Előfizetés

Erkölcsön és jogon túl - Koldusopera Budaörsön

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.01.03. 13:00
Brasch Bence
Fotó: Borovi Dániel
A kisebb döccenők ellenére markáns és hatásos Koldusoperát rendezett Fehér Balázs Benő Budaörsön. Az előadás több remek énekesi teljesítményt is magáénak mondhat.
Előbb a has jön, aztán a morál – hasít a fülünkbe Brecht igencsak időtálló mondata a Koldusoperából. Fehér Balázs Benő rendezése Budaörsön kellően szikár és szókimondó. A lényeg érdekli. A korrupció és a gátlástalan hatalmi összefonódás. A történetet egy jókora rendezvénysátorban játszatja, hátul a helyi fúvós zenekar szolgáltatja a zenét. Olykor később színészi feladatokat is kapnak. A színpad előtt a zongoránál ül a zenei vezető Dargay Marcell és a a soron következő jelenetet ő konferálja fel mikrofonban. Itt mindenki szerepet játszik. Bicska Maxi (Brasch Bence) a főbűnöző kopasz, a rendőrkapitány Tigris Brown (Chován Gábor) fekete parókában. Kettőjük közül az előbbi a markánsabb, ő mozgatja a szálakat, utóbbi inkább szánalmas bábfigura. Brasch Bence képes elhitetni, hogy mindent ő irányít, még akkor is, ha óvatlanságát árulással honorálják. Kiválóan énekel, akárcsak Polly (Kurta Niké). Nagyon jól állnak mindkettőjüknek Kurt Weill dalai. Magukra formálják, szenvedéllyel, erővel, érződik, hogy ők akarnak valamit. Közben persze átsüt a mondatok mögötti irónia is.
A Koldusopera alaphelyzete ugyanis önmagában abszurd, olyannyira, hogy nem lepődünk meg azon, ha időnként az életben is valamennyire visszaköszön. Az ugyanis, hogy a főbűnöző és a rendőrkapitány cimborák, sok mindet kifejez. Mint ahogy Eörsi István remek fordítása is. Nincs már itt különösebb kiút. A koldusok hálózatban nyomulnak, és csak a főnök járhat jól. Ki más? Ilyés Róbert a „Koldusok barátjaként” az előadás egyik pontján kiszól a nézőkhöz és nemzeti konzultációt tart. Arra kíváncsi, hogy mennyi a nézőkben az elesettek iránti jó szándék. Hát az eredmény elég elkeserítő. Igaz a jó szándékból talán nincs hiány, de hogy ebből valódi gesztus és adakozás legyen, az már nem annyira reális. Megerősítve tehát Peacock alapmondása, vagyis egyre vadabb dolgokat kell kitalálni, ahhoz, hogy az emberekben felkeltsék a részvétet. Celia Peacock (Takács Katalin) próbálja fenntartani a a tisztességes család látszatát, de ezt ő maga sem gondolja komolyan. Kocsma Jenny (Spolarics Andrea) pedig elsősorban a túlélésre játszik, de mindig játszmákra kényszerül. Amikor épp benne van valamiben azt komolyan gondolja, de aztán később a fontosabb szempontok felülírják a korábbi álláspontot. A végén elhangzik a záródal és aki még azt gondolná, hogy létezik mesebeli fordulat, hamar rájöhet, hogy csak az élet farkastörvényei számítanak. És az, mint nap, mint nap látjuk, túl esik a jogon és erkölcsön! Igazából mindenen!

