Előfizetés

Ötvenhárom ember halt meg az árvizek miatt Indonéziában

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.04. 11:18

Fotó: Donal Husni / AFP / NurPhoto
Az elárasztott területen élők közül több mint 170 ezren vannak továbbra is ideiglenes menedékhelyeken.
Ötvenháromra nőtt az indonéziai főváros, Jakarta térségét sújtó árvizek halálos áldozatainak száma szombatra, lakosok tízezrei meg mindig nem tudtak visszatérni otthonukba – közölték a hatóságok. Az elárasztott területen élők közül több mint 170 ezren vannak továbbra is ideiglenes menedékhelyeken. Az év végén kezdődött heves esőzések váratlan áradásokat és földcsuszamlásokat okoztak Jakarta térségében és a fővárostól 100 kilométernyire délnyugatra fekvő Lebak térségében. A katasztrófa-elhárítás szóvivője szombaton közölte, hogy a katasztrófában 53 ember halt meg, egy ember pedig eltűnt. A korábbi híradások pénteken még 43 halottat említettek. Agus Wibovo azt is elmondta, hogy illetékesek szombaton a leginkább sújtott területen fedél nélkül maradtakat látogatják meg.
A menedékhelyek zsúfoltak, fogytában az élelmiszer és az ivóvíz. Sokat kénytelenek a megáradt folyókból vizet venni a mosakodáshoz és a mosogatáshoz. A mostani szerencsétlenség a legsúlyosabb a 2013. évi árvíz óta, amelyben emberek tucatjai haltak meg Jakartában. Az indonéz fővárost rendszeresen sújtják árvizek az esős évszakban, amely november végén kezdődött.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter évek óta kereste a lehetőséget Szulejmáni likvidálására

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.04. 10:11
Mike Pompe amerikai külügyminiszter és Szulejmáni fényképe iráni tüntetők kezében
Fotó: AFP
Vele párhuzamosan az Obama-kormányzat nem hivatalos tűzszünet idején is figyelte az iráni hírszerzés vezetőjét.
Az amerikai sajtóban részletek jelentek meg Kászem Szulejmáni iráni tábornok pénteki bagdadi likvidálásának előzményeiről. Mint ismert, az Amerikai Egyesült Államok légicsapásokat hajtott végre az iraki fővárosban, Bagdadban, Szulejmáni iráni tábornok, az iráni hírszerzés rendkívül népszerű vezetője volt a támadás fő célpontja. A robbanás vele és további hét emberrel végzett. A dróntámadást Donald Trump amerikai elnök rendelte el. A tábornok halála miatt a teheráni vezetés bosszút esküdött, az amerikai nagyvárosokban pedig kivezényelték a Nemzeti Gárdát, és több rendőrt állítottak szolgálatba. A Wall Street Journal szombati információi szerint - írja az MTI - Donald Trump amerikai elnök nem csütörtökön hozott döntést Szulejmáni likvidálásról, hanem még december 27-én, azt követően, hogy az Irán támogatását élvező milicisták az iraki Kirkuk közelében lévő amerikai támaszpont ellen támadást intéztek, és életét vesztette az amerikai hadsereg egyik alvállalkozója - egy nyelvész - is. A lap azt írja, a merényletet Kászem Szulejmáni irányította, és Libanonban, Szíriában, valamint Irakban további offenzívákat készített elő, ezért Mike Pompeo külügyminiszter, Mark Esper, a védelmi tárca irányítója és Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője együttesen győzték meg Trumpot arról, hogy likvidálják Szulejmánit. Úgy érveltek, "most van ésszerű esély arra", hogy a csapásméréssel nem háborút robbantanak ki, hanem az Iránon belüli "mérsékelt erőket" segítik. Az elnökkel a támadás jogi hátteréről is tárgyaltak, különös tekintettel arra, hogy Szulejmániék likvidálása minősíthető-e önvédelemnek.

Régóta figyelték, csak indok és helyszín kellett

Az Obama-kormányzat idején - amikor már zajlottak az iráni atomprogramról folyó tárgyalások - is végig figyelemmel kísérték Kászem Szulejmáni tevékenységét. Azonban hallgatólagosan beleegyeztek abba is, hogy az iráni tábornok repülőgépe ugyanabban az iraki légikikötőben parkoljon, ahol a különleges műveletek főparancsnokságát vezető Tony Thomas amerikai tábornok repülője szokott állni. A Pentagon egyik stratégája ezt "nem hivatalos tűzszünetként" értékelte. A Trump-kormányzat már 2017-es megalakulása óta számolt Szulejmáni eltávolításának lehetőségével, de a Wall Street Journal szerint nehéz volt meghatározni az iráni hírszerzés fejének tartózkodási helyét, ráadásul nagyon ritkán - és akkor is csupán rövid időre - hagyta el Iránt. Ezért nem született döntés a likvidálásról.       December 27. után öt nappal Szulejmáni Bagdadba érkezett repülővel. "Ekkor vált alkalmas célponttá" - idézte a Pentagon munkatársát a Wall Street Journal. A bagdadi nemzetközi repülőtérről a fővárosba bevezető úton nagyon kevés kijárat van, és az utat végig magas fal övezi. Ez az amerikai döntéshozók számára - a lap megfogalmazása szerint - "optimális helyszín volt a célszemély likvidáláshoz". Kászem Szulejmáni alig indult el a repülőtéri úton, amikor a konvoját dróntámadás érte.

