Előfizetés

Iráni rakétatámadás: korlátozott megtorlással a békülésért

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.01.08. 11:01
Iraki katonák vizsgálják egy iráni rakéta maradványait
Fotó: Azad Muhammed / Anadolu Agency
Irán rakétákkal támadta meg az amerikai katonák állomáshelyeit Irakban, de a csapásoknak egyetlen áldozata sincsen. Az akció ezért – paradox módon – éppen, hogy csökkentheti a közel-keleti feszültséget.
Hajnalban robbanások sorozata rázta meg az iraki Ain al-Aszad légitámaszpontot és az iraki kurdisztáni Erbílben a nemzetközi erők főhadiszállását. Irán saját bevallása szerint 15, Irak közlése szerint 22 ballisztikus rakétát lőtt ki a két helyszínre, a támadásokban mégsem halt meg senki és egyelőre sérültekről sem érkeztek jelentések. (Az első hírek még egy iraki katona haláláról és 5 sebesültről szóltak, de kiderült, hogy ez nem igaz.) A perzsa állam jelképes időpontban hajtotta végre akcióját: hajnali fél 2-kor vagyis pontosan öt nappal népszerű kémfőnökük Kászim Szulejmáni likvidálása után. Dzsávád Zárif külügyminiszter Twitteren arról írt, hogy az önvédelemhez való joguk szerinti "arányos választ" adtak az állampolgáraikat és tisztségviselőiket ért támadásra, de sem a feszültséget fokozását, sem háborút nem szeretnék. Teherán a célpontok kiválasztásakor valószínűleg arra törekedett, hogy véletlenül se legyenek áldozatok. Az iráni rezsim ezzel lehetőséget ad az Egyesült Államoknak, hogy eltekintsen a válaszcsapástól, miközben saját közvéleményének úgy állíthatja be az akciót, hogy azzal megbosszulta az elmúlt napokban milliók által gyászolt Szulejmánit. Az állami televízió ennek megfelelően teljes sikerként számolt be a támadásról, azt állítva, hogy "80 amerikai terroristával végeztek." Az amerikai reakció egyelőre kérdéses. A rakéta csapások után Donald Trump Twitter oldalán úgy fogalmazott: folyamatban az áldozatok és a károk, de "eddig minden rendben van" és washingtoni idő szerint reggel (magyar idő szerint kora délután) beszédet mond az ügyben. Az első elnöki nyilatkozat, illetve az azonnali válaszcsapás elmaradása azt jelzi, hogy Irán számításai bejöttek. Az azonban erősen kétséges, hogy a perzsa állam a mostani akcióval valóban beteljesíttetnek látja meghirdetett bosszúját. Kászim Szulejmáni annál megbecsültebb volt a rezsim számára, minthogy csak néhány figyelmeztető lövéssel megtorolják halálát. Valószínű, hogy Irán továbbra is készül egy nagyszabású támadásra, amelyet hetek vagy akár hónapok múlva hajthatnak végre az Egyesült Államok ellen.  