Info

Kurt Weill, Bertolt Brecht Koldusopera Budaörsi Latinovits Színház Rendező: Fehér Balázs Benő 

Vakmerők

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.01.03. 11:00
Ilyés Róbert, Fodor Annamária és Szász Júlia
Fotó: HTTPRTLKLUB.SAJTOKLUB.TV
Szinte istenkísértés egy kosztümös történelmi telenovellát elindítani Magyarországon. Kalamár Tamás a Barátok közt volt producere mégis megtette.
Az általa jegyzett új napi szappanopera az RTL-en olyanra vállalkozik, ami szinte lehetetlen: vagyis hiteles történelmi környezetben, kosztümökben leforgatni heti öt órára való anyagot, úgy hogy az kellően érdekfeszítő legyen. A Bátrak földje első epizódját látva ezek az előfeltevések csak megerősödni látszanak. Az alapvető problémát a forgatókönyv felületessége okozza. Értem én, hogy ez mégis csak egy szappanopera. De a szereplőket azért dramaturgiailag mégis csak meg kellene alapozni valamilyen módon, hogy aztán lehessen tovább lépni. A kiegyezés küszöbén játszódó történetben majdnem a semmiből indulnak a figurák. Felsejlik a későbbi szerelmi négyszög, de a kor és a kiinduló szituáció rendkívül elnagyolt. Elképzelhető, hogy később bátrabb és alaposabb epizódok jönnek, de ez az elsőről még korántsem mondható el. Nem a helyszínen (Nagytétényi Kastély), illetve a színészeken múlik. Utóbbiak főként Szász Júlia, Litauszky Lilla, Bárnai Péter, Ilyés Róbert, Fodor Annamária, Takács Nóra Diána, Csőre Gábor és Spolarics Andrea mindent megtesznek, de ez még egyelőre kevés. A játék, illetve a vágás ritmusa töredezett. Szóval a Bátrak földje inkább vakmerő kezdeményezés, mint jó értelemben bátor. Jó lenne, ha erre a véleményre a következő epizódok rácáfolnának.   Infó: Bátrak földje RTL Klub 

Best of: Nyitás a modernek és a személyes felé

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.01.03. 10:00
divattervező életművét a Ludwig Múzeumban állították ki
Fotó: Szalmás Péter
A 2019-es év kulturális összefoglaló sorozatában számos kiváló kiállítás közül szemezgettünk.

Kihagyhatatlan kor- és divattörténet

Götz Eszter újságíró, szerkesztő, kritikus: Ha 2019-et a hazai múzeumok és kiállítótermek éves kínálata felől pörgetem vissza, egyvalami mindenképpen szembetűnik: az igazi nagy élményeket a mainstream-en kívüli tárlatok hozták. Kétségtelen, hogy a Szépművészetiben a februárig még nyitva tartó flamand festészeti kiállítás, vagy a Nemzeti Galéria nyári szürrealizmus-bemutatója tömegeket vonzott, de úgy tűnik, hogy a nagyágyúkat menetrendszerűen szállító gigakiállításokba belefáradt közönség egyre fogékonyabb lett a személyesebb témákra, és kerek, lezárt válaszok helyett inkább nyitott kérdéseket keres. Az év igazi sztárja a Fortepan anyagából rendezett „Minden múlt a múltam” privátfotó-válogatás volt, rekord nézőszámmal, sok órás önfeledt bolyongással az évszázadot átívelő felvételek között. Hasonlóan személyesre sikerült a 88 éves Keleti Éva régi és legújabb fotóiból rendezett tárlat a Műcsarnokban. Az egész éven át gondozott nagy visszatekintések, mint a Bauhaus centenáriuma, vagy a rendszerváltó 1989-es év kerek évfordulója, sok örömteli pillanatot hoztak. Ilyen volt Bauhaus-témában a Centrális Galériában a Kollektív álmok, burzsuj villák kiállítás, vagy a Mai Manó Házban Moholy-Nagy fotóiból válogatott bemutató, a rendszerváltás szubjektív értelmezéséről pedig a Capa Központ Eufória? című fotótárlata és a Nemzeti Múzeum felhívására beküldött személyes emlékek tárháza, a Közös időnk gondoskodott. Talán a legegyedibb, abszolút formabontónak mondható vállalkozás nem a hagyományos értelemben vett képzőművészet területén született, hanem a FUGA-ban, amelyik fennállásának 10. évfordulóján – sok más program mellett – egy építészeti tervrajz-kiállítással lepte meg a közönséget. Lechner Ödöntől Makovecz Imrén át Rajk Lászlóig csaknem 500 kiállító munkái töltötték meg a FUGA összes termét, és a kézi skicctől a digitális animációkig ívelő anyag meggyőzően bizonyította, hogy az építészeti terv is lehet autonóm, a műpiac számára is értékes műalkotás. Látványban a Ludwig Múzeum Király Tamás-retrospektív tárlata vitte az évet, a „divatpápa” monokróm kollekciói olyan erőteljes installációs közegben jelentek meg, ami az egyes ruhákon túl a Király-féle összművészeti bemutatók atmoszféráját is képes volt átültetni a kiállítótérbe. De különleges látványosságot hozott a Műcsarnok Építészeti Szalonjának Fényarchitektúra szekciója, amelyik az építészeti formák születését egy absztrakt fénymátrix révén alakította térben is érzékelhető történetté. Amit mindenképpen látni kell, és még tavaszig nyitva tart, az a Nemzeti Múzeum újonnan megnyílt egykori kertészházában a Rotschild Klára életét és szalonját bemutató tárlat. Kihagyhatatlan kor- és divattörténet, Tito marsall feleségének ruhakölteményeitől a lehallgatókészülékeken át a miniszoknya-forradalomig, eleven, ízes történelemlecke a Kádár-kor arcairól.
A római Bramante kolostor Dream című kiállítása, Tsuyoshi Tane: LIGHT is Time, 2014
Fotó: TAKUJI SHIMMURA

