Az illiberális demokráciák az EU-t és a Nyugatot fenyegetik – mutatott rá Oettinger, aki a múlt hónapig volt uniós biztos, és aki sokáig Orbán Viktor nagy barátjának számított. A kereszténydemokrata politikus azonban arra is emlékeztet, hogy a világban sok helyütt haladnak a populizmus és az új keletű nacionalizmus felé, a jelenség nem csupán Budapestről ismerős. Másutt is leépül a jogállam, elvész a bíróságok függetlensége, és durvul a köznyelv. Ugyanezt tapasztalni pl. az Egyesült Államokban is. Ám úgy gondolja, hogy a végén azok kerekednek majd fölül, akik a szabadelvűséget, a szabadságot, a belső határok nélküli Európát, a demokráciát és a jogállamot támogatják, mert sokkal erősebbek azok a tömegek, amelyek meg akarják őrizni a közös értékeket.
Vonatkozik ez Magyarországra is, függetlenül attól, hogy a kultúrák és nyelvi határok mentén ismét régi eszmék és ideológiák törnek előre. De a fiatal nemzedék már saját hazájának tekinti a földrészt. A Brexit pedig riasztólag hat és egyetlen ország sem kívánja követni a példát. Továbbá ha a magyar vagy a lengyel gazdaságot vesszük, látnivaló, hogy e két ország csakis az uniós tagságnak, az egységes piacnak, a szabad munkavállalási jognak köszönheti, hogy olyan cégek fektetnek be területén, mint a VW, a Mercedes, a BMW vagy az Audi, sok ezer munkahelyet teremtve ily módon. Az előnyök kézenfekvőek.
Oettinger hangsúlyozta, hogy ha Európa helyt akar állni a világpolitikában, akkor ehhez meg kell erősödnie, egymaga egyetlen tagállam sem képes megoldani a súlyos gondokat. De át kell alakítani, meg kell reformálni az EU-t. Mert az minden kudarc, visszalépés és vereség ellenére szilárdabb lett az elmúlt 10 év alatt. Igaz kissé megtépázott, sebek tarkítják. De átvészelte a pénzügyi krízist és az eurozóna a közeljövőben további 4-5 taggal bővülhet.
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltelt 10 évben példátlan megrázkódtatások tették próbára az összefogást Európában, ám a szervezet jövője attól függhet, miként reagál az új külső kihívásokra. A brit kilépés csupán az egyik nagy megpróbáltatás volt, azon kívül a pénzügyi válság létveszélybe sodorta az euroövezetet. Majd következett a menekültáradat, amely minden másnál nagyobb fenyegetést jelentett, hiszen majdnem összeomlott Schengen, miután egyes tagállamok visszaállították a határellenőrzést a térségen belül. A következmények máig mérgezik az EU politikáját és fokozzák a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus pártok népszerűségét.
Ezeken a vizsgákon az EU már túl van, de a stabilitás csalóka. Továbbra is harmatos a gazdasági növekedés, és bármikor beindulhat egy újabb emberáradat a Közel-Keletről. A magyar és a lengyel populista kormány miatt újabb törésvonalak keletkeznek, mert a két ország által szorgalmazott reformok Brüsszel szerint sértik a jogállami alapelveket. Egyes megfigyelők úgy vélik, ez a válság akár további tagországok kiválásához is elvezethet.
Kulcskérdés ugyanakkor mit tesz a közösség, miután beszorult a mind magabiztosabb Kína, illetve az egyre ellenségesebb USA közé. A keleti végeken instabilitás fenyeget Oroszország Ukrajna elleni agressziója miatt. Washington, Peking és Moszkva, más-más úton-módon, de igyekszik kihasználni Európa megosztottságát. Ebben a helyzetben Nagy-Britanniának új együttműködési formákat kell kidolgoznia, mind saját maga, mind az EU megerősítésére, mert a gyenge Európa játékszer lehet a nagyhatalmak számára és ez Londonnak sem érdeke.
Paul Krugman attól tart, hogy az Egyesült Államok egy éven belül nagyjából olyan lesz, mint Magyarország, ha Trump megnyeri a következő választást. A Nobel-díjas közgazdász, aki rendszeresen publikál a New York Times-ban, ugyanakkor megnyugtatónak tartja a demokraták egységes fellépését az alkotmányos vádemelési eljárás kapcsán, mert a magyaroknál és a lengyeleknél a megosztott ellenzék miatt vall kudarcot a demokrácia. A trumpizmus ugyanakkor szerinte akkor sem tűnik le a színről, ha az elnök netán távozni kényszerül, mert itt egy általános irányvonalról van szó. Miközben az USÁ-nak még szerencséje van, mert sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha a Fehér Ház ura olyan ravasz és módszeres volna, mint Orbán Viktor. Na, akkor már halott lenne az amerikai demokrácia – tette hozzá. Megjegyezte viszont, hogy Magyarország még nem teljesen tekintélyelvű, de a kormányfő már szakított minden fontos demokratikus értékkel.
Trump maga megosztja az országot, megfélemlíti a szabad sajtót, de még a vállalatokat is, mert az a célja, hogy sajátos haveri kapitalizmust honosítson meg. Ez pontosan a magyar modell, annak egyes elemei már megtalálhatóak a tengerentúlon is. A szakértő úgy véli, az autoriter szerkezetek részben a globalizálódás miatt annyira vonzóak, mert az azzal együtt járó kulturális sokszínűséget jó néhányan fenyegetőnek érzik a maguk számára. A pénzügyi válság annyiban játszott szerepet, hogy szétrombolta a technokrata elitbe vetett bizalmat. Hiszen a lengyelek pl. nem tartoznak az euróövezethez és viszonylag gyorsan túljutottak a gazdasági nehézségeken, mégsem akarják, hogy Brüsszel mondja meg nekik, hogyan is néz ki egy jó társadalom. De a hangulat az USÁ-ban is elitellenes, mondván, hogy azoknak, ott fent, fogalmuk sincs arról, mit is csinálnak. Azon kívül szent a meggyőződés, hogy az igencsak konzervatív Fox TV-csatorna sugározza a megfelelő képet a világról.
