9 hónapja nem fizetik ki a gyömrői szemétszállítást, az állami kukaholding tartozása lehet az ok

Publikálás dátuma
2020.01.12. 14:07
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az önkormányzati cég hamarosan csődeljárást kezdeményezhet a közszolgáltató ellen.
9 hónapja nem fizeti ki a gyömrői szemétszállítást a regionális hulladékkezelő vállalat, 2019 decemberének végén már közel 70 millió forinttal tartozott a közszolgáltató a Gyömrői Városüzemeltetésnek - derül ki a helyi Signal TV riportjából. Gyömrő a kecskeméti székhelyű DTKH Duna-Tisza Közi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft-vel áll szerződésben. Ez a közszolgáltató összesen 99 településen lát el hulladékgazdálkodási feladatokat. Az ő alvállalkozójuk a gyömrői városüzemeltető cég, a Gyömrői TÜF Kft. is. Ennek ügyvezetője, Agócs Zoltán azt nyilatkozta, ebben a 9 hónapban is elvégezték a feladatot, minden dolgozót és költséget kifizetett, de likviditásuk végére értek:
az ügyvezető szerint a helyzet nem tartható tovább, mivel a cég működését veszélyezteti a hatalmas tartozás.

"Év végén hangnemet váltottunk, és a rengeteg kérés, könyörgés után már ügyvédi levélben követeltük a tartozás kifizetését" – mondta Agócs. Ezt követően a DTKH kérésére megállapodtak abban, hogy 2020 május végéig több részletben kifizetik a tartozásukat. Az első részlet december 31-ig volt esedékes, de már ezt sem fizették ki – tette hozzá az ügyvezető. 
A DTKH arra hivatkozik, hogy őket sem fizeti ki az állami kukaholding, az NHKV Zrt., ezért nem tudnak fizetni az alvállalkozóknak

- értesült a Signal TV. Az ügyben többször keresték a DTKH vezetőjét, de nem álltak szóba velük.
Agócs szerint az önkormányzati cég még vár pár napot, de ha a DTKH nem kezdi meg a felhalmozott tartozás törlesztését, csődeljárást fognak kezdeményezni a közszolgáltató ellen.

Szemét-krízis, mint politikai fegyver

Hasonló eseménysorozat játszódott le Észak-Kelet-Pest és Nógrád megyében, a Zöld Híd BIGG NKft. ellehetetlenítésekor: az állami NHKV kivéreztette a térségi hulladékszállítót, a Fidesz pedig "az ellenzéket" tette felelőssé az utcán felgyűlő szemétért, mielőtt annak elszállítását átvette a Zöld Híd eszközeivel dolgozó katasztrófavédelem. Gödöllőn ezt az ellenzékinek mondott polgármester, Gémesi György távozása követte. De hasonló látszik kibontakozni a fővárosban is, csak nagyobb léptékben: a budapestiek által szemétdíjként befizetett évi 30 milliárd forint mintegy harmadát, 7-11 milliárdot egyszerűen elvenne az állami kukaholding, érdemben veszélyeztetve ezzel a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) működését. Karácsony Gergely szerint a kukaholding vezetője a miniszterelnök ígérete ellenére megsérti Orbán Viktor és Tarlós István exfőpolgármester 2018-as, FKF-re vonatkozó kifizetésekről szóló megállapodását is.
Györőben is lehet miért politikai szálat keresni a szemétszállítás ellehetetlenítésében: a városban tavaly októberben több mint kétszer annyi szavazatot szerzett a polgármesterként újrázó Gyenes Levente, mint a fideszes jelölt - hiába, hogy a városvezetőt korábban adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt felfüggesztett börtönre ítélték - és a képviselő-testületbe is csupán egyetlen fideszes jelölt jutott be.

