Előfizetés

Pisztolyként mered Belaruszra a Barátság csöve

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.01.07. 10:00

Fotó: MIKHAIL KLIMENTYEV / AFP/SPUTNIK
Az év elején elzárták az orosz kőolajcsapot Belarusz határán. A két hatalmas fehéroroszországi feldolgozó üzem minimális szinten működik, meglévő tartalékait dolgozza fel.
Belarusz évente 24-25 millió tonna orosz kőolajat (ez a magyar import több, mint háromszorosa) vásárol nyomott árakon, amelyet aztán finomítás után tovább ad világpiaci árakon a térségben. Szombaton ugyan kötöttek egy megállapodást 133 ezer tonna januári szállításáról kedvezményes áron, de a válság maradt. A Kremlben feltehetően pár éve eldöntötték, hogy véget vetnek Alekszandr Lukasenko királykodásának. Az orosz állami média folyamatosan sulykolta, hogy a belarusz vezető „szeszélyes”, nem megfelelő partner. Lukasenko nem állt Oroszország mellé a Krím annexiója utáni nemzetközi válságban, nem támogatta a kelet-ukrajnai szakadárokat sem. Tízmilliós országa nem nyílt meg az orosz oligarchák üzleti műveletei előtt. Ráadásul megpróbálta üzletileg is kihasználni az Oroszország elleni embargót. A minszki vezetés verbális gesztusokat tett a Nyugatnak is, anélkül, hogy változtatott volna keménykezű belpolitikáján. Most kellett volna Minszkbe utaznia Mike Pompeo amerikai külügyminiszternek, ám a látogatást az iraki válság miatt elhalasztották. Nem tudni arról, hogy a magas vizitet valamilyen demokráciateljesítményhez kötötték volna az amerikaiak. Az orosz kőolaj-művelet célja, hogy mérsékelje Belarusz különállását, sőt, a gyakorlatban is létrehozza a két ország egyelőre csak elméletben létező szövetségi államát. Ennek közös államalakulatnak saját valutája, parlamentje és elnöke lenne. Az orosz érvelés szerint ez kell ahhoz, hogy Belarusz belföldi áron kapja az energiahordozókat. A legtöbb elemző arra jut, hogy a közös állam elnöksége lehetne Vlagyimir Putyin következő posztja, miután letölti jelenlegi, 2024-ben lejáró mandátumát a Kremlben. Vagy húsz éve nevezte Madeleine Albright akkori amerikai külügyminiszter Belaruszt „Európa utolsó diktatúrájának”. Azóta kevés változott, ellenzékinek lenni ma sem életbiztosítás Fehéroroszországban. Viszont azóta több más állam is „felzárkózott” az ottani politikai gyakorlathoz – elsőnek Oroszországot kell említeni. Tény viszont, hogy a halálbüntetés egyedül Belaruszban maradt fenn. A múlt év végén Lukasenko csaknem kétórás élő interjút adott az Eho Moszkvi rádió főszerkesztőjének, amelyben elpanaszolta, mennyire nehéz dolog neki aláírni a halálos ítéleteket. Azt állította, hogy két decemberi tárgyalásukon Putyinnal megállapodtak abban, hogy leveszik a napirendről a közös politikai intézmények kérdését. Elkéstek Moszkvában, mondta Alekszej Venegyiktovnak: húsz éve még ő állt elő ezzel a javaslattal, de akkor az orosz politikusok tartottak tőle, hogy az elnökválasztáson ő futna be. - Most már nem érvényes az egykori ajánlat – érzékeltette.   