Ily módon kiújul az unió diplomáciai harca keleten. Főleg nacionalista magyar és lengyel vezetők próbálnak tartós nyomást gyakorolni a bíróságokra, ami brüsszeli vélemény szerint autoriter irányba tolja ezeket az országokat. Varsóban a kormánypárt arra hivatkozik, hogy csupán a korrupciót igyekszik visszaszorítani a bírák soraiban, mert az szerinte tovább létezik a kommunizmus örökségeként. Azzal is vádolja az érintett bírákat, hogy azok az ellenzéket szolgálják, ezért a többségnek cselekednie kellett a puccs és az anarchia elhárítására. Az ügy most a Szenátus elé kerül, amely 30 napig késleltetheti, de nem módosíthatja az előterjesztést. Utána az államfő nagy valószínűséggel aláírja a jogszabályt. A bírói szervezetek attól tartanak, hogy a cél a megfélemlítés, mármint hogy a bírák a jövőben ne merjenek ujjat húzni a hatalommal. De kedvezőtlenül hathat ki a tervezet olyan jogvitákra is, amelyekben nemzetközi befektetők is érintettek, hiszen innentől kezdve megkérdőjelezhető a lengyel igazságszolgáltatás autonómiája.
Guardian Horvátország az unió soros elnökeként nem ért egyet azzal a döntéssel, hogy egyelőre nem kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával, illetve Albániával, annál is inkább, mert a térség úgy érzi: elárulták. Erről a horvát külügyminiszter beszélt, hozzátéve, hogy Zágráb a most következő hat hónap alatt a párbeszéd beindítását szorgalmazza. Macron viszont kitart amellett, hogy előbb az egész nyitási procedúrát felül kell vizsgálni, nehogy a felvétel után újabb tagok léphessenek vissza a jogállam területén. A horvát kormány álláspontját bizonyosan támogatja a szélsőjobbos Orbán Viktor. A bővítésért Várhelyi Olivér felel és miniszterelnöke már jó ideje pártolja újabb jelentkezők bebocsáttatását, de úgy, hogy ne szabjanak feltételeket azok számára a demokrácia és a jogállam kapcsán. A politikus nemrégiben úgy nyilatkozott a zágrábi sajtónak, hogy annyi új tagot kell felvenni és olyan gyorsan, ahányat és amennyire az csak lehetséges. Mégpedig egységes kikötések alapján Arra hivatkozott, hogy mindenkinek ez az érdeke, beleértve az európai biztonságot is.
Szerző

Az év emberei a világpolitikában

Publikálás dátuma
2020.01.02. 10:10

Fotó: EVGENIA ARBUGAEVA / AFP
A 2019-es esztendőben is akadtak olyan politikusok, akik valamilyen oknál fogva kitűntek a többiek közül, akár pozitív, akár negatív szempontból. Őket próbáltuk számba venni szubjektív összeállításunkban, a teljesség igénye nélkül.
Boris Johnson Egy évvel ezelőtt kilátástalannak tűnő helyzetben üldögélt a "mezei" képviselők hátsó padsoraiban, igyekezett kifundálni a legjobb taktikai húzásokat, melyekkel sem Theresa May ellenségének, sem a Brexit-ügy árulójának nem bizonyult, mégis újabb és újabb szögeket üthetett az ostromlott miniszterelnök koporsójába. Amikor a szigetország második női kormányfője három Brexit-voks elvesztése után távozott, az a Boris Johnson, akit három évvel ezelőtt szoros szövetségese, Michael Gove "jelleménél fogva alkalmatlannak" talált a pozícióra, a szavazásra jogosultak 66 százalékának támogatásával megszerezte a Konzervatív Párt vezetői tisztségét, így kormányfő lett. Az 55 éves politikus óriási kockázatvállalással harcolta ki a december 12-én megvalósult előrehozott választást. Zseniálisan minimalista, egyetlen témát, a Brexit megvalósítását (Get Brexit Done) szajkózó kampány végén Johnson 1987 óta a legfölényesebb, 80 fős többséget biztosító győzelemre vitte a torykat. Etoni és oxfordi elitképzésének hátrányát éppúgy ledolgozta, mint az igazsággal hadilábon álló, politikai baklövésekre, rasszista felhangú megjegyzésekre is hajlamos, magánéletében pedig sorozatos házasságtörő hírnevét. Két héttel azután, hogy a súlyos napi gondokkal küzdő észak- és közép-angliai munkásosztály látványosan a pártjára állt, ismét az "igazi" Borist keressük. 
