Visszatér a hidegháború Dél-Amerikába

A térség több államában visszaszerezte régi befolyását a tiszti kar. Mindez egy sötét kor emlékét idézi vissza. Ám még mindig a hadsereg az egyik legtekintélyesebb intézmény.

Mintha a hidegháború vészterhes évtizedei köszönnének vissza Dél-Amerikában, amikor a földrész több országában katonai junta volt hatalmon. Ismét egyre több országban kap mind nagyobb szerepet a hadsereg. Brazília után Peruban, Ecuadorban, Chilében és Bolíviában is bizonyos formában visszaszivárgott a tiszti kar a hatalomba és amint egy kutató fogalmazott, a katonaság vezetői úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban.

A brit közszolgálati média spanyol nyelvű szolgálata., a BBC Mundo beszámolója szerint Dél-Amerikában mind a mai napig működnek a rossz beidegződések. Ha egy ország szociális vagy intézményi válsággal néz szembe, akkor a hadsereget hívja segítségül. Elsősorban olyan kormányokról van szó, amelyek túl gyengék ahhoz, hogy lépéseket tegyenek e krízishelyzetek megoldására. Ilyenkor csábítást jelent az erő politikája, amivel ugyan a válság gyökerét nem kezelik, de – egy ideig legalábbis – segítséget jelenthet a hatalom megtartásában. Rut Diamint, az argentin nemzeti Tudományos és Technikai Kutatótanács (CONICET) szakértője tanulmányában a hadsereg dél-amerikai szerepével foglalkozott. Megjegyezte, hogy több országban lényegében a hadsereg jelenti az egyedüli stabil, jól megszervezett intézményt, amely részint a lakosság támogatására is számíthat.

A 18 latin-amerikai országot vizsgáló tanulmány, a „Latinobarometro 2018” szerint ezekben az államokban rendkívül alacsony a politikai pártokba vetett bizalom: a megkérdezettek mindössze 18 százalék hisz nekik. A helyi kormányok sem állnak sokkal jobban, 22 százalék hisz hazája kabinetjének. A legnagyobb bizalom a katolikus egyházat övezi 63 százalékkal (tegyük hozzá, ez is jelentős visszaesés az eltelt 30 év alatt, különösen a brazíliai kis evangéliumi egyházak térnyerése miatt), a hadsereg bizalmi indexe 44 százalékos, a rendőrségé pedig 35 százalék. Egyedül Venezuelában kirívóan kevesen, 19 százalék bízik a fegyveres erőkben.

Diamint szerint a politikai életbe vetett csekély bizalom az egyik oka a dél-amerikai országokban tapasztalható válságoknak. A törvényhozás tekintélyét aláássák az egymást váltogató pártok, amelyek csak azzal vannak elfoglalva, hogy az elnök politikáját átültessék a gyakorlatba, akár jó az a lakosságnak, akár nem. Ennek azonban nagyon veszélyes következményei vannak, hiszen a térség államaiban rendívül gyenge intézményrendszer alakult ki, tombol a korrupció kormányzati szinten is, miközben egyre szélesebbé nyílik az olló a szegények és a gazdagok között.

Peruban tavaly szeptemberben tört ki hatalmi harc az ellenzék által uralt parlament és Martín Vizcarra államfő között. Utóbbi ugyanis feloszlatta a törvényhozást és előrehozott választást írt ki. A feloszlatott kongresszus több tucat képviselője azonban fellázadt, folytatta az ülésezést és puccsnak nyilvánította az elnök lépését. A válságot az okozta, hogy a kongresszus – az elnök intelmeit figyelmen kívül hagyva – hozzálátott az alkotmánybíróság szinte teljes újjáválasztásához.

Vizcarra, miután felfüggesztették, a kormány Twitter-fiókján egy fényképet tüntetett fel, amelyen mindenkit biztosított arról, hogy a hadsereg magas rangú tisztjei is őt támogatják és gondoskodnak az alkotmányos rend fenntartásáról, emlékeztetett a BBC Mundo. A perui fegyveres erők, a haditengerészet, a légierő és a rendőrség felhívásában Vizcarra elnöksége mellett tett hitet.