Szerző
Frissítve: 2020.01.12. 18:00

Finomságok a vegykonyháról

Publikálás dátuma
2020.01.11. 09:00

Fotó: Oláh Tibor / MTI
Alig akad olyan feldolgozott élelmiszer, amelyben ne lennének a gyártást könnyítő összetevők. Az engedélyezés nem jelent kockázatmentességet.
Az E-vitamin acetát szinte az összes öko-bio boltban kapható: az erős antioxidáns a bőrtápláló krémek és más biokozmetikumok fontosa alapanyaga. Mondhatni, az örök fiatalság elixírje – vagy legalábbis annak egyik összetevője –, egy speciális alkalmazási területen (az E-cigaretták ízesítő patronjaiban) történő felhasználását most mégis betiltják az USA-ban tapasztalt sorozatos halálesetek miatt. A tudományos közleményekből nem egyértelmű, hogy mit keresett eddig az E-cigikben, bár ahhoz képest, hogy bizonyos emberek pénzt adnak azért, hogy füstöt és más égéstermékeket juttathassanak a tüdejükbe, az elvben akár ártalomcsökkentőként is felfogható antioxidáns (lásd még: C-vitaminos füstszűrő) legfeljebb csak járulékos ostobaságnak tűnik. A tudomány korlátait jelzi ugyanakkor, hogy az elvégzett vizsgálatok sora ellenére egyáltalán nem egyértelmű, valóban az E-vitamin acetát okozta-e a tragédiákat. Számos olyan elhunyt tüdejében megtalálták, akinek a halálát összefüggésbe hozták az E-cigarettával (nem mindenkiében) – mint ahogyan az is ismert, hogy sok kutatás a kender és a dohány termesztése illetve fermentálása során felhasznált vegyszerek körében kereste a halálokot. Az FDA, vagyis az amerikai élelmiszer- és gyógyszerengedélyezési hatóság a tavalyi második félévben egymás után adta ki azokat a jelentéseket, amely szerint nincs egyetlen ok, és a növényekben lévő peszticidek illetve más mérgek mindenképpen ott vannak a potenciális felelősök mögött.  Mint tudjuk, azóta megtalálták a bűnöst az E-vitamin acetát „személyében”: egy olyan adalékot, amely mögött nem áll ott sem a dohány-, sem a kenderipar, sem a szintén nagy lobbierejű peszticidgyártás. (A fejlett világban mindenütt defenzívában lévő dohánygyárak számára létfontosságú, hogy az E-cigaretta túlélje a botrányt, a különösebb erőfeszítés és technológiamódosítás nélkül kihagyható E-vitamin acetát pedig ideális bűnbak.) Amúgy pedig érdemes emlékeztetni rá, hogy a finomított fehér répacukor egészségügyi kártételeiről már a 70-es években is mindent lehetett tudni, a cukorfogyasztással szembeni első komoly kampányok mégis csak akkor indultak el Európában, amikor az uniós támogatási rendszer változása nyomán a cukorrépa-termelők befolyása és a cukoripar lobbiereje is összezuhant.
Az élelmiszer-előállításban – talán meglepő, de a dohányszektor is a tágabban vett élelmiszeriparhoz tartozik – az íz, az állag, a szín(élmény) javítására, illetve a tartósítás érdekében alkalmaznak adalékanyagokat. Az ember a tartósítószerek közül elsőként a sót használta, a kristályos (és a természetben is előforduló) nátrium-kloridot csak az elmúlt évszázadban szorította ki a cukor, illetve számos más mesterséges összetevő. (A fehér kristálycukor a mikroorganizmusok számára ugyanúgy nem megfelelő táplálék, mint ahogy az embernek sem az, ezért soha nem romlik meg, és emiatt áll el sokkal tovább például az erősen cukrozott lekvár.) Eredendően tehát emberi, fogyasztói igényről van szó, az iparszerű élelmiszer-előállításban használt adalékok azonban a döntően a gyártók érdekeit szolgálják, sokszor a fogyasztói érdekekkel szemben. A fogyasztónak ugyanis nem az az érdeke, hogy a silány alkotóelemekből összeállított élelmiszeripari termék fizikai és kémiai tulajdonságait hozzákevert adalékokkal „feljavítsák”, hanem az, hogy jó minőségű élelmiszert kapjon a pénzéért. Hasonló a helyzet az eltarthatósággal is: a végtelen ideig elálló étel inkább a gyártás, a logisztika, a kereskedelem számára jelent hozzáadott értéket (bár tény, hogy a háztartásban is kényelmes). Végső soron ezt mondja ki a vonatkozó uniós szabályozás is, amely szerint „Az élelmiszer-adalékok olyan anyagok, amelyeket a technológiai megvalósítás érdekében az élelemhez adnak”. Az EU területén azon adalékok használata megengedett, amelyeket a European Regulation (EC – Európai Szabályozás) 1333/2008 számú listája tartalmaz, beleértve a színezékeket, édesítőszereket, tartósítószereket, emulgeálószereket, antioxidánsokat és mázakat.” A felhasználás előtt minden adalékot engedélyeztetni kell – az engedélyezett státuszról tanúskodik az adalékok E-száma -, ami azonban még a viszonylag szigorú uniós rendszerben sem garantálja, hogy ha egy összetevő engedéllyel rendelkezik, akkor nem ártalmas az egészségre.
