Először nyert tornát anyaként Serena

Publikálás dátuma
2020.01.14. 15:49

Fotó: MICHAEL BRADLEY / AFP
A 38 éves, 23-szoros egyéni Grand Slam-bajnok Serena Williams három éve várt erre az örömteli pillanatra.
Az amerikai Serena Williams nyerte az aucklandi tenisztornát, miután a döntőben két játszmában verte honfitársát, Jessica Pegulát. Mindez a 38 esztendős teniszlegenda 73. egyéni WTA-tornagyőzelme volt, anyukaként viszont az első.

„Sok idő telt el az utolsó trófeám megszerzése óta, látszik is a megkönnyebbülés az arcomon. Szerencsés és áldott vagyok, hogy az egészségem megengedi, hogy még játsszak. Nagyon fontos lépés volt ez számomra, és innen tudok majd tovább építkezni. A hosszú évek alatt oly sok mindenen mentem keresztül, boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek – vallotta be az aktuális világranglista 9. helyezettje, aki a győzelemért járó 43 ezer dolláros pénzdíját az ausztrál bozóttüzek áldozatainak, a tornán viselt egyik ruháját pedig jótékonysági célra ajánlotta fel. Emellett szerdán részt vesz a Rally for Relief elnevezésű gálaeseményen, ahol többek közt Roger Federerrel, Rafael Nadallal és Naomi Oszakával játszik majd a Rod Laver Arénában – az ott gyűjtött pénzből a játékosok ugyancsak az erdőtüzek károsultjainak igyekeznek segíteni.
Williams aucklandi sikerét párjával és a lányával, Olympiával ünnepelte, akivel nyolchetes terhes volt, amikor a mostanit megelőző utolsó tornagyőzelmét aratta a 2017-es Australian Openen. Williams azóta többször is közel járt a végső sikerhez, édesanyaként már két wimbledoni és két US Open-finálét veszített el, három másik torna döntője mellett. Williams javuló formáját jelzi, hogy Aucklandben a párosok döntőjében is érdekelt volt, de Caroline Wozniacki oldalán vereséget szenvedett Asia Muhammad és Taylor Townsend ellen.
Az mindenesetre egy elképesztő számadat, hogy Williams első (1999. február, párizsi fedettpályás torna) és a mostani egyéni sikere között 21 év telt el. Az amerikai teniszlegenda pályafutása során ugyanakkor nemcsak a sikerben és a pénzben dúskált, kijutottak neki bőven a nehézségekből is.
Tinédzserként nehezen barátkozott meg azzal a gondolattal, hogy amíg nővérét, Venust csinosabb alkattal áldott meg a sors, addig ő mindig is testesebb és vaskosabb volt. „Láttam, hogy a legtöbb női sportoló vékony, én pedig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az volt a legnagyobb feladatom, hogy megszeressem magam. Nekem más típusú példaképeket kellett találnom, de végül beláttam, az én alkatom is szerethető” – nyilatkozta Williams, akinek 19 évesen azzal kellett szembesülnie, hogy Indian Wellsben testvérével rasszista támadások érték. „Nehéz volt feldolgoznom a 2001-ben történteket, órákon át sírtam az öltözőben. A Los Angeles-i hazaúton végig az járt a fejemben, hogy életem legnagyobb játékát veszítettem el, nem a teniszben, hanem az egyenlőség terén” – fogalmazott Williams, aki aztán 14 éven át nem is lépett pályára Indian Wellsben.
Alig két évvel később újabb nehéz időszak köszöntött be: térdműtéten esett át, majd féltestvére, Yetunde Price meghalt egy lövöldözésben, és az ezt követő időszakban depresszió is kínozta. Mint később elmondta, ekkoriban sokat segített neki a gyógyulásban, hogy a teniszen kívüli dolgokkal is foglalatoskodott.
2010-ben súlyos lábsérülése miatt kétszer is műtőasztalra került, eközben vérrög került a tüdejébe és majdnem meghalt. A sportoló később szülése során is életét veszthette volna, ugyanis a császármetszés után tüdőembólia alakult ki nála. Ráadásképp a nők körében igen gyakori szülés utáni depresszió is utolérte.
Gyermekvállalása után párbeszédet kezdeményezett a szülés után a profi sporthoz visszatérő nők ügyében, valamint támogatta az afroamerikai nők hatékonyabb szerepvállalását az üzleti életben. Továbbá útjára indított egy olyan divatmárkát, ami mindenkinek tökéletesen áll, legyen bármilyen is a testalkata.
Mindezek mellett még mindig iszonyatosan motivált és sikerre éhes, megvan benne a vágy, hogy további Grand Slameket nyerjen. Williams olyan fantasztikus formában játszott Új-Zélandon, hogy noha csak nyolcadik kiemelt a hétfőn kezdődő Australian Open – amelyet korábban egyesben hétszer, párosban négyszer nyert meg –, a fogadóirodák a viadal legnagyobb esélyeseként tartják számon a világelső Ashley Barty és a címvédő Naomi Oszaka előtt. Ha begyűjti a 24. Grand Slam-győzelmét, beéri a csúcstartó ausztrál Margaret Courtot.
Szerző

