Előfizetés

Bozóttűz

Az MTI (!) szerint 1901 óta a tavalyi volt a legmelegebb év Magyarországon, és a tíz legforróbb esztendő közül nyolc a most zárult évtizedre esett. Lehet, hogy csak véletlen (v. ö. „Mészáros Lőrinc nem lop, hanem szerencsésen versenyez”), de sokkal valószínűbb, hogy van valami ebben a klímaváltozás nevű teóriában.
Ha eddig hittem volna a magyar miniszterelnök csalhatatlan taktikai érzékében és ún. valóságismeretében, az utóbbi hónapokban akkor is kételkedni kezdtem volna benne. Orbán Viktor vezetésével a kormányoldal olyan tarthatatlan helyzetbe manőverezte magát a klímakérdésben, amiből lehetetlen jelentős veszteségek nélkül kikeveredni. És ha elfogadjuk, hogy a klíma lesz a következő migránsválság, vagyis a legfontosabb közéleti téma a közeljövőben (szerintem így lesz), akkor talán az sem túlzás, hogy amit ez ügyben a NER-elit mostanában előad, az a percepciót és a várható produktumot tekintve is leginkább a döglött lovon lovaglásra emlékeztet.
Ausztráliában, amely most a klímakrízis első számú frontállama, a Liberális Párt kormányoz. Ez azonban csak afféle szójáték, a kifejezés ugyanis az ottani konzervatívokat, Orbán politikai szövetségeseit jelöli. A tartalmi értelemben inkább illiberálisként aposztrofálható formációnak eddig csupán a hírhedten szigorú bevándorláspolitikáját tekintette példának a magyar kormánypárt, úgy tűnik azonban, hogy most klíma-tárgykörben is Scott John Morrison nyomába indulnak. 
Nehéz másra gondolni, amikor a többnyire a kézivezérlés jegyeit mutató magyar „közmédia” – amely korábban olyan ismert klímagyilkosok mentegetésével alapozta meg a respektusát, mint Jair Bolsonaro brazil vagy Donald Trump amerikai elnök – szakértők bevonásával magyarázni kezdi, ki mindenki tehet az ausztrál erdőtüzekről. (Mármint a szénipart meg a globális fölmelegedés többi aktorát leszámítva, mert ők természetesen nem hibásak.) A migránsokig érthetetlen módon még nem jutottak el, de már az első körben megnevezték a bűnbakok között a felelőtlen, unalmukban gyújtogató tinédzsereket – alighanem a Fidesznek a fiatalok felé történő nyitása jegyében. (Egy-egy ilyen mondat garantáltan többet árul el arról, mint gondolnak az érintett korosztályról a kormányban, mint egy huszonkét éves helyettes államtitkár kinevezése.) Mellettük a környezetvédőket, illetve az ausztrál őslakosokat, akikkel kapcsolatban a PC-korszak anélkül múlt el, hogy valaha beköszöntött volna.
A megfelelő közegben a hülyeség gyorsabban terjed, mint a bozóttűz. Az aborigineknek nyilván fogalmuk sincs, mit szabad (és mit nem) az erdőben, tehát alig várják, hogy a 300 éve érkezett fehérek elmagyarázzák nekik; különösen a fideszes pártsajtó és az Alapjogokért Központ tanácsaira kíváncsiak. Komolyabbra fordítva a szót: ameddig a kormányunk – a globális problémák kommunikációjával ugyanúgy, mint mondjuk a Kossuth Rádió új vezetőjének kinevezésével – konzekvensen az összeesküvéselmélet-hívő, rasszista szélsőjobbnak akar gesztusokat tenni, addig én a részükről nem várok jelentős fordulatot az éghajlatvédelemben.

Úton a XXI. század hadereje felé?

Az ellenzéki sajtó tele van a HM fegyver beszerzéseivel kapcsolatos kritikákkal. A kritikák teljesen jogosak, hiszen maga az alap, a 10 éves haderőfejlesztési program a nemzetközi gyakorlattal ellentétesen nem nyilvános, azt a parlament nem tárgyalta, az eddig megismert beszerzések ad hoc jellegűnek tűnnek. A beszerzéseket nem a felelős honvédelmi miniszter irányítja, hanem a miniszterelnök által kinevezett, orvos végzettségű Maróth Gáspár, nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztos. A HM Beszerzési Hivatalát 2016-ban felszámolták, vagyis a minisztérium egy 10 éves haderőfejlesztési program elején elvesztette a programmal kapcsolatos koordinációs képességét.