Fogyasztóként elsősorban az lenne az érdekünk, hogy mindig jó minőségű élelmiszert kapjunk a pénzünkért
Fotó: MOHD RASFAN / AFP
Emlékezetes példája az ipari érdekek felülkerekedésének a közelmúltból a kebabhoz adott foszfáttartalmú adalékanyagok engedélyezése, amelyekről pár éve az Európai Parlament is szavazott: bár köztudottan növelik például a csontritkulás és az érelmeszesedés kockázatát, a környezetvédelmi bizottság tiltó javaslatát kis többséggel elutasító voksolás nyomán a Bizottság végül lehetővé tette bizonyos di-, tri-, és polifoszfátok alkalmazását (meg sem várva az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, vagyis az EFSA állásfoglalását), annak érdekében, hogy „a különféle típusú húsokat egységesen lehessen sütni és fagyasztani”. Miközben mind több kutatás támasztja alá, hogy – legalább részben – némelyik adalék felelős lehet az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kialakulásáért, az uniós intézmények a további vizsgálatok és esetleges tiltások/korlátozások helyett egyelőre csak a vásárlói tudatosság fontosságára hívták föl a figyelmet (vagyis arra, hogy együnk, olyasmit, amiben kevesebb az adalék; az adalékhiányos diéta már a bevett terápiák közé tartozik). Az EFSA kommunikációjából az derül ki, hogy tudottan veszélyes anyagok is átcsúsznak a szűrőjükön. „Az élelmiszer-adalékanyagok biztonsági értékelésének részeként az EFSA megállapítja, ahol lehetséges (azaz, ha elegendő információ áll rendelkezésre) az elfogadható napi bevitel (ADI – Acceptable Daily Intake) mennyiségét minden anyagra. Az ADI-t úgy határozzák meg, mint az az anyagmennyiség, amelyet az emberek naponta fogyaszthatnak egész életük során anélkül, hogy jelentős kockázatot jelentene az egészségükre.” Ez azonban nem egy kőbe vésett érték, amit az is mutat, hogy rendszeresen újraszámolják.
Az egészségügyi kockázatot jelentő adalékok gyakran nem a gyártás során, hanem a csomagolásból kerülnek az élelmiszerekbe – köztük olyanok is, amelyek az emberi anyagcserét, a hormonháztartást szabályozó szerveket károsíthatják, vese- és májelégtelenséget okozhatnak, az örökítő anyag szerkezetének torzítása révén daganatkeltő hatásuk lehet, gyermekkorban megzavarhatják a nemi jellegek kialakulását – derül ki a Laboratorium.hu összefoglalójából. A szakportál Szigeti Tamás János, az élelmiszerkémiai és környezetegészségügyi laborvizsgálatokat Wessling Hungary Kft. szakértőjét idézve azt írja: szakmai becslések szerint egy ember az élete során akár 30-40 dekagramm, a csomagolóanyagból kioldódó vegyületet (stabilizátorokat, antioxidánsokat, lágyítókat, habosító anyagokat, nehézfémeket, színezékeket, gyártási segédanyagokat) fogyaszt el, miközben ezeket az anyagokat nem elemzik olyan behatóan, mint azt, amit szándékosan adnak hozzá az ételekhez. „Az élelmiszereinket és az azokkal kapcsolatba kerülő anyagokat szennyező ásványianyag-frakciókat a MOAH (Mineral Oil Aromatic Hydrocabons – ásványolaj-eredetű aromás szénhidrogének), illetve a MOSH (Mineral Oil Saturated Hydrocarbons – ásványolaj-eredetű telített szénhidrogének) csoportokba sorolhatjuk. A melegvérű szervezetekre, így az emberre és a haszonállatokra az aromás részeket tartalmazó szénhidrogének veszélyesebbek, ugyanis a szervezet genetikai rendszerében zavarokat okozhatnak” - olvasható a portálon. A cikk szerint a szennyezőanyagok egy másik fontos csoportját a fluortartalmú szénhidrogének jelentik, amelyek szintén toxikusak: „károsíthatják a vesét, a májat, a pajzsmirigyet, a heréket és a prosztatát, terhesség alatti magas vérnyomást okozhatnak, gyermekeknél pedig immuntoxikus hatásúak lehetnek (…) Egy tudományos közleményben arról írtak, hogy 407 db minta 33%-ánál tudtak fluortartalmú szénhidrogéneket kimutatni”. Arról, hogy az ártalmas, de az életünket rövid távon könnyítő adalékok élelmiszerekbe keverése olyan vállalható kockázat lenne, amit társadalmi közmegegyezés övez, egyáltalán nincs szó. Az Ipsos MORI Társadalomkutató Intézet (a Greenpeace által idézett) környezetvédelmi témákra fókuszáló tavalyi európai közvélemény-kutatása során – amikor azt kérdezték, hogy mit tartanak az európai polgárok a legjelentősebb környezetvédelmi feladatoknak, illetve melyek azok az ígéretek, amelyek befolyásolják őket abban, hogy mely pártokra szavaznak, akkor azt az ígéretet, hogy „Biztosítjuk az egészséges és fenntartható élelmiszertermelést, visszaszorítjuk a növényvédő szerek és antibiotikumok használatát az emberek egészségének érdekében”, a szavazók 82%-a az első helyre sorolta.
Témák
Zöldtérítő

