Ördögi kör

Már több mint egy hónapja tart a sztrájk Emmanuel Macron tervezett nyugdíjreformja miatt. Ma pedig már a negyedik tömegtüntetést tervezik a szakszervezetek. Legutóbb, karácsony előtt, a CGT érdekvédelmi szervezet szerint 1,8 millióan vonultak utcára, hogy a francia köztársasági elnök tervei ellen tiltakozzanak.

Feltűnő, hogy amíg 2018 végén, a sárgamellényesek tüntetései nyomán Macron visszavonulót fújt, és komoly engedményeket tett, most rendre azt hangoztatja, kisebb korrekciókra hajlandó ugyan, de a nyugdíjreform lényegén nem hajlandó változtatni. Változásokra szükség is van, ezt senki sem vitathatja, hiszen a nyugdíjkasszában évről évre nő a hiány, és az érvényben lévő nyugdíjrendszer nem igazságos, és nem is átlátható.

Az elnök kivárásra játszik, és minden jel szerint az idő tényleg neki dolgozik. A franciáknak ugyanis kezd elegük lenni a rekord hosszúságúra nyúlt sztrájkokból. Nem tudnak időben eljutni munkahelyükre, s a vonatközlekedés is teljesen kiszámíthatatlanná vált. Sokan kénytelenek gépkocsival járni, így a városokban és a közutakon is mind nagyobb dugók alakulnak ki.

Párizsban is egyre csekélyebb rokonszenvvel figyelik a szakszervezetek megmozdulásait. Az éttermek és a szállodák jelentős, 30-50 százalékos bevételkieséseket kénytelenek elkönyvelni részben amiatt, mert az év végi ünnepi időszakban a szokásosnál jóval kevesebb külföldi turista látogatott el a francia fővárosba. Míg a sárga mellényesek „csak” hétvégén lehetetlenítették a várost, a mostani sztrájk hatásai minden nap érzékelhetőek.

Hogy a franciák türelme véges, azt a Journal du Dimanche felmérése is igazolja. Míg december közepén még 51 százalék támogatta a nyugdíjreformmal szembeni megmozdulásokat, most már csak 44 százalék, s várhatóan minél tovább tart a káosz, annál kevesebben sorakoznak fel a szakszervezetek követelései mögött. Ez a klasszikus munkásmozgalmi módszerek ördögi köre: éppen azok lázadnak a lehetetlen állapotok ellen, akiknek az érdekeiért a harc folyik.

Macronnak áll a zászló.