Edzőváltás a Barcelonánál – vége a Valverde-korszaknak

Publikálás dátuma
2020.01.14. 15:46
Quique Setién
Fotó: LLUIS GENE / AFP
Quique Setién két és fél éves szerződést kötött a klubbal, kedd délután fél háromkor bemutatták a sajtónak, az esti edzést pedig már ő vezette.
Hétfőn majdnem éjfélt ütött az óra, amikor a világ egyik legnépszerűbb klubja, az FC Barcelona hivatalosan bejelentette: felbontotta az eddigi vezetőedző, Ernesto Valverde szerződését, és a tréneri feladatokkal Quique Setiént bízza meg. Az új tréner két és fél éves szerződést kötött a klubbal, kedd délután fél háromkor bemutatták a sajtónak, az esti edzést pedig már ő vezette.
A lépés természetesen a Barca szereplése indokolta: ugyan a bajnokságot jobb gólaránya révén vezeti az örök rivális Real Madrid előtt, de a vezetés szerint a többi fronton nem volt átütőerő a csapatban. Pedig Valverde két és fél éve alatt nyert két bajnoki címet, egy Spanyol Kupát és egy Spanyol Szuperkupát, de gyengén kezdte 2020-at: a LA Ligában nem tudták megverni az utolsó Espanyolt, majd a Spanyol Szuperkupa elődöntőjében 3-2-re kikaptak az Atletico Madridtól.
A Bajnokok Ligájában nem alkotott nagyot a mester, a Roma és a Liverpool ellen is emlékezetes, háromgólos előnyről bukott el egy-egy párharcot. Jelenleg a BL-ben nyolcaddöntős a Barcelona, februárban a Napolival játszik, a vezetés ezek szerint biztosra kívánt menni, és elébe szaladt az eseményeknek. 
Ernesto Valverde
Fotó: OLI SCARFF / AFP
Első körben a klublegenda Xavit környékezték meg, aki a katari Al-Szaddnál háromnegyed éve fejezte be az aktív játékot, majd nyár óta már ő a csapat edzője, és kétéves szerződést írt alá. Xavi viszont ilyen rapid módon nem akart váltani, csak nyártól állt volna a Barcelona rendelkezésére. Ezek után találták meg Quique Setiént. 
A 61 éves spanyol edző futballista-karrierje majdnem 20 éven át tartott, legjobb periódusában három éven át szerepelt az Atletico Madridban. A 90-es évek közepén fejezte be, visszavonulása után kisebb csapatoknál dolgozott, az első osztályban a Las Palmasszal ért el sikereket. Az elmúlt két szezonban a Betist irányította, a nyáron közös megegyezéssel távozott onnan, azóta nem volt csapata.
Szerző
Témák
FC Barcelona

