Visszatér a hidegháború Dél-Amerikába

Publikálás dátuma
2020.01.15. 09:30

Fotó: MARCELO GARCIA / AFP
A térség több államában visszaszerezte régi befolyását a tiszti kar. Mindez egy sötét kor emlékét idézi vissza. Ám még mindig a hadsereg az egyik legtekintélyesebb intézmény.
Mintha a hidegháború vészterhes évtizedei köszönnének vissza Dél-Amerikában, amikor a földrész több országában katonai junta volt hatalmon. Ismét egyre több országban kap mind nagyobb szerepet a hadsereg. Brazília után Peruban, Ecuadorban, Chilében és Bolíviában is bizonyos formában visszaszivárgott a tiszti kar a hatalomba és amint egy kutató fogalmazott, a katonaság vezetői úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban. A brit közszolgálati média spanyol nyelvű szolgálata., a BBC Mundo beszámolója szerint Dél-Amerikában mind a mai napig működnek a rossz beidegződések. Ha egy ország szociális vagy intézményi válsággal néz szembe, akkor a hadsereget hívja segítségül. Elsősorban olyan kormányokról van szó, amelyek túl gyengék ahhoz, hogy lépéseket tegyenek e krízishelyzetek megoldására. Ilyenkor csábítást jelent az erő politikája, amivel ugyan a válság gyökerét nem kezelik, de – egy ideig legalábbis – segítséget jelenthet a hatalom megtartásában. Rut Diamint, az argentin nemzeti Tudományos és Technikai Kutatótanács (CONICET) szakértője tanulmányában a hadsereg dél-amerikai szerepével foglalkozott. Megjegyezte, hogy több országban lényegében a hadsereg jelenti az egyedüli stabil, jól megszervezett intézményt, amely részint a lakosság támogatására is számíthat. A 18 latin-amerikai országot vizsgáló tanulmány, a „Latinobarometro 2018” szerint ezekben az államokban rendkívül alacsony a politikai pártokba vetett bizalom: a megkérdezettek mindössze 18 százalék hisz nekik. A helyi kormányok sem állnak sokkal jobban, 22 százalék hisz hazája kabinetjének. A legnagyobb bizalom a katolikus egyházat övezi 63 százalékkal (tegyük hozzá, ez is jelentős visszaesés az eltelt 30 év alatt, különösen a brazíliai kis evangéliumi egyházak térnyerése miatt), a hadsereg bizalmi indexe 44 százalékos, a rendőrségé pedig 35 százalék. Egyedül Venezuelában kirívóan kevesen, 19 százalék bízik a fegyveres erőkben. Diamint szerint a politikai életbe vetett csekély bizalom az egyik oka a dél-amerikai országokban tapasztalható válságoknak. A törvényhozás tekintélyét aláássák az egymást váltogató pártok, amelyek csak azzal vannak elfoglalva, hogy az elnök politikáját átültessék a gyakorlatba, akár jó az a lakosságnak, akár nem. Ennek azonban nagyon veszélyes következményei vannak, hiszen a térség államaiban rendívül gyenge intézményrendszer alakult ki, tombol a korrupció kormányzati szinten is, miközben egyre szélesebbé nyílik az olló a szegények és a gazdagok között. Peruban tavaly szeptemberben tört ki hatalmi harc az ellenzék által uralt parlament és Martín Vizcarra államfő között. Utóbbi ugyanis feloszlatta a törvényhozást és előrehozott választást írt ki. A feloszlatott kongresszus több tucat képviselője azonban fellázadt, folytatta az ülésezést és puccsnak nyilvánította az elnök lépését. A válságot az okozta, hogy a kongresszus – az elnök intelmeit figyelmen kívül hagyva – hozzálátott az alkotmánybíróság szinte teljes újjáválasztásához. Vizcarra, miután felfüggesztették, a kormány Twitter-fiókján egy fényképet tüntetett fel, amelyen mindenkit biztosított arról, hogy a hadsereg magas rangú tisztjei is őt támogatják és