Szabad szemmel: már biztosra vehető, hogy Horvátország nem a magyar és a lengyel úton halad majd

Publikálás dátuma
2020.01.06. 07:07

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 6.
Yahoo/Bloomberg Az a baloldali politikus lesz a következő 4 évben Horvátország elnöke, aki bevitte Zágrábot az unióba. Zoran Milanovics csaknem 53 százalékkal verte hivatalban lévő riválisát, Grabar Kitarovicsot, a kormánypárt, a HDZ jelöltjét. Ily módon feladja a leckét a miniszterelnöknek a készülő parlamenti választások előtt, éppen akkor, amikor a horvátok látják el az EU soros elnöki tisztét. Azt ígéri, hogy elutasítja a szélsőséget, küzd a széles körben elharapózott vesztegetések ellen és megállítja a fiatalok elvándorlását. Vetélytársa ezzel szemben bevándorlás-ellenes jelszavakkal próbálkozott, magyar és lengyel mintára. Ezen felül ő az USÁ-t tekinti az ország legfőbb szövetségesének, míg Milanovics az unióban látja a jövőt. Horvátországban a legfőbb közjogi méltóság javarészt ceremoniális jelentőségű, egy zágrábi politológia professzor mégis úgy véli, hogy az eredmény nagy csapás a jobboldal számára. Egyik kollégája pedig megjegyezte, hogy ezek után teljesen nyílttá vált a küzdelem az általános választások előtt, de nem lehet tudni, hogy a most következő időszakban hol lesz a tényleges hatalom: az államfői hivatalban vagy a kormánynál. 
Politico Az új horvát elnök kijelentette, hogy a többpárti parlamenti demokrácia nem tökéletes, csak éppen nincs jobb nála, viszont minden más a tekintélyelvűségbe vezet. Milanovics azt ígérte, hogy megpróbál véget vetni az ország megosztottságának és mindenkivel párbeszédre törekszik. A politikus, aki 2011 és 15 között szolgált kormányfőként, 5 %-kal utasította maga mögé Grabar-Kitarovicsot. Közölte, hogy ugyan kettejük között a különbség nem volt túl jelentős, mégis egyértelmű, és némi hitet öntött a társadalomba. Így ő maga részéről most boldog. Egy zágrábi elemző úgy értékelte, hogy a változás mérsékelt, mégis biztosra vehető, hogy Horvátország a következő jó négy évben nem a magyar és a lengyel úton halad majd. A jelek szerint ugyanis a szavazópolgárok nem kértek a kormánypárt keményen jobbos irányvonalából, mert azt túlságosan is radikálisnak tartották.
FT A kommentár aggasztónak tartja, hogy Oroszország megint átírja a történelmet, ezúttal a Molotov-Ribbentrop-paktum kapcsán. Több oka is van annak, hogy Putyin átértelmezi az egykori eseményeket, amit azután ideológiai fegyverként használ. Először is nem szeretné, ha bármi árnyékot vetne a szovjet győzelem emlékére, miután közeleg az évforduló, hiszen májusban lesz, hogy Európában véget értek a csaták. Amióta az elnök tekintélyelvűbb vonalra és harciasabb külpolitikára állt rá, rendszerének legitimitása szempontjából sarokkő lett a világháborús diadal. Másodszor, az orosz felet aggasztja, miként hat a politikai rendszerek stabilitására, ha elmondják a történelmi igazságot, főként az olyan rezsimekről van szó, amelyek korlátozzák a szabadságot. Gorbacsov és Jelcin idején Moszkva példátlan tisztességgel ismertek el egy sor disznóságot. Csakhogy az utolsó szovjet államfő bátorsága lejáratta az uralkodó ideológiát és a rendszer bukásához vezetett. Ezt a leckét pontosan megtanulta Kína és Putyin is. Gorbacsov alatt a szovjet vezetés elítélte a náci Németországgal kötött titkos megállapodást, amely alapul szolgált a Lengyelország elleni orosz invázióhoz és a balti köztársaságok megszállásához. A Kreml később felelősséget vállalt a katyni mészárlásért, valamint a Prágai tavasz leveréséért is. Ily módon megnyitotta az utat, hogy Közép- és Kelet-Európa államai visszaszerezzék történelmüket és nemzeti függetlenségüket. Ezek a kormányok jelenleg értelemszerűen nyugtalanok, hiszen azt látják, hogy a moszkvai propagandisták eltorzítják a tényeket. Nemzedékről nemzedékre fel kell tárni az államhatalom hazugságait, a történelmi ferdítéseket. Egyébiránt a kontinens középső részén javarészt úgy ítélik meg, hogy a paktum az előjátékot szolgáltatta ahhoz a lidércnyomáshoz, amit a régió a következő 50 évben a náci és a szovjet teljhatalom alatt elszenvedett. Az oroszoknál viszont csaknem minden 2. ember teljesen vagy részben támogatja az egykori egyezséget.