Vágyak, álmok felkavaró világa

Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója, az Art Capital képzőművészeti fesztivál főkurátora: A külföldön látott tárlatok közül nagy élmény volt a római Bramante kolostorban rendezett Dream című összeállítás – nemcsak Bill Viola, Anish Kapoor, Christian Boltanski, Anselm Kiefer vagy Tsuyoshi Tane remek munkái okán, hanem a nagyszerű olasz kurátor, Danilo Eccher izgalmasa koncepciója miatt is. Magyarországon 2019-ben szerintem kiemelkedett Dmitrij Kavarga nagyszabású tárlata a szentendrei MűvészetMalomban. Az év legnagyobb képzőművészeti sikerei között mindenképp meg kell említeni Maurer Dóra londoni kiállítását, ami komoly nemzetközi elismerés. Itthon pedig az Art Capital több mint húsz új kiállítása és azok fogadtatása volt különösen nagy siker és emiatt is nagy élmény. A még látogatható kiállítások közül a kölni Ludwig Múzeum Itt és most című tárlatát ajánlom az olvasóknak, amely izgalmas, magas színvonalú reprezentációja annak, amit a kortárs képzőművészetben mostanában transzkorporealitásnak nevezünk. Itthon pedig Helmut Newton fotói miatt is érdemes elmenni Debrecenbe, a Modembe. A témák között, amelyeket körüljártak a kiállítások 2019-ben, nagyon fontos volt a természet és ember kapcsolata, különösen a klímaválságnak nevezett jelenség mentén, az identitás állandósága és változása, valamint a régi és új emberi vágyak, álmok felkavaró világa.
Nagy siker volt Maurer Dóra kiállítása a londoni Tate Modernben