Pompeo különösen régóta vadászott Szulejmánira

Az amerikai közszolgálati rádióban (NPR) elhangzott összeállítás szerint az amerikai külügyminiszternek évek óta célkeresztjében volt az iráni tábornok. Mike Pompeo már 2015-ben - amikor még Kansas republikánus képviselője volt a washingtoni kongresszusban - rendszerváltozást szorgalmazott Iránban, és Kászem Szulejmánit nevezte meg a második legfontosabb embernek perzsa földön. Akkor egy rendezvényen arról beszélt, hogy Szulejmáni kezéhez "amerikaiak százainak vére tapad". Az NPR felidézte, hogy Pompeo 2017 júliusában, amikor már a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vezetője volt, a coloradói Aspenben évente megrendezett híres biztonsági fórumon is beszélt Szulejmániról. Arra a kérdésre, hogy realista, vagy járható megoldás-e a rendszerváltoztatás Iránban, azt felelte: "a bajkeverők, Kászem Szulejmáni és a bandája, nem megválasztott tisztségviselők. Mi ezekre az emberekre figyelünk halál komolyan, hogy ne folytathassák tevékenységüket és ne legyen hatalmuk". Pompeo még abban az évben bejelentette, hogy levelet intézett Szulejmánihoz és Irán más, egyébként meg nem nevezett vezetőihez. A levélben arra figyelmeztette őket, hogy egyre veszélyesebb magatartást tanúsítanak Irakban, és az Egyesült Államok őket fogja felelősnek tartani az Irakban lévő amerikai érdekeltségek elleni bármely támadásért. "Ez világos üzenet volt, de biztosak akartunk lenni abban, hogy Szulejmáni és az iráni vezetők megértették, mit akarunk" - jelentette ki az akkor még CIA-vezető Pompeo egy Ronald Reagan elnökről elnevezett nemzetvédelmi fórumon Dél-Kaliforniában.