gondoskodnak az alkotmányos rend fenntartásáról, emlékeztetett a BBC Mundo. A perui fegyveres erők, a haditengerészet, a légierő és a rendőrség felhívásában Vizcarra elnöksége mellett tett hitet. Hasonló helyzetállt elő Ecuadorban. Októberben kaotikus viszonyok alakultak ki az országban, mind hevesebben tüntettek Lenín Moreno elnökkel szemben, kijárási tilalmat léptettek életbe. A politikai válság oka: a kabinet megszorító intézkedéseket jelentett be. A tüntetésekhez csatlakoztak az őslakosok. Amikor a kormány székhelyét a fővárosból, Quitóból Guayaquilbe helyezte át, Moreno mögött, televíziós beszéde során, nem csak Otto Sonnenholzner alelnök és Oswaldo Jarrin védelmi miniszter sorakozott fel, hanem a tiszti kar apraja-nagyja. A Twitteren köszönetet mondott a fegyveres erőknek „a demokrácia védelméért”. Ugyanezen a napon a védelmi miniszter azt is közölte, ha stratégiai intézményeket támadnak meg, akkor keményen kell fellépni a „bűncselekmények vagy terrorizmus ellen”. Végül páncélosokat is felvonultattak a főváros utcáin és helyreállt a rend. Chilében október végén hirdették ki a rendkívüli állapotot, miután tüntetők üzleteket fosztottak ki, számos metróállomást tettek használhatatlanná. Sebastian Pinera elnök kemény harcot hirdetett a randalírozók ellen és tisztek körében fényképeztette magát. A megmozdulás résztvevői válaszként plakátokon üzenték: „Nem vagyunk háborúban”. Hogy a hadsereg szerepe mennyire fontossá válik Chilében, egy másik eset is bizonyítja. Augusto Pinochet katonai puccsának 26. évfordulóján, november 9-én egész oldalas kommünikét tett közzé az El Mercurio című lap, amelyet 60 személy írt alá. Ebben azt állították, az akkori puccs során Chile megmenekült attól, „hogy olyanná váljék, mint amilyen ma Venezuela”. Arról nem tettek említést, milyen súlyos jogsértések színhelye volt Pinochet diktatúrája. Bolíviában a katonaság közbelépésének köszönhetően oldódott meg a válság, s kényszerült száműzetésbe Evo Morales volt elnök, akit az elnökválasztás elcsalásával vádoltak honfitársai. Moralesnek a fegyveres erők akkori parancsnoka „tanácsolta”, hogy távozzék. Gyorsan terjedt el az interneten a kép, amikor a szenátus addigi elnöke, Jeanine Anez vette át az államfői teendőket, s a nemzeti színű szalagot beiktatásakor a hadsereg egyik tagja segítette fel rá. Egy napra rá a teljes katonai vezetést lecserélte. „A hadseregre azért van szükség, hogy fenntartsa a békét” - hangoztatta Anez. Egyik első intézkedése az volt, hogy dekrétumot bocsátott ki, amely biztosította a katonaság tagjai számára a büntetlenséget. Mint a BBC Mundo megjegyzi, Latin-Amerikában a militarizmus egy új formája jelent meg. Több államban a hadsereg vezető személyiségei leveszik az uniformist és a politikai életet választják.
Venezuela kivételes eset. 1999 óta a hadsereg a hatalom tevékeny részese. Nicolás Maduro annak köszönheti, hogy még mindig nem buktatta meg a tiszti kar: különleges gazdasági előjogokat biztosított a katonaság vezetőinek. Az újfajta militarizmusra Jair Bolsonaro brazil kormánya is példa. A szélsőjobboldali politikus egy éve nyerte meg az elnökválasztást. Kormányába a hadsereg több tagját is beválogatta. Kabinetje harmadának volt valamilyen köze a fegyveres erőkhöz. Több ízben feltűnést és felháborodást keltett a katonai rezsim időszakával kapcsolatos nosztalgikus megjegyzéseiért. Bolsonaro maga is tartalékos, helyettese, Hamilton Murao pedig szintén a hadsereg tagja volt.

