Brexit;Európai Unió;világkereskedelem;

2020-01-05 15:12:43

2020: EU-27

A brit konzervatívok elsöprő választási győzelme azt jelenti, hogy Nagy-Britannia január végén elhagyja az Európai Uniót. A Brexit-saga azonban a kilépéssel korántsem ér véget. Ellenkezőleg: az igazi dráma várhatóan csak ezután kezdődik. Brüsszel és London jövőbeli kapcsolatait ugyanis egy kétoldalú, minden gazdasági területre kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodásnak kell rendeznie, de a tárgyalók egyelőre csak az előkészületeknél tartanak. A kilépési szerződésben megszabott „átmeneti időszak” 2020. december 31-ig tart, s az új megállapodás ennyi idő alatt nyilvánvalóan nem jön létre. Akkor sem, ha Boris Johnson populista kampányában a csodaváró híveinek ezt is megígérte. Brüsszel tárgyalási mozgástere meglehetősen csekély, s a végleges megállapodás dátumát csak találgatni lehet.

A Brexit-vita azonban nem csupán az Egyesült Királyság és az EU kétoldalú kapcsolatairól szól. A 2008-as gazdasági válság – többek között – a világgazdaságot is háborús övezetté tette. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által szorgalmazott multilaterális megállapodások egyre inkább háttérbe szorulnak, helyükbe a protekcionizmust erősítő kétoldalú paktumok lépnek. Ehhez járul még a Donald Trump által indított vámháború. Ez arra a – tudatlanságból eredő – meggyőződésre épül, hogy minden ország, amely az Egyesült Államokkal szemben kereskedelmi többletet halmoz fel, „az amerikai nép” ellensége.

Az EU új vezetői nincsenek könnyű helyzetben, de a feladatok rangsorolásakor lehetnének bölcsebbek. A világgazdaság hagyományos erőközpontjait (USA, Európa, Japán) egyre komolyabb kihívások érik. Az „uniópártiaknak” – többek között – ezzel kellene foglalkozniuk, miután a populisták meggyőzésére irányuló konzultációs kísérletek teljesen értelmetlenek. A nemzeti politika szélsőséges képviselői ugyanis éppen az integráció legfőbb vívmányát, az egységes piacot teszik tönkre. Egyetlen példa a külső veszélyre: Peking napjainkban már azért lobbizik, hogy az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesülete (ITU) a kínai paramétereknek megfelelő szabványokat ajánlja világszerte az arcfelismerő rendszereket gyártó cégeknek. Arra számítanak, hogy ezzel a politikával a digitális piacon minden konkurenst legyőzhetnek. Az Unió eközben – mintha a külvilág és a versenytársak nem is léteznének – újabb belső konzultációra készül. Az Európai Tanács a klímacsúcson bejelentette: az EU jövőjéről 2020-tól két évig tartó eszmecserét szerveznek. 

Brexit – Brüsszelből nézve

A brit parlamentben zajló viták „szakmaiságát” jelzi, hogy az ír határkérdés megoldásáról eddig egyetlen jogilag komolyan vehető javaslat sem hangzott el. Az alsóház által már háromszor elutasított kilépési szerződés, illetve annak – Johnson követelésére – némileg átalakított backstop-záradéka eleve átmeneti megoldást javasol. A határprobléma rendezését mindmáig a majdani „átfogó, különleges, végleges, stb.” szabadkereskedelmi megállapodástól várják. Sajnos eddig egyetlen londoni politikus sem merte kimondani, hogy Írország és Észak-Írország határa igenis az EU által ellenőrzött vámhatár lesz, miután más nem lehet. Az is nyilvánvaló, hogy Brüsszel nem köthet olyan szerződést, ami az Unióban maradó 27 tagállammal azonos kereskedelempolitikai előnyöket biztosítana a briteknek. Egy ilyen megállapodás az európai integráció eddig elért eredményeinek feladását jelentené és az egységes piac elveivel, tételes szabályaival is ellentétes lenne.

A Brexit legnagyobb hazugsága, hogy soha nem látott gazdasági előnyöket ígér, miközben a britek egyedül sokkal gyengébbek lesznek. Brüsszel felelős a tagállamoknak: egyszerűen nem engedheti meg, hogy a szomszédjában – például alacsony adókkal, deregulációval – a tőke számára az uniós piacnál vonzóbb környezetet teremtsenek. Így várható, hogy Johnsonnak a kilépés után rosszabb helyzetből kell majd új szabadkereskedelmi megállapodásokat kötnie.

Talán sokan nem tudják, de az Unió – minden baja ellenére – a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma. 2017-ben például az EU-28-ak részesedése a globális exportból 34,5 százalék volt, ami a kínaiak 12,8 vagy az USA 8,7 százalékos teljesítményét messze meghaladta. Szakértői becslések szerint ez a helyzet a brit kilépés után sem változna lényegesen, ami az Unió egységes piacának erejét, működőképességét mutatja. Ezért semmi nem indokolja, hogy a tavasszal kezdődő tárgyalásokat követően a brexitistáknak tett politikai engedmények miatt a tagállamok közös pozíciói romoljanak.