Donald Trump Igazság szerint nem Trumpot kéne a teflonhoz hasonlítani, hanem a teflont Trumphoz. Az amerikai elnök népszerűségi mutatóira semmi sem látszik hatással lenni. Ahogy még a 2016-ban kicsit csodálkozva megjegyezte, támogatói akkor sem fordulnának el tőle, ha lelőne valakit az 5. sugárúton. Másrészt népszerűségi mutatóit logikusabb lenne népszerűtlenséginek nevezni: ő az első amerikai elnök, akinek támogatottsága soha, egy pillanatra sem érte el az 50 százalékot. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy a gazdaság szárnyal, amit nem csak a tőzsdecégek, hanem az "egyszerű emberek" is éreznek. A vámháborúval fenyegetett Kína hajlandónak látszik egy sor régi washingtoni követelés teljesítésére, és az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt is sikerült újratárgyalni. Rekord alacsony a munkanélküliség, kezelhető az infláció, az meg keveseket izgat, hogy újra meglódult az államadósság. 2019 első féléve a Mueller-vizsgálat jegyében telt. A különleges ügyész júliusban terjedelmes jelentésben foglalta össze, hogy Oroszország miként avatkozott be Trump oldalán a 2016-os választásba és az elnök hogyan igyekezett megakadályozni a tények felderítését. A dokumentum közzétételének másnapján Trump telefonon beszélt az új ukrán elnökkel,5 5 s az ott elhangzottak nyomán nem sokkal később impeachment eljárás indult ellene. És mégis, az elnök, aki 41,4 százalékos támogatottsággal kezdte az évet, december 26-án 42,7 százalékon állt. Legalább részben igaz, amit magáról mondott: stabil géniusz.
Ursula von der Leyen Nem akármilyen pályát mondhat magáénak Ursula von der Leyen. Az év első felében még bukott politikusnak számított Németországban, aki védelmi tárcavezetőként a berlini kormány egyik legnépszerűtlenebb tagja volt. Egykor ugyan Angela Merkel utódaként is emlegették, ám a kettejük közötti jó viszonynak néhány éve vége szakadt. Azóta úgy látszott, leáldozóban von der Leyen csillaga. Aztán a júniusi uniós csúcstalálkozón, melyen egyértelművé vált, hogy Manfred Webernek, az Európai Néppárt csúcsjelöltjének nincs esélye az Európai Bizottság elnöki tisztségére a szociáldemokrata és a liberális pártcsalás ellenérzései miatt, Emmanuel Macron váratlanul előhúzta az ő nevét abból a bizonyos varázskalapból. „Képes vagyok-e erre?” - tette fel egy ízben, más megbízatása kapcsán a költői kérdést az alsó-szászországi és a szövetségi kormányban már számos posztot betöltött politikus, s még most sem tudjuk a választ arra, vajon tényleg őt tekinthetjük-e a legmegfelelőbbnek a legbefolyásosabb uniós tisztségre. Tény, ügyesen tárgyalt, s már kinevezését is sikerként könyvelte el nemcsak a francia elnök, hanem a visegrádi államok is. Eddig azonban nem volt komolyabb kihívás elé állítva, köztük a magyar jelölt, Trócsányi László elutasítása miatt a Bizottság csak december elején állhatott fel, így a neheze most kezdődik a német politikus számára. Kései karrier az övé, de talán képes lesz élni a lehetőséggel. Nem lesz könnyű dolga, nem egyszerű közös nevezőre jutni a különféle országból, pártcsaládból érkezett biztosokkal.
Emmanuel Macron Egy biztos, nem volt unalmas éve a francia köztársasági elnöknek. Mintha hullámvasúton lett volna, hol sikereket ért el, hol tűzoltásra kényszerült. Látható, hogy Macron sokkal jobban szereti a kül-, illetve Európa-politikát, mint a válságkezelést saját hazájában. Őt tartották a júniusi uniós csúcstalálkozó nagy győztesének, hiszen az ő szava döntött egyebek mellett Ursula von der Leyen bizottsági elnöki kinevezésénél, vagy annál, hogy Christine Lagarde örökölte meg az Európai Központi Bank (EKB) irányítását. Macron szerencséje, hogy Angela Merkel német kancellár fokozatosan háttérbe vonul, s mind kevésbé kíván Európa vezetője lenni. A francia elnök az EU átalakítására vonatkozó reformelképzeléseit is közzétette, terveivel azonban nem nyerte el a német kormány tetszését. Macron esetében nem egyszer merül fel bennünk a gyanú: mintha szándékosan provokálná a német kormányzatot. Belpolitikai ténykedését már messze nem koronázta ennyi siker. 2019 kínkeservesen zárult számára, komoly szociális engedményeket kellett tennie a sárgamellényesek megmozdulásai miatt, most pedig a nyugdíjreformja ellen sztrájkoló szakszervezetek hozzák nehéz helyzetbe. A 2020-as év is nehezen indul számára, hiszen a sztrájk folytatódik. Népszerűségét azonban eddig nem különösebben tépázták meg az év végi megmozdulások, továbbra is a lakosság mintegy harmada támogatja.