Putyint nem hatották meg  Lukasenko érvei, miszerint országa katonai védelmet biztosít Oroszországnak. Az orosz elnök azt sem hiszi el feltehetően, hogy az elmúlt harminc év alatt a fehéroroszok "megszokták a függetlenséget", a Szovjetunió számukra már történelem és nem vágyálom. Lukasenko azt mondta Putyinnak, hogy országa esetleg lefoglalja a Nyugatra szállító Barátság vezeték egyik csövét, s azon a gdanski kikötőből fog kőolajat  importálni. - Ez súlyos bevételkiesést jelentene Oroszországnak - közölte az interjúban. A válság egyszerre gazdasági, hatalmi és személyi. Lukasenko az idén nyilvánvalóan újra választatja magát. Ám Putyinnak már nagyon elege van a 65 éves fehérorosz vezetőből, aki hátráltatja a birodalom újjáépítésének következő szakaszát. Az olaj ebben a játszmában a zsarolás eszköze. Ha vége az olcsó orosz kőolajnak, Lukasenko nem tudja majd fenntartani a jelenlegi állami-gazdasági szerkezetet, mert nincs más bevételi forrása, mint a finomított szénhidrogének reexportja. Így összeomolhat a diktatúra hármas alapja, a szerény, de stabil életszínvonal, a foglalkoztatás az állami szektorban, és a szükséges erőszakszervezetek fenntartása. Lukasenko ezt tudja, de nem fordulhat a Nyugathoz, mert akkor belpolitikai engedményekre kényszerül. A tárgyalások folytatódnak, januárban csordogál még az olaj. Február végéig érvényes a Gazprommal kötött szerződés is.                     

Több mint hatvan iráni utast állítottak meg az amerikai határon

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.07. 08:07
Amerikai határőr ellenőriz átkelő autókat Blaine-ben, az amerikai-kanadai határon. A kép 1999-ben készült
Fotó: Jay Drowns /
A Kanada felől érkező irániak valamennyien amerikai állampolgárok voltak, mégis órákon keresztül faggatták őket.
Az amerikai határvédelmi szervek több tucatnyi amerikai állampolgárságú iránit tartóztattak fel az északnyugati Washington államban a kanadai határon - idézi az MTI a The New York Times című amerikai lap értesülését.   A több mint hatvan embert még a hétvégén tartóztatták fel, a lap értesülései szerint azonban néhány óra múltán, a szokásosnál szigorúbb ellenőrzés után, többségük beléphetett az Egyesült Államokba. Mintegy tíz embertől megtagadták a belépést, azt tanácsolva, hogy térjenek vissza később a határállomáshoz.
Valamennyien Blaine városkánál lépték át a határt, s hivatalos útjukról vagy vakációjukról tértek vissza az Egyesült Államokba. Mint később kiderült:
a határőrizeti szervek munkatársai a politikai nézeteikről és rokonszenveikről is faggatták a meglepett utazókat.

A szárazföldi és tengeri határok ellenőrzésének megszigorítását a belbiztonsági minisztérium rendelte el, miután Irán válaszcsapásokkal fenyegette meg az Egyesült Államokat a péntekre virradóra Bagdadban végrehajtott - és mások mellett az iráni Kászim Szulejmáni tábornok halálát is okozó - célzott amerikai csapásmérés után.
A The New York Times idézte Masih Fouladit, az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (CAIR) nevű jogvédő szervezet igazgatóját, aki elmondta, hogy akadtak, akiket tíz órán keresztül faggattak a határállomás egyik várószobájában. Fouladi, akinek munkatársai beszéltek a feltartóztatottakkal, nem részletezte, hogy kiktől és milyen indokokkal tagadták meg a belépést. Idézte azonban egyiküket, akinek a határőr azt mondta: "mostanság nem jó dolog iráninak lenni". "Ezek a hírek rendkívül zavarba ejtőek és valószínűleg jogtalanok is, mivel amerikai állampolgárokat tartottak fogva" - fogalmazott a CAIR igazgatója.

Szabad szemmel: addig dicsérte Orbánt, míg belebukott

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.01.07. 06:26

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 7.
