Élet a borzasztó tűz után Ausztráliában

Sorra érkeznek a szívszorító képek Ausztráliából, megégett koalákról, kengurukról. Évtizedekig tarthat az újjáéledés. Az igazi nagy veszély az, hogy egész fajok is eltűnhetnek.

A pusztulásnak leginkább kitett hely az ország déli partjainál fekvő, apokaliptikus állapotokat mutató Kenguru-sziget, amely eddig afféle Noé bárkájának számított. Itt él például az egérnagyságú erszényes, a dunnart, ami ugyan kevésbé ismert, mint sztár rokonai, ám már a tűz ellőtt is - amely a sziget több mint egyharmadát felégette - veszélyeztetett fajnak számított. Most már egyet sem tudtak megfigyelni a természetvédők. Az invazív ragadozók, mint a macska és a róka is veszélyeztetettek lettek, a leégett növényvilág védelme nélkül maradt állatok különösen könnyű prédát jelentenek.

Az egymilliárd elhullott állat csak nagyon közelítőleges becslés, ha a baktériumokat, mikroorganizmusokat, növényeket, gombákat, rovarokat, puhatestűeket, madarakat, tehát az egész élővilágot nézzük, a veszteség valójában nem is számszerűsíthető, mert egész ökoszisztémák válhattak semmivé, és ez akkor is tragédia, ha egyes állatokat sikerül megmenteni. Az eltűnésre ítélt fajok között ott van a szintén kicsi, erszényes hosszúlábú potoró, és a szintén kenguru-szigeti fekete kakadu, amelynek populációjából nyolc közül hat elpusztult. A rovarvilág elégése is katasztrofális, hiszen önmagukban is az ottani állati biomassza felét teszik ki, amellett táplálékul szolgálnak emlősöknek, madaraknak, lényegében mindennek, ami mozog, miközben maguk is segítik a biológiai lebontást, és a beporzást. Az is lehet, sok olyan bogár tűnik el örökre most, amit még fel sem fedeztek, ugyanis talán csak a 20-30 százaléka ismert az ausztráliai rovaroknak. A klímaváltozás, az invazív fajok, a földművelők kemikáliái már eddig is veszélyeztették ezeket, a tűz a végső lökés lehet számukra.

A túlélők három fő kihívással néznek szembe - nyilatkozta Nature című újságnak Michael Clarke, a melbourne-i La Trobe Egyetem ökológusa. Az első, hogy védelmet találjanak az időjárás elől faodúkban, földi üregekben. A második, hogy élelmet találjanak, a harmadik, hogy elkerüljék a ragadozókat, az elvadult macskákat és a rókákat, ami nehéz, mert a puszta tájon szinte sehol sincs menedék. Azoknak az állatoknak is nehéz a helyzetük, amelyek egy épen maradt területre szorultak, mert rengetegen zsúfolódtak össze egy-egy ilyen szigeten. A koalák bajban vannak, mert szűk a terület, ahol meg tudnak élni, nem tudnak könnyen új helyekre költözni. A lantfarkú madarak és wallabyk – kistermetű kenguru-féle - alkalmazkodtak a kialakult helyzethez és a wombatok odúiba bújtak el. De sok faj elpusztult, még olyan nagy termetű madarak is, mint sólymok, Pennant-papagájok. A növényvilág újjáéledése az esőktől függ, és azt nem lehet megjósolni, hogyan alakul az időjárás.

Aggasztja Michael Clarke-ot a szigeteken élő vándormadarak helyzete, amelyek Tasmanián, Viktória államban, és Queensland déli részén élnek. Ők épp ott pihennek meg vándorlásaik során, ahol most a területek nagy része leégett, és még évekbe telhet, míg újra megállóhelyként szolgálhatnak. És ott vannak a kihalásra ítélt emlősök is, a fentiek mellet a kisfülű szikla wallaby. Meg kell említeni az édesvízi halak helyzetét is, az ő életüket a tavakba, folyókba ömlő szenes, kormos törmelékes vizek nehezíthetik.

Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője lapunknak elmondta, még az ilyen nagy tüzek sem igazán ritkák Ausztráliában, a XIX. század végéről is vannak adatok, hogy sok millió hektárt érintettek a lángok, sőt 1974-75 fordulóján volt egy, a mostaninál több mint tízszer nagyobb területen pusztító bozóttűz. Az azonban a kontinens belsejében volt, ritkán lakott területen. Ezekhez a növény- és állatvilág hozzászokott, az egyes fajok alkalmazkodtak hozzájuk. Vannak például olyan magok, amik akkor csíráznak ki, ha tűz éri őket.

Az állatvilágban nincsenek ilyesfajta berendezkedések, de ahhoz, hogy a faj fennmaradjon, alapfeltétel, hogy néhány évtizeden belül az állomány helyreálljon, még ha meg is ritkul. Van annak kockázata, hogy egyes, már amúgy is a kihalás szélére sodródott fajokat az átlagosnál jobban érint a tűz. A Kenguru-szigeten – amelynek még Ausztrálián belül is nagyon különleges az állatvilága – több nagyon ritka alfaj létezik, amelyeknek a teljes állománya elpusztul, ha az ottani élőhelyek a lángok martalékává válnak. A fekete kakadunak például csak 400 egyede volt ismert. De veszélyeztetett az a nagyon különleges fafaj is, amit 1994-ben fedeztek fel, addig csak kövületekből ismerték. Ez a sárkányfa, amelynek egyetlen populációja él már csak Sydney-től nem messze a Wollemi Nemzeti Parkban. Voltak aggodalmak, hogy ez a faj is eltűnhet, de a legújabb híradások szerint megmaradhat.

Ha nem különösebben rossz a forgatókönyv, az ausztrál élővilág helyre tud állni nagyrészt önerőből, de az ember is tehet ezért, ki lehet jelölni védett területeket, ha a kivadult macskák, rókák kártételét sikerül csökkenteni. Nagyobb probléma lehet, ha a klímaváltozás miatt újabb tüzek jelennek meg, amit már nem biztos, hogy minden faj ki fog bírni.