Egy iskola fölött engedte ki üzemanyagát egy kényszerleszállásra készülő gép, többen megsérültek

Publikálás dátuma
2020.01.15. 06:49

Fotó: DANIEL SLIM / AFP
Tizenhét gyerek és kilenc felnőtt sérült meg könnyebben Los Angelesben, mert egy kényszerleszállásra készülő repülőgép egy iskola fölött engedte ki az ilyenkor kötelezően kidobandó üzemanyagot - közölték helyi idő szerint kedden az amerikai hatóságok. A Los Angeles megyei tűzoltóság tájékoztatása szerint senkit sem kellett kórházba vinni. A járatot üzemeltető Delta Airlines arról számolt be, hogy a Los Angelesből Sanghajba tartó gép a felszállás után hajtóműhibát észlelt, és kénytelen volt visszafordulni és kényszerleszállást végrehajtani, ám teli üzemanyagtartállyal a gép ilyenkor túl nehéz lenne ahhoz, hogy biztonságosan le tudjon szállni, ezért kénytelen volt kiengedni az üzemanyagot. A szövetségi légügyi hatóság vizsgálatot rendelt el, és azt feltételezi, hogy a pilóták nem tartották be az üzemanyag kiengedésére vonatkozó szabályokat, amelyek azt írják elő, hogy a kerozint kijelölt, lakatlan terület fölött kell kiengedni, megfelelő magasságban ahhoz, hogy elpárologhasson mielőtt földet ér. A tűzoltóság megerősítette, hogy az iskola játszóterére repülőgép-üzemanyag ömlött, éppen akkor, amikor a gyerekek kint játszottak. A mentésben mintegy 70 tűzoltó vett részt, két utcát lezártak, és az incidenst követően az iskolát kiürítették és minden diákot hazaküldtek.
Szerző
Témák
repülés USA
Frissítve: 2020.01.15. 06:50

Szabad szemmel: már Németországban is látszanak a repedések Orbán sziklaszilárd hatalmi szerkezetén

Publikálás dátuma
2020.01.15. 06:37

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 15.
Spiegel Repedések mutatkozik Orbán Viktor tömör hatalmi szerkezetén: neves fideszes politikusok mostanában éles bírálattal jelentkeznek. A magyar állam az eltelt évtizedben szinte teljesen monolitikus lett, a miniszterelnök jóformán korlátlan hatalommal rendelkezik, őt a munkatársak, illetve a hatalomgyakorlás szakértőinek szűk köre veszi körül. Az ellenzék a jelentéktelenségbe süppedt, az igazságszolgáltatást átalakították, így az ország illiberális átépítésének immár semmi sem áll útjában. De ezen belül a kormánypárt is zárt tömbre emlékeztet: csak ritkán bukkannak fel olyan vélemények, amelyek eltérnek a hivatalostól. A belső életről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott egyedül Orbán beszéde a fontos. Viktor – a párt, amely nélküle gyorsan szétesne. Ezek után annál meglepőbb, hogy vezető politikusok  - például Lázár, Navracsics, Stump vagy éppen Gulyás Gergely - és pártközeli újságírók a kormányzati stílust kifogásolják, merthogy az arrogáns, az élettől idegen, nem hajlandó párbeszédre, a munka teljesen központosított. Az önkritika oka az elvesztett önkormányzati választás. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa azt mondja: az eredmény részben azt támasztja alá, hogy az emberek belefáradtak a Fideszbe, részben pedig azt, hogy le lehet váltani a rendszert. Ezért idegességet tapasztalni a hatalom sáncain belül, hiszen két év múlva jön az országos választás. A szakértő szerint azonban a rezsim nincs válságban. Ezt megerősíti Krekó Péter is, mert úgy érzékeli, hogy a dolgok továbbra is a tekintélyelvűség felé haladnak nálunk. És nem szabad lebecsülni Orbán alkalmazkodóképességét. Viszont abból még baj lehet, hogy a pártnak e pillanatban nincs mondanivalója.  