Financial Times Éles bírálatoknak tette ki magát a brit miniszterelnök egyik választási tanácsadója, amiért nemrégiben, a budapesti Duna Intézet konferenciáján dicsérte Orbán Viktor politikáját. Tim Montgomerie, aki szociális ügyekben segítette Johnsont a kampány során, egészen pontosan azzal vívta ki a Munkáspárt haragját, hogy azt közölte: a Downing Street különleges kapcsolatokat akar kialakítani a tekintélyelvű magyar vezetővel és dicsérte, hogy a Fidesz meglehetősen korán elgondolkodott a liberalizmus korlátain. Úgy értékelte, hogy mindkét politikus (Orbán és Johnson) populista programot követ. A lap emlékeztet arra, hogy uniós tagállamok bírálják Orbánt, amiért aláássa a bíróságok és a sajtó függetlenségét, továbbá fellép több kisebbség ellen is. Montgomerie szerint azonban a magyar miniszterelnök csupán ugyanarra a közhangulatra épít, mint Johnson, Trump és Farage. Mint mondta, amit a politikus csinál, az még belefér a hagyományos konzervativizmusba. Merthogy a nemzet az egyént tartja fontosnak, és nem, mondjuk, a bevándorlókat. Arra is kitért, hogy a globalizáció sokszor fenyegetést jelent a nemzet számára, ezt is jól látja a magyar kormánypárt. A populizmus pedig hosszú távú gazdasági és kulturális irányzatokról szól, amelyek befolyásolják, miként szerveződnek meg az emberek. Johnson szóvivője nem kívánta kommentálni a megjegyzéseket, csupán annyit közölt, hogy a szakértő már nem dolgozik a politikusnak. Bár nem zárta ki, hogy kap valamilyen megbízatást. A Munkáspárt viszont úgy foglalt állást, hogy a vélemény alávaló, és a tanácsadó egy olyan hatalomhoz dörgölődzött, amely antiszemita és iszlámellenes retorikával házal, menekülteket támad és korlátozza a bíróságok, valamint a média önállóságát.  
Guardian A szegénység sújtotta magyarok - főleg a romák - könnyen esnek áldozatul az emberkereskedőknek a világhálón. A bűnözők általában a jobb élet ígéretével csalják csapdába áldozataikat. Helyszíni, így Miskolcon és Bagon szerzett tapasztalatai alapján a szerző úgy látja, hogy nálunk a cigányság javarésze a társadalom peremén él, a többség kerüli és potenciális bűnözőkként bélyegzi meg őket. Ezért sokan elvándoroltak, nem egyszer beugorva bűnbandák jól hangzó hirdetéseinek a Facebookon. Általában tisztában vannak a kockázatokkal, mégis belevágnak, de gyakorta modern rabszolgaként végzik. A Baptista Szeretetszolgálat illetékese szerint főként a fiatal nőkre csapnak le előszeretettel a kufárok. Prostitúcióra kényszerítik őket, kihasználva, hogy senkit és semmit nem ismernek az új környezetben, a nyelvet sem. Egy isten háta mögötti faluból elszármazva pedig azt sem tudják, hogy volna más, jobb út is. Sok ezer magyarnak ez a sorsa Európában. Magyarországon pedig az uzsorások zsarolják a nincstelen családokat. És ha azok egy idő után nem tudnak fizetni, akkor jön a kérdés, hogy nincs-e a rokonok között egy fiatal lány. Mert akkor megszabadulhatnak az adósságtól. A kiszemelt hozzátartozó ezek után kimegy, mondjuk, Angliába, ám ott azt közlik vele, hogy tartozik az útért. Erőszakkal fenyegetik, elveszik a megkeresett pénzét. Másokat viszont futtatnak. Az ENSZ és a Bizottság szerint a magyarok fő célpontja mind inkább Nagy-Britannia, és az emberkereskedők legtöbbször szexmunkásnak viszik a lányokat, asszonyokat. De akkor is kizsákmányolják őket, ha normális tevékenységet végeznek. És teljesen mindegy, hogy romák-e vagy sem. Egy magyar szakértő szerint sorsukat a szegénység, az alacsony iskolázottság és a nagy munkanélküliség határozza meg. A miskolci roma önkormányzat vezetője azt mondja, sokak számára még így a kiutat jelenti a szegénységből, ha a testüket árulják külföldön. A családot ugyan némi sajnálat övezi, amiért a gyerekük ilyesmire kényszerül, de ez az utolsó szalmaszál. És hát a lányok egy hónap alatt annyit keresnek, mint amennyit a tisztségviselő fél év alatt. Hát, akkor hogyan mondhatná nekik, hogy ne csinálják?  