Magyar alkotók a világban

Kucsora Márta festőművész, a Budapest Art Factory társalapítója: 2019-ben egyik kedvenc kiállításom volt Liz Nielsen New York-i fotóművész tavaszi kiállítása a Horizont Galériában. Liz Nielsen művészetének különlegessége, hogy fényképezőgép nélkül készíti munkáit, fénnyel dolgozik a fényérzékeny papírra, sötétkamrában. Nem kevés nemzetközi figyelmet kap, 2019-ben cikkezett róla a The Guardian. (Nem mellesleg Liz Nielsen a Budapest Art Factory vendégművésze is volt 2016-ban.) Meg kell említenem Csörgő Attila Mozgásterek című önálló kiállítását az Új Budapest Galériában a Bálnában, amely tavasszal volt látható. A kiállítás válogatás az 1990-es évektől a mai napig készült munkáiból, melyek kísérleti jellegük miatt egyszeriek és nagyon egyediek. A Budapest Art Factory vendégművész programjára hívtuk meg John Chiara, kaliforniai analóg fotóművészt, akinek 2019 májusában nyitottunk kiállítást Angyalföld címmel. Nagy siker, hogy John Chiara fotóit a New Yorker magazin is közli 2020 februárjában. 2019-ben átfogó kiállítás volt Reigl Judit Palimpszeszt című tárlata az Ybl Budai Kreatív Házban. A művek magyar és nemzetközi gyűjteményekből érkeztek. Reigl újrafelfedezése érzékelhető a nemzetközi piacon, kiemelkedő aukciós rekordja (412 ezer euró) végre megfelelő magasságba emeli a Párizsban élő művésznőt a nemzetközi művészeti színtéren. Kétség kívül az elmúlt év egyik legszebb magyar képzőművészeti sikere Maurer Dóra egyéni kiállítása a Tate Modern-ben nyílt. Az öt évtized munkásságát bemutató tárlat 2020 július 5-ig látható Londonban. Óriási eredmény, hogy Hantai Simon művészetét a Gagosain Galéria képviseli 2019-től. A világ vezető galériája Párizsban rendezte Hantai egyéni kiállítását Les noirs du blanc, les blancs du noir címmel, 2019 októberében nyílt, március 14-ig látható. Különlegessége a párizsi tárlatnak, hogy több festmény is látható Makláry Kálmán magángyűjteményéből. Köztudott, hogy Hantai Simon az abszolút listavezető modern magyar képzőművész, nemzetközi aukciós rekordja 4,4 millió euró. Aki idén járt az Art Baselen, a világ vezető művészeti szakvásárán, az örömmel tapasztalhatta a magyar művészek jelenlétét. A 20. századi klasszikusok, − mint Moholy-Nagy, Vasarely − mellett jelen volt Hantai Simon, illetve a White Cube standján Maurer Dóra. Kellemes meglepetés volt a londoni Mayor Galéria standján négy magyar művész: Bak Imre, Kovács Attila, Jovánovics György és Pinczehelyi Sándor munkáit is látni. Az elmúlt év magyar sikereinek tudható, hogy a Mayor Galéria a négy magyar művészt egyéni kiállításokon mutatta be: legutóbb 2019-ben nyitotta Bak Imre kiállítását, illetve idén bemutatta a Pécsi Műhelyt is. A még látható tárlatok közül Francois Fiedler (Fiedler Ferenc) önálló kiállítását ajánlom az olvasók figyelmébe, ami Képpraxisok 2 címmel decemberben nyílt meg a Műcsarnokban. Számomra az év legszebb, legmeglepőbb kiállítása. Egyrészt fantasztikus volt felfedeznem Fiedler 1976-os festményeit, ez személyes meglepetés, nem kevés stiláris és technikai hasonlóságot láttam a saját munkáimmal összehasonlítva, másrészt nagyon örültem, hogy minden kiállított munka magyar magángyűjteményből került a falakra. A kiállítás február 2-ig látogatható. Makláry Kálmán is sorra mutatja be a magyar modern művészgenerációt, Keserű Ilona, Vera Braun, Reigl Judit és Beöthy Steiner Anna után decemberben Konok Tamás egyéni kiállítása nyílt Sine loco et anno címmel, a kiállítás január 9-ig látható a Falk Miksa utcában. A Kiscelli Múzeumban ajánlanám Vera Molnár kiállítását, Rendetlenség a rendben címmel, mely március 15-ig látható. Molnárt a komputerművészet egyik megújítójaként tartják számon. Bak Imre 80. életévét nagy kiállítással ünnepeli az ACB Galéria, a novemberben nyílt átfogó tárlat márciusig látható. 2019-ben is folytatódott az a magyar és nemzetközi színtéren is jól érzékelhető tendencia, hogy újra fedezzük fel a magyar modern és kortárs művészet idősebb generációját, az Iparterv, a Pécsi Műhely, és egyéni alkotók szintjén is.