Jön a neheze

Sokkal nagyobb a baj, mint egy esetleges amerikai-iráni háború. Az gyors lefolyású lenne, leginkább légi és tengeri csapásváltásokra korlátozódna, aligha terjedne ki szárazföldi harcokra. Csakhogy a Bagdadban „kiiktatott” Kászim Szulejmáni az elmúlt évtizedekben a Közel-Keletet behálózó szövetséget szervezett az iráni síita rezsim helyi segédcsapataiból. A Forradalmi Gárda Kudsz (Jeruzsálem) dandára a tábornok vezetése alatt Iraktól Szírián át Libanonig és Jemenig sokfelé beépült a militáns síiták közé, mindenhol Irán ellenségei, Amerika, Izrael és Szaúd-Arábia ellen uszítva a terrorizmusra is kész vallási fanatikusokat.
Ez a helyzet nem jöhetett volna létre, ha 2003-ban George W. Bush nem rohanja le Irakot, amely a térségben Irán természetes ellensúlya volt. Washingtonban most újra terítékre került az akkori háborúra lehetőséget adó, tizennyolc évvel ezelőtti kongresszusi felhatalmazás visszavonása. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások nyomán, hazafias felbuzdulásból elfogadott határozat szolgál jogi alapul Donald Trump mostani, Szulejmáni megölésére kiadott parancsához. A sors iróniája, hogy a Világkereskedelmi Központot és a Pentagont szaúdi szunnita terroristák támadták meg – Szulejmáni pedig az ellenük (is) harcoló síiták legnagyobb hadvezére volt.
Itt érkeztünk meg a jelenlegi legnagyobb veszélyhez. Az Iránhoz húzó iraki síiták, akik egykor örültek, hogy az amerikaiak eltakarították a fejük fölül a szunnita Szaddám Huszeint, most már elég erősnek érzik magukat, és az idegen csapatok távozását akarják. Ha az amerikaiak és európai segítőik (köztük a magyarok) kivonulnak, Irakban ki fog törni a polgárháború a síiták, szunniták és kurdok között. 
Az iraki harcokban elesett fegyvereseket és a civil áldozatokat számon tartó holttestszámláló projekt tavaly áprilisig 183,348 és 205,908 közé tette a halottak számát. Ez azonban gyorsan megduplázódhat, az ország három részre szakadhat, és akkor Európára újabb menekülthullám zúdul. Trump ezt aligha gondolta végig.
Szerző
Horváth Gábor

A középpályás és a mókusok

Vessetek a mókusok elé! - vezette fel közösségi oldalán Orbán Viktor a csütörtöki évadnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóját. Akár humorosnak is tarthatnánk, de nem találtuk annak. Mert szeretnénk komolyan venni az ország kormányfőjét, s mert úgy gondoljuk, a végrehajtó hatalom első emberének kötelessége, hogy tetszik vagy sem, rendszeresen szóba álljon a sajtóval. Azokkal a „mókusokkal” is, akik kötelességüknek tartják a közösség nevében kérdéseikkel számon kérni a közhatalmat. Az érdeklődés – két és félórásan is rövidnek bizonyult a kérdezz, felelek - igazolja: hiába mondja a kormányfő, hogy eleget tesz kötelességének. Félelme a mókusoktól amúgy felesleges: bizonyította, túl tud lépni a kongó évértékeléseken, s bár azt mondja, korát tekintve támadó középpályásból védekező középpályás lett, az a terület, amit be tud játszani, még mindig messze nagyobb, mint bármelyik párttársáé. Ez akkor is igaz, ha értjük, megjátszott könnyedsége a külföldi sajtónak szól. Ezúttal még azt is megengedte magának, hogy elismerje pártelnöki felelősségét az októberi választásokért, s a demokrácia jeleként értékelje, hogy az ellenzék is győzhet, mert jelöltjei jobbak voltak. Mentsége: még megvan az az országos többség, amire támaszkodva kormányozni tud, és akar is 2022 után. A kérdések nagyrészt az európai néppárti tagságra vonatkoztak, s bár nem akart előre futni, annyi egyértelmű: ha nem tudja politikai akaratát rákényszeríteni a Néppártra, s az továbbra is a liberális baloldal felé tolódik ahelyett, hogy visszatérne gyökereihez - bevándorlásellenesség, európai családvédelem, a nemzeti kultúra elsődlegessége -, akkor szándékában áll egy új európai formáció megalakítása. Szemben Macron francia elnökkel és a baloldallal. Érdekes volt figyelni a klímaválsággal kapcsolatos véleményére is. Mert miközben az európai konzervatívok szemére vetette, hogy nem tudtak érvényes választ adni a kérdésre, s miközben a Fidesz is későn ismerte fel, hogy a rezsicsökkentés és a menekültek után elszalasztotta megragadni a következő tematizálható problémát, most kapkod utána. Ám még Orbán is csak a politikai veszteség minimalizálásánál tart: az új osztrák koalícióra utalva azt mondja, eljöhet egy hasonló ideje Magyarországon, de nem az ő részvételével. Mert a zöldek görögdinnyék, kívül zöldek, belül pirosak. Így aztán szalmaszálnak maradt a kormány energia- és környezetvédelmi stratégiája, az élhetetlen megapoliszok helyett a minőségi életet teremtő faluprogram folytatása. A legnagyobb újdonság viszont az, hogy Orbán lezárta a kétéves kampányidőszakot, mondván, "a következő két évnek a kormányzásról kell szólnia". Az optimisták ezt érthetik úgy: végre konszolidáltan kormányozni kezd. Aki pedig kicsit is jártas a futballban, azt gondolhatja: láttunk mi már védekező középpályást nagy gólokat rúgni. A többi a szokásos volt: Soros, országvesztő helyett országépítő korszak, a szegénység felszámolása, a bírói függetlenség megfenyegetése, újabb nemzeti konzultációk. Főképp pedig: nix ugribugri.  
Szerző
Friss Róbert