Puskaporos a balkáni béke

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.01.04. 09:30

Fotó: LUDOVIC MARIN / AFP
A félsziget uniós csatlakozásra váró országaiban, Szerbiában, Észak-Macedóniában, Montenegróban, továbbá Koszovóban és Albániában a robbanás elkerülése a cél.
Szerbiában, várhatóan április utolsó hétvégéjén, parlamenti választást tartanak, s ahogy az országban élők már megszokhatták, heves kampányidőszakra van kilátás. A 2016-os parlamenti választást követően az Aleksandar Vucic akkori miniszterelnök (azóta elnök) által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) kényelmes többséget szerzett a törvényhozásban, mégis koalíciós kabinetet hozott létre a szocialistákkal. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az SNS ismét győzni fog. Akkora a médiatúlsúlya, oly mértékben irányítása alatt tartja a párt a társadalom minden szegmensét, hogy ezt az ellenzék képtelen ellensúlyozni. A politikai klíma azonban némiképp megváltozott a négy évvel ezelőttihez képest. A városokban már nem annyira népszerű Vucic pártja, Belgrádban pedig 2018 óta szombatonként megmozdulásokat tartanak a szélesebb körű demokráciáért, a médiaszabadságért. Kézzel fogható eredményt egyelőre nem értek el, de már az is nagy szó, hogy nem esett szét az egyébként teljesen különböző irányultságú pártokat magában foglaló ellenzéki mozgalom. A voksolás előtt tehát nem is az a kérdés, hogy melyik politikai erő végez az élen, sokkal inkább az, hány párt indul el. Tavaly februárban a Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki csoportosulás pártjai (a Demokrata Párt, a jobboldali radikális Dveri, a Szabadság és Igazság Pártja, a Nemzeti Párt, az Elég volt, és a Polgári Front) aláírták a „Szerződést a Nemzettel”, amelyben megállapodtak arról, bojkottálják a következő parlamenti választást, ha egyenlőtlenek lesznek a feltételek, szeptemberben pedig már egyértelműen távolmaradásra szólítottak fel. Két további ellenzéki párt, a Szabad Polgárok Mozgalma és az egykori miniszterelnök, Zoran Zivkovic által irányított Új Párt még nem döntött. Utóbbi akkor határoz a további teendőkről, amikor hivatalosan is kiírják a voksolást. Ha az ellenzék majdnem egységesen bojkottálná a választást, az megkérdőjelezné annak legitimitását – vélekedett Djordje Pavicevic politikai elemző a BBC szerb adásában. Azt mindenesetre készpénznek lehet venni, hogy a voksolás közeledtével folyamatosan nő majd a feszültség. Montenegróban múlt év végén a parlament a szerb pravoszláv papság tiltakozása ellenére elfogadta az új egyházügyi törvényt. Ennek értelmében a vallási közösségeknek dokumentumokkal kellene igazolniuk, milyen ingatlanokkal rendelkeztek 1918 előtt, vagyis azt megelőzően, hogy Montenegró csatlakozott a Jugoszláv Királysághoz. A szerb pravoszláv egyház emiatt jelentős ingatlanokat veszíthet el, többek között középkori templomokat, kolostorokat. A törvény elfogadása után még hűvösebbé válhat Montenegró és Szerbia viszonya. A kis balkáni állam belpolitikáját már a kilencvenes évek eleje óta Milo Djukanovic elnök határozza meg, aki nagyobb léptekben kíván a Nyugathoz közeledni, mint Belgrád. Az ország már 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, Szerbia esetében ezzel szemben szó sincs arról, hogy az ország valaha is az észak-atlanti szövetség tagja legyen. Így feltételezések szerint az egyházügyi törvény újabb lépés a szerb befolyás visszaszorítására. Ugyanakkor tény az is, hogy Montenegróban a kormány a rendőrség bevetésétől sem riad vissza, ha veszélyben látja a hatalmát. Észak-Macedóniában – Szerbiához hasonlóan – áprilisban rendeznek parlamenti választást. Emmanuel Macronnak nagy szerepe van abban, hogy idő előtti voksolást kellett kiírni. A francia elnök ellenállása miatt ugyanis nem kezdődtek meg az uniós csatlakozási tárgyalások az állammal, pedig az Európai Unió eredetileg ígéretet tett arra: ha sikerül lezárni a Görögországgal folytatott névvitát,  megnyílik az út Szkopje előtt. Nem így történt. Zoran Zaev szociáldemokrata miniszterelnök ezért bejelentette, előrehozott választást ír ki, hogy a polgárok döntsenek arról, milyen jövőt akarnak az országnak, továbbra is az uniós integrációt tartják-e prioritásnak, vagy sem. Pártja legnagyobb ellenfele a jobboldali-konzervatív, oroszbarát VMRO-DPMNE, amelynek egykori elnöke, Nikola Gruevszki korábbi kormányfő 2018 novemberében Magyarországra menekült a felelősségre vonás elől, s Budapest menedékjogot is biztosított a hazájában elítélt politikus számára. Zaev az előrehozott voksolás kiírása mellett egységkormány felállítását is javasolta, amely január 3-tól lenne hivatalban az április 12-én esedékes voksolásig, ám a két nagy párt közötti ellentétek miatt ez nehezen jött létre. A VMRO-DPMNE ugyanis egy egykori tisztet, Dragan Kovackit javasolta belügyminiszternek, akinek személye elfogadhatatlan volt a szociáldemokraták számára. Zaev mindenesetre pénteken, ígéretének megfelelően, bejelentette lemondását. A másik súlyos gondot az jelentheti, hogy éleződhetnek a feszültségek a macedónok és az albán kisebbség tagjai között. 2018-ban a szociáldemokraták olyan törvényt fogadtak el, amely széleskörű nyelvhasználatot biztosít az albánok számára. A Velencei Bizottság azonban fenntartásait hangoztatta és korrekcióra szólította fel a kabinetet. Érdekes módon nem az albánoknak adott jogokat kevesellte, hanem úgy vélte, túl messzire megy a jogszabály például azzal a kitételével, hogy a bíróságokon az albán nyelv is alkalmazható. Ez ugyanis jelentősen lelassítaná a bíróságon a döntéshozatal folyamatát.

Tiranában a helyzet változatlan

Koszovóban talán békésebb lesz a következő év az előzőhöz képest, erre azonban arrafelé sosem lehet mérget venni. 2019 végén jelentette be a parlamenti voksoláson második helyet elért Koszovói Demokratikus Liga (LDK), hogy kívülről támogatja az Önrendelkezés által életre hívandó kabinetet, amely azonban így is kisebbségben működne. Kérdés, hogy Pristinában ez mennyire lehet stabil. Albániában a jobboldali Demokrata Párt nem tudta megdönteni a szociáldemokrata kabinetet, de nyugalom 2020-ban sem várható. Az ország ráadásul közeledés helyett mintha távolodna az EU-tól azután, hogy elfogadta az internetes média ellenőrzését lehetővé tevő törvényt.