Egy ilyen haderőfejlesztésnek a fegyverzet beszerzés a könnyebbik eleme, ha a források biztosítottak. A humán oldal nehezebben biztosítható, mint a fegyverzeti elemek. Egy fejlesztési elgondolás kialakításánál a jelen állapotok vizsgálatából kell kiindulni, meg kell határozni a 2026-os cél állapotot és az oda vezető utat. A célról annyit tudhatunk, hogy 2026-ra lesz egy nehéz, egy közepes és egy könnyű dandárunk. A jelenről annyit, hogy 20 éves NATO tagságunk ellenére fegyverzetünk zömét a Varsói Szerződésből örökölt rozsdásodó vasak teszik ki, a NATO kompatibilis eszközökre történő átfegyverzés 20 éve késik. A meglévő eszközök hadrafoghatósága közelít a nullához. 
A humán oldalon legalább ekkora a baj. A Zrínyi 2026 reform indításakor a vezető szervek és háttérintézményeik létszáma a 2017-es HM költségvetés fejezeti indoklása szerint 12086 fő volt, a csapatok létszáma pedig 13647 fő. 2019-es adatok szerint a vezető szervek létszáma 1732 fővel növekedett, a végrehajtóké meg csak 536 fővel, vagyis a vezetők-vezetettek arányát tovább rontották. Mindez persze csak papíron van így, a honvédelmi miniszter saját bevallása szerint 7-8 ezer katonára lenne szükségünk, magyarul ennyi a béke hiány, a betöltetlen beosztás. A helyzet még ennél is rosszabb, ugyanis a HM további 5-6 ezer főt tart el, akik a kizárólagos HM tulajdonú gazdasági társaságok alkalmazottai. Ha összegzünk: 18-19 ezres vízfej 7 ezres végrehajtó állománnyal szemben, ez a világon egyedülálló. A haderőreform kapcsán egy szó sincs arról, hogy ezt a torz állapotot hogyan és mikor kívánják felszámolni. Pontosabban egy 72 oldalas törvénymódosítás indoklásában olvashattuk, hogy a HM gazdasági szervezetei a vagyongazdálkodásért felelős tárca nélküli miniszter fennhatósága alá kerülnek.
Eközben a katonai struktúra is eltorzult. A NATO-ban van egy kialakított arány a manőver erők (lövészek, harckocsizók), harci támogatók (légvédelem, tüzérség, felderítők, műszakiak, stb.), harci kiszolgáló támogatók (ellátók, javítók, egészségügy, stb.) között. Ez az arány teszi alkalmassá a csapatokat az összfegyvernemi harcra. Ha nincs kellő mennyiségű támogató erő, akkor a lövészek, tankosok önállóan képtelenek akár egy foci pálya méretű területet is megvédeni. A tatai lövész dandárnak is hiányosak a támogatói, a debrecenieknek eleve nem is terveztek harci támogatókat. 
Van egy másik eleme is a katonai struktúrának, ez a szervezetek hierarchiája. Alulról építkezve raj, szakasz, század, zászlóalj, ezred (dandár), hadosztály (hadtest) a sorrend, vezérkar, minisztérium a folytatás. Nálunk megszakadt a lánc, a dandárok felett a NATO-ban ismeretlen Összhaderőnemi Paracsnokságot találtuk eddig. 2018. január elsejével a vezérkart kivonták a HM szervezetéből, és a vezérkar és az ÖHP összevonásával létrehozták a Magyar Honvédség Parancsnokságát Székesfehérváron. Most folynak bejelentések a nemzetközi hadosztály parancsnokság meg az ettől független, szintén nemzetközi különleges erők parancsnoksága létrehozásáról. Ezek szerint a három magyar dandárt egy multinacionális hadosztályparancsnokság fogja irányítani? Ez alá lesz rendelve a MHP-nak? Ha nem, és vélhetően nem, akkor az MHP milyen láncolaton keresztül fog hatni a három magyar dandárra? A különleges erők a NATO elvek szerint a harci támogatókhoz tartoznak, feladatuk az adott nemzet lövészeinek és tankosainak harci támogatása. Miért nem marad minden nemzet különleges ereje a saját kötelékben, miért kell azokat egy független, multinacionális Különleges Erők Parancsnoksága alá rendelni?
