Repedések mutatkozik Orbán Viktor tömör hatalmi szerkezetén: neves fideszes politikusok mostanában éles bírálattal jelentkeznek. A magyar állam az eltelt évtizedben szinte teljesen monolitikus lett, a miniszterelnök jóformán korlátlan hatalommal rendelkezik, őt a munkatársak, illetve a hatalomgyakorlás szakértőinek szűk köre veszi körül. Az ellenzék a jelentéktelenségbe süppedt, az igazságszolgáltatást átalakították, így az ország illiberális átépítésének immár semmi sem áll útjában. De ezen belül a kormánypárt is zárt tömbre emlékeztet: csak ritkán bukkannak fel olyan vélemények, amelyek eltérnek a hivatalostól. A belső életről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott egyedül Orbán beszéde a fontos. Viktor – a párt, amely nélküle gyorsan szétesne.
Ezek után annál meglepőbb, hogy vezető politikusok - például Lázár, Navracsics, Stump vagy éppen Gulyás Gergely - és pártközeli újságírók a kormányzati stílust kifogásolják, merthogy az arrogáns, az élettől idegen, nem hajlandó párbeszédre, a munka teljesen központosított. Az önkritika oka az elvesztett önkormányzati választás. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa azt mondja: az eredmény részben azt támasztja alá, hogy az emberek belefáradtak a Fideszbe, részben pedig azt, hogy le lehet váltani a rendszert. Ezért idegességet tapasztalni a hatalom sáncain belül, hiszen két év múlva jön az országos választás. A szakértő szerint azonban a rezsim nincs válságban. Ezt megerősíti Krekó Péter is, mert úgy érzékeli, hogy a dolgok továbbra is a tekintélyelvűség felé haladnak nálunk. És nem szabad lebecsülni Orbán alkalmazkodóképességét. Viszont abból még baj lehet, hogy a pártnak e pillanatban nincs mondanivalója.
Újabb csapás az Orbán-kormányra az Európai Bíróság jogi tanácsadójának szakvéleménye, miszerint az unió szabályainak megsértését jelenti a Stop Soros, tehát, hogy a civil szervezeteknek egy megadott szint felett be kell jelenteniük, milyen külföldi forrásokból kapnak támogatást.
Brüsszel több ügy kapcsán is azzal vádolja a magyar vezetést, hogy az egy sor intézkedéssel korlátozza az emberek jogait, és így sérül a bírák, a sajtó és a civil társadalom függetlensége. A hatalom viszont azt állítja, hogy azért folyamodott bizonyos lépésekhez, mert Soros György által segített NGO-k politikai ügyekbe ütik bele az orrukat. A kemény intézkedések láttán az Európai Parlament jogállami eljárást indított. Ha az Európai Bíróság átveszi a szakértő véleményét, márpedig az esetek többségében ez a helyzet, akkor Magyarországnak meg kell változtatnia a jogszabályt, vagy ha arra nem hajlandó, akkor nagy valószínűséggel pénzbüntetés vár rá.
Orbán Viktor csatát vesztett az Európai Unióval folyó küzdelemben, amely a demokratikus normákról szól, miután a szervezet legfelsőbb bíróságának főügyésze visszadobta a törvényt, amely megszigorítja a külföldi támogatást élvező civil szervezetek működési feltételeit. A pert még két éve a Bizottság indította a luxemburgi testületnél a „hátrányosan megkülönböztető, szükségtelen és jogtalan korlátozások” miatt. A szakvélemény éppen akkor látott napvilágot, amikor közeleg az összecsapás a magyar miniszterelnök és az Európai Néppárt között. A pártcsalád azt mérlegeli, hogy kiteszi a Fideszt a jogállami normák megszegése miatt.
A magyar fél viszont továbbra is ragaszkodik a vitatott jogszabályhoz, mondván, hogy az az ország biztonságát szolgálja és segít átláthatóbbá tenni a külföldről finanszírozott, bevándorlás-barát Soros-szervezetek működését. A jelentés emlékeztet arra, hogy a befektető által életre hívott Nyílt Társadalom Alapítvány regionális irodája éppen a kemény kéz politikája miatt zárt be és költözött Berlinbe.
Úgy néz ki, hogy az Európai Bíróság főügyészének előterjesztése nyomán megbukik a Soros-ellenes törvény, és ez újabb epizód Magyarországon az európai értékekért és a szabad társadalomért folyó birkózásban. Merthogy az állásfoglalás szerint a jogszabály sérti a magánélet tiszteletét, a személyes adatok védelmét, a tőke szabad áramlását, de még az egyesülési szabadságot is. A szabályozás mindenekelőtt a Soros György által támogatott civil csoportokat vette célba, mert a hatalom ily módon igyekezett szabadulni a civilek jelentette bírálatoktól és ellenőrzéstől. A luxemburgi szakértő viszont lesöpörte az asztalról azt a hivatalos érvet, hogy a pénzmosást és a terrorizmust akadályoznák meg ily módon. Rámutat ugyanakkor, hogy a szóban forgó szervezetek súlyos anyagi helyzetben kerülhetnek, ha az intézkedés láttán visszalépnek a határon túli támogatók.