Csak remélhető, hogy az Unió új vezetői is hasonlóan gondolkodnak. Ezért nagyon meglepő, ahogy Frans Timmermans egy karácsonyi nyílt levelében (The Guardian) Nagy-Britanniát a szeretetéről biztosította. A bizottsági alelnök egyike az integráció jövőjéért felelős politikusoknak. Miután 2020 a Brexit-tárgyalások döntő éve lesz, az uniós vezetőket nem befolyásolhatnák a személyes érzelmek.    

Széteső világkereskedelmi rendszer

Az MTA Világgazdasági Tudományos Tanácsának 2019-ben megjelent évkönyve (Trendek és töréspontok) összefoglalja azokat a fontos – az Európai Uniót is közvetlenül érintő – változásokat, amelyek 2008 után a világkereskedelem átalakulásához vezettek. Balás Péter, az Európai Bizottság (EB) tanácsadója szerint a Trump-kormányzat lényegében már szakított a multilateralizmusra épülő, liberális kereskedelempolitikával. Minden partnerével az erő pozíciójából tárgyal, és elsősorban a kétoldalú megállapodásokat szorgalmazza.

Az Egyesült Államok elnöke nemcsak Kínának üzente meg a vámháborút, az – egyébként NATO-szövetséges – európai partnereit is folyamatosan fenyegeti. 2018-ban például az amerikai vámemelések a világ összes országából származó acél- és alumíniumtermékekre kiterjedtek. Azokat az országokat viszont, amelyekkel kétoldalú alapon sikerült az amerikai érdekeknek megfelelően megegyezniük, mentesítették a megemelt vámok alól. Ez a gyakorlat nyilvánvaló megsértése a diszkrimináció tilalmáról szóló egyik legfontosabb WTO-jogelvnek.

Az USA a vámemeléseket többnyire a nemzetbiztonsági érdekei védelmével indokolja. Az uniós bizottsági szakértő szerint háborúk vagy más súlyos válsághelyzetek esetén valóban jogszerű lehet a kereskedelem korlátozása, de e szabályok alkalmazása nem szolgálhat kizárólag hazai iparvédelmi célokat. A trumpi politika következtében már-már nevetséges helyzet állt elő. Az Egyesült Államok legfontosabb politikai és katonai szövetségesei (EU, Kanada, Japán) is szerepelnek azok között, akik az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy az Európai Unió a WTO vitarendezési eljárása keretében is fellép a nyilvánvalóan rosszhiszemű – egyszerűbben szólva hazug – nemzetbiztonsági indoklásokkal szemben. Más kérdés, hogy ezek az eljárások akár több évig is eltarthatnak. A fellépésnek azonban a jövő szempontjából akkor is van jelentősége, ha a hatékonyság nagyjából az uniós jogállami értékeket védő 7. cikkelyhez mérhető.

A nemzetközi kereskedelem meglehetősen bonyolult „hálózatos rendszerként” működik, amelyben minden mindennel összefügg. A multilaterális és regionális megállapodások trumpista, brexitista szétverése ma már a világgazdaság egészét fenyegeti. Ezért van szükség a multilateralizmus európai szintű védelmére, ami – a populizmus elleni fellépéssel párosulva – az új Bizottság egyik legfontosabb célja lehetne.     

Pótcselekvés és cselekvés

December közepén a Der Spiegel írt arról, hogy a Fidesz felfüggesztett tagságáról csak a februári néppárti kongresszuson várható döntés. A cikk azzal ér véget, hogy Donald Tusk, akinek – saját szavai szerint – „Orbán a gyengéje”, a kongresszus előtt azért még beszélni akar a miniszterelnökkel. Annak ellenére, hogy Kovács Zoltán államtitkár minapi ostoba twitterezése is mindent elmondott a magyar kormányról Brüsszelben. Ezért jogos a kérdés: vajon miről kell még a néppárti elnöknek a magyar kormányfővel beszélgetnie?

Más a helyzet a tervezett kétéves konzultációval. Az Európai Parlamentnek szüksége lehet a politikai álláspontok tisztázására olyan fontos ügyekben, mint a demokráciát erősítő intézményi reformok, a klímaválság vagy az európai szociális biztonság egyre aggasztóbb hiánya. A veszély abban van, hogy a két évre tervezett tanácskozás azokról a feladatokról is elterelheti a figyelmet, amelyek azonnali cselekvést igényelnek.

Az Európai Bizottságnak az idei év biztosan rosszul kezdődik, miután a Bundestagban vizsgálat indult Ursula von der Leyen ellen. Ha elmarasztalják a hadügyminiszterként megkötött botrányos tanácsadói szerződések, valamint a hivatali mobilja adattörlései miatt, az akár a bizottsági elnökségébe is kerülhet. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy az új EB programja számos fontos elemet (Zöld Európa, az EU világpolitikai szerepének erősítése) tartalmaz. Az igazi kérdés csak az, hogy a biztosi testületnek sikerül-e a jó politikai célokat cselekvési programmá formálnia. Látható, hogy 2020-ban a világkereskedelem lesz a küzdőterek egyike. A bizottság dokumentuma szerint a multilateralizmus az Európai Unió éltető eleme.