Nyugdíjcsoda

Németország úttörő lépést tett az elmúlt év végén: elhatározták, hogy 2021-től bevezetik az alapnyugdíjat. Azonban Európa legnagyobb gazdaságban sem mentek simán a dolgok, de végül a kereszténydemokraták és a keresztényszocialisták beadták a derekukat a koalíciós partner szociáldemokratáknak, és teljesítették követelésüket. A kereszténypártok ódzkodásának indoka mifelénk elképzelhetetlen lenne: attól félnek, hogy a legközelebbi választáson egy ilyen szociálpolitikai gesztus nem hozna a pártjuknak szavazatokat, sőt a konzervatívok körében inkább vinne. Elbukott az az indítványuk is, hogy mielőtt valaki az átlagnyugdíjban részesülne, vizsgálják meg a vagyoni és jövedelmi helyzetét.

Feltehetően a magyarországi szakszervezetek nem lenének elégedettek, ha nálunk is a német minta valósulna meg: a mindenkori nyugdíjminimumnál csak 10 százalékkal nagyobb összegre egészítik ki azok járandóságát, akik legalább 35 esztendős munkaviszonyt tudnak igazolni. Miért járnának rosszul ezzel a szisztémával a hazai nyugállományba készülők? A válasz egyszerű: a németeknél a minimális nyugdíj - átszámítva - meghaladja a 410 ezer forintot, nálunk pedig - leírni is szégyen - 2008 óta csupán 28 500 forint, ami már abban az időben is elkeserítően alacsonynak bizonyult.

Nem csoda, hogy a magyar szakszervezetek követelése egészen más alapokon nyugszik, mint a németeké. Húsz esztendős munkaviszony után a nyugdíjas létminimumnak megfelelő összeg lenne az alapnyugdíj összege. A gond mindössze annyi, hogy a KSH évek óta felhagyott mindenfajta létminimum számítással, helyette szegénységi küszöböt mér, ami korántsem ugyanaz. Egy német alapítvány jóvoltából azonban a Policy Agenda a szakszervezetek segítségére sietett, és a 2019-es nyugdíjas létminimumot 85 338 forintban állapították meg, ami több mint háromszorosa a 11 éve befagyott nyugdíjminimumnak.

Vajon mit szólnának a minimálnyugdíjasok, ha egyszer csak ekkora összeggel csengetne be postás? Feltehetően tévedésnek hinnék, és ijedtükben visszaküldenék.