New York Times/Reuters Újabb csapás az Orbán-kormányra az Európai Bíróság jogi tanácsadójának szakvéleménye, miszerint az unió szabályainak megsértését jelenti a Stop Soros, tehát, hogy a civil szervezeteknek egy megadott szint felett be kell jelenteniük, milyen külföldi forrásokból kapnak támogatást. Brüsszel több ügy kapcsán is azzal vádolja a magyar vezetést, hogy az egy sor intézkedéssel korlátozza az emberek jogait, és így sérül a bírák, a sajtó és a civil társadalom függetlensége. A hatalom viszont azt állítja, hogy azért folyamodott bizonyos lépésekhez, mert Soros György által segített NGO-k politikai ügyekbe ütik bele az orrukat. A kemény intézkedések láttán az Európai Parlament jogállami eljárást indított. Ha az Európai Bíróság átveszi a szakértő véleményét, márpedig az esetek többségében ez a helyzet, akkor Magyarországnak meg kell változtatnia a jogszabályt, vagy ha arra nem hajlandó, akkor nagy valószínűséggel pénzbüntetés vár rá.  
Bloomberg Orbán Viktor csatát vesztett az Európai Unióval folyó küzdelemben, amely a demokratikus normákról szól, miután a szervezet legfelsőbb bíróságának főügyésze visszadobta a törvényt, amely megszigorítja a külföldi támogatást élvező civil szervezetek működési feltételeit. A pert még két éve a Bizottság indította a luxemburgi testületnél a „hátrányosan megkülönböztető, szükségtelen és jogtalan korlátozások” miatt. A szakvélemény éppen akkor látott napvilágot, amikor közeleg az összecsapás a magyar miniszterelnök és az Európai Néppárt között. A pártcsalád azt mérlegeli, hogy kiteszi a Fideszt a jogállami normák megszegése miatt. A magyar fél viszont továbbra is ragaszkodik a vitatott jogszabályhoz, mondván, hogy az az ország biztonságát szolgálja és segít átláthatóbbá tenni a külföldről finanszírozott, bevándorlás-barát Soros-szervezetek működését. A jelentés emlékeztet arra, hogy a befektető által életre hívott Nyílt Társadalom Alapítvány regionális irodája éppen a kemény kéz politikája miatt zárt be és költözött Berlinbe.  
Die Presse Úgy néz ki, hogy az Európai Bíróság főügyészének előterjesztése nyomán megbukik a Soros-ellenes törvény, és ez újabb epizód Magyarországon az európai értékekért és a szabad társadalomért folyó birkózásban. Merthogy az állásfoglalás szerint a jogszabály sérti a magánélet tiszteletét, a személyes adatok védelmét, a tőke szabad áramlását, de még az egyesülési szabadságot is. A szabályozás mindenekelőtt a Soros György által támogatott civil csoportokat vette célba, mert a hatalom ily módon igyekezett szabadulni a civilek jelentette bírálatoktól és ellenőrzéstől. A luxemburgi szakértő viszont lesöpörte az asztalról azt a hivatalos érvet, hogy a pénzmosást és a terrorizmust akadályoznák meg ily módon. Rámutat ugyanakkor, hogy a szóban forgó szervezetek súlyos anyagi helyzetben kerülhetnek, ha az intézkedés láttán visszalépnek a határon túli támogatók. A jelentés emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament ma ismét a magyar és a lengyel jogállam megsértéséről vitázik. Idekapcsolódva idézi a Népszava jelentését, miszerint a kormány meg akarja vonni Budapesttől az uniós támogatásokat a következő pénzügyi időszakban. Ezt egyben azt jelentené, hogy a főváros nem vehetne részt az európai klímavédelmi programban.     
Die Welt A Bizottság elnöke közzétette a részleteket az európai Zöld terv ügyében, de a nagy bizonytalanság ott van, hogy mennyire sikerül a kelet-európai tagokat bevonni az elképzelés végrehajtásába, mármint hogy 2050-ig klíma semleges legyen a földrész. A lengyelek azonnal különleges elbánást és halasztott határidőt kértek, mert náluk javarészt hőerőművek termelik meg a szükséges energiát. A magyar és a csehek nem tagadták meg a tervezet aláírását, de nekik is vannak fenntartásaik és anyagi támogatást követelnek. Az éghajlat védelme egy éve téma Orbán Viktor számára. A kormány a múlt héten hozta nyilvánosságra idevágó programját, de Varsóhoz és Prágához hasonlóan nem gondolja, hogy atomenergia nélkül el lehet érni a nettó nulla széndioxid kibocsátást. A miniszterelnök 150 milliárdra becsülte az átállás költségeit és jelezte, hogy ennek nagy részét az EU-nak kell fedeznie.  