Putyin, a Hídember: most az örök fagy birodalmában lépné meg, amit más nem mert

Barabás Péter
Publikálás dátuma
2020.01.08. 10:30

Fotó: Alexey Malgavko / AFP / Sputnik
A Krím-félszigettel bővített országában stratégiai jelentőségű hídépítésekkel öregbíti hírnevét az orosz elnök.
Nem sokkal az előtt, hogy Vlagyimir Putyin felavatta a Kercsi szoroson átívelő, a Krím félszigetet az orosz szárazfölddel összekötő 19 kilométeres Krími híd vasúti részét, az orosz elnök egy másik grandiózus hídépítésre is áldását adta. A Krímtől sokezer kilométerre fekvő Jakutföldön, az örökös fagy birodalmában negyven esztendő óta téma a Léna folyón átvezető híd megépítése. A csillagászati összeg, amibe egy ilyen építkezés kerülne, önmagában is elég volt a megvalósítás állandó halogatásához, de a kegyetlen természeti körülmények sem siettették a döntéshozókat. A Kremlben most mégis úgy döntöttek, hogy vállalják a 83 milliárd rubeles kiadást és az örökös fagy birodalmával együtt járó kockázatokat. Kockázat maga az építkezés költségének a becslése is. Éppen a Kercsi híd a példa arra, milyen távol kerülhet egymástól a tervezett költség és a végső megvalósítás ára. A kiindulópont minden esetre az, hogy 54,3 milliárd rubelt a központi és a regionális költségvetésből fedeznek, a többit a magánvállalkozók, a befektetők állják. A Lenta.ru orosz hírportál beszámolója szerint Oroszország száz nagyvárosa közül Jakutszk az egyetlen, amelynek nincs egész évben használható szárazföldi összeköttetése a szövetségi úthálózattal, s amely el van vágva az ország többi részétől. Az elszigetelődés okozója a több mint négyezer kilométer hosszú Léna folyó, amely Kelet-Szibériában a legnagyobb, 30 ezer négyzetkilométeres deltája a Nílusét is meghaladja. Októbertől május végéig be van fagyva, az olvadás pedig hatalmas jégtorlaszok képződésével jár együtt. Ez a közszükségleti cikkek nagymértékű drágulását eredményezi, nem véletlenül tekintik Jakutszkot az ország egyik legdrágább városának. Mindez a gazdaságot is sújtja, márpedig hatalmas szén és gyémánt-készletekkel rendelkezik a régió. Ezeket azonban nem képesek feldolgozni az elszigetelődés következtében. Már a nyolcvanas évek közepén úgy döntöttek, változtatnak ezen a helyzeten. A történelmi viharok, a Szovjetunió szétesése és az időközben felmerült elkerülhetetlen építkezések miatt azonban csak 2018-ban tértek vissza a témához. Vlagyimir Putyin többször is felhívta a figyelmet a Lénán átívelő híd megépítésének szükségességére, nem hallgatva el annak rendkívüli költségeit. Novemberben megbízta a kormányt, hogy dolgozza ki elképzeléseit, mivel a helyzet megérett a megvalósításra. Fordulatot jelentett, hogy a távolkeleti szövetségi körzet fejlesztését szolgáló nemzeti program tervébe bekerült a híd felépítésének a feladata is, amelyhez több szövetségi hivatal is az egyetértését adta. A híd három kilométer hosszú lesz 11 kilométeres bekötő útvonalakkal. A vasúti pályáról a rendkívül magas költségek miatt lemondtak, marad az autóút. Kijelölték a híd helyét is, ez a fővárostól 30 kilométerre fekszik, ahol a Léna csak három kilométer széles ellentétben Jakutszkkal, ahol a 7 kilométert is eléri vagy az alsó szakasszal, ahol mindenütt 20 kilométer. Három pillére támaszkodó kábelhidat terveznek. 2021-ig be kell fejezni a tervezést, s hozzá kell látni az építéshez. Az első években több mint másfélmillió autó áthaladásával számolnak, 20 százalékuk teherszállító jármű lesz. Később ez a szám kétmillióra emelkedhet, a teherautóké megduplázódhat. Eredetileg azt tervezték, hogy az áthaladás a hídon ingyenes lesz, ám most már ezt csak a személyautók esetében tudják elképzelni. A terv megvalósításával lehetővé válik, hogy Jakutszkban közlekedési logisztikai csomópontot hozzanak létre, amely összehangolja a vasúti, a folyami, a légi, a szárazföldi útvonalakat és biztosítja a kijutást a Transzszibériai vasútvonalhoz és az Ohotszki-tenger kikötőihez. Az áruszállítmányok mennyisége megháromszorozódik és eléri az évi hatmillió tonnát. Ezzel együtt élhetőbb, gazdagabb lesz az egész régió, emelkednek a bérek, javul az életminőség. Tudatában vannak ennek a helyi lakosok, akik az építkezés jóváhagyásának hírére népviseletbe öltözve ünnepelni kezdtek.  

Trump második, hazai frontja – Profitálhatnak kihívói a kiéleződött feszültségből