New York Times/Washington Post/AP
Az elmúlt hónap megmutatta, milyen hatalmas gondokkal kénytelen szembenézni az EU. Így a szeszélyes viharok délen arra emlékeztettek, hogy a szélsőséges időjárás alaposan ki fog hatni a klímaváltozással kapcsolatos uniós politikára. Az USA fenyegetőzése az Északi Áramlat-2 miatt ismét rávilágított, hogy a transzatlanti szövetség egyre kevesebbet jelent az erőpolitika korában. És akkor még ott van a Brexit is. E tényezők folytán a szervezetnek igencsak összehangolt választ kellene adnia, ha tényleg fontos szereplő kíván lenni a világban.
Ehhez képest egyre több a panasz. Pl. az ügyben, hogy mennyit adjanak be a tagok a közös költségvetésbe. A populizmus fellendülése folytán az EU és annak vélt elitje kedvenc célpont lett, így a nemzeti vezetők nem szeretnék, ha a szavazópolgárok úgy vélnék, hogy túl adakozóak Brüsszel javára. Szóval, nem túl jók a kilátások, hogy egyhamar létrejön a megállapodás a következő pénzügyi keretről. Nem véletlen, hogy Bildt volt svéd külügyminiszter és Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke a minap közös tanulmányban figyelmeztetett: a földrész játékszer lehet Kína, Oroszország és az Egyesült Államok vetélkedésében.
2020 persze lehet egy új hajnal kezdete is, ám veszedelmesek a politikai zátonyok. Fellángolhat a vita Magyarországgal és Lengyelországgal, amely sokak szerint nyíltan semmibe veszi az EU demokratikus normáit. Az éghajlat megóvása ügyében Varsó szembeszegül, mert javarészt szénre épül az energiatermelése, de vannak tiltakozások a hollandoknál, franciáknál és másutt is. Washington jelenleg kiszámíthatatlan partner, miközben – ahogy Bildt és Leonard megfogalmazta: az unió kisasszony futballal próbálkozik egy igencsak szikrázó világméretű küzdelemben.
Az EU tiltakozása és a hazai tüntetések ellenére a lengyel parlament simán jóváhagyta azt a tervezetet, amely lehetővé teszi a politika számára a bírák munkájának fokozott ellenőrzését. A PiS az utolsó pillanatban figyelmen kívül hagyta Brüsszel kérését, hogy jegelje a javaslatot és az sem befolyásolta, hogy a tiltakozók tekintélyelvűnek minősítik a készülő szabályozást. Nem számított az Európai Bíróság döntése sem, miszerint a viszály almáját képező Fegyelmi Tanács veszélyeztetheti a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét. Ily módon kiújul az unió diplomáciai harca keleten. Főleg nacionalista magyar és lengyel vezetők próbálnak tartós nyomást gyakorolni a bíróságokra, ami brüsszeli vélemény szerint autoriter irányba tolja ezeket az országokat.
Varsóban a kormánypárt arra hivatkozik, hogy csupán a korrupciót igyekszik visszaszorítani a bírák soraiban, mert az szerinte tovább létezik a kommunizmus örökségeként. Azzal is vádolja az érintett bírákat, hogy azok az ellenzéket szolgálják, ezért a többségnek cselekednie kellett a puccs és az anarchia elhárítására. Az ügy most a Szenátus elé kerül, amely 30 napig késleltetheti, de nem módosíthatja az előterjesztést. Utána az államfő nagy valószínűséggel aláírja a jogszabályt. A bírói szervezetek attól tartanak, hogy a cél a megfélemlítés, mármint hogy a bírák a jövőben ne merjenek ujjat húzni a hatalommal. De kedvezőtlenül hathat ki a tervezet olyan jogvitákra is, amelyekben nemzetközi befektetők is érintettek, hiszen innentől kezdve megkérdőjelezhető a lengyel igazságszolgáltatás autonómiája.
Horvátország az unió soros elnökeként nem ért egyet azzal a döntéssel, hogy egyelőre nem kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával, illetve Albániával, annál is inkább, mert a térség úgy érzi: elárulták. Erről a horvát külügyminiszter beszélt, hozzátéve, hogy Zágráb a most következő hat hónap alatt a párbeszéd beindítását szorgalmazza. Macron viszont kitart amellett, hogy előbb az egész nyitási procedúrát felül kell vizsgálni, nehogy a felvétel után újabb tagok léphessenek vissza a jogállam területén.
A horvát kormány álláspontját bizonyosan támogatja a szélsőjobbos Orbán Viktor. A bővítésért Várhelyi Olivér felel és miniszterelnöke már jó ideje pártolja újabb jelentkezők bebocsáttatását, de úgy, hogy ne szabjanak feltételeket azok számára a demokrácia és a jogállam kapcsán. A politikus nemrégiben úgy nyilatkozott a zágrábi sajtónak, hogy annyi új tagot kell felvenni és olyan gyorsan, ahányat és amennyire az csak lehetséges. Mégpedig egységes kikötések alapján Arra hivatkozott, hogy mindenkinek ez az érdeke, beleértve az európai biztonságot is.
