Újabb mérföldkőhöz érkezett a Paksi Atomerőmű bővítése. Igaz, ez a mérföldkő kicsit kopottas, több szám is leolvasható róla, így nem tudni, honnan jöttünk, hol vagyunk, hová tartunk, és meddig tart még az út. A nagy atomkaraván, némiképp tanácstalanul, most megpihen.
Miközben Lázár János exminiszter a 2014-es Orbán-Putyin-atompuccs után még 2023-as átadást említett, az elmúlt hat év során határidőkben is szépen kúsztunk előre. Így a mostani, halk ígéret 2029. Pont hat év csúszás – mintha ez idáig nem történt volna semmi.
A magban mégis nő a nyomás. A legfőbb vezér azt parancsolhatta, hogy most – Brüsszelen kívül – se felelős, se új határidő nincs. Ám egyik feltétel sem tartható. Belegondolni is tereh, milyen lehet a hangulat az orosz tervezők és az elképzeléseiket megszűrni hivatott magyar mérnökök között. Ha a legvadabb pletykákat – miszerint az oroszok egyszerűen a szabványterveiket próbálták lenyomni a torkunkon – elvetjük is, Süli János szakminiszter szavaiból ellentmondásosságuk ellenére is kisüt egy fajta keménység.
Eszerint addig dobjuk vissza az orosz javaslatokat, amíg azok meg nem felelnek a magyar és uniós előírásoknak. Önmagában az orosz atomipar egyre nyilvánvalóbb felkészületlensége is ok lehetne az akció teljes lefújására. De nem így Orbán. Itt is az új határidő: a megszűrt, rendberakott terveket ez év közepéig istibizti beadják engedélyeztetésre. Igaz, ígérték ezt már 2018 közepére és végére is.
Miközben elvileg máig érvényes Orbán két éves iránymutatása, miszerint a biztonság előbbre való a határidőknél, mégis különböző, fura ötletekkel igyekeznek gyorsítani. Így külön EU-hozzájárulással a „nagy” engedély kiadása előtt megkezdhették a kiszolgáló épületek - konyha, étterem, trafó stb. – kivitelezését. Most ugyanígy járnák ki Brüsszelnél, hadd ássák meg előre a munkagödröt is. A hazai atomhivatal beletörődve hangsúlyozza, hogy a kivitelező csak saját felelősségére áshat, és egyáltalán nem garantált a későbbi, esetleges erőműengedély illeszkedése a résfalakhoz.
Az idő ráadásul látszólag változatlanul nem sürget: az újakkal leváltandó négy jelenlegi atomblokkot 2032-2037 között kell bezárni. A kormányálláspont mégis egyre zavarosabb. Áder János vasárnap azzal ébresztette a közrádió hallgatóit, hogy a négy jelenlegi és a két új atomblokk együttes üzeme során a hazai áramtermelés több mint 90 százaléka szén-dioxid-kibocsátás-mentes lesz. Ha jól számolok, ilyen helyzet a legderűlátóbb ígéretek alapján is legfeljebb 2029-2032 között állna fenn. Ekkorra viszont a kormány – egyelőre titkos – új Energiastratégiája csak 80 százalékot ígér. A 90 százalékot 2040-re teszik, miközben nem világos, mi lesz a légszennyezéssel a négy elöregedő atomblokk bezárása után.
A Fidesz-propagandában mindeközben persze szó sincs leállásról, pihenőről, kérdőjelekről: a kormányközeli harsonák hétről hétre ünnepélyesen tudósítanak a hazai atomipar újabb és újabb világra szóló győzelmeiről.
Mi meg örömmel nyugtázzuk, hogy a büfé legalább már elkészült.