Fenségesből nevetséges

Hol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban. Az Illyés Gyulától kölcsönzött megállapítás fokozottan érvényes abban az esetben, ha valamely tirannus kegyeltje nyilvánosan magasztalja kenyéradó gazdájának erkölcstelen politikáját. 
Értem én, hogy Maróth Miklósnak meg kell szolgálnia a belé vetett bizalmat, hiszen a Magyar Tudományos Akadémiától hitszegő módon elrekvirált kutatóintézetek élére helyezte a Legfelsőbb Akarat. Máskülönben miért beszélne ostobaságokat „a kereszténység védelméről” a jobb napokat látott professzor úr, aki nem mellesleg a keresztényüldöző államokat tömörítő Türk Tanács bakui ülésére is elkísérte nemrégiben hazánk miniszterelnökét. Maróth tudniillik az Egri csillagokat ajánlotta a magyar gyerekek figyelmébe, melyből szavai szerint megtudhatják a felnövekvő generációk, ugyan miért tette a kormánypropaganda központi elemévé Orbán Viktor a keresztény identitás védelmét. Mert a Harry Potterből ez nem derül ki, s a Pókembertől sem kapunk választ a fogas kérdésre.
A kabinet persze a sokat emlegetett kultúrharc jegyében szívesen kisajátítana magának egyes szépirodalmi klasszikusokat, akárcsak a közelmúltban az akadémiai vagyont. A jelek szerint most Gárdonyi Gézán a sor. Maróth professzor azonban ezúttal alaposan melléfogott. A hitvédelem ügyében talán legautentikusabb személyiség szavaival válaszolhatunk ugyanis neki. „A keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd. Akik az ellenkezőjét hangoztatják, őszintén feltehetnék a kérdést: tényleg a kereszténységünket védelmezzük? Nem inkább a jólétünket, a kényelmünket és a biztonságunkat féltjük?” – nyilatkozta a menekültválság kirobbanását követően, még pannonhalmi főapátként Várszegi Asztrik. 
Továbbgondolva a dolgot: nem lehet, hogy az élethosszig tartó hatalomra ácsingózó Orbán Viktor csupán a maga autokratikus rendszerét, illetve hűbéreseinek összeharácsolt vagyonát védelmezi a kereszténység oltalmazásának ürügyén? A „nemzet miniszterelnöke” jól ismeri a magyar társadalomban történelmi okoknál fogva gyökerező idegengyűlöletet, melyet előszeretettel szít fel xenofób klisék segítségével. Várszegi Asztrik is tisztában van a hazai helyzettel, hiszen a főapát szavai szerint „mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél”. Csattanós válasz Maróth Miklósnak.
Az MTA-tól elrabolt kutatóintézetek újdonsült vezetője nem az egyetlen személy Orbán Viktor udvartartásából, aki a „kereszténység védelmezőjének” szerepét osztaná a magyar kormányfőre, vagy csak szemérmesen félrenéz egy-egy erkölcstelen orbáni cselekedet láttán. Nagyon szomorú például, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítványt vezető szerzetes beszédet mondott a felcsúti Puskás Akadémia évzáróján, s jelenlétével legitimálta az Orbán-kabinet történelmi bűnét: a hazai egészségügyből fájóan hiányzó közpénz-milliárdoknak a futballba áramoltatását. 
A régi mondás szerint a fenségest a nevetségestől egy hajszál választja el. Akik ma Orbán Viktor „kereszténységét” hirdetik, holnap a képmutatás iskolapéldái lesznek. Fájdalom, de már Maróth professzor is. A szerző publicista 
Szerző
Beck Tamás