Yahoo/Guardian Az eltelt évtized a szélsőjobb időszaka volt, ez az évszázad első 10 évének gyászos öröksége, írja Cas Mudde, aki a szélsőséges mozgalmak elismert kutatója a Georgiai Egyetemen. Igazolásul megemlíti, hogy jelenleg szélsőjobbos vezető áll a világ 3 legnagyobb demokráciájának élén, az USÁ-ban, Indiában és Brazíliában. Európában megtizedelődtek a középbal pártok. A hagyományos jobboldalnak leginkább csak az segített, hogy átvette a radikális jobb politikáját, leszámítva Németországot, de lehet, hogy ott is hamar megváltoznak a dolgok e tekintetben. A gondok fő okát abban látja, hogy a pénzügyi válság elültével a hangsúly a bevándorlásra és a biztonságra tevődött át. Ebben kulcsszerepe volt a migránsválságnak. És bár a tavalyi EP-választás nem hozta meg a várt áttörést a szélsőjobbnak, ám annak eredménye minden korábbinál jobb lett. De az egész évtizedben jóval nagyobb volt a befolyása, mint tényleges politikai súlya, köszönhetően a liberális demokratikus pártok ideológiai gyengeségének. Azonban a szakember nem gondolja, hogy folytatódni fog az erősödés. Hiszen a szélsőjobb valójában a hangos kisebbséget alkotja és a fő áramlat balos erői közül már több is hozzálátott, hogy kialakítsa új ideológiáját a gazdasági egyenlőtlenségek, illetve a növekedés alapján. A jobboldal idáig sikeresnek bizonyult a radikális politika felvizezett változatával, de a továbbiakban csak akkor szerepelhet jól a választásokon, ha teljesen átalakul radikális irányzattá, ahogyan az Magyarországon, Izraelben és az Egyesült Államokban történt. Az egyetlen más utat viszont az jelenti számára, ha visszatér a konzervatív, kereszténydemokrata vonalhoz, vigyáz a liberális demokrácia rendszerére és értékeire. Az Európai Néppártban is egyre többen kezdenek rájönni, hogy nem ők játszanak a szélsőjobbal, hanem az játszik velük. Hogy ez ne így legyen, ahhoz az kell, hogy a liberális demokrácia védelmét állítsák a harc középpontjába. 
Bloomberg A szerkesztőségi kommentár szerint az európai külpolitika megint csak teljes kudarcot vallott, Líbiától Iránig, a politika durva világában. Hiszen képtelen volt megvédeni a saját érdekeit. Ezért itt volna az ideje, hogy megszabaduljon minden illúziótól a hatalmat illetően. Hogy Erdogan csapatokat küld a líbiai viszályba, közvetve az is arra emlékezteti az EU-t, hogy az mennyire impotens a nemzetközi színtéren. Hiszen Brüsszelnek kellett volna közbeavatkoznia diplomáciai eszközökkel a válságban, ehelyett a jelek szerint Moszkva és Ankara alakít ki érdekövezetet a térségben. Az iráni helyzet szintén az európai naivitás, gyengekezűség bizonyítékának tűnik. Pedig az EU a gazdaságban képes önálló hatalomként fellépni. Ám a kül- és védelmi politika továbbra is a tagállamok nemzeti ügyének számít. A külpolitikában azonban nincs egység, mert ahhoz egyhangú döntés kellene. Így akár egyetlen tagállam is vétót emelhet, amire példa, hogy Magyarország és Lengyelország megakadályozta a nyitást az arab világ felé a migráció ügyében. Természetesen a nagyhatalmak kihasználják ezt a helyzetet. Kína pl. egy sor, feltételekhez kötött infrastruktúra fejlesztési beruházást finanszíroz a többi közt a portugáloknál, görögöknél, magyaroknál, így ezek a kormányok meghiúsítottak több nyilatkozatot is Peking ellen. Van persze javaslat, hogy a jövőben minősített többséggel hozzák a határozatokat, ám borúlátók arra hivatkoznak, hogy a nagy tagok majd átlépnek a kisebbek érdekein, ez pedig az euroszkeptikus populizmusnak dolgozik. A támogatók ezzel szemben azt állítják, hogy ily módon meg lehetne óvni a kisebb országokat a kínai és orosz nyomástól. De ha születik is döntés a többségi szavazás bevezetéséről, a kormányok sorra hagyják figyelmen kívül a közös elhatározást, ha az nem tetszik nekik. Lásd amit a németek művelnek az Északi Áramlat 2 gázvezeték kapcsán. A gondok másik fele abból adódik, hogy az unió nem kapható az erőpolitikára, noha a világban minden afelé mutat. Így azonban az EU erősen halad afelé, hogy igen fontos nemzetközi kérdésekben teljesen jelentéktelen legyen.  
