Előfizetés

SZDSZ: "Vigyázat, a tetőn dolgoznak!"

N. Kósa Judit
Publikálás dátuma
2020.01.12. 11:10

Fotó: Adományozó: Vojnich Pál / Fortepan
Sok olyan ház van Budapesten, amelyik ma már nem nagyon emlékeztet az eredeti valójára, de alighanem az itt látható épület esetében a legdrámaibb a változás. Nehéz is elhinni, hogy a régi Fortepan-képen látható hatalmas bérház ugyanaz, mint a Fehér Házként tisztelt irodaépület. Pedig csupán radikális átfazonírozáson esett át. Az eredeti, három belső udvaros, mozgalmas homlokzatú luxusbérház egyike volt azon Palatinus házaknak, amelyeknek telkét a Margitszigetért kapta cserébe 1908-ban József főherceg. 1914-re épült meg, roppant drága bérű lakásokat kínált, míg végül csillagos házzá nyilvánították, majd 1945 elején kiégett. 1949-ben – jegyezzük meg: ugyanakkor, amikor hivatalosan is eltörölték a margitszigeti belépőt – négy fiatal, baloldali és elhivatottan modernista építész tervezte meg benne a Belügyminisztérium új otthonát. Észak és dél felől áttörték a főfalakat, és megnyitották a korábbi szűk udvarokat, keleten és nyugaton egybeépítették és lesimították a homlokzatot, az első szinten lábakra állított, nagy előadótermet alakítottak ki, fölötte hatszáz munkaszobát, a pinceszinten garázst, emellett szociális helyiségeket és telefonközpontot. 1950-ben az ÁVH vette birtokba az épületet, amely 1957-től a Belügyminisztériumé lett, 1962-től pedig a pártközponté. Az állampárt utódszervezete 1990-ben hagyta el a Fehér Házat, hogy aztán még a nyáron visszatérjen, afféle szerény albérlőként. A szabadon választott Országgyűlés saját irodaházának jelölte ki ugyanis a fehér mészkőlapokkal burkolt monstrumot, és a frakciók egyrészt erősorrendben, másrészt utálkozási sorrendben fel is osztották egymás között az – egyébként felettébb lepukkant - irodákat. Az első szinten Grósz Károly korábbi teremsorába Kónya Imre MDF-es frakcióvezető költözött be, pártja a 2. és a 3. emeletet foglalta el, utóbbira beengedve a kisgazdákat. A negyedikre került a kormánypárti KDNP az ellenzéki Fidesszel és MSZP-vel, az ötödiken voltak a bizottsági irodák, a 6. és 7. szint pedig a második legerősebb párté, az SZDSZ-é lett. A Fehér Házat azóta többször felfrissítették, kőburkolatát a 90-es évek közepén lecserélték. 2004 óta újra látható az előcsarnokban a rendszerváltás hevében letakart Bernáth Aurél-secco, a Munkásállam. A kérdés csak az, mi lesz az épület sorsa most, hogy a Kossuth téren elkészült az új képviselői irodaház.