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2020.01.08. 10:00

Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
Az iráni konfliktus befolyásolhatja a novemberi választási esélyeket. Az elnöknek azonban előbb még a kongresszusi vádakkal is meg kell harcolnia.
Egyelőre nem világos, hogyan befolyásolja a választási év dinamikáját a múlt héten az Egyesült Államok által Iránnal kirobbantott konfliktus. Republikánus oldalon bíznak benne, hogy Donald Trump táborát még jobban összekovácsolja a háborús fenyegetés, s abban is, hogy érvényesül az ilyenkor szokásos, az elnök népszerűségét növelő tendencia. Ám a mondat első fele a Demokrata Pártnál is igaz: a békepárt várhatóan szintén energikusabbá válik. Trump kihívói közül rövid távon Bernie Sanders és Joe Biden profitálhat a kiéleződött feszültségből. Az előbbi azért, mert már 2002-ben is az Irak elleni háborús felhatalmazás ellen szavazott, vagyis bizonyított békepárti múltja van. Az utóbbi viszont azért, mert Barack Obama alelnökeként, illetve a szenátus külügyi bizottságának élén hosszú évek külpolitikai tapasztalata áll mögötte. A február 3-án, az iowai jelöltálltó gyűlésekkel kezdődő előválasztási folyamat előtt a demokrata párti elnökjelöltek utoljára kedden folytatnak tévévitát.  Egy friss felmérés arra utal, hogy a két oldalon egyelőre kevesek meggyőződését ingatták meg a múlt hét eseményei. A republikánus választási hajlandóságúak 84 százaléka egyetért Kászim Szulejmáni megölésével, a demokrata párti szavazók és szimpatizánsok 71 százaléka elítéli a tábornok likvidálását. A relatív többség 43:38 arányban helyesli a dróntámadást, ám a következő adatsor már nem ennyire kedvező Trumpnak: 57 százalék szerint növekedett a háború veszélye, 43:35-re vezetnek azok, akik szerint az elnök nem tervezte meg elég alaposan az akciót és 44:34 az eredmény a téren, hogy előbb kongresszusi felhatalmazást kellett volna kérnie. Összességében, arra a kérdésre, hogy jól kezeli-e az elnök az iráni válságot, 46 százalék felelt nemmel és csak 40 százalék igennel. Az, hogy a nemzetközi feszültség segíti vagy nehezíti Trump újraválasztását, döntően a következő hetek és hónapok fejleményeitől, bennük Irán válaszlépéseitől függ. Mindenesetre gyorsan előkerültek a milliárdos 2011-ben és 2012-ben adott nyilatkozatai arról, hogy szerinte Barack Obama meg fogja támadni Iránt, ha veszélyeztetve látja második mandátumát. Azt egyelőre kevesen állítják, hogy ő most pontosan ezt tenné. Ám a gyanú megjelent, s kiegészül azzal, hogy a Washington Post erre létrehozott munkacsoportja szerint az elnök beiktatása óta már több mint 15 ezerszer mondott vagy továbbított „téves” dolgokat, vagyis nem kifejezetten szavahihető. A két párt között továbbra is vita van az impeachment szenátusi procedúrájáról. A helyzetet azonban két új fejlemény is befolyásolja. Egyrészt napvilágra kerültek a Fehér Ház költségvetési hivatala és a Pentagon illetékesei közötti e-mailek eddig kitakart részei. Ezekből kiderült, hogy a védelmi tárca felhívta a figyelmet az Ukrajnának megszavazott katonai segély visszatartásának törvénysértő jellegére, másrészt többször rákérdeztek arra, ki és miért adott utasítást a halasztásra. Az egyik válasz egyértelműen tartalmazza, hogy az elnök személyesen akarja így. Ezzel megdőlt az a republikánus védekezés, hogy nincs bizonyíték Trump közvetlen részvételére a folyamatban. A másik fejlemény az, hogy John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó váratlanul jelezte: ha beidézik, kész tanúskodni a szenátusi eljárásában. Mivel a képviselőház idézésre megtagadta a vallomást, ő olyan új, érdemi ismeretekkel rendelkező tanú lenne, aki korábban nem állt rendelkezésre.

Négy plusz egy republikánus kulcsszereplő

Sajtóforrások szerint van legalább négy republikánus szenátor, aki szeretné meghallgatni, mit mond az ukrán botrányról John Bolton. Lisa Murkowski, Susan Collins, Mitt Romney és Cory Gardner el is tudná érni a volt nemzetbiztonsági tanácsadó megidézését - ha együtt szavazna 45 demokrata párti és két független kollégájával. Csakhogy mind a négyen azt is mondták, hogy a tanúkról való előzetes megállapodás nélkül is meg lehetne kezdeni a szenátusi eljárást - ami éppen Mitch McConnell többségi frakcióvezető álláspontja. Vagyis a négyek egyszerre vannak mindkét oldallal.