Az új parancsnokság megint egy egyedi szervezet, van 6 haderőnemi szemlélősége - ez a VSZ fegyvernemi és szolgálati ág főnökségeire emlékeztet -, de a csapatokat elosztották közöttük, tehát nemcsak szakmai, hanem szolgálati elöljárói funkciókat is látnak el. Van a parancsnokságon 6 csoportfőnökség, ez a NATO törzsek szervezeti felépítésére hajaz, de hiányzik a felderítő csoportfőnökség: az valahol a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat alárendeltségében van 2016 óta újra. Furcsa, hogy a csoportfőnökségeket nem jelölik a NATO standardokban előírt J1-től J8-ig jelzéssel. Hát persze hogy nem, hiszen a J1 a személyügy, J2 a hírszerzés, felderítés, J3 a művelet, és így tovább J8-ig. A magyar verzióban J2-nél bukik a mutatvány, mert az ott nincs, hanem csak a KNBSZ-nél, az meg nem alárendelt szervezete a MHP-nek. A NATO-ban szabványok írják elő a műveletek tervezésekor a J2-J3 együttműködését. Ehhez egy asztalnál kell ülni. Még emlékszem, hogy milyen örömünnep volt 2001-ben az első Orbán kormány idején, amikorra sikerült a vezérkart a minisztériumba integrálni. De 2019 január elsejével érdemi indoklás nélkül jött a szétválasztás a Székesfehérvárra költözéssel.
A reform első évére, 2017-re 354 milliárdos kiadást terjesztettek be a HM tárcához, ami a GDP 0,92 százalékának felelt meg. Év közben döbbentek rá, hogy ebből nem lesz 2024-re beígért GDP 2 százalékos arány, így év közben megemelték a tárca büdzséjét 549 milliárdra. Leglátványosabban a beszerzésekre fordítható részt emelték meg, a betervezett 54 milliárd helyett 133 milliárdra, majd elköltöttek 59 milliárdot. Ez azt mutatja, hogy a 10 éves fejlesztési tervnek nem része a beszerzési terv, vagy a különféle érdekcsoportok közötti harc döntésképtelenséget eredményezett, vagy mindkettő együtt. A következő évben a fejlesztésekre fordítható pénzt még jelentősen megemelték: a tervezett 66 milliárdot 193 milliárdra. Aztán elköltöttek 73 milliárdot, megmaradt 120 milliárd. És ahogy a 2017-es maradványt sem költötték el 2018-ban, ugyanúgy a 2018-as maradványok sorsa is ismeretlen. Érdekes, hogy a bér jellegű és a dologi kiadások megnövelt összegét viszont majdnem maradéktalanul sikerült elkölteni. (Várom a 2020 őszén nyilvánosságra kerülő 2019 évi költségvetési zárszámadást, de félek, hogy azt fogom kiolvasni belőle: a Zrínyi 2026 tulajdonképpen totális minisztériumi impotencia miatt elmarad.) 
A HM mint kommunikációs közeg folyamatosan veszíti el szavahihetőségét. 2016 decemberében bejelentette az akkori miniszter, hogy 27 milliárdból járásonként egy, összesen 197 lőteret hozunk létre 2019 végéig a tartalékos rendszer fejlesztése keretében. Állítólag itt is Orbán Viktor volt az ötletgazda, mint annyi másban a hadügyben, ld. tartalékos rendszer esztelen fejlesztése, katonák igénybevétele határrendészeti feladatokra. Ez bődületes baromságnak tűnt akkor is, szerencsére lassan redukálódott a projekt. 2017 közepén már csak 17,5 milliárdról és 40 lőtérről beszéltek. 2017 decemberében kiemelt nemzetgazdasági beruházássá minősítették a lőtér projektet, de már csak 16 települést soroltak fel. 2019 májusában már csak 5 honvédelmi sportközpontra írtak ki közbeszerzést 2020-as kezdéssel. A Zrínyi 2026-nak is ez lesz a sorsa?
2010-ben hirdették meg az ún. Ludovika programot a kormányzati Horthy nosztalgia keretében. Tanulmányok születtek arról, hogy a tisztképzés elképzelhetetlen a Ludovika hagyományok felélesztése nélkül. Az Orczy térről elüldöztek egy múzeumot, több 10 milliárdos beruházásba kezdtek, létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet a volt nemzetvédelmi egyetem bázisán. Megkezdődött a beköltözés az új Ludovika kampuszba. Kinek nem jutott ott hely, na, kinek? Hát a Hadtudományi és Honvédtisztképző karnak. Egyedül ők maradtak a Hungária körúti kampuszon. Az egyetem új rektora hosszú interjút adott, amelyben egy szót sem szólt arról, hogy a tisztjelöltek képzését érintené a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program. A szentendrei Altiszti Akadémián feladták az évtizedek óta bevált 2 éves altisztképzést, áttértek az egy évnél is rövidebb, tanfolyam rendszerű képzésre. Ráadásul a fegyvernemeknek megfelelő szakképzést a létszámhiányoktól, határőrizettől, missziós feladatoktól, hazai és nemzetközi gyakorlatoktól gyötört csapatokra lőcsölik.
