Jön a neheze

Sokkal nagyobb a baj, mint egy esetleges amerikai-iráni háború. Az gyors lefolyású lenne, leginkább légi és tengeri csapásváltásokra korlátozódna, aligha terjedne ki szárazföldi harcokra. Csakhogy a Bagdadban „kiiktatott” Kászim Szulejmáni az elmúlt évtizedekben a Közel-Keletet behálózó szövetséget szervezett az iráni síita rezsim helyi segédcsapataiból. A Forradalmi Gárda Kudsz (Jeruzsálem) dandára a tábornok vezetése alatt Iraktól Szírián át Libanonig és Jemenig sokfelé beépült a militáns síiták közé, mindenhol Irán ellenségei, Amerika, Izrael és Szaúd-Arábia ellen uszítva a terrorizmusra is kész vallási fanatikusokat.

Ez a helyzet nem jöhetett volna létre, ha 2003-ban George W. Bush nem rohanja le Irakot, amely a térségben Irán természetes ellensúlya volt. Washingtonban most újra terítékre került az akkori háborúra lehetőséget adó, tizennyolc évvel ezelőtti kongresszusi felhatalmazás visszavonása. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások nyomán, hazafias felbuzdulásból elfogadott határozat szolgál jogi alapul Donald Trump mostani, Szulejmáni megölésére kiadott parancsához. A sors iróniája, hogy a Világkereskedelmi Központot és a Pentagont szaúdi szunnita terroristák támadták meg – Szulejmáni pedig az ellenük (is) harcoló síiták legnagyobb hadvezére volt.

Itt érkeztünk meg a jelenlegi legnagyobb veszélyhez. Az Iránhoz húzó iraki síiták, akik egykor örültek, hogy az amerikaiak eltakarították a fejük fölül a szunnita Szaddám Huszeint, most már elég erősnek érzik magukat, és az idegen csapatok távozását akarják. Ha az amerikaiak és európai segítőik (köztük a magyarok) kivonulnak, Irakban ki fog törni a polgárháború a síiták, szunniták és kurdok között.

Az iraki harcokban elesett fegyvereseket és a civil áldozatokat számon tartó holttestszámláló projekt tavaly áprilisig 183,348 és 205,908 közé tette a halottak számát. Ez azonban gyorsan megduplázódhat, az ország három részre szakadhat, és akkor Európára újabb menekülthullám zúdul. Trump ezt aligha gondolta végig.