Bár Angela Merkel hivatali ideje jövőre lejár, s így 2020-ban egyre nagyobb hatalmi vákuum alakulhat ki, a németek növekvő aggodalommal várják e valóban történelmi korszak végét. A Forsa ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek háromnegyede, 73 százalék úgy véli, a kancellárnak mindenképpen ki kell töltenie mandátumát. Mindez azt jelzi, honfitársai nemigen látják ki az, aki alkalmas lenne utódának. Annegret Kramp-Karrenbauert, a CDU elnökét ugyanezen ügynökség szerint 28 százalék látná szívesen a kancellári székben, a nagykoalíciós partner szociáldemokraták társelnökét pedug csak 12 százalék. Csak a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) szavazói szeretnének idő előtt megszabadulni a német kancellártól.
Mindez alapján mind nagyobb kérdés, merre halad tovább a német belpolitika. Mert bár a kancellár támogatása töretlen, népszerűsége legszebb napjait idézi, már idén megindul a háttérben a mozgolódás lehetséges utódjelöltjei között, ez pedig belpolitikai bizonytalansághoz vezethet a parlamenti választást megelőző évben.
Hogy ez a mozgolódás mennyire valós, azt Markus Söder bajor kormányfő, a Keresztényszociális Unió (CSU) múlt év végi megnyilatkozása is híven tükrözi. Megkérdőjelezte a szövetségi kormány teljesítményét és cseréket követelt egyes minisztériumok élén. A kancellár később jelezte, nem tervezi a kabinet átalakítását. Ám az, hogy egyáltalán bárki a kormány pártjaihoz tartozó politikusok közül, megkérdőjelezze a kabinet munkákát, azt jelzi, a Merkel-korszak végéhez közeleg.
A Spiegel is úgy látja, hogy a kialakuló hatalmi vákuumnak veszélyes következményei lehetnek. Amíg ugyanis nem derül fény arra, ki követi Merkelt a trónon, fejek hullhatnak az esetleges hatalmi csatározások következtében. A kancellár egyre kevésbé határozza meg a német belpolitikát, mindinkább potenciális kihívói kerülnek reflektorfénybe, Söder és Kramp-Karrenbauer mellett a sokak által Messiásként várt Friedrich Merz, Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, illetve Jens Spahn, aki korábban hevesen támadta a kabinetet menekültpolitikája miatt, de egészségügyi miniszteri kinevezése óta sokkal visszafogottabb lett és a közvéleménnyel is jobban elfogadtatta magát.
A nagykoalíciós partner német szociáldemokratáknál elvileg tisztább viszonyok alakultak ki azután, hogy december elején Saskia Eskent és társelnökét, Norbert Walter-Borjanst választották meg a párt élére. Akkor úgy látszott, szakad a nagykoalíció, hiszen ők képviselték azt az álláspontot, amely szerint nincs jövője az uniópártokkal való együttműködésnek. Csakhogy most, valamivel több mint másfél évvel a szövetségi választás értelmetlen fefelrobbantani a nagykoalíciót, ennek épp az SPD inná meg leginkább a levét, ráadásul Saskia Eskennek idő kell ahhoz, hogy felépítse imázsát.
Ez utóbbi folyamat azonban a vártnál is lassabban halad. Egyelőre mintha még az SPD szavazói sem igazán bíznának az SPD társelnökének képességeiben. Az RTL/ntv felmérése szerint a szociáldemokraták támogatóinak 89 százaléka nem őt tartja alkalmasnak a kancellári tisztségre. 43 százalék inkább a Zöldek társelnökére, Robert Habeckre voksolna, 46 százalék inkább egyikükre sem és csak 11 százalék látná őt szívesen Angela Merkel utódaként. Ennek az is oka lehet, hogy továbbra sem ismert személyiség. 2019 nyaráig, amikor bejelentette indulását az SPD elnökségéért, egyszerű parlamenti képviselő volt a Bundestagban.
Egyelőre nem igazolódtak be azok az aggodalmak, amelyek szerint irányítása alatt az SPD túlságosa balra indulna el. Az viszont komoly kritika számára, hogy az SPD elnökválasztásában alulmaradt pénzügyminisztert, Olaf Scholzot is jobb kancellárjelöltnek tartanák, mint őt. Azok a remények sem igazolódtak be, melyek szerint az elnökválasztás új lendületet ad az SPD-nek. A párt – szintén az RTL/ntv szerint – mindössze 12 százalékon áll. Így összességében megállapítható, egyelőre a kanyarban sincsenek Merkel potenciális kihívói.