Hasonló helyzetállt elő Ecuadorban. Októberben kaotikus viszonyok alakultak ki az országban, mind hevesebben tüntettek Lenín Moreno elnökkel szemben, kijárási tilalmat léptettek életbe. A politikai válság oka: a kabinet megszorító intézkedéseket jelentett be. A tüntetésekhez csatlakoztak az őslakosok.

Amikor a kormány székhelyét a fővárosból, Quitóból Guayaquilbe helyezte át, Moreno mögött, televíziós beszéde során, nem csak Otto Sonnenholzner alelnök és Oswaldo Jarrin védelmi miniszter sorakozott fel, hanem a tiszti kar apraja-nagyja. A Twitteren köszönetet mondott a fegyveres erőknek „a demokrácia védelméért”. Ugyanezen a napon a védelmi miniszter azt is közölte, ha stratégiai intézményeket támadnak meg, akkor keményen kell fellépni a „bűncselekmények vagy terrorizmus ellen”. Végül páncélosokat is felvonultattak a főváros utcáin és helyreállt a rend.

Chilében október végén hirdették ki a rendkívüli állapotot, miután tüntetők üzleteket fosztottak ki, számos metróállomást tettek használhatatlanná. Sebastian Pinera elnök kemény harcot hirdetett a randalírozók ellen és tisztek körében fényképeztette magát. A megmozdulás résztvevői válaszként plakátokon üzenték: „Nem vagyunk háborúban”. Hogy a hadsereg szerepe mennyire fontossá válik Chilében, egy másik eset is bizonyítja. Augusto Pinochet katonai puccsának 26. évfordulóján, november 9-én egész oldalas kommünikét tett közzé az El Mercurio című lap, amelyet 60 személy írt alá. Ebben azt állították, az akkori puccs során Chile megmenekült attól, „hogy olyanná váljék, mint amilyen ma Venezuela”. Arról nem tettek említést, milyen súlyos jogsértések színhelye volt Pinochet diktatúrája.

Bolíviában a katonaság közbelépésének köszönhetően oldódott meg a válság, s kényszerült száműzetésbe Evo Morales volt elnök, akit az elnökválasztás elcsalásával vádoltak honfitársai. Moralesnek a fegyveres erők akkori parancsnoka „tanácsolta”, hogy távozzék. Gyorsan terjedt el az interneten a kép, amikor a szenátus addigi elnöke, Jeanine Anez vette át az államfői teendőket, s a nemzeti színű szalagot beiktatásakor a hadsereg egyik tagja segítette fel rá. Egy napra rá a teljes katonai vezetést lecserélte. „A hadseregre azért van szükség, hogy fenntartsa a békét” - hangoztatta Anez. Egyik első intézkedése az volt, hogy dekrétumot bocsátott ki, amely biztosította a katonaság tagjai számára a büntetlenséget.

Mint a BBC Mundo megjegyzi, Latin-Amerikában a militarizmus egy új formája jelent meg. Több államban a hadsereg vezető személyiségei leveszik az uniformist és a politikai életet választják.

Venezuela kivételes eset. 1999 óta a hadsereg a hatalom tevékeny részese. Nicolás Maduro annak köszönheti, hogy még mindig nem buktatta meg a tiszti kar: különleges gazdasági előjogokat biztosított a katonaság vezetőinek.

Az újfajta militarizmusra Jair Bolsonaro brazil kormánya is példa. A szélsőjobboldali politikus egy éve nyerte meg az elnökválasztást. Kormányába a hadsereg több tagját is beválogatta. Kabinetje harmadának volt valamilyen köze a fegyveres erőkhöz. Több ízben feltűnést és felháborodást keltett a katonai rezsim időszakával kapcsolatos nosztalgikus megjegyzéseiért. Bolsonaro maga is tartalékos, helyettese, Hamilton Murao pedig szintén a hadsereg tagja volt.