Die Zeit Erdogan mer nagyot álmodni – írja az elemzés, hozzátéve, hogy a török elnök geopolitikai terveinek részeként Európa délkeleti peremén szinte teljesen észrevétlenül kezdte meg működését egy orosz gázt szállító vezeték. Célja az, hogy Törökország – tranzitállamként – a regionális energiaellátás fordítókorongja legyen. Az új csőrendszer Oroszországból a Fekete-tengeren át török földre, majd onnan Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át Ausztriába vezet, már ha megépül a meghosszabbítása. A két ág kapacitása évente összesen 31,5 milliárd köbméter. Az EU tavaly 458 köbméternyi földgázt használt fel, vagyis csekélység az, ami Törökország felől jön majd. Erdogan mégis nagy jelentőséget tulajdonít neki és a Török Áramlat elkészülte nem okozott akkora viszályt, mint az Északi Áramlat 2, amely feldühíti az amerikaiakat és megosztja az európaiakat. Ráadásul tovább enyhít a korábban feszült török-orosz viszonyon. Viszont Brüsszelben és Washingtonban már nincsenek meggyőződve arról, hogy Ankara tényleg a Nyugat felé tart. Ráadásul, ha lesz leágazás Európa felé, akkor Putyin az EU korábbi ellenkezése dacára eléri, amit akart: Ukrajna megkerülésével szállíthat energiahordozót a földrészre. Egy német szakértő éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy gazdasági szempontok alapján sokkal jobban megérné továbbra is az ukrán területen futó vezetéket igénybe venni, de itt a politikai érdekek domináltak. A törökök viszont jól járnak anyagilag, hiszen egyrészt övék lesz a tranzitdíj, másrészt az új csövön keresztül a hazai energiaszükséglet egyharmadát tudják fedezni. Emellett az elképzelésekben további vezetékek szerepelnek. Továbbá Ankara kiépítette a kapacitást a cseppfolyósított amerikai földgáz fogadására. Ily módon tavaly az első félévben csaknem annyi mélyhűtött gáz érkezett az USÁ-ból, mint amennyi Oroszországból vezetéken. Ez lehet az oka, hogy Trump egyáltalán nem ágál a Török Áramlat miatt, míg az Északi Áramlat 2 ellen nem győz tiltakozni. Ugyanakkor a tengerentúli energiahordozónak köszönhetően csökken Törökország függése az orosz földgáztól.
FAZ Az Augsburgi Egyetem nyelvészeti-történelmi kara 30 évvel a rendszerváltás után elérkezettnek látja az időt, hogy törölje a politikai szótárból a „keleti tömb” kifejezést, amely még a hidegháború idejéből származik. Úgy látja ugyanis, hogy azon túllépett az idő, és már nincs ok arra, hogy bárki homogén kulturális területnek tekintse az Odera-Neisse és a Vlagyivosztok közötti részt. Igaz – mutat rá egy svájci professor – már a 18. században kialakult a közhely, hogy a földrész keleti fele elmaradott és negatív a liberális és állítólag haladó Nyugathoz képest. Viszont az is tény, hogy az érintett országok és azok lakói egyáltalán nem örülnek a címkézésnek. Nyugat-Ukrajna pl. kifejezetten közép-európainak tartja magát. A klisék közé tartozik a félelem a többi közt a keleti bűnözéssel szemben, de ha attól eltekintünk, az a legjobb ellenszer az előítéletekkel szemben, ha nyugatról minél többen ellátogatnak ezekbe az országokba. Az érdeklődés növekszik is, annál is inkább, mert pl. Ukrajnában külsőleg megújult egy sor történelmi fontosságú kisváros. Ugyanakkor a Gießeni Egyetemen aggasztó módon visszaesett az érdeklődés a szláv nyelvek iránt., bár ez nem vonatkozik az oroszra. Egy ottani professzor felveti a sajtó felelősségét is, mert a jelentések aránytalanul sokat foglalkoznak a putyini Oroszországgal, illetve a közép-európai tekintélyelvű rendszerekkel. Viszont nemigen figyelnek oda az olyan kedvező fejleményekre, mint a korrupcióellenes harc sikere Romániában vagy az új szlovák elnök asszony megválasztása. Akkor ugyanis jobban kiderülne, hogy a régió már egyáltalán nem egységes.
Szerző