Greta Thunberg Egy semmiből felbukkanó intelligens lány, aki puszta megjelenésével képes a világ legnagyobb hatalmú vezetőit is felbosszantani – akár tündérmese is lehetne a 16 éves Greta Thunberg története. A svéd aktivista milliók bizalmát nyerte el azzal, hogy makacs és következetes kampányt folytat a klímavédeleméért. Másfél éve stockholmi parlament előtt álldogáló magányos tüntetőként kezdte, azóta egy globális mozgalom vezetőjévé vált. Mára minden lépését óriási médiaérdeklődés övezi. Elemzők neki tulajdonítják a zöld pártok viszonylagos előretörését a májusi Európai Parlamenti választásokon. A 16 éves lány mégsem változott semmit. Hű maradt az elveihez, nem kényelmesedett el: a gyors repülőút helyett a lassabb, de környezetkímélőbb közlekedést választja. Hidegen hagyják a politikai gesztusok, nem hízelgést vagy üres ígéreteket vár, hanem határozott cselekvést, és ezt bármelyik állam- vagy kormányfőn hajlandó is számon kérni. Greta Thunberg nem alkuszik, éppen ez teszi őt hitelessé és népszerűvé. Habár sokak számára példaértékűnek számít elkötelezettsége, kritikusai is akadnak: bírálják, mondván túldramatizálja az éghajlatváltozás veszélyeit vagy azért, mert úgy vélik, hogy túlságosan leegyszerűsít egy összetett kérdést. A svéd aktivistát gyakran érik nemtelen, személyeskedő támadások is. Mégis viszonylag kevesen merik kétségbe vonni kampányának fő üzenetét, miszerint mielőbbi klímavédelmi intézkedésekre van szükség. Greta Thunberg ugyanis már rég nem magányos tüntető, hanem tiltakozók millióinak képviselője, főként kortársaié, egy olyan nemzedéké, amely egy élhető Földön szeretne megöregedni.
Pedro Sánchez Távolról sem biztos, hogy harmadik nekifutásra sikerül kormányt alakítania Pedro Sanchez ügyvivő spanyol miniszterelnöknek, az viszont igen, hogy akárcsak 2017-ben, tavaly is ő volt az európai politika talán legbátrabb, egyben leghumánusabb élvonalbeli szereplője. A 2018 júniusától kormányzó szocialista miniszterelnök e rövid idő alatt sokkal mélyebb változásokat eszközölt a spanyol társadalomban, mint több elődje együttvéve. Olyan változásokat, amelyek egész Európa számára példaértékűek lehetnének. Noha eleve kisebbségi kabinettel vette át a vezetést volt bátorsága összeállítani a mélyen katolikus Spanyolország első női többségű kormányát és elérni azt, hogy a kormánytagok a vallási jelképek helyett először esküdjenek fel az alkotmányra.  17 miniszteréből 11 nő volt, ami egyedülálló Európa történelmében is. A menekültellenes európai közhangulat közepette befogadta a Matteo Salvini olasz belügyminiszter keménykedése miatt a Földközi-tengeren veszteglő Aquarius menekülthajót. Mindezt tette annak tudatában, hogy rövidesen parlamenti választással kell szembenéznie. Tavaly az áprilisi előrehozott választás utáni kormányalakítási kudarc és az újabb előrehozott választás sem tántorította el attól, hogy ismét szimbolikus, kényes és politikai szempontból kockázatos kérdéshez nyúljon. Amint hatalomra jutásakor megígérte, kormánya elrendelte és megvalósította Franco tábornok exhumálását az Elesettek Völgyéből, azzal indokolva, hogy egy demokratikus országban nem őrizheti mauzóleum egy diktátor emlékét. A katalán függetlenségi mozgalommal egyelőre nem tud mit kezdeni, de elődjétől, Mariano Rajoytól eltérően nem erőszakkal és karhatalommal próbálja egyben tartani az országot.

A változások éve jöhet Közép-Európában

Publikálás dátuma
2020.01.02. 08:40
Zoran Milanovic
Fotó: Stipe Majic / Anadolu Agency
Elképzelhető, hogy térségünk komoly politikai fordulatok színterévé válik 2020-ban. Egy sor országban nem zárhatóak ki meglepő fejlemények.