A jelentés emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament ma ismét a magyar és a lengyel jogállam megsértéséről vitázik. Idekapcsolódva idézi a Népszava jelentését, miszerint a kormány meg akarja vonni Budapesttől az uniós támogatásokat a következő pénzügyi időszakban. Ezt egyben azt jelentené, hogy a főváros nem vehetne részt az európai klímavédelmi programban.
A Bizottság elnöke közzétette a részleteket az európai Zöld terv ügyében, de a nagy bizonytalanság ott van, hogy mennyire sikerül a kelet-európai tagokat bevonni az elképzelés végrehajtásába, mármint hogy 2050-ig klíma semleges legyen a földrész. A lengyelek azonnal különleges elbánást és halasztott határidőt kértek, mert náluk javarészt hőerőművek termelik meg a szükséges energiát. A magyar és a csehek nem tagadták meg a tervezet aláírását, de nekik is vannak fenntartásaik és anyagi támogatást követelnek. Az éghajlat védelme egy éve téma Orbán Viktor számára. A kormány a múlt héten hozta nyilvánosságra idevágó programját, de Varsóhoz és Prágához hasonlóan nem gondolja, hogy atomenergia nélkül el lehet érni a nettó nulla széndioxid kibocsátást. A miniszterelnök 150 milliárdra becsülte az átállás költségeit és jelezte, hogy ennek nagy részét az EU-nak kell fedeznie.
Ivan Krasztev arra figyelmeztet, hogy a nagyarányú kivándorlás illetve a születések számának visszaesése már a demokráciát fenyegeti Közép- és Kelet-Európában. A neves politológus, aki jó ideje egy osztrák társadalomkutató intézetnél dolgozik, éppen Bécsben, a magyar nagykövetség tőszomszédságában fejtette ki egy előadásában, hogy népességszám drasztikus apadása folytán a kormányok maguk dönthetik el, milyen nemzetet is akarnak. Hiszen immár nem szükséges a bírálókat Szibériába száműzni, elég nyitva tartani a nyugati határokat. Főleg a fiatalok mennek el, ezért az idősek véleménye egyre nagyobb súllyal esik latba, és előbb-utóbb túlsúlyba kerülhetnek a nyugdíjasok.
Kovács András a Menedék Egyesülettől arról beszélt a rendezvényen, hogy az évezredforduló óta igen nagy méreteket öltött az exodus a visegrádi államokban. Magyarországról a lakosság 6,5 százaléka távozott. Egy bosnyák migrációs szakértő azt hangsúlyozta, hogy a jelenségben nem csupán gazdasági megfontolások játszanak közre, fontos az urambátyám-rendszer, valamint a környezet lesújtó állapota is.
Dortmundi Műszaki Egyetem/Süddeutsche Zeitung
Európában a német és a magyar sajtó foglalkozott a legtöbbet a migrációval, de míg az első nagyon is érthető, hiszen Németország az egyik legfőbb befogadó állam a világban, Magyarország esetében viszont az a magyarázat, hogy Orbán Viktor Merkellel szemben foglalt állást a menekülthullám kapcsán. Így azután a magyar média jó másfélszer annyit foglalkozott a kérdéssel, mint az ügyben központi szereplőnek számító Németország központi lapjai. Ezt az a felmérés állapította meg, amelyet az Otto Brenner alapítvány megbízásából a dortmundi Műegyetemen működő Európai Sajtófigyelő készített el a hozzátartozó 15 társegyetem bevonásával, 17 országban. 2015 márciusa és 18 augusztusa között összesen hat hét termését nézték át.
Eszerint ez idő alatt a magyar sajtóban jó 1500 idevágó anyag jelent meg, de a mennyiség nem csapott át minőségbe. Ezalatt más új tagoknál alig száz cikk szentelt figyelmet a kérdésnek. De még a németeknél is, ahol az FAZ és a Süddeutsche Zeitung megfelelő példányait nézték végig az elemzők, alig több, mint ezer ilyen cikket találtak, pedig Németország kulcsszereplő volt az egész történetben. Lényeges adalék, hogy a keleti sajtó elsősorban a migránsokkal kapcsolatos gondokra és tiltakozásokra összpontosított. Erősen hanyagolta viszont, hogy milyen helyzetben vannak ezek az emberek és miként próbálnak segíteni nekik. Ezzel szemben a német média igen nagy figyelmet szentelt a támogatásnak.
Viszont mindenütt az volt a jellemző, hogy a balliberális orgánumok kedvezőbben álltak hozzá a kérdéshez, mint a jobboldali-konzervatív konkurencia, és alaphangjuk is pozitívabb volt. Ugyanakkor feltűnő, hogy a jelentésekben legtöbbször csak „statiszta szerep” jut a menedékkérőknek, sokkal nagyobb hangsúlyt élveztek az érintett kormányok. Egyébként a Nemzetközi Sajtófigyelő tavaly megkapta a Wallraff-díjat Németországban.