Neue Kronen Zeitung Ivan Krasztev arra figyelmeztet, hogy a nagyarányú kivándorlás illetve a születések számának visszaesése már a demokráciát fenyegeti Közép- és Kelet-Európában. A neves politológus, aki jó ideje egy osztrák társadalomkutató intézetnél dolgozik, éppen Bécsben, a magyar nagykövetség tőszomszédságában fejtette ki egy előadásában, hogy népességszám drasztikus apadása folytán a kormányok maguk dönthetik el, milyen nemzetet is akarnak. Hiszen immár nem szükséges a bírálókat Szibériába száműzni, elég nyitva tartani a nyugati határokat. Főleg a fiatalok mennek el, ezért az idősek véleménye egyre nagyobb súllyal esik latba, és előbb-utóbb túlsúlyba kerülhetnek a nyugdíjasok. Kovács András a Menedék Egyesülettől arról beszélt a rendezvényen, hogy az évezredforduló óta igen nagy méreteket öltött az exodus a visegrádi államokban. Magyarországról a lakosság 6,5 százaléka távozott. Egy bosnyák migrációs szakértő azt hangsúlyozta, hogy a jelenségben nem csupán gazdasági megfontolások játszanak közre, fontos az urambátyám-rendszer, valamint a környezet lesújtó állapota is.  
Dortmundi Műszaki Egyetem/Süddeutsche Zeitung Európában a német és a magyar sajtó foglalkozott a legtöbbet a migrációval, de míg az első nagyon is érthető, hiszen Németország az egyik legfőbb befogadó állam a világban, Magyarország esetében viszont az a magyarázat, hogy Orbán Viktor Merkellel szemben foglalt állást a menekülthullám kapcsán. Így azután a magyar média jó másfélszer annyit foglalkozott a kérdéssel, mint az ügyben központi szereplőnek számító Németország központi lapjai. Ezt az a felmérés állapította meg, amelyet az Otto Brenner alapítvány megbízásából a dortmundi Műegyetemen működő Európai Sajtófigyelő készített el a hozzátartozó 15 társegyetem bevonásával, 17 országban. 2015 márciusa és 18 augusztusa között összesen hat hét termését nézték át. Eszerint ez idő alatt a magyar sajtóban jó 1500 idevágó anyag jelent meg, de a mennyiség nem csapott át minőségbe. Ezalatt más új tagoknál alig száz cikk szentelt figyelmet a kérdésnek. De még a németeknél is, ahol az FAZ és a Süddeutsche Zeitung megfelelő példányait nézték végig az elemzők, alig több, mint ezer ilyen cikket találtak, pedig Németország kulcsszereplő volt az egész történetben. Lényeges adalék, hogy a keleti sajtó elsősorban a migránsokkal kapcsolatos gondokra és tiltakozásokra összpontosított. Erősen hanyagolta viszont, hogy milyen helyzetben vannak ezek az emberek és miként próbálnak segíteni nekik. Ezzel szemben a német média igen nagy figyelmet szentelt a támogatásnak. Viszont mindenütt az volt a jellemző, hogy a balliberális orgánumok kedvezőbben álltak hozzá a kérdéshez, mint a jobboldali-konzervatív konkurencia, és alaphangjuk is pozitívabb volt. Ugyanakkor feltűnő, hogy a jelentésekben legtöbbször csak „statiszta szerep” jut a menedékkérőknek, sokkal nagyobb hangsúlyt élveztek az érintett kormányok. Egyébként a Nemzetközi Sajtófigyelő tavaly megkapta a Wallraff-díjat Németországban.  
Szerző
Frissítve: 2020.01.15. 07:20