Fenségesből nevetséges

Hol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban. Az Illyés Gyulától kölcsönzött megállapítás fokozottan érvényes abban az esetben, ha valamely tirannus kegyeltje nyilvánosan magasztalja kenyéradó gazdájának erkölcstelen politikáját.

Értem én, hogy Maróth Miklósnak meg kell szolgálnia a belé vetett bizalmat, hiszen a Magyar Tudományos Akadémiától hitszegő módon elrekvirált kutatóintézetek élére helyezte a Legfelsőbb Akarat. Máskülönben miért beszélne ostobaságokat „a kereszténység védelméről” a jobb napokat látott professzor úr, aki nem mellesleg a keresztényüldöző államokat tömörítő Türk Tanács bakui ülésére is elkísérte nemrégiben hazánk miniszterelnökét. Maróth tudniillik az Egri csillagokat ajánlotta a magyar gyerekek figyelmébe, melyből szavai szerint megtudhatják a felnövekvő generációk, ugyan miért tette a kormánypropaganda központi elemévé Orbán Viktor a keresztény identitás védelmét. Mert a Harry Potterből ez nem derül ki, s a Pókembertől sem kapunk választ a fogas kérdésre.

A kabinet persze a sokat emlegetett kultúrharc jegyében szívesen kisajátítana magának egyes szépirodalmi klasszikusokat, akárcsak a közelmúltban az akadémiai vagyont. A jelek szerint most Gárdonyi Gézán a sor. Maróth professzor azonban ezúttal alaposan melléfogott. A hitvédelem ügyében talán legautentikusabb személyiség szavaival válaszolhatunk ugyanis neki. „A keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd. Akik az ellenkezőjét hangoztatják, őszintén feltehetnék a kérdést: tényleg a kereszténységünket védelmezzük? Nem inkább a jólétünket, a kényelmünket és a biztonságunkat féltjük?” – nyilatkozta a menekültválság kirobbanását követően, még pannonhalmi főapátként Várszegi Asztrik.

Továbbgondolva a dolgot: nem lehet, hogy az élethosszig tartó hatalomra ácsingózó Orbán Viktor csupán a maga autokratikus rendszerét, illetve hűbéreseinek összeharácsolt vagyonát védelmezi a kereszténység oltalmazásának ürügyén? A „nemzet miniszterelnöke” jól ismeri a magyar társadalomban történelmi okoknál fogva gyökerező idegengyűlöletet, melyet előszeretettel szít fel xenofób klisék segítségével. Várszegi Asztrik is tisztában van a hazai helyzettel, hiszen a főapát szavai szerint „mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél”. Csattanós válasz Maróth Miklósnak.

Az MTA-tól elrabolt kutatóintézetek újdonsült vezetője nem az egyetlen személy Orbán Viktor udvartartásából, aki a „kereszténység védelmezőjének” szerepét osztaná a magyar kormányfőre, vagy csak szemérmesen félrenéz egy-egy erkölcstelen orbáni cselekedet láttán. Nagyon szomorú például, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítványt vezető szerzetes beszédet mondott a felcsúti Puskás Akadémia évzáróján, s jelenlétével legitimálta az Orbán-kabinet történelmi bűnét: a hazai egészségügyből fájóan hiányzó közpénz-milliárdoknak a futballba áramoltatását.

A régi mondás szerint a fenségest a nevetségestől egy hajszál választja el. Akik ma Orbán Viktor „kereszténységét” hirdetik, holnap a képmutatás iskolapéldái lesznek. Fájdalom, de már Maróth professzor is.

A szerző publicista