Elfújta a szél: hozzá kell szoknunk a mindent elborító napelemek látványához

Publikálás dátuma
2020.01.11. 07:30

Fotó: Földházi Árpád / kormany.hu
A jelek szerint az utolsó pillanatban a kormányfő elgáncsolta a szélerőművek visszatértét lehetővé tévő tárcaterveket. A rezsi viszont nem nő.
A jövőben alighanem hozzá kell szoknunk a mindent elborító napelemek látványához. Legalábbis ez következik az egyik, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, illetve Kaderják Péter energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár tegnapi sajtótájékoztatóján felvillantott ábrából. A téma két kormányzati felelőse a kabinet szerdai ülésén elfogadott új, 2030-as Energiastratégiát mutatta be. Igaz, magát a dokumentumot csak a jövő héten teszik közzé. A pár pillanatra felvillantott grafikon 2040-re minden korábbinál több, körülbelül 12 ezer megawatt (MW) napelemmel számol. Ez számításaink szerint mintegy 44 ezer focipályányi terület, több mint az összes hazai erőmű jelenlegi termelési képessége - ezen belül a Paksi Atomerőmű hatszorosa -, illetve 12-szer nagyobb az országban jelenleg termelő, közel ezer MW-ot kitevő napelemeknél. E változatban ráadásul szélerőművek szinte egyáltalán nem szerepelnek. 
Amiként arról beszámoltunk, a stratégia korábbi változata a legjobb megoldásként 2040-re még 2700 MW-nyi szélerőművel számolt. Bár a rejtélyt tegnap se sikerült tisztázni, tény: Orbán Viktor csütörtöki sajtótájékoztatóján egyértelműsítette, a magyar kormány továbbra sem kíván új szélerőműveket engedélyezni. A kormányfő szerint a rendelkezésre álló költségvetési források szűkössége miatt hosszú távon csak az atom- és a napenergiát támogatják. A földhőt és a biomasszát is megemlítve nagyjából ugyanerre hivatkozott tegnapi kérdésünkre Kaderják Péter is. Igaz, az államtitkár hozzátette, azért a jelenlegi - mintegy 330 MW-nyi - összesített szélerőmű-teljesítményt hosszú távon fenntartanák. (Megjegyzendő: a magyar kormány ebbéli álláspontját széles szakmai értetlenség övezi, hisz Magyarország adottságai teljes mértékben alkalmasak szélkereke telepítésére. Ráadásul semennyi napelem nem képes fedezni az ország szürkületkori-hajnali áramszükségletét.) Kaderják Péter csípős szavakkal illette az Energiastratégia egy korábbi változatát bemutató tudósításunkat, ami nem hivatalos, így szerinte "nem létező" dokumentumon alapult. Ez a káros gyakorlat, úgy véli, megzavarja a gondolkodást. (Ugyanakkor nem cáfolta, hogy létezett korábbi, nem végleges változat, aminek előzetes jellegét magunk is jeleztük.) Az államtitkár azt sem tagadta, hogy - legalábbis a korábbi változatokban - szerepelt a rezsirendszer korszerűsítésének, átalakításának terve, tőzsdei árakat tükröző, hatékonyságra ösztönző tarifákkal. Kérdésünkre - a miniszterelnökkel egybecsengően - leszögezte, hogy ez egy család számára se jelentene áremelést. Szavai szerint a lakossági áram- és gáztarifák most "a helyükön vannak", így az áremelés kérdése nem időszerű. Hozzáfűzte, továbbra sem tilos olcsóbb, a hatósági áras rendszeren kívüli, háztartási csomagokkal előállni. Felvetésünket, miszerint ilyen lakossági ajánlat nem létezik, az állami árak versenyképességének bizonyítékaként értelmezi. (Pontosabban egy olyan, nagy gázfogyasztású családoknak szóló E.ON-ajánlat ismert, amit Németh Szilárd Fidesz-alelnök 2018 elején a parlamenti választásokba való beavatkozásként élt meg.) Miközben az Energiastratégia általunk ismert korábbi változatában 2030-ra még az áramtermelés 80 százalékának szén-dioxid-kibocsátás-mentesítése szerepel, Kaderják Péter szerint - Orbán Viktorhoz ismét híven - a cél a 90 százalék. Kérdésünkre, hogy ha 2030-ra 1990-es alapon 40 százalékkal csökkentenék az ország szén-dioxid-kibocsátását, viszont jelenleg már 32 százalékon állunk, ellenben csak a Mátrai Erőmű addig tervezett leállítása 14 százalékot hoz, miért nem vállalnak többet, felhívta a figyelmet, hogy a 40 százalék a legalsó cél. Most várják a különböző érintettek javaslatait. Kapcsolódó felvetésünkre, hogy míg a - szerdán szintén elfogadott, a 2030-as, EU-szabvány szerinti klímacélokat tartalmazó - Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) korábban közzétett tervezete 2030-ra akár a közlekedési légszennyezés 50 százalékos növekedését sem zárta ki, addig az Energiastratégia-tervekben már 5 százalékos csökkentés szerepel, tisztázta, hogy azóta teljesen átdolgozták a NEKT-et. Palkovics László és Kaderják Péter bevezető szavaikban egyértelművé tették: bár az új Energiastratégia alapvetően 2030-as terveket tartalmaz - 2040-es kitekintéssel -, a fő cél a 2050-es szén-dioxid-kibocsátás-mentesség elérése. A most elfogadott anyagokon alapuló, a 2050-es útitervet tartalmazó Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiát (NTFS) ez év végéig fogadják el. Miközben megismételték, hogy eme alkalmazkodás 50 ezer milliárdot igényel, kérdésre sem tisztázták ennek belső összetételét és EU-támogatási igényét. Igaz, Kaderják Péter érzékeltette, hogy a terv a GDP évi 2,5 százalékára rúgó (vagyis ezermilliárdos) többletkiadást igényel, amihez a magángazdaság hozzájárulása is szükséges. Változatlanul ragaszkodnak ahhoz, hogy az EU e pénzeket ne a szegényebb tagállamok felzárkózási alapjaiból kanyarítsa le, hanem a nagyobb szennyező államok-cégek fizessék be. További központi jelszavak a fogyasztóközpontúság, a fenntarthatóság, az energiafüggetlenség, a behozatal csökkentése és a minél több energia- (főképp gáz-) forrás, a hatékonyságnövelés, az épületkorszerűsítés, valamint a háztáji energiatermelés, a kutatás-fejlesztés, így például a hidrogénipar ösztönzése, de szó esett az elektromos közlekedésről és a lakások "okosításáról" is. Kaderják Péter azt az - elsőként szintén lapunk által nyilvánosságra hozott - elképzelésüket is megerősítette, hogy felülvizsgálnák az energiaipar többletadóit. Arra a kérdésre, hogy miben áll a kormányfő szavai szerinti kereszténydemokrata környezetpolitika, Palkovics László kifejette, hogy a "teremtett világot" védenék.