Rohamosan öregszik a budapesti népesség

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.01.12. 08:00

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Száz fiatalkorúra már 152 idős jut a fővárosban, a háztartások 23 százalékában pedig nyugdíjasok laknak. A légkondis lakások aránya két év alatt megduplázódott, és a cukor kivételével szinte minden élelmiszerből egyre többet veszünk – a többi között ez derül ki a KSH Budapest adatait feldolgozó, napokban közzétett éves kiadványából.
Nő a lakásbérlők aránya, egyre többet költünk egészségügyre, valamivel nagyobb lakásokban lakunk, évente emelkedik a nyugdíjasok aránya, és már minden második háztartásban legalább két televízió van – olvasható ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) napokban közzétett, a tavalyi és részben a 2018-as évere vonatkozó fővárosi adataiból. Az utóbbi három évben gyakorlatilag nem változott Budapest népessége, nagyjából 3-4 ezer ember jön és megy pluszban vagy mínuszban. 2016-ban 1 millió 752 ezer 700 lakosa volt a fővárosnak, egy évvel később 1 millió 749 ezer 700, de tavaly megint 1 millió 752 ezer 300 ember élt itt. Egészen minimálisan, de közben nőtt a budapestiek várható élettartama, ami az életminőség egyik legfontosabb mutatója: 2017-ben egy fővárosi férfi 74,27 évre számíthatott, a tavalyi mérések szerint már 74,48 évre. A nők esetében ennél is minimálisabb, mindössze fél század százaléknyi az eltérés: a 2016-os 80,07 évről tavaly 80,12 évre javult a várható élettartam. Ezzel Magyarországon belül a budapestiek számíthatnak a leghosszabb életre, hisz az országos átlag a férfiaknál csak 72,56 év, a nőknél pedig 79,19 év. Bár némi javulás látható, de a változás nagyon lassú, és ha ebben az ütemben folytatódik, nehezen érjük utól a 83 és fél éves átlagos várható élettartammal élen álló spanyolokat, de még a 79,1 évvel előttünk álló cseheket sem. A KSH adatai azt mutatják, a kormányprogramok ellenére nem születik több gyerek Budapesten sem. Ezer lakosonként 2016-ban még 9,2 gyermek születését regisztrálták, 2017-ben már csak 8,8, 2018-ban pedig 8,6 volt ez a szám. Sokkal lassabban, de közben nőtt a halálozás, és látványosan emelkedik az öregedési index, ami azt mutatja meg, hogy száz gyermekre és fiatalkorúra hány időskorú lakos jut. A magyar mutató 1990-ben még 64,5 százalék volt, és az időskorúak aránya először 2005-ben haladta meg a gyermekkorúakét, 2018-ban pedig a fővárosban átlépte a 152 százalékot is, ami sokkal több az országos 132,9 százalékos átlagnál, vagyis Budapest népessége rohamosan öregszik. Közben folyamatosan nő az egy háziorvosi körzetben ellátott felnőttek és gyermekek száma is, a működő kórházi ágyakból viszont egyre kevesebb van. Nem látványos eltérések ezek, de a tendencia kiolvasható: minden évben kicsivel nehezebb megfelelő ellátáshoz jutni. Három év alatt majdnem 1500 férőhellyel bővült a budapesti bölcsődék befogadóképessége, ezzel párhuzamosan azonban kevesebb lett a bentlakásos