Állami cég perel állami hivatalt. Nem mindennapi eset, de hamarosan mégis bíróság elé áll egy kormányhivatal, mert nem átallott a kisembernek kedvező határozatot hozni. Nem tisztünk védeni az állam meghosszabbított karjaként működő, minden ügyintézésfajtát maga alá gyűrő intézményt, de az M85-ös autópálya építését kísérő kisajátítási eljárásokban a valós árhoz közelebb álló kártalanítási összeget ajánlott, mint amennyit a kisajátítást kérő állami autópálya-beruházásokat intéző cég meg akar adni.
Amióta létezik szabályozás a kisajátításra – úgy 150 éve –, mindig az „azonnali, feltétlen és teljes” kártalanítás érvényesülésével voltak gondok, különösen a „teljes” hagyott kívánnivalót maga után. A Sopront elkerülő út építése is előhozta ezeket a feszültségeket a kisajátító és a telektulajdonosok között, a felperes Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a közvélekedés szerint most is áron alul igyekszik megszerezni a nyomvonalba eső és az azt övező területet. A telektulajdonosok szerint sérelmesen alacsony ár miatt azonban egyezség nem született, a kormányhivatal új értékbecslést végeztetett, ami furcsa módon a dupláját hozta ki a kifogásolt ajánlati összegnek.
A kisajátítás tehát a szakértők csatája is. A kezdeti időkben a szakértőt/értékbecslőt feleskették, hogy döntése megkérdőjelezhetetlen legyen, ha pedig csalt, annak súlyos következményei voltak. Ma ennek a hagyománynak nyoma sincs. A Nif debreceni szakértője se nem rosszabb, se nem jobb, mint a kormányhivatal által felfogadott szolnoki stáb, és a telektulajdonosok is igényelhetnek új értékbecslőt, aki mondhat egy harmadik árat. Ami biztos, hogy az állami intézményeknek, cégeknek az utolsó fellebbezési lehetőséggel is élniük kell, mert önként nem veszíthetnek, hisz a köz nevében cselekszenek. Csak kérdés: a soproni elkerülőnél a Nif mit ért a köz alatt, kinek az érdekében lép fel?