Megszállta a parlamentet a kormány Venezuelában

Publikálás dátuma
2020.01.06. 06:48

Fotó: AFP / Anadolu Agency
Néhány órával később a parlament tagjainak többsége – egy ellenzéki újság szerkesztőségében összegyűlve – megszavazta Juan Guaidó ellenzéki vezető újjáválasztását a parlament élére.
Venezuela szocialista kormánya új elnököt iktatott be a parlament élére vasárnap, miután fegyveres gárdisták megakadályozták, hogy az ellenzéki képviselők belépjenek a törvényhozás épületébe. A tucatnyi ország által elítélt lépést a venezuelai ellenzék vezetői úgy minősítették, mint az ország utolsó demokratikus intézményének eltérítését. Néhány órával később
a parlament tagjainak többsége – egy ellenzéki újság szerkesztőségében összegyűlve – megszavazta Juan Guaidó ellenzéki vezető újjáválasztását a parlament élére.

Guaidó, aki a házelnöki poszt legitimitására hivatkozva tudott mindeddig szembeszállni a Nicolás Maduro elnök vezette szocialista kormánnyal, néhány vele szövetséges képviselő kíséretében próbált bejutni a neoklasszikus épületbe, ahol az ellenzéki vezetésű Nemzetgyűlés napirendje szerint újjáválasztották volna tisztségébe. A nemzeti gárda rohamrendőri pajzsokkal felszerelt tagjai azonban megakadályozták a bejutásukat. A kialakult dulakodásban Guaidó megpróbált átmászni a parlament kerítésén, de a nemzeti gárdisták meghiúsították ezt a kísérletét. Odabenn, hasonlóan kaotikus körülmények között
Guaidó egyik riválisát, az egyik ellenzéki pártból korrupció gyanújával kizárt Luis Parrát iktatták be a venezuelai parlament új elnökévé.

A venezuelai Union rádió és az állami televízió beszámolója szerint Nicolás Maduro hivatalban lévő venezuelai elnök híveivel együtt vett részt a rögtönzött beiktatási ceremónián, ellenzéki képviselők heves tiltakozása mellett. Az ellenzék szerint a törvényhozás nem volt határozatképes, s Maduro ismételten fittyet hány az alapvető demokratikus jogokra, megfélemlítést és erőt használva, hogy visszaszerezze a parlament felett 2015-ben elvesztett ellenőrzését. Guaidó illegálisnak minősítette az új parlamenti vezetést. Híveivel a venezuelai törvényhozás Twitter-oldalán puccsnak minősítette a történteket. Maduró húzását azonnal elítélte az Egyesült Államok, az Európai Unió és egy tucatnyi latin-amerikai ország. A 167 tagú parlament 100 ellenzéki képviselője egy újság szerkesztőségében gyorsan újraválasztotta Guaidót, akit korábban a világ több tucat országa ismert már el Venezuela legitim vezetőjeként. A kialakult helyzet mindazonáltal tovább gyengítheti az ellenzék Maduro eltávolítására irányuló kampányát, és segíthet eljelentékteleníteni Guaidót. „A diktatúra ma újabb hibát követett el” – hangoztatta Guaidó miután letette házelnöki esküjét az El Nacional című lap irodaházában.
„Ma elfoglalták a parlamentet, áthágva a jogszabályokat, militarizálva (az épületegyüttest)”

– tette hozzá.