Spiegel A lap úgy ítéli meg, hogy a horvát elnökválasztáson a két jelölt közül a „normális” kerekedett felül, aki nem győzte hangsúlyozni a kampányban, hogy normális viszonyokat szeretne a politikában, és ez újabb jelzés a populizmus ellen, mind Horvátországban, mind Európában. Ám kérdéses, hogy Milanovics képes lesz-e egyesíteni megosztott országát. A volt szociáldemokrata kormányfő a 2. fordulóban utasította maga mögé a hivatalban lévő, jobboldali-nemzeti Grabar-Kitarovicsot. A győzelemnek nagy a szimbolikus jelentősége, mert arra utal, hogy a populisták nem nyomulnak akadálytalanul az EU keleti fertályán. Ezt bizonyítja Caputová államfői tiszte Szlovákiában, a magyar ellenzék előretörése a helyi választáson, valamint az, hogy a románoknál újrázni tudott a liberális Johannis elnök. Ezzel együtt Milanovics csupán a viszonylagos többséget képviseli. Azon kívül szociáldemokratának is csupán némi fenntartással lehet nevezni. Annak idején kemény, megszorító politikát folytatott a kabinet élén, ami igencsak hátrányosan érintette a rászoruló rétegeket. A külpolitikában nem riadt vissza az ütközéstől, főleg Szerbia és Szlovénia ellenében. Nem lehet tőle várni, hogy felderíti a horvát háborús bűnöket. Ami személyes vonásait illeti, hűvösnek, távolságtartónak, időként kifejezetten érdesnek tartják. Viszont sok ígéretét aligha tudja majd betartani, mert a kormányt a vele szemben álló HDZ adja. Igaz, ősszel választások lesznek. De az még teljesen bizonytalan, hogy annak mi lesz a kimenetele.    
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP A Nemzetközi Olimpiai Bizottság el akarja kérni a német köztévétől a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a gyanút a súlyemelőknél kirobbant dopping-, illetve pénzügyi botrány ügyében. A közlemény szerint a vádak igen komolyak és aggasztóak az Aján Tamás vezette nemzetközi szövetség ellen. A testület emlékeztet arra, hogy a magyar elnök ellen10 éve már felmerült hasonló gyanú, de akkor a vizsgálat nem talált semmi terhelőt ellene. A NOB azt is jelezte, hogy kapcsolatban lép a Nemzetköz Doppingellenes Ügynökséggel, mert nem szeretné, ha bárki közreműködne az idei tokiói olimpián azok közül, akik belekeveredtek az állítólagos visszaélésekbe. A WADA maga is nyomozást indít. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség szintén szeretné látni a dokumentumokat, amelyek alátámasztják a vádakat. Egyben cáfolta, hogy bármiféle pénzek eltűntek volna. Ugyanakkor azt ígérte, hogy felveszi a kapcsolatot a nemzetközi doppingellenőrökkel, mert a német műsorban az derült ki az egyik neves thaiföldi súlyemelő rejtett kamerával rögzített elmondásából, hogy náluk nagyüzemben folyik a kokszolás.  