A honvédelmi miniszter járja a megyeszékhelyeket, és mindenhol elmondja, hogy 2026-ra lesz 30 ezer katonánk az aktív komponensben, 20 ezer katonánk a tartalékos rendszerben. Nem értem, hogy a tervezett három dandárhoz, plusz a Magyar Honvédség Parancsnokság közvetlen alárendeltjeihez miért kell 30 ezer katona. Jelenleg kb. 13 ezer fős vízfejjel, 7 ezer fős végrehajtó állománnyal, vagyis összesen 20 ezer fős állománnyal rendelkezik a haderő, amelyből 6 ezer fő honvédelmi alkalmazott és kb. csak 14 ezer fő a katona. Kizártnak tűnik, hogy az ezek szerint 2026-ig szükséges 16 ezer főt toborozni és megfelelő szintre képezni tudjuk.
A legnagyobb blöff persze az a szöveg, hogy 2026-ra a térség meghatározó hadereje leszünk. Maradjunk a szakmámnál, a tüzérségnél. A horvátoknál már most megvan az a Pzh 2000 tüzér osztály, amit mi még csak megrendeltünk. A szerbek saját maguk gyártják az önjáró lövegeket. A románok sorozatvetőket is rendeltek velünk ellentétben. Mi megszüntettük a tüzér dandárt, egy osztály maradt Tatán 12 löveggel. Az osztály a legutóbbi nemzetközi gyakorlatra Németországba 4 löveget tudott vért izzadva összeszerelni a 12-ből, amelyekkel lőni is lehetett. Ezek 1950-es konstrukciójú vontatott lövegek nulla elektronikával. A gyakorlaton résztvevő összes partner automatizált tűzvezető rendszerrel bírt. Önámítás azt remélni, hogy mások nem gondolják a magyar partnerekről, hogy ez a jamaikai bob csapat. 
Egy jelentéktelen adatkezelési törvénymódosítás indoklásában a HM még mindig Gyurcsányra hivatkozik: „A törvénymódosításra azért van szükség, hogy ezzel is erősítsük Magyarország védelmét és biztonságát, mert Gyurcsány és a szocialisták kormányzásuk alatt szánt szándékkal legyengítették Magyarország védelmét, létszámában és eszközeiben is leépítették a honvédséget, elkótyavetyélték a vagyonát, a honvédségi eszközöket, és a hadrafoghatósági nyilvántartásokat is megsemmisítették.”
Igen, Gyurcsányék alatt csökkent a HM költségvetése 42 százalékkal 2012-ben, Gyurcsányék számolták fel az utolsó működőképes ceglédi hadosztályt 2001-ben, Gyurcsányék alatt fogyott el az összes helikopter 2015-re, Gyurcsányék alatt nőtt 7-8 ezerre a békehiány 2019-re, Gyurcsányék alatt szívatták a katonákat napi 15-17 órában a határon és a Hortobágyon 2015-2016-ban, Gyurcsány tette járadékossá a korkedvezményes nyugállományúakat 2012-ben. Vagy ezekben az időpontokban mindig Orbán Viktor volt a miniszterelnök? Ki az igazi kártevő? 
Foglaljuk össze lényeget egy Kósa Lajos idézettel, ami egy 2015-ös Honvédelmi és Rendészeti Bizottság ülésen hangzott el: „ Pénzt beletölteni egy rendszerbe, nem azt jelenti, hogy megnövekszik a képessége. Lehet, hogy a pazarlása növekszik meg, de a képessége nem.” A szerző nyugállományú katona 

A nők baja nem fáj Tállainak

Magyarországon több százezer nő él mélyszegénységben. Nekik minden hónapban azzal a szégyenérzettel kell szembesülniük, hogy a menstruáció alatt nem tudják saját maguknak biztosítani a megfelelő higiéniai ellátást, zsebkendővel, különféle rongydarabokkal igyekeznek megoldani a helyzetet. Sokaknak választaniuk kell: vagy ételt adnak a családjuknak, vagy betétet vesznek. Vagy kifizetik a buszjegyet, hogy eljussanak a szakközépiskolába, vagy tampont vesznek. Szomorú tény, hogy rengeteg középiskolás diáklány azért hiányzik havonta néhány napot az iskolából, mert menstruál, és szégyell bemenni.
