Aján pályafutása és a gyanúsítások

Az elmúlt huszonhat évben időről időre komoly vádakat fogalmaztak meg Aján Tamással, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnökével szemben.

„A mosodában” címmel közölt cikksorozatot 2013-ban a Berliner Zeitung és a Frankfurter Rundschau a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) zavaros pénzügyeiről és arról hogyan hozták nagyon kellemetlen helyzetbe Aján Tamást, a szervezet elnökét a 2009-es madridi kongresszuson. Az esemény a szokásos forgatókönyv szerint kezdődött, a díszvendégek köszöntésével, az első felhördülést Hasszan Musztafa, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség elnökének üdvözlése okozza, a sportvezető ellen abban az időben ügyészségi vizsgálat zajlott hűtlen kezelés sikkasztás vádjával.

A kongresszus résztvevői – a tagországok szövetségeinek elnökei vagy főtitkárai – háromoldalas pénzügyi beszámolót kaptak a kiadásokról, bevételekről, az írásos anyag azzal zárult, hogy az IWF elnöke mindenkinek gratulált a minimális nyereséggel zárult évhez. A beszámolóban nem szerepel a kiadások között, hogy az elnöki tisztséget társadalmi munkában ellátó IWF elnök évi 300 ezer dollár költségtérítést vesz fel kiadásai fedezésére. A hangulat akkor lett feszült, amikor az olasz küldött, Antonio Urso arról érdeklődött, miért nem szerepel sehol az az 1,6 millió dollár, ami az előző évből az IWF számláján maradt? Ezután mások is kérdéseket tettek fel meg nem érkezett, de beígért támogatásokról, illetve arról, mennyi pénze is van az IWF-nek. Aján azt mondta, hogy erről csak a 21 tagú végrehajtó-bizottságot és a pénzügyek vizsgálatára jogosult felügyelőbizottságot fogja tájékoztatni.

Utóbbi tagjait a kongresszuson választották meg, és ők voltak az elsők, akik valóban munkához is láttak: bűnügyi nyomozó, bíró és az európai szövetség főtitkára kerültek be az új felügyelőbizottságba. Két napra Budapestre jöttek és az IWF irodájában tett látogatásuk után tízoldalas jelentésükben azt írták, hogy elfogadhatatlan a pénzügyek könyvelése, átláthatatlan a gazdálkodás. Ezt a beszámolót a tagszövetségek nem kapták meg, a kiadások jelentős részét nem is tudták vizsgálni, mert az IWF magyar nyelvű számlákkal dolgozott, amiknek tartalmát nem értették az ellenőrzést végző szakemberek. A beszámoló azzal zárult, hogy az IWF csak a magyarországi számlákat mutatta be, a svájci két bankszámla adataihoz nem férhetett hozzá a felügyelőbizottság sem. Ezen kívül több mint aggályos, hogy az összes bankszámlát csak az elnök kezelheti, másnak nincs aláírási joga.

Aján azt állította, hogy a svájci törvények és az IWF alapszabálya szerint banktitoknak minősülnek az alpesi országban nyitott számlák adatai. Ilyen rendelkezés azonban nincs az IWF alapszabályában és a sportvezető által említett svájci jogszabály sem létezik.

A felügyelőbizottság beszámolója után – amit megkapott a vezérkar –, rendkívüli végrehajtó-bizottsági ülést hívtak össze a pénzügyek tisztázására. A tanácskozás előtt Aján körlevelet küldött a résztvevőknek, amelyben többek között ez állt: „Ha odáig jutunk, hogy hamis vádakkal megkérdőjelezik a becsületemet, hitelességemet, alaptalanul pénzügyi visszaélésekkel gyanúsítanak, akkor ez megosztja a súlyemelő-társadalmat, aminek komoly következményei lehetnek az egész sportágra nézve.”

A feszült hangulatú végrehajtó-bizottsági ülés végén az a döntés születik, hogy két független könyvvizsgáló cég ellenőrzi az IWF pénzügyeit. A KPMG azonban csak fél évre visszamenőleg kap számlákat, kimutatásokat, az Ernst&Young 1992-ig visszamenőleg ellenőrizheti az egyik svájci bankszámlát, de azon az eltelt huszonegy évben csupán öt alkalommal volt pénzmozgás.

A végrehajtó-bizottság következő, szöuli ülésén a résztvevők ennek ellenére megköszönték, hogy Aján közreműködött a pénzügyi helyzet tisztázásában és egységesen felsorakoztak az elnök mögé, kijelentették, minden körülmények között meg kell védeni a sportág első emberét.