A változások sorát a horvát elnökválasztás vasárnapi második fordulója vezetheti be. Valójában a közvélemény-kutatók rendkívül visszafogottak függetlenül attól, hogy az Ipsos Puls december 24-én kelt felmérése szerint a baloldali-centrista Zoran Milanovic volt szociáldemokrata miniszterelnök jóval hibahatáron túl, hét százalékkal vezet a hivatalban lévő elnökasszonnyal, Kolinda Grabar-Kitaroviccsal szemben. A közvélemény-kutatók megállapították, hogy az első fordulóban Milanovic ugyanott szerepelt jól, mint öt évvel ezelőtt Ivo Josipovic akkori szociáldemokrata államfő, utóbbi aztán a második fordulóban hajszállal, 32 ezer vokssal, mégiscsak a jobboldali jelölt mögött végzett. Persze azért akad különbség is a két választás között. Egyrészt az, hogy a jelenlegi elnökasszony sok hibát vétett az első forduló előtt. Olyan kijelentéseket tett, amelyek saját híveit is megrendítették. Másrészt érezhető a közhangulatban a győzteshez húzás jelensége: Milanovic tábora folyamatosan bővül. harmadrészt nem mellékes a jobboldal megosztottsága sem. Abban nincs vita a közvélemény-kutatók között, hogy a második forduló eredménye attól függ, hogyan viselkednek majd az első felvonásban a harmadik helyen végzett jobboldali radikális jelölt, Miroslav Skoro szavazói. Az ugyanis nem tekinthető készpénznek, hogy az ultrajobboldali zenész, politikus, menedzser támogatói automatikusan Grabar-Kitarovic neve mellé teszik az ikszet. Ankica Mamic elemző a Vecernji List napilapban úgy vélte, hogy Skorót Zágrábban elsősorban nem is szélsőjobboldali jelöltnek tartják, hanem olyasvalakinek, aki a változásokért lép fel. Ezért is tartja elképzelhetetlennek azt, hogy az elnökasszony az utolsó napokban megváltoztatja a trendet és sikerül megelőznie Milanovicot. Ehhez a volt miniszterelnöknek valami nagyon súlyos hibát kellene elkövetnie, ő azonban nem számít erre, szerinte Milanovic az utolsó pillanatig képes lesz uralni a kampányát. Úgy véli, nagyon is valószínű forgatókönyv tartja, hogy a második körben Skoro szavazói inkább Milanovicra voksolnak majd. A volt szociáldemokrata kormányfő esetleges győzelme Magyarország számára is rossz hír lenne, Orbán Viktor ugyanis elveszítené egyetlen komolyabb horvátországi szövetségesét, Grabar-Kitarovicot. Milanoviccsal közismerten igen hűvös a magyar kormányfő viszonya, Andrej Plenkovic miniszterelnök jobboldali ugyan, de nem támogatja az illiberális politikusokat. 2020-ban egyébként még az sem kizárt, hogy az év végén esedékes parlamenti választáson a jobboldali kormánypárt, a HDZ második helyre szorul. Váratlan változások várhatóak Csehországban is. Andrej Babis miniszterelnök hatalma ugyan nem forog veszélyben, hiába a vele szembeni tömegmegmozdulások, ám az utóbbi napban olyan váratlan fejlemény történt, amire talán senki sem számított. Az egyértelműen oroszbarát, és euroszkeptikus elnök, Milos Zeman összerúgta a port a Kremllel. December 27-én a Csehország belügyeibe való súlyos beavatkozásnak minősítette, hogy Oroszország élesen bírálta azt a rendeletet, amellyel emléknappá minősítették augusztus 21-ét, a Varsói Szerződés csapatai 1968-as bevonulásának napját. „Nemrégiben elfogadtam Vlagyimir Putyin orosz elnök meghívását a győzelem napjára, most azonban alaposan megfontolom, legközelebb elmenjek-e” – fejtette ki Zeman, aki valóban szívesen látott vendég volt az orosz fővárosban. A cseh parlament decemberben fogadta el azt az előterjesztést, amely augusztus 21-et emléknappá nyilvánította, ezt az államfő december 13-án látta el kézjegyével. Kíváncsian várjuk, mindezek után Milos Zeman más változásokra is hajlamos lesz-e politikájában.
Márciusban rendezik meg a szlovák parlamenti választást. Északi szomszédunknál már 2019 is a változás éve volt, hiszen a liberális jelölt, Zuzana Caputová nyerte meg az elnökválasztást. Az igazi változást azonban az jelentené, ha a Smer kikerülne a következő kabinetből. Hiába a mérsékelt Peter Pellegrini a miniszterelnök, a Smer erős embere továbbra is Robert Fico, aki jó kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral. A pozsonyi kormány pártjai a felmérések szerint – kiegészülve az ultrajobboldali Marián Kotleba pártjával, fej-fej mellett haladnak az ellenzékkel, ám szinte lehetetlen megjósolni a voksolás végkimenetelét, mert a szavazók mintegy harmada továbbra is bizonytalan. Lengyelországban a 2019-es parlamenti választást megnyerte ugyan a jobboldali PiS, Jaroslaw Kaczynski pártja, májusban azonban elnökválasztást rendeznek. Ennek favoritja ugyan Andrzej Duda elnök, ám az ellenzék távolról sem esélytelen.