Kérdéses társadalmi egyeztetés

Bár Palkovics László tegnap külön diát szentelt társadalmi egyeztetéseik bemutatására, a lapunk által megkérdezett civilek nem véleményezhették az elfogadott kormányterveket. Az Energiastratégia korábbi változataival például egyikük se találkozott. A NEKT első, hiányos tervezetéhez tavaly év elején fűzhettek megjegyzéseket, de a végső állapottal - néhány felvillantott diát leszámítva - nem szembesültek - tudtuk meg Botár Alexától, a Magyar Természetvédők Szövetsége csoportvezetőjétől és Szegő Judittól, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetőjétől. Az NTFS kérdőíve sem pótolja a társadalmi egyeztetést - vélik. Igaz, Botár Alexa összességében kedvezőnek ítéli a szaktárca előkészítő tevékenységét és inkább a társadalmi egyeztetésben lát hiányosságokat.

Szinte mindenki támogatja a zöldítést

A tájékoztatón ismertették az NTFS "társadalmi egyeztetése" gyanánt tavaly decemberben néhány napig elérhetővé tett online felmérésük eredményeit. Eszerint a több mint 200 ezer válaszadó 92 százaléka támogatja a hazai légszennyezés 2050-es megszüntetését. (Megjegyzendő, a kollégái szerint kiemelt valóságérzékelésű kormányfő tavaly fél évig 24 uniós tagállam ellenében ennek dacára gáncsolta a brüsszeli kezdeményezést.) A lakosság leginkább az energiagazdálkodásban vár intézkedéseket, az épületkorszerűsítést viszont a megkérdezettek a szakmai álláspontnál kevésbé tartották szükségesnek.

Szerző