Mostanra már a gazdaságilag fejlett államok is rájöttek, hogy a menstruációs szegénység náluk is valós probléma. Az Európai Unió tagállamainak felében a 10 százalékot nem haladja meg ezen termékek áfatartalma. Írország már több mint tíz éve adómentesnek nyilvánította ezeket a termékeket, Nagy-Britanniában és Cipruson csak 5 százalék az adó. November elején pedig a német parlament döntött úgy, hogy 2020-tól 19-ről 7 százalékra csökkenti a női higiéniai termékek adóját. A helyzet Európán kívül még biztatóbb: az adómentességet elsőként Kenya vezette be 2004-ben, azóta többek között Kanadában, Indiában, Malajziában, Ugandában, Ausztráliában és az USA számos államában törölték el a "tamponadót".
Sajnos ellenpéldaként hazánkat lehet megemlíteni, ahol kiemelkedően magas, világrekordot tartó 27 százalékos áfával büntetik a nőket. Igazságos ez? Egy olyan országban, ahol négy régió is az EU legszegényebb régiói közé tartozik, egészen biztosan nem. Pedig ennek a problémának a kezelése elsősorban állami feladat. Ezért fontosnak éreztem beadni azt a törvénymódosítást, amely törvényben biztosítaná, hogy a menstruációhoz kapcsolódó termékek a 27 százalékos áfakörből átkerüljenek az 5 százalékosba.
Őszintén megdöbbentem, mikor láttam, hogy a kormánypárti politikusok milyen érzéketlenséggel szavazták le a javaslatunkat. A költségvetésnek ez szinte semmi, de nők százezreinek életminőségének nagyon is számít egy ilyen gesztus. A helyzetet tisztázandó adtam be írásbeli kérdésemet Kásler miniszter úrhoz, arról érdeklődve, hogy a kormány mikor ismeri már el végre, hogy a menstruációs szegénység létező probléma Magyarországon, és mikor tesz lépéseket a megoldás érdekében.
Kérdésemre Tállai András államtitkár és NAV-elnök válaszolt, emígy: „Az áfacsökkentés nem feltétlen hatékony módja a családok támogatásának. Az árakat alapvetően ugyanis nem az áfakulcs határozza meg, hanem az adott ágazatban lévő verseny, a termelési költségek, és egyéb piaci viszonyok. Az áfakulcs csökkentése esetében tehát nincs garancia arra, hogy annak hatása valóban megjelenik a végső fogyasztói árakban. Ha pedig az árakban nem jelenik meg az adócsökkentés, akkor az nem segíti a családokat.”
E válasz két megközelítésből is nagyon aggályos. Először is a kormány óriási hírverést csapva élt az áfacsökkentés intézményével korábban. Emlékezzünk csak az internet áfájának propagandisztikus csökkentésére, de korábban az élelmiszerek terén is volt mérséklés. 2016 januárjában a sertését, majd szépen lassan vezették be a szárnyasok, a tojás és a tej áfájának 27 százalékról 5 százalékra való csökkentését. Tehát a kormány vagy akkor nem volt őszinte a magyar emberekkel, amikor csökkentette az áfát, mert már akkor tudták, hogy az érdekelt gyártók, forgalmazók, cégek lenyelik a hasznot, vagy időközben jöttek rá, hogy nem képesek kontrollálni a szolgáltatók profitéhségét.
Ez a másik még fajsúlyosabb probléma, ugyanis Tállai András válaszából kristálytisztán kiderül, hogy a magyar kormány nem képes betartatni a törvényeket Magyarországon. Pedig a megoldás nem annyira bonyolult: megfelelő szabályozókkal, okosan átgondolt, előre elkészített stratégiával igenis rá lehet venni az ágazat szereplőit, hogy az övék helyett a magyar fogyasztók érdekei érvényesüljenek.
Így kell tenni a menstruációs szegénységgel összefüggő termékek esetében is. Felelős kormánynak tilos azt válaszolnia, hogy nem tudják képviselni a magyar emberek érdekeit a szolgáltatókkal szemben, hanem gondoskodó államként állhatatos elszántsággal ki kell brusztolniuk azt.
Tállai András válaszában konkrétan beismerte, hogy a kormány béna kacsaként nem képes erre. Ebben az esetben viszont legalább a gőgből és a cinizmusból vegyenek visszább. 
Véleményem szerint egyébként a kiugróan magas áfa csökkentése mindenképpen szükséges, de biztosan nem elégséges a probléma itthoni megoldásához. A legszegényebb rétegeknek nagyobb segítséget jelentene, ha az iskolákban, kollégiumokban ingyen hozzáférhetők lennének ezek a termékek, vagy ha a társadalombiztosítás fedezné ezek költségeit.