Az ellenzéki vezető honfitársai millióinak reménységévé vált, hogy az ország kilábalhat abból a mély gazdasági és belpolitikai válságból, amely miatt az elmúlt években mintegy 4,5 millió venezuelai kényszerült külföldre menekülni. A venezuelai válság rendezésére 2017-ben megalakult, úgynevezett Limai Csoport tagállamai vasárnap elítélték, hogy Nicolás Maduro kormánya erővel megakadályozta a parlament elnökének újraválasztását. Argentína, amely nemrég baloldali kormányt választott szintén elítélte a Caracasban lezajlott fejleményeket. Az Európai Unió vasárnap leszögezte, hogy továbbra is Guaidót fogják elismerni az ország legitim vezetőjeként. A brazil kormány demokráciaellenesnek nevezte Maduro húzását, az Egyesült Államok egy magas rangú latin-amerikai diplomatája pedig bohózatnak minősítette a meghamisított parlamenti ülést. A világháló forgalmának korlátozását figyelő NetBlocks csoport szerint a nap folyamán korlátozottan voltak elérhetőek Venezuelában az internetes közösségi és videomegosztó portálok, feltehetően a parlamenti elnök megválasztásával összefüggésben.
Szerző

Elbukta Sanchez az első akadályt, nem tudott kormányt alakítani

Publikálás dátuma
2020.01.05. 19:56
Pedro Sánchez
Fotó: PIERRE-PHILIPPE MARCOU / AFP
Első nekifutásra nem sikerült a kormányalakítás Pedro Sancheznek, de ebben nincs is semmi rendkívüli. Az ügyvezető szocialista kormányfő számára a keddi nap lesz sorsdöntő. A Franco diktatúra utáni spanyol demokrácia első koalíciós kormánya ha létre is jön kedden, nem lesz egyszerű dolga, hiszen kisebbségi kabinetként, minden döntéséhez egyedi támogatókat keresve kell megígért reformjait végrehajtania. A Sanchez vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) a radikális baloldali Podemosszal lépett koalícióra, de együtt is csak 155 mandátumuk van. Emellett Sanchez megszerezte a baszk nacionalista PNV parlamenti támogatását, valamint a  függetlenségpárti Katalán Republikánus Baloldallal (ERC) semlegességét. A vasárnapi első szavazáson a 13 katalán képviselő a múlt heti PSOE-ERC megállapodás értelmében tartózkodott, nem mondott nemet Sanchez kabinetjére, de voksaik hiányában a kormányalakításhoz szükséges abszolút többség, a 176 voks sem jött össze, így, a hatályos szabályozás értelmében 48 óra múlva, kedden újra szavazni kell. Vasárnap 166 képviselő szavazott bizalmat a Sanchez-kabinetnek, 165 elutasította és 18 tartózkodott. A második szavazáson már elegendő a kormány beiktatásához az egyszerű többség is, azaz az egyetlen plusz igen voks is. A tavalyi év mindkét előrehozott parlamenti választását megnyerő, de kormányt alakítani nem tudó miniszterelnök szombaton ismertette kormányprogramját a parlamentben. Leszögezte, "abszolút prioritásnak" tekinti a tárgyalást Katalóniával. A harmadik legerősebb párttá vált szélsőjobboldali Vox, de a jobbközép Néppárt is hevesen támadta Sanchezt, sőt Pablo Casado néppárti elnök egyenesen „két lábon járó hazugságnak” nevezte. Mindkét jobboldali párt az ország egységét félti a katalánokkal való tárgyalástól. A miniszterelnök azonban mindenkit biztosított, hogy sem a spanyol alkotmányt, sem az ország egységét nem éri sérelem, a Spanyolországot 2017 óta lebénító katalán válságnak és az abból eredő kormányzati válságoknak pedig minden áron véget kell vetni. „Újra kell kezdenünk a politikai párbeszédet, onnan, ahol elakadtunk, ahol az utak szétváltak, ahol az érvelés, és a vita már nem volt hallható. Folytassuk a párbeszédet onnan, ahol a problémák feltorlódtak. Vissza kell térnünk a politikához. Ki kell hoznunk ezt a konfliktust a tárgyalótermekből, érvelt Sanchez. A kormányprogram lényeges balratolódást vetít előre - a nagyvállalatok és a magasabb jövedelműek adózását, a minimálbér lényegi emelését, a 2012-es,a konzervatív kormány által elfogadott munkaügyi törvény visszavonását tervezi.  
Szerző