Süddeutsche Zeitung Az újság úgy látja az ARD legújabb leleplezése után, hogy az olimpia évében ismét nyilvánvaló lett: módszeresen megy a doppingolás a világ élsportjában. Most éppen a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség került fókuszba, mivel úgy néz ki, hogy Aján Tamás alatt jó két évtizede zajlik a visszaélések eltussolása, és a korrupció. Az elnököt úgy mutatja be, hogy annak pályafutása képeskönyvbe illik. Jó 80-as, csaknem 20 éve ül a trónon és újra akarja választatni magát. Több mint félévszázada sportfunkcionárius, de már évtizedek óta gyanú övezi személyét. Ettől azonban még a NOB tagja lehet, pedig vezetése idején idáig 700 esetben bizonyították be ajzószer használatát. Ám több éven át így is a WADA, a Doppingellenes Ügynökség tanácsában ülhetett. Ennélfogva a kokszolás elleni küzdelem inkább bohózatnak tűnik, célja leginkább a gazdaságpolitikai károk mérséklése, nem pedig a hatékony nyomozás. Egy svájci szakértő most azt követeli, hogy lépjen fel az igazságszolgáltatás Aján ellen, hiszen az nem tud elszámolni a NOB 5,5 millió dollárjával. De eltűntek olyan pénzek is, amelyeket a nemzeti szövetségek a doppingesetek után büntetésként voltak kénytelenek befizetni.  
Süddeutsche Zeitung A kommentár úgy véli, ennél képtelenebb már nem is lehetne a súlyemelőknél kipattant dopping ügy. A vezetők körében nyilvánvalóan a kéz kezet most elve érvényesül, pedig a visszaélések miatt korlátozni kellene a sport autonómiáját. Ami Aján Tamást illeti, ő az ominózus houstoni VB előtt azt követelte, hogy ne amerikai, hanem magyar ellenőröket alkalmazzanak, ám közbenjárása hiábavalónak bizonyult. Úgy hogy nem hiába gyötörte már előre lidércnyomás a sportvezetőt: a versenyen 24 sportolót csíptek fülön. Amikor a magyarok végezték a vizsgálatokat, valahogy sosem jött össze ilyen fogás. Ez pedig arra utal, hogy az is igaz lehet, ami szintén szerepelt az ARD összeállításában, hogy ti. a magyar orvosok pénz ellenében becsukták a szemüket. A vádakat mindenképpen ki kell vizsgálni, de ki az illetékes? A NOB vagy a WADA? Ez vicces volna, amikor mind a kettő térdig gázol a mocsárban, noha már eddig is bőven kideríthette volna a kérdéses ügyeket. Aján esetében pl. már megpróbáltak utánajárni, hová lettek bizonyos pénzek, ám a Nemzetköz Sportbíróság azt közölte, hogy nem tekinthet bele más szövetségek számláiba. Innen már nincs lejjebb. Természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak van lehetősége tisztázni, mi lett az általa adott összegekkel, nyomást gyakorolhat mind a sportági szövetségekre, mind azok vezetőire. Ám csak akkor lép, ha nagyon muszáj, vagyis ha már napvilágra került a suskus. Ugyanakkor a svájci igazságszolgáltatás a jelek szerint nagyon is kesztyűs kézzel bánik a tettesekkel. Ennél fogva más hatóságokat is be kell vonni az ilyen ügyek felgöngyölítésébe. Ahogy az a FIFÁ-val történt az USÁ-ban. Az Egyesült Államok egyébként olyan rendeletet készít elő, amely lehetővé tenné a világméretű nyomozást doppingolás esetén – az orvosok, funkcik ellen. Az érintett sportolók csak tanúk lennének. A WADA és a NOB kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Ám az Aján-féle botrányok elkerülhetetlenné teszik az áttörést.