szociális intézményekben elérhető férőhely, ami nagyon rossz üzenet, akkor is, ha a hiány nem sokkal több, mint 200 férőhely. Az utóbbi években gyakorlatilag nem változott a budapesti óvodások és általános iskolások száma: előbbi csoportban 54-55 ezer gyermeket tartanak nyilván, az alapfokú oktatásban 121-122 ezren vesznek részt. Ugyanakkor valamivel kevesebben járnak középiskolába, számuk évente nagyjából ezer fővel csökken, 2018-ban 95 ezren voltak. Ezek az adatok más összefüggésben kerülnek elő az évkönyv társadalmi folyamatokat bemutató fejezetében. Itt kiderül, hogy a 803 ezer budapesti háztartásban élő 49 százaléka aktív korú, 42 százalék alkalmazottként dolgozik, 7 százalékuk pedig vállalkozó. Nyugdíjasok laknak a háztartások 23 százalékában. Csak egy százalékkal ugyan, de 2016 óta csökkent a saját tulajdonban lévő lakások száma Budapesten, pedig korábban is itt volt a legalacsonyabb az arányuk. Országos szinten 2018-ban majdnem 91 százalék volt a tulajdonos által lakott ingatlanok aránya, míg a fővárosban csak 83 és fél százalék. Értelemszerűen az ellenkező oldalon megfordulnak a számok: a budapesti lakásoknak már 15 százalékában laknak bérlők, míg országos szinten nézve csak 8 százalékában. Egy átlagos fővárosi lakás ma 70 négyzetméteres, 12 négyzetméterrel kisebb az országos átlagnál és alig van köztük fürdőszoba nélküli. Elvben a javuló életszínvonalat jelzik a tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltség adatai, valójában azonban egyben egy torzuló vásárlási trendet is jeleznek. Az, hogy minden évben egyre több légkondit szerelnek be a fővárosi lakásokba, azt mutatja, az emberek próbálnak alkalmazkodni a klímaváltozás következtében egyre hosszabbra nyúló hőséghez, száz háztartásból 2016-ban még csak tízben volt légkondicionálás, 2018-ban már húszban. Ugyanakkor egyre több televíziót vásárolnak a pestiek, ami azt mutatja, a szórakozás is beszorul a lakások falai közé. Míg 2016-ban csak 126 készülék jutott száz otthonra, addig 2018-ban már 146. Lassan elérjük azt a szintet, hogy minden budapestinek két mobiltelefonja lesz: 2018-ban már 193 készüléket rögzítettek száz lakásonként. Jelentős változásokat mutatnak az élelmiszerekre vonatkozó fogyasztási adatok is. Jó lenne kijelenteni, hogy egészségesebben élünk, de ennél árnyaltabb a kép, mert nemcsak zöldségből és gyümölcsből eszünk többet, hanem gyakorlatilag mindenből. Különösen a gabonafélék fogyasztása ugrott meg 2016 óta, két kilóval több kenyeret, öt kilóval több péksüteményt és majdnem kilenc kilóval több egyéb gabonatartalmú ételt esznek a fővárosiak, mint akkor, ami nagyon nagy emelkedés. Ehhez járul a 7 kilóval több húsféle, a majdnem egy kilóval több zsiradék elfogyasztása egy évben, amit csak részben javít, hogy több mint tíz kilóval több zöldség és hat kilóval több gyümölcs fogyott 2018-ban. Az egyetlen, ami kifejezetten pozitív, hogy eközben egy kilóval csökkentették a fővárosi háztartások a cukorfogyasztást.