Mester a magasban

Publikálás dátuma
2020.01.14. 10:55

Fotó: Chelsea FC
Weisz Árpád portréjával emlékszik meg Roman Abramovics, a Chelsea labdarúgócsapatának tulajdonosa az auschwitzi haláltábor felszabadításáról.
Nagy magyar ember portréját festették a Stamford Bridge homlokzatára a német Julius Hirsch-ével és a brit Ron Joneséval együtt. Ahogyan a milánói San Siro és a bolognai Dall'Ara stadionban emléktáblája van, úgy immár a Chelsea-aréna falára is felkerült Weisz Árpád (a hivatalos avatóünnepség holnap lesz), mert Roman Abramovics, a londoni klub orosz tulajdonosa úgy gondolta, emléket állít az auschwitzi haláltábor hetvenöt évvel ezelőtti felszabadításának.
Eminens honfitársunkat – vagy ahogyan Hollandiában hívták: a „csodaedzőt” – a lágerben gyilkolták meg nyolc éves kislányával, Clarával, tizenkét esztendős fiával, Robertóval, valamint harmincnégy éves feleségével, Ilonával és több százezer magyarral együtt. A családot a Gestapo 1942. augusztus 2-án tartóztatta le Dordrechtben, mert – mint annyi más településnek – a Rotterdamtól húsz kilométernyire lévő városnak is menthetetlenül „judenreinnek” kellett lennie. Weisz oda már menekült – Párizson át –, miután 1938 őszén Itáliában is elfogadták a faji törvényeket. Az ötödik fordulóban még ő vezette 2:0-ás győzelemre a Bolognát a Lazio ellen, majd másnap lemondott szakvezetői tisztségéről. Kétszeres bajnokcsapatot hagyott hátra; olyan együttest, amely az előző évadban január végétől a záróráig egyfolytában az élen állt. Ez azért is nagy szó volt, mert Weisz szerződtetése előtt a fasiszta fellegvárak egyikének tartott Bologna együttese a hatodik helyet szerezte meg, majd a nem annyira gyanútlan, mint inkább öntudatos edző irányításával mindjárt az élre ugrott az 1935/36-os szezonban.
Addigra a tréner már Itália leghíresebb mesterei közé tartozott. Két okból is. Egyrészt, mert a Serie A bevezetésének évadában – 1929/30-ban – bajnoki címhez segítette az akkor Ambrosianának hívott Internazionalét; másrészt, mert a korabeli méltatások szerint „kulturált, olvasott, ragyogó stílusú” edző 1930-ban kiadta A futballjáték című könyvét, amellyel megalapozta az olasz labdarúgó-elméletet. S közben felfedezte a stadionnévadó Giuseppe Meazzát, aki tizenkilenc évesen harmincegy góllal hódította el az olasz bajnokság mesterlövészi címét. 
Weisz akkor harmincnégy volt, s örök nyomot hagyott az Internél, mert Helenio Herrera (366), Roberto Mancini (303) és Giovanni Trapattoni (232) után mindmáig a negyedik legtöbb meccset (212) számláló szakvezető a kék-fekete klubnál. Három itáliai bajnoki címével pedig az első tíz között van az olasz örök listán Trapattoni (7), Massimiliano Allegri (6), Fabio Capello, Marcello Lippi (5–5) és Carlo Carcano (4) mögött, a szintén triplázó Antonio Contéval, Herrerával, Mancinivel, Carlo Parolával együtt.
Az külön szám, hogy a vb-aranyérmet 1934-ben és 1938-ban egyaránt a squadra azzurra nyerte – másodszorra a magyar válogatottal vívta a döntőt –, Weisz tehát a világ legerősebb bajnokságában vitte csapatait a csúcsra hét év alatt háromszor. Nem mellesleg: a két világháború között 74 magyar játékost és 60 magyar edzőt foglalkoztattak Itáliában. Közéjük tartozott Guttmann Béla és Viola József; e kettővel Weisz együtt futballozott, amikor (1919-ben) első meccsét játszotta a Törekvésben. A kis csapatban – meg a válogatottban – a balszárnyat alkotta azzal a Hirzer Ferenccel, aki az 1925/26-os évadban 35 „dugóval” lett gólkirály a bajnok Juventus csatáraként. S hogy Weisz miként került Itáliába? „Az igen rendes, józan életű fiatalember egy nagy bank kőbányai fiókvállalatánál volt alkalmazásban – írták róla 1923 augusztusában. – Ám addig utazgatott a Törekvés csapatával és a válogatottal külföldre, amíg hivatalában ezt megsokallották, és elbocsátották. Most várja a választ egy olasz egyesülettől, hogy mikor foglalhatja el tisztességesen fizető állását egy olasz bankcégnél.”
Néhány hónappal korábban a nemzeti együttessel 6:1-es diadalt ünnepelt Lausanne-ban – a svájci reteszt a Braun, Molnár, Orth, Hirzer, Weisz támadó ötös zúzta darabokra –, ám a legmagasabbra edzőként jutott. Ehhez passzol az utcai festő Solomon Souza alkotásának mérete: a londoni kompozíció tizenkét méternyire emelkedik.
A nagysághoz illően.
Témák
labdarúgás