Mennyit költ egy budapesti? (forint/év)

Termék 2016 2017 2018 élelmiszerek és alkoholmentes italok 256 994 263 450 312 803 szeszes italok és dohány 49 894 48 780 44 182 ruha és cipő 63 197 62 890 64 595 lakásfenntartás 267 806 266 040 304 135 egészségügy 65 242 69 501 88 471 közlekedés 157 736 144 616 180 169 kultúra, szórakozás 129 519 143 303 145 352 Forrás: KSH 

A fővárosiak foglalkoztatási mutatói 2018

Megnevezés Budapest Országos foglalkoztatottak aránya(%) 63,4 60,1 munkanélküliségi ráta 3,1 3,7 teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete(forint) 275 273 219 412 Forrás: KSH

Rozsdálló emlékezet

Csejtei Orsolya
Publikálás dátuma
2020.01.05. 21:51

Fotó: Népszava
A Testnevelési Egyetem mellett, a Kiss János altábornagy utca és az Alkotás utca kereszteződésében, a sarkon áll egy furcsa, rozsda ette szoborszerűség, amiről csak akkor derül ki, hogy valójában egy emberfejeket mintázó lapokból álló könyv, ha az ember közel megy hozzá.
Sokáig meggyőződésem volt, hogy valamiképp a TF-hez, vagyis most már egyetemhez van köze a szobornak, s csak amikor igazán közel mentem szembesültem vele, hogy a számtalan szédhasadt tudatszelet az idén 50 éve elhunyt Tersánszky Józsi Jenő emlékszobra. Kifejezetten ehhez a sarokhoz nem fűződik különösebb anekdota vele kapcsolatban, de mindenképp földi, hiszen a harmincas évek elejétől haláláig itt lakott a közeli Avar utcában, a 9-es szám alatt (szóval nem Zugligetben, a libegőnél, ahol néhány éve egy közt neveztek el róla). Állítólag a kapu előtt álló fa ihlette a Misi Mókus „örökké termő fáját”, mert, ahogy az író több helyen is írja, ez a fa soha nem akart tudomást venni az évszakok váltakozásáról. Valahogy furán kirekesztett alakja ő az irodalomnak, és csak akkor szembesülünk vele, mennyire „kifelejtett” szerzője ő a Nyugatosoknak, amikor véletlenül beleakadunk: az emlékművébe, az avar utca 9-en lévő emléktáblába vagy a gyerekeinknek kötelező olvasmánynak kijelölt Misi Mókusba. Esetleg a Kakukk Marciba. Talán saját magát rekesztette ki: nem volt sem konzervatív, sem liberális, sem baloldali, sem jobboldali, hanem jelző nélküli demokrata. Csendben, ugyanakkor rosszallóan figyelte a kultúra államosítását, az irodalomban végrehajtott dúlást. Amikor a Rákosi-korszak fő ideológusának, Révai Józsefnek a fülébe jutott, hogy Tersánszky nem eléggé lelkes, holott neki, a proletárok és külvárosi hajléktalanok, szegények barátjának üdvözölnie kellene az új rendszert, maga elé hívatta, és megfeddte: „Józsi Jenő, elég volt a kakukmarcizmusból!” Tersánszky a maga módján visszaadta a kölcsönt: amikor felkérték, hogy írjon a Rákosi Mátyásról szóló elbeszélés-gyűjteménybe, ő a Nadrágtartógyáros címen küldött egy elbeszélést, mely egy olyan valakiről szól, aki szeret gyönyörködni a saját szobraiban. A célzást, a személyi kultusz kritikáját mindenki értette ekképpen Tersánszkyt ettől kezdve nem tekintették „komoly” írónak és a gyerekirodalomba „száműzték”. Azt mondják róla, igazi lokálpatrióta volt, akit legjobb találati aránnyal nem az Avar utcában, hanem a Márvány utcai borozóban vagy az Avar Presszóban lehetett megtalálni. Állítólag bárki mellé ülhetett beszélgetni, a belépő egy pohár csemői rizling volt. Imádta a környéket, a közelben elrobogó vonatok szülővárosa, Nagybánya zajait idézték: „Az ablakom a Déli vasút síneire nyílik. Ha kitekintek, a robogó vonatok visszaidézik gyermekkorom lüktető patakjainak, zúgó erdőjének zaját. Látom a Mátyás-templomot és a Citadellát. Innen szoktam figyelni a tűzijátékokat. Szembe velem a Naphegy látszik, ahol fiatal koromban segédmunkásként egy villa építésében működtem közre. Sok-sok emlékem, vidám és szomorú fűződik ehhez a helyhez, ehhez a városhoz...” Éppen 75 évvel ezelőtt, Budapest ostromakor, 1945 januárjában a következőket írta naplójába, melyből érzékletesen kivehetők a prioritások: „Ma kapott először komoly találatot a házunk. Éppen az én lakásom. Az erkélyre hajló ereszbe vágott és az erkély alá a falba. Kis, 20 kg-os bomba, a repcsik dobták. A lakás, a könyvállvány sértetlen.” Bár igaz, hogy 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a környék zsidóinak, és volt, akit sokak szerint bújtatott is, ezzel együtt érthetetlen, hogy a lakóházán lévő emléktáblára kik és miért tagelik fel időről időre, sok egyéb monogram mellé, a bzs (néha kiírva: büdös zsidó) feliratot. Persze manapság ez simán belefér az „utcaművészetbe”, és végül is már életében volt, aki zsidónak nézte, ami ugye, legalábbis némelyek ezt képzelik még ma is, mindenre feljogosítja az embert. Azon a bizonyos, 75 évvel ezelőtti, januári napon, közvetlenül a bombatalálat előtt épp erről ír naplójában: „este szakállam miatt vén zsidónak neveztek a munkaszolgálatosok, és a házparancsnok a pájeszomról beszélt. Fodrász volt a háznál, de csak élelemért nyír. Villany van jókor reggel és ágyúzás. Bár megmaradna a lakásom és hangszereim és könyveim és ruháim és bundám, és simán mehetnék Bukarestbe nejemmel… Itt azért hagytam abba, mert e pillanatban belövés érte a házat…”